A 2000-es években végbemenő gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően mára a hagyományos frontokon túl az interneten – azon belül is a közösségi médiában – végbemenő információs hadviselésre is fel kell készülniük az államoknak. Oroszország már a 2014-es krími megszállás óta igyekszik manipulálni a kelet-európai országok közvéleményét, a tavaly február óta tartó orosz-ukrán háború után pedig talán még egy fokozattal feljebb kapcsolt az orosz propaganda a térségben. Jelen elemzésben a visegrádi országokban tevékenykedő orosz információs hadviselés természetét fogom vizsgálni. Arra keresem a választ, hogy mi határozza meg az eszközeit és narratíváit, illetve az állami szabályozáshoz való hozzáállást az egyes országokban.
Miről beszélünk, mikor dezinformációról beszélünk?
A dezinformáció jelenségének fogalmi tisztázása nem teljes a szakirodalomban – és a köznyilvánosságban sem egyértelmű mit is jelent pontosan. A félretájékoztatást vagy ismertebb, angol nevén a „fake news” kifejezést először Donald Trump kezdte el használni a 2016-os, elnöki kampánya során, mellyel az őt kritizáló médiumok legitimitását próbálta megkérdőjelezni. Noha Trump a politikai pozíciójának megerősítésére használta a kifejezést, kutatók is megállapították, hogy a 2010-es évekre az algoritmikus alapokon működő közösségi médiában a hamis állítások sokkal virulensebbnek bizonyulnak, mint az alátámaszthatóan igaz állítások.
A post-truth („igazság utáni”) korszakban a sajtó hanyatlását vizionáló újságírókon túl a szándékolt félretájékoztatás problémájában már nemzetbiztonsági szinten is problémát láttak az államok vezetői. Az Európai Bizottság digitális biztosa 2017-ben már – természetesen mindenféle COVID áthallástól mentesen – egy betegségként reflektált a dezinformációra, mely ellen „be kell oltani az európai társadalmat”.
Az Európai Bizottság szakértőinek megfogalmazásában a dezinformáció „a félrevezető információk minden olyan formája, amelyet a közvélemény szándékos megkárosítására vagy haszonszerzésre terveztek, mutattak be és népszerűsítettek” (Európai Bizottság, 2018:12). Az Unió azóta már több lépést is tett a dezinformáció megfékezésére. Többek között 2018-ban és 2022-ben is kiadott egy-egy önszabályozó működési kódexet (Code of Practice) a piaci szereplők számára, valamint létrehozott egy kutatókból, tényellenőrökből és más érintettekből álló Európa szintű hálózatot is, hogy tagállami szinten is erősítse a harcot a félretájékoztatás ellen.
A szisztematikusan terjesztett hamis hírek elemét képezhetik „egy tágabb hibrid tevékenységnek” mellyel a beavatkozó állam akár konkrét geopolitikai célok elérését is sürgetheti (Kiss, 2021:20). Oroszország az új külpolitikai koncepciójában is hasonlóan fogalmazott, melyben célként tűzte ki „az orosz tömegtájékoztatási és tömegkommunikációs eszközök pozíciójának megerősítését a globális információs térben, továbbá a nemzetközi folyamatokkal kapcsolatos orosz nézőpont megismertetése a világ közvéleményével” (Tölgyesi, 2017:4).
