A weimari háromszög együttműködése napjainkban

Az Európai Unió csatlakozási tárgyalásokra jogosult államok listája egy kelet, illetve dél felé való nyitást és nagy horderejű változásokat sejtet. Emellett a döntéshozatal Ukrajna sorsáról egy kifejezetten jelentős kérdés marad és természetesen a háború utáni újjáépítés is rengeteg problémát és nézeteltérést fog szülni a közeljövőben. Többek között emiatt gondolom, hogy kulcsfontosságú felkészülni ezekre a hatalmas változásokra és minden tagállamnak megalkotni a véleményét ezen aspektusokról, hogy az érdekérvényesítés és problémamegoldás a következő években gördülékenyebben folyhasson. Továbbá az esetleges szövetségesek megtalálása elengedhetetlen ebben a légkörben, mely talán igazolja is elemzésem kérdését: a weimari háromszög egy mára már irreleváns múlt századi fogalom vagy egy igen kihasználatlan potenciál rejtőzik a három állam szövetsége mögött?

A weimari háromszög cirka harminc évvel ezelőtt, 1991-ben egy egyértelmű céllal alakult meg, Németország és Franciaország kiegyensúlyozott kapcsolatának, illetve Lengyelország felzárkóztatásának felgyorsításának érdekében. A francia-német együttműködés hatalmas lépést jelentett és kulcsfontosságú volt egy együttműködő európai közösség létrehozásában, megküzdöttek egy egységes piac és az Európai Gazdasági Közösség, majd az Unió működéséért. Lengyelország, mint az egyik politikailag legjelentősebb kelet-közép-európai országa, a NATO-ba (1999), majd 2004-ben az Európai Unióba is felvételt nyert, a franciáknak pedig segítséget nyújtott a kelet európai kapcsolatainak az elmélyítésében. Az elmúlt években viszont az együttműködés relevanciája megkérdőjelezhetővé vált, tekintve, hogy az eredeti célját elérte. Európa súlypontja pedig az elmúlt években eltávolodott a weimari háromszögtől Skandinávia, Spanyolország, illetve a Benelux államok irányába. A három tagállam képviselői a találkozókat csupán igény szerint, nem sűrűn tartotta, az alapítás évétől 2021-ig az országok külügyminiszterei huszonötször, míg az államfők csupán kilencszer értekeztek egymással. Megoldást jelenthetne az együttműködés szorosabb és hatékonyabb működését elősegítő közös alap létrehozása, amely pénzügyileg is segíthetné a három ország közötti, és a multilaterális tervek megvalósítását. Ehhez természetesen elengedhetetlen lenne egy közös titkárság megalapítása is, mely a különböző ipari, technológiai és kulturális projektek finanszírozását és szervezését kezelné egy, a mostaninál sokkal intézményesítettibb formában. Erre remek példát jelenthet a Lengyelország, Szlovákia, Cseh Köztársaság, illetve Magyarország által alkotott Nemzetközi Visegrádi Alap, amely az együttműködés tagországainak közötti politikai nézeteltérésektől függetlenül sikeresen támogatja a társadalmi kezdeményezéseket.

A visegrádi négyek konfliktusait a még mindig folyamatban lévő orosz-ukrán fegyveres összecsapásról, illetve az Ukrajnának küldött támogatásokról való eltérő vélekedések is okozzák. Ezzel ellentétben az elmúlt pár év és hónapok krízishelyzetei látszólag közelebb hozták a weimari háromszög országait és indokolttá tették az újabb megbeszélések beiktatását. Az államok vezetői, Emmanuel Macron, francia elnök, Olaf Scholz, Németország kancellárja, és Donald Tusk, lengyel miniszterelnök 2024. március 15-én összegyűltek a német fővárosban, hogy megvitathassák ezeket a kérdéseket. Az ezt megelőző hetekben rengeteg nézeteltérés volt a három tagállam között, így ez a hirtelen megszervezett megbeszélés inkább tűzoltásnak bizonyult. Ezek az ellentétek, főleg Németország és Franciaország között aggodalomra adhattak okot, és nem túl fényes jövőképet festettek Ukrajna elé a támogatásokat illetően. Habár mindkét ország egyértelműen kiáll Ukrajna támogatása mellett, érdekes módon többször is Németország tűnt annak a félnek, amely inkább fenntartásokkal fordult a támogatási tervek felé. Ennek ellenére otthont adtak több, mint egymillió menekültnek, miközben 17,7 milliárd euró katonai támogatást ígértek és folyamatos pénzügyi segítséget biztosítottak, míg a franciák inkább a különleges katonai eszközök szállításában jeleskedtek, viszont támogatásuk mértéke még így is elenyésző volt a németekkel szemben. Éppen ezért érdekesek Macron elnök elmúlt időszakban tett provokatív kijelentései, melyek visszás reakciókat váltottak ki nem csupán az óvatosabb, a legtöbb támogatást ellenző európai vezetőkből, hanem Németország kancellárjából is egyaránt. Legalábbis így tűnik a francia vezetőnek célzott válaszai alapján, tekintve, hogy egyértelműen visszautasította Macron felvetését, mely szerint a NATO nem harci szerepet vállaló erőket küldene Ukrajna területére, és kijelentette, hogy semmi esetben sem szándékozik német csapatokat bevetni.

