Afganisztán a nemzetközi rendszerben – A bukott államiság egy klasszikus példájaként

Bevezetés

Afganisztán nemzetközi rendszerben betöltött szerepét alapvetően befolyásolja mind a mai napig, hogy az államkudarcok és a bukott államok egy klasszikus példájaként tekinthetünk rá. Az elemzésemben megpróbálok rávilágítani arra, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy Afganisztánra az előbb említett módon reflektálunk. Emellett, hogy a gyenge vagy bukott államiság hogyan érvényesül ebben az országban, milyen jegyek mutatkoznak meg, amelyek ezt támasztják alá. Különösképpen kitérve a korrupcióra és demokratikus intézményekre, a kábítószer-termelésre és kereskedelemre, a terrorizmus és migráció előfordulására. Az elemzés végére Afganisztán nemzetközi rendszerben elfoglalt szerepére is kitekintek néhány nemzetközi megoldási kísérlet és a közelmúlt történéseinek vizsgálatával.

Előzmények

Kiemelkedő fontosságú Afganisztán történelmi, földrajzi, geostratégiai és etnikai kontextusa. Az ország területe többször került nagyhatalmak vonzáskörzetébe, így a különböző hódítások és a nemzetközi konfliktusok sorozata egy komplex és megosztott etnikai, nyelvi és vallási összetételhez vezetett a modern korra, amely rendkívüli módon megnehezítette az államépítést (Katona, 2022). Az országban folyamatosan több puccs is követte egymást, melynek hatására az állam egyre jobban meggyengült, majd a szovjet katonai bevonulás 1979 és 1988 között szétzilálta az országot. Körültekintően fogalmazva akár fel is vethetnénk, hogy a konkrét bukott államiság csírái ekkor jelentek meg (Wagner, 2006) és „Afganisztánban 1991 után öltötte az államkudarc a legsúlyosabb méreteket” (Horváthné, 2014), amikor polgárháború és belharcok voltak jellemzőek és ekkor került az ország legközelebb az összeomlott állam fogalmához.

A bukott vagy gyenge állam rövid fogalmi ismertetése

„A bukott állam jellegzetessége, hogy a központi hatalom nem ellenőrzi hatékonyan az állam egész területét, illetve, hogy nem tudja érvényesíteni az erőszakalkalmazás őt legitim módon megillető monopóliumát” (Horváthné, 2014), továbbá a politikai- és a jogrend is instabillá válik. Mindez Afganisztán esetén is megnyilvánult például úgy, hogy a rendőrség és a közigazgatás általában a centrumterületeken, tipikusan a főváros (Kabul) és nagyobb központok területén tud valamilyen szintű stabilitást és védelmet biztosítani (Szálkai & Baranyai, 2019), de ez általában nagyon törékeny lábakon áll. A távolabb eső, vidéki, eldugott, nehezebben megközelíthető perifériaterületeken már alig vagy egyáltalán nem érvényesülnek ezen említett tényezők. A bukott államok olyan helyzetbe kerülnek, amelyből önerővel képtelenek kijutni, ezért külső hatalom segítségére szorulnak és biztonságpolitikai kihívást jelentenek a nemzetközi közösség szempontjából (Marton, 2004). Az előbb említetteken túl több további, nagyon fontos tényező is akad, amelyek az afgán állam gyengeségeit támasztják alá.

Terrorizmus

A terrorizmus az, amely a legismertebb veszély a bukott államiság felmerülése kapcsán. Afganisztánban kiemelt fenyegetettséget jelent, hogy a központi ellenőrzés hiányát kihasználva fegyveres csoportok telepednek meg, és az ország perifériáját, az afgán hegyeket biztonságos bázisként használják, ahol feltűnés nélkül tudják a tevékenységeiket megszervezni és gyakorolni (Rada, 2012). Itt nélkülözhetetlen a Szovjetunió afganisztáni háborúja nyomán létrejött egyik szélsőséges mozgalom, az 1988-ban Oszama Bin Laden szervezésével alapított al-Kaida radikális iszlamista terrorszervezet kiemelése, akiknek kiképzőbázisok létesítését is engedélyezték a tálibok, továbbá a már említett afgán hegyek menedékében dolgozták ki a 2001-es szeptember 11.-i merényletek tervét is (Szálkai & Baranyai, 2019).

