Akkumulátorgyártás Magyarországon és Európában

Absztrakt

Magyarországon és Európában is jelentős szerepe lett az elmúlt néhány évben az elektromos autóiparnak és az ehhez kapcsolódó akkumulátorgyártásnak. Az Európai Unió akkumulátoripara jelenleg nagymértékben függ az ázsiai technológiától, miközben törekszik az értéklánc magasabb hozzáadott értékű szegmenseinek kiépítésére. Ezzel szemben Magyarország elsősorban a gyártási fázisra fókuszál, jelentős állami támogatásokkal és külföldi tulajdonú beruházásokkal. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy a magyar modell alacsony hozzáadott értéke és magas környezeti terhelése miatt gazdasági és társadalmi szempontból is vitatható fenntarthatóságú.

Bevezetés

Magyarországon, illetve az Európai Unióban is az elmúlt néhány évben az akkumulátorgyártás egyre gyakrabban vált kiemelt beruházássá, ami kapcsolódik egyrészt az európai benzin- és dízelautókereslet visszaeséséhez, ami az Európai Unió gazdaságára negatív hatással van, másrészt pedig au EU klímasemlegességi céljaihoz is. Azonban Európa jelentős technológiai és értékláncbeli lemaradásban van az elektromos autógyártásban elsősorban Ázsiával, Kínával szemben, így a globális piacon eddig nincsen jelentős szerepe. Magyarországon az akkumulátorgyártás kiemelt beruházássá vált, 2022-ben megjelent az ötödik Orbán-kormány által a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030, amiben megjelenik az az álláspont és cél, miszerint hazánk az európai akkumulátor értéklánc egyik központjává válhat. Az akkumulátorgyártás iparága azonban egy nagyon komplex és bonyolult ágazat, azáltal, hogy jelentős a környezeti terhelése, mind a talaj, a víz és a levegő szempontjából is, amiket mérlegelni szükséges ezen beruházások megvalósítása során. Jelen elemzés célja a magyar modell áttekintése, illetve az európai modellekkel valós összehasonlítása, feltárva a gazdasági, társadalmi, környzetvédelmi és szabályozási szempontokat.

Tárgyalás

1. Akkumulátorgyártás Magyaroroszágon

Magyarországon az akkumulátorgyártási beruházások körülbelül 8 évvel ezelőtt kezdődtek, a gödi Samsung SDI gyár megépítésével. Az iparághoz kapcsolódó gyárak száma közel megduplázódott az elmúlt néhány év alatt, így 2026-ban már 36 olyan gyár működik az országban, ahol az akkumulátorgyártáshoz szükséges termelések folynak, tehát nem mindegyikben konkrétan cellagyártás zajlik. Ezekben a gyárakban összesen körülbelül 11-12 ezer főt foglalkoztatnak. Orbán Viktor 2022-ben Tusványoson elmondta, hogy az ország a világ harmadik legnagyobb akkumulátorgyártója lesz 2030-ra. A legjelentősebb gyárak Gödön túl, Iváncsán, Komáromban és Debrecenben épültek meg. Ezek a gyárak mind ázsiai tulajdonban lévő vállalatok, amik jelentős anyagi támogatásokat kaptak a magyar államtól azért, hogy az országba hozzák a termelésüket, illetve működni tudjanak. 2023-ra ez az összeg már 1050 milliárd forint volt.

Mindezek mellett a magyar állam az iparág működéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztésre is jelentős összegeket költött, amikbe beletartozik a vasút-és közúthálózatfejlesztés, a vízközműfejlesztés és a villamosenergia-hálózat fejlesztése is. Magyarország azonban csupán a helyszíneket, területeket és csekély létszámú munkaerőt biztosítja ezeknek a cégnek a működéséhez, hiszen minden mást, tehát a technológiát és a gyártósorokat is importálja, illetve gyakran vendégmunkásokat is. Illetve, ami nagyon fontos, hogy a gyártási folyamat egyik legfontosabb elemét, a vizet, szintén Magyarország adja, hiszen az akkumulátorgyártás folyamata egy rendkívül vízigényes tevékenység. Mivel Magyarországon kizárólag az értéklánc középső fázisa, tehát a gyártás és feldolgozás történik, így a magyar hozzáadott érték nagyon alacsony lesz, így a gazdasági haszon is nagyon korlátozott (Győrffy, 2023). Továbbá a korábbi kormányzatnak nem voltak megfelelő, gazdaságilag megalapozott indoklásai arra vonatkozóan, hogy pontosan miért engedélyezik és támogatják ezeket a beruházásokat ilyen jelentős terhelések és költség mellett. Azonban az elmúlt évtizedben látható volt, hogy az Orbán-kormánynak kitűzött célja a feldolgozóipar támogatása, így jelentős beruházások történtek ebben a szektorban (Győrffy, 2023).