A lengyelországi szeptemberi választások eredménye úgy tűnik segített közelebb hozni a három szövetségest. Amíg a korábbi vezetőség nagy jelentőséget fektetett arra, hogy kihangsúlyozzák az országukon esett második világháborús német pusztítás hatásait, és jelentős pénzügyi kártérítést követeltek ezért, addig Donald Tusk kormánya kevésbé hangsúlyozza ezt az ügyet. Viszont Lengyelország vezetését nemrég kritizálták a NATO szövetségesei, mivel a vezetés lassan reagált az Ukrajnából beszállított termények elleni elégedetlenségre, amit a lengyel gazdák fejeztek ki.

Habár a megbeszélés után kérdéseket nem fogadtak, a vezetők semmi jelét nem mutatták az esetleges nézeteltéréseknek és bejelentették, hogy miben állapodtak meg az Ukrajnának küldött segélyek növelését illetően, melyhez úgy tűnik, hogy mind a három oldalnak engedményeket kellett tennie. Kiemelték továbbá, hogy még véletlenül sem szorgalmazzák, hogy Oroszország és az Európai Unió államai között ellentét alakuljon ki, világosan kijelentették, hogy háborúba állásról szó sem lehet.

Ezen kívül megvitatták a lengyel kormányfő Washingtonba való látogatását, és a transzatlanti kapcsolatok jelentőségét is és felhívták a figyelmet az Egyesült Államok elnökének személyétől független összeköttetés megerősítésére. Emellett kijelentették, az orosz-ukrán háborúra hivatkozva, hogy az Európai Unió lőszer-, illetve fegyvergyártásának szorgalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek fejleszteni a tagállamok védelmét, és segítséget nyújtani Ukrajnának. Végül pedig kiemelték, hogy prioritásként fogják kezelni Moldova egységes politikai támogatását.

Ebben az évben a három állam egy másik egészen égető kérdésben is együttműködött, ami nem más, mint a mesterséges intelligencia fejlesztésébe való befektetés az Európai Unió területén. Németország, Lengyelország és Franciaország szorosabb együttműködést szorgalmazna a tagállamok között, hogy megpróbálják felvenni a versenyt Kínával, illetve az Egyesült Államokkal. Úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia területén való innováció és az uniós szabályok és irányelvek összefonódásának prioritássá kéne válniuk a közeljövőben, hogy Európa labdába rúghasson az AI-nagyhatalmak mellett. Tekintve, hogy az internet megjelenésekor is másodlagos szerepet játszott az Unió, nagyon kis mértékben hozzájárulva a keresőprogramok és közösségi média felületek megalkotásához, ez lehet a második esély a technológiai területen való térnyerésre. A weimari háromszög kutatási miniszterei egyetértettek abban, hogy a tagállamoknak mindent meg kell tenniük az érdekében, hogy Európát a kiemelkedő kutatóknak, vállalatoknak és befektetőknek egy vonzó hellyé kell varázsolniuk, amennyiben a változást szeretnék szorgalmazni ebben a szektorban, miközben az EU intézményei és szervei a mesterséges intelligenciát illető szabályozásokon dolgoznak.

Az weimari együttműködés jövője ezek alapján ígéretesnek tűnik, a márciusi megbeszélésen az újabb csúcstalálkozó időpontja is kiderült, a vezetők legközelebb a nyár elején fognak találkozni, az eseménynek Varsó fog otthont adni. Tekintve, hogy ebben a krízishelyzetben is egy egységes frontot tudtak alkotni, kompromisszumot hozni ezekben az égető kérdésekben, illetve közös terveket előállítani, arra enged következtetni, hogy amennyiben rendszeresen folytatják a jelentős kérdések megvitatását, együtt képesek lehetnek nagyobb felelősséget vállalni az Európai Unió sorsának alakulásában.