Lengyel-ukrán két jó barát? – Lengyelország kapcsolata Ukrajnával 2022-től napjainkig

Bevezetés és történelmi áttekintés

2022. február 24-én egy új időszak vette kezdetét az európai történelemben. Nem volt ez másképp a lengyeleknél sem. Lengyelország az egyik legfontosabb és legelszántabb támogatójává vált Ukrajnának az orosz invázió hatására. Azonban ez nem tűnt egyértelműnek a háború kezdete előtt, főleg akkor nem, ha egy kicsit mélyebbre nyúlunk a lengyelek és az ukránok kapcsolatának történelmében. Ahhoz, hogy jobban megérthessük a két ország kapcsolatát, érdemes némiképp visszamenni az időben.

Már a 17. században is voltak konfliktusok a két nemzet között és a történelem folyamán hosszú időn keresztül voltak lengyel fennhatóság alatt jelentős ukránok lakta területek. Talán emiatt is alakulhatott ki, hogy a lengyelek némiképp magukénak tekintik a Dnyeper jobb partján fekvő területeket és az ott élőket. A lengyelek későbbi konfliktusai a németekkel és az oroszokkal (Lengyelország felosztása, második világháború) viszont meghatározták a két fő ellenséget a nemzet számára. Innen nézve már látható a közös ellenség az oroszokban, akikre az ukránok is elsősorban elnyomóként tekintenek. A legnagyobb seb a két ország, Lengyelország és Ukrajna, kapcsolatának történelmében azonban a 20. században keresendő. 1943-tól kezdődően az Ukrán Felkelő Hadsereg mintegy százezer lengyelt gyilkolt meg Volhíniában, a mai nyugat-ukrajnai Volinyi területen. Később, 1944-ben a lengyel Honi Hadsereg megtorló akciókat hajtott végre, amelyekben nagyjából húszezer ukrán vesztette életét. A második világháború utáni kommunista Lengyelországban, a Visztula akció során pedig közel százötvenezer ukránt deportáltak Észak- és Nyugat-Lengyelországba a keleti területekről. Ezeket figyelembe véve közel sem gondolhatjuk magától értetődőnek azt, hogy Ukrajna egyik legfontosabb szövetségese a későbbiekben Lengyelország lenne.

A kapcsolatok javulása és az orosz fenyegetés

A politikai rendszerváltások után Lengyelország politikája az ukránokkal szemben egyértelműen a közeledés felé mutatott. Lengyelország hivatalosan is lemondott mindenfajta területi igényéről, elsőként ismerték el Ukrajna függetlenségét és támogatták Ukrajna csatlakozását a NATO-ba és az EU-ba. Mindenképpen okot adhat erre az, hogy Lengyelország minél kevesebb közös határt szeretett volna Oroszországgal és minél erősebb államokat szeretett volna látni Oroszország és Lengyelország területe között. Közös megemlékezéseket tartottak, és emlékhelyeket állítottak a két nép közti tragikus események emlékére. Szintén a közeledés irányába mutatott a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokság. Ezt követően történtek kisebb konfliktusok a két ország között az emlékezetpolitikát illetően, de ez nem volt különösebben jelentős. Sőt a 2020-ban létrehozott Lublini-háromszög együttműködés (Lengyelország, Litvánia és Ukrajna), ami egyértelműen utal az egykori lublini unióra, (aminek a területei ma leginkább ezekben az országokban találhatók meg) ezt is próbálta ellensúlyozni és kiállt Ukrajna NATO és EU csatlakozása mellett.

„A regionális együttműködéshez való lengyel hozzáállás 2021-ben kezdett megváltozni, amikor a növekvő fenyegetésekre reagálva, a biztonságra összpontosító megközelítés kezdett teret nyerni.” (Zeöld, 2023).  Ez az állítás mindenféle kétséget eloszlat azokban, akik megkérdőjelezték a lengyel-ukrán együttműködést. Oroszország katonai mozgósítására az ukrán határ mentén Lengyelország is reagált, és január 31-én bejelentette a segítségnyújtását Ukrajnának fegyverek, lőszerek és humanitárius segítség formájában.  Február 17-én egy újabb együttműködés lépett életbe, mégpedig a brit-lengyel-ukrán trilaterális paktum. Ez a szövetség egy átfogó támogatást nyújtott Ukrajna számára gazdasági, kereskedelmi, kiberbiztonsági és energiafüggetlenségi területeken. Emellett a két ország biztosította Ukrajnát a támogatásáról az orosz fenyegetéssel szemben. Néhány nappal később, február 23-án, miután Putyin elismerte a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság függetlenségét, a lengyel és litván elnök, Andrzej Duda és Gitanas Nausėda, közös találkozót tartott Kijevben az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel. Ezen a találkozón mindhárman elítélték Oroszország bejelentését az újonnan elismert területekről. Andrzej Duda kiemelte, hogy Lengyelország kiáll Ukrajna területi integritása mellett és teljes támogatásáról biztosította az ukrán elnököt, ekkor még a háború elkerülésében bízva. Azt is hozzátette, hogy Ukrajna megérdemli, hogy megkapja az Európai Unió tagjelölti státuszát.

