A 2020. november 10-én megtartott online panelbeszélgetésünk témája nem más volt, mint az Amerikai Egyesült Államok 2020-as elnökválasztása. Az alapvetően is különös év talán legmegosztóbb nemzetközi eseményének fontos belpolitikai és külpolitikai kérdéseit jártuk körbe meghívott vendégeinkkel: Kozma Klementinával (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Amerika tanulmányok Kutatóintézet, Tudományos munkatárs), Pintér Károllyal (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, docens), Kaló Mátéval (Amerika szakértő, külpolitikai elemző) és Istrate Dominikkal (Political Capital, külpolitikai elemző). A beszélgetés során szó esett az amerikai elnökválasztás előzményeiről, főbb eredményeiről, valamint annak lehetséges kimeneteiről is. Beszéltünk továbbá a leendő Biden-adminisztráció belpolitikai és külpolitikai lehetőségeiről és kihívásairól is, különös tekintettel természetesen a kelet-közép-európai régióval való együttműködés esetleges forgatókönyveire.
Hatalomféltésből származó biztonsági játék – az „elcsalt választás” retorikája
A belpolitikai blokkban a szavazati megoszlásokról, a szavazatszámlálási rendszerről és a választási csalásról, mint több szinten meghatározó retorikai eszközről beszélgettünk.
Akárhogyan is, de Joe Biden megszerezte az elnökjelöléshez szükséges 270 elektori szavazatot. A közvélemény-kutató cégek eredményei viszont nem minden esetben adtak jó előrejelzést: voltak államok, ahol nagyon pontos eredményt kaptunk, míg máshol nagyfokú eltérések születtek. Amíg Georgia esetében például telibe lőtték a szavazati arányokat, Pennsylvania vagy Wisconsin államokban enyhe Biden előnyt jósoltak, mégis Trump vitte a szavazatok nagyobb többségét. A közvélemény-kutatóknak nem volt könnyű dolga, az elmúlt négy évben a Trump személye körüli problémák még a hagyományosan republikánusnak számító államokban is bizalomvesztést eredményeztek. Ez a nagyrészt középen álló szavazókat Biden felé tolta el, végül pedig a demokraták javára billentette a mérleget. A szavazatok érdekében a demokraták aktívan használták fel a közösségi média felületekben megbúvó potenciált, megpróbálták a teljes szavazóbázist lefedni azokon keresztül. Így az átbillenő szavazók magas létszáma mellett Biden rengeteg új szavazót is mobilizált a kedvező átrendeződés érdekében. A demokrata kampány szemléletesen érvényesült a nemzetközi sajtóban is, gyakorlatilag nem hagyott teret a republikánusoknak.
Ennek ellenére, Trump személye és bejegyzései – megelőzve a kampányidőszakot (gondoljuk csak a megbotránkoztató Twitter bejegyzésekre) – a liberális sajtótermékek túlsúlya ellenére is híreket meghatározó módon befolyásolták a köz- és nemzetközi véleményt. A szakértők kiemelték, hogy a Trump vádak hitelességét már az aláásta, hogy a korábbi elnök megelőlegezte a választás elcsalását. Abban biztosak lehetünk, hogy az amerikai intézményrendszert lehetetlen annyira kijátszani, hogy ekkora volumenű csalás történjen. Akkora szervezettséget igényel a dolog, hogy az már önmagában hordozza a tényleges lebukás veszélyét is. A tények magukért beszélnek: a Trump által benyújtott és csalásra vonatkozó keresetek döntő többségét (néhány kivételtől eltekintve, amik alapvetően sem érintenék drasztikusan az eredményt) a bíróságok visszautasították. Bár a kampány-műsor legnagyobb részben a saját választóinak szólt – Trump a szavazóbázisa hergelésére és „harci kedvének ébren tartása” mellett komoly nemzetközi dezinformációs folyamatot indított el.