2. Környezeti terhelések

Az iparág rendkívül vízigényes tevékenység, ahogy korábban is említettem, ami azt jelenti, hogy 70-80%-a a vízigénynek az akkumulátorcellához szükséges.  Például a gödi gyár napi vízigénye 27 ezer köbméter, míg Iváncsán napi 11 ezer köbméter, ezek alapján ez a felhasznált mennyiségű víz egy 87500 fős település napi vízfelhasználásával felel meg (Győrffy, 2023). Így ez Magyarország számára több szempontból is probléma. Egyrészt a hazai vízkészlet felhasználása az akkumulátorgyártással nem a magyar emberek érdekeit szolgálja, az alacsony hozzáadott érték és a külföldi tulajdonjogok által. Másrészt az elmúlt 2-3 évben Magyarországon is nagyon súlyos aszályos időszakok voltak, amelyek rávilágítottak arra, hogy az akkumulátorgyártás a vízigénye miatt hosszútávon fenntarthatatlan lehet az országban. Ezek a felismerések jelentős felháborodásokat váltottak ki a debreceni CATL gyár épülése során 2023-ban. Amellett, hogy nagy a vízigény, a szennyezés is jelentős, illetve az akkumulátoros újrahasznosítása is bonyolult és nagyon energiaigényes (Éltető, 2023).  Különösen aggasztó ez azáltal, hogy a korábbi Orbán-kormány döntéshozatalai által laza környezetvédelmi szabályozások vonatkoznak ezekre a cégekre, lazábbak, mint Európa más országaiban. Ez főként abból adódik, hogy a beruházásokat nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak minősítették, illetve különleges gazdasági övezeteket hoztak létre, és így enyhébb szabályozások érvényesek (Éltető, 2023). A szennyezés nemcsak a felszíni vizeket és talajvizet érinti, hanem a levegőt és a zajszennyezést is, ami megnehezíti az értintett településeken elő emberek mindennapi életét.

3. A lakosság kihagyása a döntésekből és a munkahelyi biztonság

A lakossági tiltakozásokat nemcsak gyárak a környezeti és az egészségügyi kockázatok váltották ki, hanem az is, hogy többek között Debrecenben is úgy kezdtek el építkezni, hogy a terveket a lakossággal nem osztották meg. A tervek nem kerültek időben nyilvánosságra, így sokan akkor szembesültek azzal, hogy milyen épül a közelükben, amikor az már valójában megvalósulni látszott.  A lakosság több esetben is közmeghallgatásokon vett részt, amik gyakran heves indulatokat és feszültséget váltottak ki, mivel úgy érezeték az emberek, hogy a cégek vezetői nem hallgatják meg őket és figyelnem kívül hagyják a problémáikat és aggodalmaikat. Gyakran civil szervezetek folytatnak harcot a gyárakkal szemben és próbálják minél jobban feltérképezni a helyzetet, például a GÖD-ÉRT Egyesület többször próbált környezetszennyezési adatokat kikérni, vagy éppen végeztettek méréseket. Sokszor ezek a közmeghallgatások már csak akkor zajlottak, miután megindult a gyár működése, illetve az önkormányzatok álláspontjait is figyelmen kívül hagyták.