Az orosz-ukrán háború kezdetén

Ezekkel az előzményekkel érkezett meg Lengyelország és Ukrajna kapcsolata február 24-re, amikor Oroszország megkezdte invázióját Ukrajna területén. Ugyan a két ország kapcsolata nem volt felhőtlen, de egyértelmű volt: Lengyelország a háború esetén mindenképpen Ukrajnát fogja támogatni. Mondhatnánk, hogy ellenségem ellensége a barátom alapon.

A katonai konfliktus kezdetének napján a Szejm rögtön elfogadta az orosz inváziót elítélő nyilatkozatot és az országban még aznap kilenc befogadóközpontot állított fel a civil menekültek számára a lengyel-ukrán határ mentén. Szintén fontos lehet megjegyezni, hogy a kijevi lengyel nagykövet volt az egyetlen a NATO tagországok közül, aki a háború kitörése után is ott maradt. Lengyelország 2022-ben a második legnagyobb támogatója lett az ukránoknak fegyverek terén, és a nem hivatalos források szerint 2022. május 24-ig mintegy 1,6 milliárd dollár értékben támogatta Ukrajnát e területen. A lengyel vezetés azonban egy percig sem tanakodott azon, hogy ezeket a segítségeket megadja Ukrajnának. „Igen, a közös történelmünknek voltak nehéz pillanatai, lezáratlan ügyei – és ezekre a szabad és független Ukrajnához fűződő kapcsolatunkban mindenképpen visszatérünk – a háború után […] Igen, világosan ki kell mondani – az ukrajnai háború tragédiája lehetőséget adott a lengyeleknek és az ukránoknak a teljes megbékélésre” fogalmazott 2022 áprilisában a lengyel miniszterelnök-helyettes Piotr Gliński. A Lengyel Határőrség jelentései szerint közel 2,7 millió menekült lépte át az Ukrajnával határos szakaszt 2022. április 14-ig. „Szeretném hangsúlyozni, hogy Lengyelország 2,7 millió háborús menekültet fogadott be Ukrajnából és támogat saját erőből, saját hazai forrásaiból és állampolgárai pénzéből – erre a célra egy eurót sem kaptunk az EU-tól” hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. 2022. június 1-jén került sor az első kétoldalú kormányközi konzultációra Kijevben. Többek között a határforgalom és a vámellenőrzés egyszerűsítéséről, a vállalkozások közötti együttműködésről, valamint az Ukrajnából Lengyelországba áramot exportáló, leállított távvezeték újraindításáról írtak alá megállapodásokat ekkor. „Ma több olyan megállapodást készítünk elő egyes minisztériumok között, amelyek segíteni fogják Ukrajnát és gazdasági lendületet adnak Lengyelországnak.” emelte ki ekkor Mateusz Morawiecki.

A következő nagyobb esemény, ami valamilyen szinten köthető a két ország kapcsolatához, az nem más, mint az Északi Áramlat vezetékek szabotázsa. Ez az eset azonban nem volt igazán jelentős hatással erre, sőt inkább erősítette a két ország kapcsolatát. Később Stanisław Żaryn, a lengyel különleges szolgálatok miniszteri koordinátorának helyettese így fogalmazott, hogy az oroszok „egyre több olyan eseményt hoznak létre, amelyet logikailag összefüggő sorrend szerint alakítanak ki, de valótlan feltevéseken vagy hazugságon alapulnak”. Hozzátette, hogy az orosz dezinformáció „továbbra is megpróbálja megosztani a lengyeleket és az ukránokat.”

2022. november 15-én egy újabb olyan esemény következett be, ami erősen próbára tette a két ország viszonyának alakulását. Aznap egy orosz gyártmányú rakéta csapódott be Lengyelország területére az ukrán határ mentén Przewodów település mellett, 2 ember halálát okozva. Ezzel a háborúnak már a NATO területén belül is voltak áldozatai, és kisebb csoda, hogy nem eszkalálódott tovább a helyzet. A lengyel miniszterelnök összehívta a nemzetbiztonsági és védelmi ügyekkel foglalkozó bizottság ülését, majd közölték, hogy az ülést követően Lengyelország megemeli egyes katonai egységeinek készültségi szintjét. Közel egy évvel a történtek után jelent meg csak a hivatalos közlemény a Lengyel Ügyészség részéről, miszerint ez az ukrán hadsereg által kilőtt rakéta fölött az ukránok elvesztették a kontrollt és lengyel területen csapódott földbe.