Hadúri rendszer

Afganisztánra jellemző volt a hadúri rendszer kialakulása is, melyet a hadsereg alacsony fegyelme, az állami lojalitás hiánya, és leginkább egy helyi vezetőhöz való hűség jellemzi. Több különböző kisebb hadseregcsoport jött létre az állam területén, mely egy-egy régiót tart az ellenőrzése alatt (Szálkai & Baranyai, 2019). Például így volt ez az afgán polgárháború alatt is 1989-2001 között, és az egyik csoport, a fundamentalista tálibok 1994 és 2000 között a fennhatóságuk alá vonták Afganisztán szinte egész területét (Wagner, 2006).

Korrupció, demokratikus intézmények működése

Afganisztánban számottevő dilemmának tekinthető a korrupció kiterjedtsége. A Transparency International nemzetközi szervezet korrupció elterjedéséről szóló indexe méri az egyes országokban előforduló korrupciós adatokat (Corruption Percepcion Index=CPI), eszerint 2017-ben Afganisztán a CPI egyik legrosszabb helyezettjeként van jelen, hátulról a 4. helyet foglalta el. Tehát itt nagyon fontos arról említést tenni, hogy Afganisztánban amellett, hogy a korrupció támogatja az illegálisnak számító szektorokat, hátráltatja a legálisnak számító szektorok fejlődését is. Ezáltal a bűnözés is hatalmas méreteket ért el és ez is elriasztja a külföldi tőkét, ami a gazdasági fejlődés egy elengedhetetlen eleme lenne. Ide kapcsolva érdemes megemlíteni a Freedom House civilszervezet által áttekintett különböző adatokat és kiszámolt demokrácia értékeket is, melyek szerint Afganisztán egy „nem szabad” ország, nem érvényesülnek az alapvető politikai és emberi jogok sem.

Kábítószer-termelés, kábítószer-kereskedelem

Az egyik legsúlyosabb probléma Afganisztánban a kábítószer-termelés és kábítószer-kereskedelem, amely nagyon nagy mértékben befolyásolja az ország társadalmát, gazdasági-politikai és nemzetközi helyzetét (Dely, 2016). Az 1970-es évek végétől fogva az ópium az ország mindegyik tartományában elterjedt, és Afganisztán vezető gazdasági tevékenységévé vált (Byrd & Ward, 2004). Az is kijelenthető, hogy a világ ópiumtermelésének legnagyobb részét Afganisztán adja az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának 2010-es jelentése szerint. Az afganisztáni ópiumüzletről nem minden információ köztudott, de az kiemelendő, hogy inkább egy versenypiacra emlékeztető benyomást kelt, sem, mint egy bűnözői kartell benyomását, továbbá az ebben a „gazdasági ágazatban” való résztvevők száma magas (Byrd & Ward, 2004). A határellenőrzés problematikája összefügg a kábítószerrel kapcsolatos diskurzussal, ennek okán a kaotikus és anarchikus környezet szinte ideális körülményeket biztosít a kábítószer-előállításhoz, viszont ezzel párhuzamosan a kábítószer-kereskedelem is elősegíti a káosz fennmaradását (Tálas, 2009). Ennek a problémának a megítélése viszont nem csak fekete vagy nem csak fehér, több dolgot is figyelembe kell vennünk, például azt, hogy egyes afganisztáni alacsonyabb származású rétegek számára lehetővé tett egy kitörési potenciált és ezen emberek számára az ópiumipar jelentős bevételi forrássá vált, amely hozzájárul a szegénység enyhítéséhez és a sebezhetőség mérsékléséhez (Byrd & Ward, 2004).

Migráció, egészségügy

A stabil afgán állam hiánya és az ezekhez kapcsolódó egyéb tényezők nyomán menekültáradat indulhat el, ami elsősorban a környező térség államaiig (például Pakisztán, Irán) jut el, de egy része a távolabbi, fejlett országokat is eléri (Szigetvári, et al., 2015). Az emberáradattal kémek, bűnözők és terroristák szivároghatnak be az egyes célországokba (Marton, 2004), továbbá globális fenyegetést jelentő járványok terjedhetnek szét. Az afgán állam legitimációs hiányával együtt jár az egészségügy alul finanszírozása és általános rossz állapota, ami a járványok terjedéséhez is vezethet. A bukott államokban szkeptikusak, elutasítóak a járványok megfékezésére szolgáló oltások és intézkedésekkel szemben és összeesküvésnek tekintik a külső megoldási javaslatokat (Szálkai & Baranyai, 2019). Az UNICEF jelentései alapján, Afganisztánban az alapvető egészségügyi problémák közé tartozik például az alacsony védőoltási arányok, a fertőző betegségek, valamint az anyai és csecsemőhalandóság magas szintje. A háborús környezet és a biztonsági helyzet romlása miatt az egészségügyi infrastruktúra gyakran sérül, az orvosok és ápolók munkakörülményei nehézségekkel teliek lehetnek.