Orosz propaganda Európában és a V4 országaiban
A 2022. február 24-e óta tartó orosz-ukrán háború kitörésekor az egyik első szankciós lépés az Európai Unió oldaláról az imént is említett orosz tömegkommunikációs fegyverek kitiltása volt. Alig egy héten belül felfüggesztettek két, az orosz államhoz köthető csatornát; a Sputnik’-ot és Russia Today-t. Az azonban hamar bebizonyosodott, hogy a stratégiai céllal terjesztett üzenetek terjesztésében az orosz állam kezében lévő kommunikációs csatornák csak a jéghegy csúcsát jelentik. A propagandaüzenetek Európa szerte alternatív úton, a közösségi médián, vagy kétes eredetű hírportálokon keresztül jutnak el az olvasókhoz. Az Átlátszó.hu munkatársai, egy nemzetközi projekt keretében 12 másik ország újságíróival közösen egy „kiterjedt ökoszisztémát” tártak fel, melyet egymáshoz így-úgy kapcsolódó orosz-párti oldalak alkotnak. A kutatásukból kirajzolódik, hogy ezen oldalak három kategóriába sorolhatóak be: vannak az (1) orosz propaganda oldalakhoz közvetlenül kötődők, (2) az alt-right csoportosulások, (3) és azok webhelyek, amelyek hivatkozási alapként szolgálnak az orosz propagandahíreknek (pl.: Global Research). Az elemzésből kiderül, hogy a dezinformációs tevékenység eszközeiben apróbb eltérésekkel ugyan, de megegyezik az országokban. Az intézményes tiltás után legnagyobb szerepet az alternatív, közösségi médiában terjesztett médiumok kapták. Az orosz kommunikációs stratégia általános célja egyértelműen a „nyugati értékek, intézmények és rendszerek aláásása” (Rogalewicz, 2023: 3), és ezzel párhuzamosan Oroszországról minél előnyösebb kép terjesztése. Ez abból is fakad, hogy a V4 szövetség ugyan azonos régiós érdekeken nyugszik, média-, társadalmi- és politikai helyzetüket tekintve nem tehető egyenlőségjel közéjük.
A szövetséget nevezték már „V2+2”-nek, utalva a liberális demokráciák felé kacsintgató csehekre és szlovákokra, valamint a jogállamot leépítő Magyarországra és Lengyelországra. Az orosz-ukrán háború kitörése óta a magyar kormány konfliktushoz való viszonyulása képezte a legfőbb töréspontot a szövetségben, melyben Magyarország elszigetelődik a szövetség többi országától – vizionálhatunk ebből akár „V3+1” felállást is.
A magyar különutas politika a diplomáciai találkozók elmaradásán túl leképeződik a dezinformációs térhez való hozzáállásban is. Az elemzés második felében külön-külön végigveszem, hogy milyen jellegű információs hadviselést folytat Oroszország a Visegrádi országokban, valamint, hogy az államok hogyan próbálják – vagy éppen nem próbálják – elejét venni a keletről érkező hibrid műveleteknek.
Lengyelország – a legnagyobb falat
Egy frissen megjelent lengyel elemzés szerint az orosz-ukrán háború kapcsán négy különböző célja van az orosz dezinformációs kampánynak Lengyelországban (Rogalewicz, 2023: 9), melyeket az alábbi módon társíthatunk a főbb narratívákkal: (1) az orosz társadalom, akik felé azt közvetítik, hogy Lengyelország aktívan részese a konfliktusnak Ukrajna oldalán; (2) az ukrán társadalom, ahol főleg a lengyel-ukrán viszony gyengítése a fő stratégiai cél; (3) a lengyel társadalmon, belül az ukrán menekültek vállalhatatlan viselkedésével kívánnak feszültséget kelteni; (4) a nyugati társadalomban, pedig a legfontosabb üzenet, hogy az ukrán vezetés egy náci, elnyomó hatalmi rezsimet működtet. Ez a sokirányú kommunikációs stratégia a legkomplexebb a V4-es országok közül.
A Political Capital 2018-as elemzése szerint a Krím-félsziget 2014-es orosz elfoglalása után a V4-ek közül Lengyelország sürgette leghangosabban a további szankciók kivetését az országra. Az említett elemzés ugyanakkor azt is kiemeli, hogy az ukrán-lengyel viszony sem nevezhető felhőtlennek, melyet kihasználva az orosz vezetés már a krími megszállást követően is igyekezett feszültséget szítani az ukrán és a lengyel nép között.
A már idézett lengyel elemzés szerint pedig ezt a dezinformációs gyakorlatot Oroszország a 2022 óta dúló háború során is előszeretettel alkalmazza (Rogalewicz, 2023: 9). Egy konkrét narratíva szerint, Lengyelország területi követeléssel él Ukrajna felé, melynek része többek között Lviv városának elfoglalása.
