Bevezetés A 20. század végén meginduló digitalizáció gyökeresen átalakította a politikai folyamatokat: a döntések egyre inkább a digitális térben, algoritmusok által közvetített információkon keresztül születnek.

A migráció és a bevándorló közösségek demográfiai súlya világszerte, így Amerikában is, jelentősen befolyásolja a politikát és a gazdaságot. A 2025-ös New York-i polgármester-választáson Zohran Mamdani győzelme a fiatalok, a külföldön született választók támogatásának és migránsbarát kampányának köszönhető. Esete rámutat a fenntartható és inkluzív integrációs politikák fontosságára.

Az EU geopolitikai környezete indokolttá teszi a védelem és stabilitás erősítését, különösen az orosz–ukrán háború és az izraeli–Hamász konfliktus fényében. Az USA szerepvállalása bizonytalan, ezért fontos, hogy Európa megfelelő védelmi kapacitásokkal rendelkezzen. Kezdeményezések, mint a francia nukleáris védernyő kiterjesztése és az EU Fehér Könyv – Készenlét 2030, a ReArm Europe és az Omnibusz csomag, növelték az önállóságot. Egy közös, koncentrált európai haderő hatékonyabb védelmet és koordinációt biztosíthatna, a tagállamok szuverenitását megőrizve, NATO-párhuzamosan, európai vezénylet mellett.

Belgiumban továbbra is vita tárgyát képezi a 2022-ben befagyasztott orosz vagyon jövőjének kérdése, amelyet az EU szankcióként vetett ki a háború kitöréséért.

Az elemzés azt vizsgálja, hogyan építette ki Putyin rendszere azt a politikai és médiakontrollt, amely mára elnémította a valódi orosz ellenzéket. A 2000-es évektől a Kreml jogi és politikai eszközökkel szűkítette a nyilvánosságot, felszámolta a független médiát, cenzúrázta az internetet és üldözte az ellenzéki vezetőket, köztük Navalnijt. A 2012 utáni szabályozási fordulat lezárta a demokratikus alternatívák lehetőségét, tartósan megerősítve a rezsim hatalmi monopóliumát.

Az elemzés azt vizsgálja, hogyan érvényesíti az EU a jogállamiságot Magyarországon és Lengyelországban 2010–2025 között. A populista fordulatok kihívást jelentettek az uniós alapértékeknek, amire az EU a 7. cikk és a jogállamisági feltételesség eszközeivel reagált. A két eset összevetése azt mutatja, hogy az EU befolyása nagymértékben a politikai kontextustól és a kormányok együttműködési hajlandóságától függ.