A környezetszennyezés, az önálló és ellenséges döntéshozatali problémák mellett, a munkahelyi biztonsággal is gondok vannak, amiket a gyárak sok esetben igyekeznek elhallgatni és megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljenek. A munkahelyi biztonság kiemelten fontos lenne az iparágban, hiszen a dolgozók mérgező vegyi anyagoknak vannak kitéve a gyárakban, amik ártalmasak az egészségre. Ezek ellenére a gyárak gyakran nem jelentik a szennyezési problémákat a hatóságoknak, vagy a hatóságok az ismert információk birtokában sem zárják be a gyárat és nem gondoskodnak a dolgozók és a lakosság védelméről.

4. Akkumulátorgyártás Európában

Az Európai Uniónak kiemelt célja az elektromos autógyártás előtérbe helyezése és támogatás, mind gazdasági, mind pedig környezetvédelmi okokból, hiszen az Uniónak nagyszabású tervei vannak a klímasemlegesség megvalósítására, illetve az akkumulátorszabályozások fontos részei az új európai iparpolitikában (Győrffy, 2023). Az EU 2035-re szeretné elérni, hogy elektromos vagy e-üzemanyaggal működő belsőégésű motorokat lehessen csak újonnan forgalomba hozni, amihez pedig fontos az európai akkumulátorgyártás (Európai Tanács, 2023).

Európában számos akkumulátorgyár működik, amiknek nagyrészében szintén nem európai fejlesztésű technológiai alapján zajlik a gyártás, hanem főként dél-koreai, illetve kínai technológia és tudás alapján. Lengyelországban 2018 óta működik a koreai LG Chem Wroclaw, Csehországban 2020 óta a Magna Energy Storage vegyesvállalat, Szlovákiában egy szlovák tulajdonú vállalat K+F központot működtet, illetve gyártás is folyik az országban (Éltető, 2023.) Németországban a kínai CATL legnagyobb európai gyára működik, ami a piacon meghatározó szereplő és élen jár a fejlesztésekben is.  Svédországnak, Finnországgal és Norvégiával közösen komparatív előnye van a területen több szempontból is: helyi szinten tudnak szükséges nyersanyagokat bányászni, jelentős megújuló energiaforrásuk van, kutatás-fejlesztési programjaik vannak képzett szakemberekkel, illetve az éghajlat miatt kevesebb az víz- és energiaigénye az ottani gyártásnak (Győrffy, 2023). Mindez segíti az északi országokat abban, hogy az értéklánc szinte teljes egésze ezeken a területeken működjön.  A svéd tulajdonú Northvolt cég nagy reménysége volt az európai szektornak, azonban számos probléma miatt az akkumulátor gyár néhány év alatt csődöt jelentett. Problémát jelentett többek között a piaci kereslet és a geopolitikai helyzet változása, illetve belső kihívásokkal szembesültek a termelés növekedésével.

Egész Európában az autóiparnak jelentős szerepe volt a korábbi évtizedekben, illetve van mai nap is a gazdasági növekedésekben és a prosperáló gazdaságokban. Ahogy az EU-ban kezd az elektromos autógyártás is valósággá válni, fontos lenne az, hogy ezen járművek fő eleme, maga az akkumulátor is európai fejlesztésű legyen, hiszen az elektromos autók értékének mintegy 30-50%-át az akkumulátor adja (Czirfusz, 2022) és a helyi fejlesztés hiánya hatalmas kitettséget jelent az autóipar számára az ázsiai nagy fejlesztőkkel szemben.

Az  EU – bár az iparágat kiemelt fejlesztésű területté (IPCEI – Közös Európai Érdeket Szolgáló Fontos Projektek) tette – sokkal kevesebbet költ rá, mint az USA vagy Kína. Európa egyelőre főként a gyártási szakaszban erős, de a magas hozzáadott értékű szegmensekben jelentős lemaradásban van. Az EU-nak kiemelt és konkrét terve van arra, hogy az akkumulátor-értéklánc nagyrésze az Unión belül tudjon megvalósulni, és ehhez jelentős pénzügyi támogatásokat nyújt.  Az EU-s támogatások mellett, gyakran állami támogatások is kapnak a cégek, amik segítik, hogy gyorsabban növekedjen az akkumulátorgyártás (Győrffy, 2023).