Kisebb konfliktusok

Jövő év januárjában szintén kisebb összetűzés kerekedett a két ország vezetői között, igaz itt csak verbális formában. A lengyelek felháborítónak tartották, hogy az ukrán parlament egy Bandera (akinek a nevéhez több tízezer lengyel halála köthető) képet osztott meg a Twitteren megemlékezve születésének 114. évére. Mateusz Morawiecki ekkor úgy fogalmazott, hogy a kormánya „rendkívül kritikusan viszonyul Bandera bármilyen dicsőítéséhez vagy akár csak a róla való megemlékezéshez”. A posztot végül az ukránok törölték. A két elnök, Duda és Zelenszkij, találkozóján április 5-én Varsóban Zelenszkij megkapta Lengyelország legrégebbi és legmagasabb polgári kitüntetését, a Fehér-Sas-rendet. Itt ugyanakkor elhangzott az is a lengyel elnöktől, hogy sok ember emlékezetében még mindig vannak nyílt sebek, utalva ezzel az 1940-es években történtekre.

A gabonakrízis

Még ugyanezen év júliusában egy újabb jelentős esemény indított el egy mind a mai napig tartó konfliktussorozatot, ami nem kis hatással volt a két ország közötti kapcsolatra. A kirobbantó oka ennek az volt, hogy Oroszország kilépett a Fekete-tengeri Gabonaegyezményből, ezzel ellehetetlenítve Ukrajnát, hogy a Fekete-tengeren keresztül szállítson gabonát. Ennek az lett a következménye, hogy szárazfölön, Európán keresztül kellett volna szállítani a gabonát. Akkor a lengyel miniszterelnök még így fogalmazott: „Megvédjük a mezőgazdaságunkat, ezért nem nyitjuk meg a határokat az Ukrajnából érkező mezőgazdasági termékek előtt.” Annak ellenére, hogy Kijev biztosította a lengyeleket a gabonatranzit ellenőrzéséről, Varsó ezzel nem elégedett meg, és egyoldalú tilalmat rendelt el többfajta gabona és liszt behozatalára. Kijev válaszul megígérte, hogy a Kereskedelmi Világszervezet elé viszi az ügyet, és embargóval fenyegette meg a lengyel élelmiszer behozatalt. A lengyel miniszterelnök további embargókra utaló célzásokkal válaszolt, és ami az ukránok számára még rosszabb, bejelentette, hogy Lengyelország nem szállít többé a korábban megállapodottaktól eltérő katonai felszereléseket Ukrajnának. Morawiecki az ukrán elnök ENSZ-ben elhangzott felszólalására, miszerint ezzel a lengyelek Moszkva érdekeit szolgálják, így reagált: „Soha többé ne sértegesse a lengyeleket!”. Ezzel a háború kezdete óta a legmélyebbre süllyedt a két ország kapcsolata.

November 6-án több tucat lengyel szállítmányozási vállalat és gazda vett blokád alá 3 lengyel-ukrán határátkelőt. A helyzet a mai napig sem oldódott meg teljesen és februárra már 9 határállomás került blokád alá, beleértve vasúti átkelőket is. Az ukránok bíztak abban, hogy az új lengyel kormány létrejöttével normalizálódni fognak a kapcsolatok, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Az új lengyel miniszterelnök Donald Tusk ugyan tett januárban egy látogatást Kijevbe, és további szolidaritását fejezte ki az Oroszország elleni háborúban, ugyanakkor azt is világossá tette, hogy Lengyelország gazdasági érdekei továbbra is prioritást élveznek. A Mieroszewski Központ és az Info Sapiens felmérései szerint 2023 októberében az ukránok 67%-a pozitívan vélekedett a lengyelekről. Három hónappal később ez a szám 44,5%-ra csökkent. A felmérés készítői elsősorban a határ menti tiltakozásokat nevezték meg tényezőként.

Mit hozhat a jövő?

A lengyel és ukrán nép közötti kapcsolat semmiképpen sem nevezhető felhőtlennek. Ha a két népben tovább erősödik a múlt emléke, akkor tovább romolhat a két ország viszonya. Továbbá az is ellenük szól, hogy Lengyelország is komoly gazdasági és belpolitikai problémákkal áll szemben, ami háttérbe tudja szorítani Ukrajna korábban élvezett prioritását. Ha továbbra is maradnak a blokádok és tüntetések, akkor nehezebb helyzetbe kerülhet a két ország viszonya. Ugyanakkor az is valószínű, hogy Ukrajna leghűségesebb szövetségese továbbra is Litvánia és Lengyelország maradhat.

Irodalomjegyzék