Az egyértelműen látszik, hogy Lengyelországot nem csak a közvélemény félretájékoztatása okán érinti az orosz dezinformáció, hanem támadólag fellépve, az ország imázsát is igyekeznek befeketíteni. Ennek folyományaként a lengyel állam számára a dezinformáció stratégiai, információs kockázatot jelent, mely ellen igyekeznek is erősen, központilag fellépni. A Vox Ukraine elemzése szerint Lengyelország dezinformáció elleni fellépésében a lengyel hírszerzés játssza a legfontosabb szerepet. Egy külön erre dedikált kormányzati aloldalon osztják meg, hogy milyen lépéseket tesz a kormányzat az információs tér megtisztítása érdekében.
Csehország – alternatív csatornák
Csehországban a dezinformációs tér alapjaiban eltér a lengyel mintától, noha abban megegyeznek, hogy a 2021. óta hivatalban lévő cseh kormány osztja a nyugati hatalmak álláspontját és aktívan támogatja Ukrajnát a háború kitörése óta. A cseh ellenzék ugyanakkor élesen bírálja a kormányt a háborút kezelő intézkedései és a magas energiaárak miatt.
Az országban jelentős társadalmi elégedetlenségeket is gerjeszt a kormányzat politikája, melyek odáig jutottak, hogy 2022 szeptemberében és októberében több tízezres tüntetéseket tartottak Prágában, a magas enerigaárak ellen tiltakozva. A már fentebb is hivatkozott nemzetközi oknyomozó-projekt cseh újságírói szerint a hatalmas tüntetésekben egyértelmű szerepe van az orosz dezinformációs tevékenységnek.
Csehország más EU országokhoz hasonlóan azonnal korlátozta azon weboldalak elérését, amelyek nyíltan orosz narratívát terjesztettek. A propaganda azonban itt is alternatív utat talált magának az orosz propaganda. Az egyik ilyen út a nyilvánosságba a Facebook, amely nagy szerepet játszik az orosz dezinformációs ökoszisztéma működésében. A zárt csoportokban éppen azon emberek között tud hatékonyan terjedni az orosz propaganda, akik érdeklődnek az efféle elméletek iránt. Az újságírók szerint külön „sztárjaik” is vannak ezen zárt közösségeknek, mint például Ladislav Vrabel, aki a Facebookon terjesztve volt képes 70 ezres tömeget az utcára hívni a fent is említett tüntetéseken.
A cseh kormányzat központi kérdésként kezeli a dezinformáció megoldását az országban. A háború kitörését követően nyolc oroszpárti webhelyet blokkoltak, a cseh belügyminisztérium pedig már felállított egy dezinformáció ellenes szakértői csapatot is a megoldás érdekében. Emellett a cseh parlament már elfogadta az úgynevezett „Cseh Magnitszkij-törvényt” amelynek értelmében önállóan is szankcionálhatja egyes országokat, vagy egyéb külföldi jogi személyeket, ha úgy ítélik meg, hogy veszélyt jelentenek az országra.
Az intézkedéseket azonban sok kritika éri az elemzők részéről, melyek szerint a kormány nem tesz eleget, illetve nem a megfelelő eszközökkel kezeli a helyzetet. A Balkan Insightnak nyilatkozó, Vaclav Stetka médiakutató szerint a cseh kormány tiltó intézkedései „rossz szájízt” hagynak maguk után és a politikai ellenfelek szemében autoriter lépésnek látszanak a deklaráltan a Nyugat és Ukrajna pártján álló miniszterelnöktől. Egy másik cikk szerint a cseh kormány számára a dezinformáció kezelése valójában háttérbe szorult a már fentebb is említett energiahiány, és tüntetéssorozatok megoldása mellett, így nem tesznek eleget a valódi eredmények eléréséért.