A Trump-kampány körüli kérdések kiélezték a republikánusok közötti ellentétetek is. Az viszont további kérdést vet fel, hogy a belső megosztottságból hogyan kovácsolhat magának előnyt Biden. Programjának (a leendő adminisztráció programja reflektál a jelenlegi vírushelyzetre, megcélozza az amerikai gazdaság helyreállítását, illetve munkahelyteremtést sürget, emellett pedig előirányozza a társadalmi és szociális különbségek mérséklését, illetve a Párizsi Egyezménybe való visszalépést is szorgalmazza) megvalósítása attól függ, hogy a demokraták mekkora hatalomra tesznek szert a Képviselőházban és (főként) a Szenátusban. Az előbbin viszonylag könnyen végig verhető a program, az utóbbiban viszont nagyon erős egységet képez a republikánus többség. Mivel ezen a védőfalon nehéz rést ütni, így itt hamar elvérezhetnek a baloldali programtervek. Míg azonban a nagyobb volumenű tervek megvalósítási lehetősége nem reális, addig az apróbb és óvatos kompromisszumok kivitelezhetőnek tűnnek. A panel feltevését alátámasztja, hogy mivel Biden sokáig volt szenátor, így ismeri a Felsőház belső mechanizmusait, tud az érdekek és értékek között lavírozni. Továbbá szintén pozitív irányba terelheti a folyamatokat, hogy a Szenátusban nincs 100 százalékos „pártfegyelem”, a hangsúly főként az adott szakpolitikai területen van. Mindezek segíthetnek abban, hogy apróbb kompromisszumokkal ugyan, de a legfontosabb területeken átmenjen a demokraták programja. A fő ellenlovas maga a párton belüli ellenségeskedés, széthúzás lehet. Biden a kampány alatt összerántotta a baloldalt azzal, hogy mindenkit képviselni tudott, de az USA nagy része jobbközépen helyezkedik el, szóval az átpártolt szavazók megtartása érdekében muszáj lesz mérsékelnie a saját pártja radikális baloldalát. A panel résztvevői szerint ez valószínűleg belső feszültségek kiújulását eredményezheti, amit a republikánusok kihasználhatnak. A legközelebbi félidős választások során már láthatunk érdemi eredményt azzal kapcsolatban, hogy Biden sikerrel járt-e a hatalmának megszilárdításában.
A „Nyugat” ünnepli Bident, a „Kelet” inkább hallgat?
A külpolitikai blokkban az USA nemzetközi szerepének változásáról, a nemzetközi rendszer revitalizációjáról, a transzatlanti és közép-európai kapcsolatok alakulásáról beszélgettünk.
A választások elcsalását hangoztató retorika teret engedett az amerikaellenes dezinformációs folyamatok felerősödésének. Az információs tér megtelt az USA-t lejárató és a liberális értékrendet megkérdőjelező hírekkel, ami a nemzetközi rendszer nagyfokú instabilitásához vezetett. Trump ambivalens kampánya, inkonzisztens megnyilvánulásai nem csak az amerikai demokráciát, hanem az USA által vezetett liberális demokráciára épülő világrendszert is megkérdőjelezték. A Biden-Harris páros a multilateralizmus védelmét hangsúlyozza programjában a hanyatló tendencia megállítása érdekében. A liberális nemzetközi rendszer megszilárdítása, az institúcionalizmus és kooperáció válhatnak a fő irányvonalává az amerikai külpolitikának. Ez a narratíva viszont nem új, hisz Obama is az amerikai külkapcsolatok és a meglévő szövetségi rendszer fenntartásában tűzte ki célul. Nem titok, hogy Trump malőrjei után Biden biztosan visszatér Obama narratívájához, sőt, az általa kiépített rendszer revitalizálásában érdekelt az új USA elnök.