Megoldási kísérletek és a nemzetközi közösség szerepe

Az OECD kimutatásai alapján, Afganisztánt nemzetközi segélyezés nyújtásával igyekszik segíteni például az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió országai vagy az Egyesült Királyság. Ezek az országok a bukott államok által jelentett kockázat csökkentésére humanitárius és ennél jóval költségesebb katonai intervenciókat is alkalmaztak. A humanitárius intervencióhoz tartozik a segélyek küldése, a békefenntartás és az államépítés, azaz az állami intézmények, hálózatok, infrastruktúra és nemzet építése. A katonai intervenciók általában „egy elnyomó és diszfunkcionális rezsim” (Szálkai & Baranyai, 2019) megdöntésével indulnak. Ilyen volt például, a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények nyomán, az afganisztáni és iraki háborúk amerikai intervenciója.

Központi történés a 2001 decemberében tartott bonni konferencia, amelynek keretében meghatároztak bizonyos tényezőket, amelyek Afganisztán valamilyen szintű fejlődéséhez elengedhetetlenek voltak (Kováts, 2021). Ezek közé a tényezők közé tartozik az afgán állam demokratikus alapokon való újjáépítése, továbbá az ehhez elengedhetetlen biztonság megteremtése, amelynek kiépítésére egy ENSZ Biztonsági Tanács határozattal létrehozták a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőket (International Security Assistance Force, ISAF). Ennek hatására létrejött egy többé-kevésbé működő államgépezet (Kováts, 2021), így a helyzet lassú javulásnak indult.

A megoldási kísérletek eredménye

Viszont a demokrácia kiépítésének a kísérlete és az afganisztáni (és nem mellesleg az iraki) beavatkozások rengeteg emberéletbe és dollármilliókba kerültek, az ország pedig nem vált jobb vagy biztonságosabb hellyé. Ki kell hangsúlyozni, hogy a külföldi katonai jelenlét és jelentős támogatás ellenére sem tartotta kézben a kormány az ország egész területét, mivel a tálibok, még ha nem is olyan nagy mértékben, de az amerikai jelenlét alatt is jelentősek maradtak (Tálas, 2009).

A közelmúlt kulcseseményei Afganisztánban

Itt a 2021-ben történt tálib hatalomátvételre gondolok, amely véleményem szerint korunk egy kulcsfontosságú nemzetközi politikai momentuma volt. Mindezzel együtt kijelenthetjük, hogy 2021. augusztus  15-én, a tálibok bevonulásával az afgán fővárosba, Kabulba és szinte az egész ország ellenőrzés alá vonásával, az Amerikai Egyesült Államok történelmének leghosszabb háborúja fejeződött be (2001-2021). Az afganisztáni tálibok a hatalmuk felszámolása óta eltelt két évtized során kiváló stratégiákat fejlesztettek ki, kihasználva ellenfeleik gyengeségeit (Katona, 2022), de ilyen összeomlásra senki sem számított és ezek az események sokkolóan hatottak a világra és a nemzetközi diskurzusra. A tálibok hatalomra kerülése és az azt követő események tovább rontották az ország állapotát és az emberek biztonságát.

Konklúzió

Ebben az elemzésben megvizsgáltam, hogy Afganisztánt miért tekinthetjük a gyenge vagy bukott államiság egy klasszikus esetének. A bevezetésben felvázolt kérdésekre megpróbáltam valamilyen szinten választ adni, habár szerintem kijelenthető, hogy ez az ország eléggé kaotikus értelemben képes csak működni, és ezt az általam bemutatott tényezők is alátámasztják. Arra a felvetésre, hogyan érdemes reagálnia a világ országainak egy gyenge államiság megjelenésére és egy államkudarc bekövetkeztére, sajnos nincsen egy, teljesen biztos elképzelés, de egy kis megoldást nyújthat, ha az államok együttműködnek és segítik egymás stabil működését, ami meghatározhatja a nemzetközi rendszer alakulását is.