Amerikai-cseh kapcsolatok alakulásának lehetséges forgatókönyvei Joe Biden és Donald Trump győzelme esetén

Jelen elemzésben megpróbáljuk felvázolni azokat a lehetséges amerikai-cseh kapcsolatokat érintő forgatókönyveket, amelyek bekövetkezhetnek a jövőben annak függvényében, hogy novemberben kit választanak meg az Egyesült Államok elnökének.

Bevezetésképpen röviden bemutatjuk azokat a szereplőket és tényezőket, amelyek meghatározóak a témában. Ezeknek a tényeknek az ismerete elengedhetetlen annak érdekében, hogy átfogó, következtetések levonására alkalmas képet kapjunk a témáról. Ahhoz, hogy értékelhessük az Amerikai Egyesült Államok és a Cseh Köztársaság között létező politikai, kereskedelmi, gazdasági és más természetű kapcsolatokat, szükséges kitekintenünk ennek a két országnak a jelenlegi és esetleges jövőbeli vezetőire is. A vezetők személye meghatározó befolyással bír(hat) ugyanis az állam által folytatott külpolitikájára.

Az elemzés hátralévő részében az amerikai-cseh kapcsolatok lehetséges alakulásaira fogunk kitérni arra összpontosítva, hogy a két ország jelenlegi vagy potenciális jövőbeli politikai vezetői hogyan állnak hozzá azokhoz a legfontosabb közös külpolitikai témákhoz, amelyek meghatározhatják a két állam egymáshoz fűzött viszonyát.

Amerikai-cseh kapcsolatok 2020-ig bezárólag

Az Amerikai Egyesült Államok és Csehország diplomáciai kapcsolatai 1918-ig, az első független Csehszlovák Köztársaságig nyúlnak vissza. Azonban ami számunkra fontos, az az, hogy megvizsgáljuk, a kommunista rezsim összeomlása óta hogy áll egymáshoz a két ország. A két állam közötti diplomáciai „aranykorszakot” 1989 és 2009 közé teszi a legtöbb szakértő, ebben az időszakban volt a legintenzívebb a kapcsolattartás. Manapság a két ország viszonya leginkább a politikai vezetők gesztusaiban, és a közös külpolitikai témákhoz való hozzáállásban jeleníthető meg.

A Cseh Köztársaság részéről jelenleg a miniszterelnök, Andrej Babiš számít szempontunkból a legfontosabb szereplőnek. Babiš 2017. decemberétől tölti be miniszterelnöki posztját Csehország élén. Pártja – melyet saját maga alapított – ANO névre hallgat, ami magyar fordításban Elégedetlen Polgárok Akcióját tesz. A párt alapvetően centralista, populista, gazdaságilag liberális elveket vall és alapítása után nagyon hamar sikeressé és népszerűvé vált az emberek között az országban. (Már magának a rövidítésnek is van populista sugallata, az „áno” ugyanis igent jelent csehül.)

2019-ben a bilaterális találkozók legmagasabb szintje valósult meg azáltal, hogy Donald Trump amerikai elnök – más közép-európai vezetőkkel egy időszakban – meghívta a Fehér Házba Babišt és feleségét is. Ezen a látogatáson a két államfőnek volt alkalma arra, hogy beszéljenek a két ország közötti kapcsolatokról. Mindketten kifejezték az országok egymás iránti elkötelezettségét és a kereskedelmi, gazdasági fejlődés lehetőségét. Témák voltak továbbá még az EU politikája, a Közel-Kelet helyzete és az onnan érkező menekültek tömegei többek között. Babiš és Trump hasonlóan gondolkodnak a migrációt illetően, ugyanis mindketten alapvetően elutasítóak, inkább az illegális bevándorlás visszautasítása és a határvédelem politikáját követik. Rex Tillerson külügyminiszter a bevett diplomáciai protokoll szerint viszonozta a látogatást Prágában.

Trump és Babiš a találkozó jegyzőkönyve szerint jól megtalálták a közös hangot, bár az amerikai elnök inkább csak általános szóvirágokban méltatta Csehországot.
Babiš viszonzásul Babiš meghívta Trumpot Lengyelországba, hogy találkozzon az említett országok, a V4 csoport, azaz Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország vezetőivel.

Mint a világ államainak elsöprő többsége, Csehország is folytat államilag finanszírozott lobbi-tevékenységet az Egyesült Államokban. Nem beszélhetünk ugyanakkor fajsúlyos lobbierőről: a főképp a New York-i cseh kulturális központot finanszírozó összeg nagyjából évi 350 000 dollárt jelent. Ez regionális szinten is kevésnek számít: a hasonló méretű Magyarország (jóval fluktuálóbb) lobbiköltései rendszeresen meghaladják a félmillió dollárt, s néhány évben inkább az egymilliót közelítik.

Alternatívák a politikai vezetésben

Ahhoz hogy egy teljes képet kapjunk arról, hogy a következő években ez a mostani viszony hogyan változhat, szükséges kitekinteni a két vezető előtt álló választásokra és a kihívókra. Az Egyesült Államokban Trump demokrata párti ellenlábasa Joe Biden. Biden kampányában olyan pontokat fogalmaz meg, melyek a különböző etnikumok és társadalmi rétegek között feszültségeket szüntetné meg, legyenek azok vallási- vagy identitásalapon meghatározott differenciák. Habár ezek belpolitikai programpontok, kétségtelen, hogy Biden külügyi tekintetben is „újranyitná” Amerikát: elnökségétől a korábbi értékközpontúbb politizálás, a Trump előtti old guard visszatérése várható. Trump NATO-ellenes (vagy legalábbis mélységesen kritikus) megközelítése helyett az észak-atlanti katonai szövetségben is a 2016 előtti állapotok visszaállítására törekedne a demokrata jelölt. A bizalom visszaállítását az Al-Jazeera híradása szerint európai részről is siettetnék.