A döntő probléma pedig, hogy az ország közösségi médiában működő „underground” propaganda oldalainak szabályozásának ügyében tehetetlen a cseh vezetés. Ezzel kapcsolatban több kelet-közép európai országgal együtt nyilatkozatban szólította fel a nagy technológiai cégeket, hogy vessék szorosabb ellenőrzés alá a platformokon megjelenő tartalmakat.
Szlovákia – a leggyengébb láncszem
A Szlovákiában megfigyelhető dezinformációs környezet több ponton is hasonlít az imént taglalt cseh szomszédjáéra. Szlovákiában is fő narratív elemnek számít az energiaár, valamint a Nyugatot és Ukrajnát negatív színben feltüntető elemek. A manipulatív információk itt is – a tiltásokat kikerülve – leginkább Facebookon, illetve Telegramon jutnak el a nyilvánossághoz. A közösségi média nagy szerepét Oroszország is kihasználja az információs műveletei során. A Euronews cikke szerint a pozsonyi orosz nagykövetség jelentős mennyiségű oroszpárti üzenetet közvetítő Facebook oldala a legaktívabb követségi profilnak számít Európában.
A Vox Ukraine elemzéséből kiderül, hogy a szlovák nyilvánosság egyik sajátossága a nagyfokú perszonalizáció. Az elemzés a fentebbi ábrával szemlélteti, hogy az Ukajnáról szóló információk a posztok interakcióit vizsgálva a politikusok posztjai gyakran hatékonyabban jutnak el az emberekhez a mainstream média híreinél.
Ez a nagyfokú perszonalizáció nem meglepő, hiszen a Reuters 2022-es felméréséből kiderül, hogy Szlovákiában mindössze az emberek 26%-a bízik a hírekben, mellyel a 46 vizsgált ország közül a szlovákoknál a legrosszabb ez az arány. A sajtóval szembeni bizalmatlanság könnyen kitetté teheti a szlovák embereket a dezinformációs tevékenységekkel szemben. Erről a tanúskodik a Balkan Insight cikke is, mely szerint Szlovákia képes a térség országai közül legkevésbé ellenállni a dezinformációs kampányoknak. A lapnak nyilatkozó Peter Dubóczi szerint ennek okai egyértelműen a társadalomban keresendők. Szlovákiában nem annyira a demográfiai, vagy iskolázottsági faktoroktól függ, hogy ki mennyire lesz kitett az álhíreknek, hanem sokkal inkább identitásbeli kérdés. A szlovák Globsec 2022 májusában készített elemzésében kiemelik, hogy a szlovák dezinformációs kitettségében nagy szerepet játszik a történelmileg kialakult szláv testvéri gondolat Szlovákia és Oroszország között, mely még napjainkban is tetten érhetőek az országban. Ugyan a háború kitörése után Putyin pozitív megítélése valamivel csökkent, az intenzív orosz propaganda krími megszállás óta kifejtett hatása nem tűnik el egyik napról a másikra: az ország 45%-a szerint az ukrán háborúért elsősorban az USA vezette NATO tehető felelőssé.
Magyarország – dezinformáció a mainstreamben
A V4 szövetségen belül leggyakrabban a szankciókat hangosan kritizáló magyar vezetést éri az a vád, miszerint nyíltan oroszpárti politikát folytatna. A Magyarországon terjesztett orosz propganda narratíváiban nem tér el az előbb említett cseh és szlovák környezettől: főleg a nyugati szövetségi rendszer és Ukrajna negatív színre festése a fő cél.
Az Átlátszó.hu cikke szerint Magyarországon az álhíreket legtöbbször olyan hírportálok terjesztik, amelyekről gyakran semmilyen információval nem rendelkezünk a finanszírozásukat vagy tulajdonosi körüket illetően. Ezen oldalak gyakran az EU által betiltott Sputnik’ és Russia Today cikkeit szemlézik. Ezen álhíroldalak elérésében fontos szerepet játszik a Facebook. Mint az az alábbi grafikonon is jól látszik, van olyan oldal, amelynek elérését szinte teljesen a közösségi média adja.