Az Európai Unió 2023-ban új akkumulátor gyártási és hulladékgazdálkodási szabályozást fogadott el. Ez a szigorú szabályozás egyrészt biztosítja, hogy az iparág fenntarthatóbban és biztonságosabban tudjon működni, illetve a gyártókat környezeti szempontból jobb megoldások felé tereli (Győrffy, 2023)

Konklúzió

1. A magyar és az uniós helyzet összehasonlítása

Ahogy láthattuk Magyarországon kizárólag gyártás és feldolgozás történik és sok helyen ez Európában is így van, azonban ott törekvések vannak arra, hogy fellendüljenek a K+F projektek is. A magyar helyzet esetében nincs az országnak komparatív előnye egyik a gyártáshoz szükséges területen sem (Győrffy, 2023), ami által a gyártás Magyarországnak nem éri meg és a befektetett források más fontosabb területeken nem tudnak hasznosulni. Magyarország az akkumulátorgyártáson kívül is jelentős számú összeszerelő üzem működik és a gazdaságfejlődési modellje a külföldi tőkére épül, például a német autóiparra (Éltető, 2023), így felmerül a közepes jövedelem csapdája. Ez elsősorban azokat az országokat érinti, ahol a növekedés a külföldi technológiára és az olcsó munkaerőre épül (Győrffy, 2021). Ebből a csapdából való kitörésben fontos lenne a munka alapú társadalomból való elmozdulás. Az elmúlt 4 évben a magyar gazdaság szinte semmit sem növekedett, amit Nagy Márton gyakran azzal is magyarázott, hogy a német autóipar hanyatlóban van és a német gazdaság válsága miatt van az országban is ilyen rossz gazdasági növekedés. Így felmerül a kérdés, hogy ha a német autóipari kitettség ennyire befolyásolja a magyar gazdaságot, akkor jó irány-e egy újabb kiszolgáltatott helyzet megteremtése az ázsiai gazdaságok felé az akkumulátorgyárak által? Emellett a kitettség mellett pedig azt fontos látni, hogy valójában az országnak és a magyar embereknek ennyi környezeti és emberi kockázat mellett nem előnyös egy ilyen iparágat felfuttatni, ami gazdasági növekedést sem eredményez.

2. Kitekintés a jövőbe

A korábban említett EU-s célkitűzések miatt mindenképpen fontos az európai elektromos autógyártás és az ehhez szükséges akkumulátorgyártás, azonban Európa előtt hatalmas kihívások állnak e területen is, és kérdés, hogy mennyire tudja felvenni a verseny a piacon az USA-val és Ázsiával, de elsősorban Kínával szemben.

Magyarországon a következő hónapokban és években biztosan jelentős változások lesznek az iparág működésében a TISZA párt kormányra kerülésével.  Magyar Péter személyesen foglalkozott a gödi gyárral és készített róla videót, amikben a gyár szabálytalan működését mutatták be. Magyar Péter többször is úgy fogalmazott, hogy az akkumulátorgyártás jelenlegi formája nem fenntartható és a TISZA-kormány egy átfogó akkumulátoripari stratégián dolgozik, hiszen „szigorú szabályozással, valódi jogkörrel rendelkező ellenőrző hatóságokkal és komoly szankciórendszerrel lehet biztosítani, hogy az ipar ne veszélyeztesse sem az emberek egészségét, sem a környezetet.”.

Ahhoz, hogy az új kormány meg tudja valósítani azt a tervét, hogy a gazdaság nem csak egy iparágra épül és az emberek érdeke valóban számít és egyetlen gyár és ipar sem veszélyeztetheti a magyar emberek egészségét és környezetét, ahhoz mindenképpen felül kell vizsgálniuk a jelenlegi szabályozásokat és tárgyalásokat folytatni a gyárakkal a megoldásokról. Viszont mivel Magyar Péter is úgy fogalmazott, hogy cél a kontroll, ezért várható, hogy az akkumulátorgyárak továbbra is Magyarország iparának részei fognak maradni, viszont a jelenleginél emberségesebb módokon.