Potenciálisan rossz hír ez a Trumppal oly látványosan parolázó európai szövetségesek számára. Ha felváltani nem is fogják a fegyverüzletek „Great Deal!”-lel nyugtázott mosolyát a demokráciaféltő dörgedelmek (a két hang valószínűleg párhuzamosan szólal majd meg), rögtön meginoghat a közép-európai vezetők mögött a kényelmes kép, hogy Prágában (és máshol a térségben) minden Washington szája íze szerint történik.

Belső kihívással márpedig Babišnak is szembe kell néznie. Csehországban 2021-ben a parlament alsóházában választásokat fognak tartani, amely során egyáltalán nincs kizárva egy esetleges kormányváltás. Az ANO népszerűsége az utolsó választások óta csökkenőben van, és egy nemrég bejelentett konzervatív politikai szövetség, melynek tagjai az ODS, a KDU-ČSL és a TOP 09 pártok, könnyedén átveheti az irányítást az ország felett a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint. A jobbközép koalíciós kormányt feltehetően a legerősebb ODS-t vezető Petr Fiala irányíthatná, azonban nehéz benyomásokat szerezni egy esetleges Fiala-kormány külügyi nézőpontjáról. Az ODS ugyanis EU-kritikában jobbra áll az euroszkeptikus húrokon inkább csak játszadozó Babištól, míg leendő partnerei kimondottan integrációpártiak.

Oroszország szerepe az amerikai-cseh kapcsolatokban

Trump 2016-os megválasztása után úgy tűnhetett, javulni fognak az amerikai-orosz kapcsolatok, azonban az elmúlt négy év tapasztalata mást mutat. Bár Trump látszólagosan jó viszonyt ápol Putyin orosz elnökkel (a szövetségesi gesztusok ilyen mértékű felrúgásához nem szokott nyugati sajtó nagy döbbenetére), az „erős emberek” inkább csak a felszínt jelentik. A republikánus adminisztráció ugyanis nem függesztette fel a 2014-ben az országra kirótt gazdasági szankciókat, sőt, az elmúlt években csak növelte azok számát.

Babiš kormányzása idején úgy tűnik, megromlottak a cseh-orosz viszonyok, azonban a kormányfő igyekszik normalizálni a helyzetet a két állam között, amiben nagy segítségére van az erősen oroszbarát cseh elnök, a néha „Putyin embereként” is jellemzett, Miloš Zeman is. Zeman és Babiš valamilyen szinten egymás szövetségeseinek tekinthetők, és habár nem mindig értenek egyet, gyakran támogatják egymást; ez a 2018-as választásokon is így történt. Ha a jelenlegi állapotok maradnak, Oroszországnak nem lesz túl sok szerepe az amerikai-cseh kapcsolatok alakulásában, mivel egyik kormány köreiben sem számít jelenleg meghatározó témának.

A Kreml számára kedvezőtlen fejleményeket hozhatnak azonban mindkét országban a választások. Joe Biden már korábban is éles kritikával illette Putyin Oroszországát, megválasztásának esetében nem kizárt a régi nagyhatalmi versengés újra-felmelegítése sem. (Bár minden jel arra mutat, hogy egy esetleges Biden-kabinet is Kínára fog fókuszálni.) Babišnak, aki a nyugati szövetségi rendszerhez nem hűtlen, de jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal is, adott esetben választania kell, hogy beáll-e az Egyesült Államok mögé, vagy inkább megpróbálja megvédeni saját nemzeti érdekeit. (Azzal együtt, hogy az Oroszországgal való barátság a Cseh Nemzeti Bank összesítése szerint gazdaságilag nem túl fontos számára.) Fiala, bár euroszkeptikus, egyáltalán nem oroszbarát; az ő esetleges megválasztása esetében ennyiben kedvezőbb lehetne Biden, mint tengerentúli partner. A feltétlenül oroszbarát Zeman elnöki mandátuma ugyanakkor 2023-ig szól, tehát a cseh államfőnek lehetősége nyílik szinte a következő amerikai kormány egész regnálása alatt befolyásolni a bilaterális kapcsolatokat.

Összegzésképpen elmondható a cseh-amerikai kapcsolatok közeljövőjéről, hogy radikális változások nem várhatóak, de mind a javulásra, mind a romlásra mutatkozik többfajta lehetőség is. Trump, majd Babiš esetleges újrázása a status quo kényelmes fenntartását ígéri, ezzel szemben Biden felé a cseh miniszterelnök szinte azonnal kénytelen lenne gesztust gyakorolni. A külügyi szakpolitikai múlttal is rendelkező demokrata jelölt ugyanis jól ismeri Közép-Európát, és minden bizonnyal tájékozott Babiš illiberális törekvéseit illetően. Kibékíthetetlen ellentétnek ugyanakkor nincs nyoma.

Fiala kormányfőként alighanem szintén mindkét amerikai partnerrel megtalálná a hangot, bár paradox módon talán Trumppal jobban, elvégre a politológus-professzorból lett képviselő uniókritikus és bevándorláskritikus, a mögötte álló párt pedig iszlamofób és „fojtogatónak” találja a politikai korrektséget. Ugyanakkor az oroszellenesség ebben a relációban problémákat okozhat.

További elemzéseink