A Biden-adminisztráció a konzisztenciába és a multilateralizmusba vetett hit visszaépítésében látja az amerikai hegemónia stabilizálódás és a fennmaradását esélyeit. Ezeket a célokat szolgálja a transzatlanti együttműködés megreformálása és kiszélesítése (Grúzia, Ukrajna) is, ami voltaképpen a korábbi struktúrák és felállások megújításának talán legszemléletesebb programja. Biden külpolitikai ambíciói megnyugtatók lehetnek a „nyugati világ”, a nemzetközi együttműködések hívei számára. Az Európai Unió stratégiai szerepe megnőhet a közeljövőben, ezen belül várhatóan Németország gazdasági szerepének fontossága emelkedhet ki az elkövetkezendő négy évben. Az újabb NATO-bővítés igényéhez viszont szorosan kapcsolódik az egyre növekvő fegyverkezés (fegyvervásárlás) is. A Biden-Harris-páros külpolitikájának elsőszámú térségi kedvezményezettje így minden bizonnyal Ukrajna lesz, az új elnök támogatására pedig a NATO-ba igyekvő Grúzia és a belorusz demokratikus ellenzék is számíthat.
Az egyre erőteljesebb kínai és orosz befolyás ellensúlyozása érdekében Trump nagyvonalúan szorgalmazta – akár még a liberális értékek megszegésének árán is – a V4-ek, valamint a Három Tenger Kezdeményezés országaival történő mély gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítését. Biden viszont a meglévő együttműködések elmélyítését és a felvirágoztatását minden bizonnyal jogállami kritériumok betartásához fogja kötni. Az kelet-közép-európai országok és az USA közötti kétoldalú együttműködések intenzitása tehát liberális értékek mentén kerülhet meghatározásra. A szakértők ezért egy hidegebb amerikai külpolitikai közeledésre számítanak a kelet-közép-európai országok viszonylatában. Magyarországot pedig kiváltképpen negatívan érintheti az új elnök programja. Biden autoriter államnak nevezte hazánkat – Lengyelországgal egyetemben –, amire válaszul Magyarország az amerikai elnökválasztás során – a passzív lengyel magatartással szemben – konzisztensen nyílt dezinformációs narratívát követett külpolitikájában. Így a következő években a lengyel és a magyar kormány esetében is borítékolható válik a politikai konfliktus, valószínűsíthetően már a közeljövőben számos jogállami kritikára számíthatunk. Az Orbán-kormánnyal szembeni amerikai fellépéseknek, és a politikai, gazdasági nyomásgyakorlásnak azért is nagy a valószínűsége, mivel a magyar kormány külhoni magyarok explicit és provokatív védelmére szemet szúrhatnak a Biden-Harris párosnak. Ez azonban örömre és bizakodásra adott okot a magyar ellenzéki oldalon a 2022-es magyar országgyűlési választásokat kimenetelét tekintve.
Habár a liberális értékek és környezetvédelmi érdekek mögött megbújva, de az USA mindenképp a realista célok mentén pozícionálja magát a jövőben is. A geopolitikai és gazdasági érdekek tekintetében fontos marad a Biden-adminisztráció számára is Kína és Oroszország nemzetközi szerepének, gazdasági befolyásának ellensúlyozása. Trump külpolitikájával ellentétben viszont, a nagyhatalmi rivalizálás várhatóan egy jóval diplomatikusabb keretrendszerben folytatódhat a nemzetközi rendszer stabilizálása érdekében. A legfőbb cél a konfrontáció elkerülése lesz, ennél fogva a legkritikusabb régióban, a Közel-Keleten is aktív békéltető szerepre törekszik majd az USA újdonsült elnöke. A közel-keleti országok közötti ellentétek mérséklése mellett ebben a régióban is a már meglévő nemzetközi kapcsolatok megújítására válik prioritássá Biden számára. A közös gazdasági érdekeken és a kölcsönösségen alapuló harmonikus és liberális világrendszer felélesztése Biden legfőbb külpolitikai víziója.
Legutóbbi hozzászólások