A lényeges különbség azonban a magyarországi és az eddig taglalt országokban tapasztalható helyzet között, hogy a kétes hátterű oldalakon közölt narratívák gyakran megjelennek a kormánypárti mainstream magyar sajtóban is.
A Political Capital friss kutatásában a Putyinról és Zelenszkijről való beszédmódot vizsgálták magyarország legolvasottabb kormánypárti hírportálján, az Origo.hu-n. Az elemzés rámutat, hogy míg Putyint igyekeztek egy keménykezű, határozott vezetőként lefesteni, addig Zelenszkijről az alábbi ábrán látható zavart, és egyértelműen negatív kép bontakozik ki, a cikkek kifejezései alapján.
A rendkívül koncentrált magyar médiahelyzetben azok az álhírek, amelyek képesek bekerülni valamelyik főáramú kormánypárti médiába, gyakran végigsöpörnek a teljes kormánypárti nyilvánosságon. Ebből az erősen polarizált helyzetből viszont az következik, hogy az ellenzéki és a kormánypárti közvélemény alapjaiban különbözik az országban. A Tárki által készített Társadalmi Riport adatai szerint a háború előtt a Fidesz-szavazók körében népszerűbb volt Oroszország (67%), mint az Európai Unió (64%), míg az ellenzéki szavazók csupán 20%-a számára volt pozitív Oroszország megítélése.
Konklúzió
A négy kelet-európai ország dezinformációs helyzetét szemlélve egyértelmű, hogy az információs hadviselés és a dezinformációs tevékenység mindegyik országban más és más típusú, az adott ország politikai és társadalmi berendezkedéséhez illeszkedő formában zajlik.
A narratívák terén a propaganda Lengyelországban egészen eltérő, sokkal kiterjedtebb üzenetrendszerrel dolgozik. A régió legnagyobb és egyben Oroszországgal szemben legkritikusabb országaként a dezinformációs tevékenységben vele a legellenségesebb Oroszország. Eszközöket tekintve Csehország és Szlovákia egészen hasonlónak bizonyul. A gyakran korlátozott weboldalak helyett az álhírek a közösségi médián – főleg Facebookon és Telegramon – keresztül jutnak el az emberekhez. A rendkívül koncentrált magyar médiában gyakran mindenféle ellenőrzés nélküli álhírek jelenhetnek meg a kormánypárti nyilvánosságban, amely a többi visegrádi országhoz képest is szokatlan.
Ami a dezinformáció elleni fellépést illeti, érdemi tevékenységről csak Lengyelországban és Csehországban. Mindkét országban állami kontroll alatt kívánják tartani az információs hadviselés megállítását, mely sok aggályt vethet fel a sajtószabadság és demokratikus véleménynyilvánítás perspektívájából. A törvényi szabályozásig eddig csak Csehország jutott el, de a fő problémát jelentő közösségi médiával szemben ők is tehetetlennek bizonyultak.
Felhasznált szakirodalom:
Európai Bizottság (2018): A multi-dimensional approach to disinformation: report of the independent High level Group on fake news and online disinformation, Publications Office, 2018
https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/final-report-high-level-expert-group-fake-news-and-online-disinformation
Kiss, Máté Attila (2021): Álhírek bűvöletében – A dezinformációk elleni fellépés kilátásai, Nemzetbiztonsági Szemle, 9(2), 20-28.
https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/nbsz/article/view/5489/4641
Rogalewicz, Mikołaj (2023): Russian Disinformation against Poland and Ukraine, Warsaw Institute, Warsaw, 2023
https://issuu.com/warsawinstitute/docs/rs_02-2023_en_1_
Tölgyesi Beatrix (2017): Az új orosz külpolitikai koncepció és információs biztonsági doktrína elemzése, Külügyi és Külgazdasági Intézet, Budapest, 2017
https://kki.hu/assets/upload/03_KKI-elemzes_RUS_Tolgyesi_20170131.pdf
Legutóbbi hozzászólások