2021. október 7-én csütörtökön a lengyel alkotmánybíróság meghozott egy vitatott döntést, amelyben kimondta, hogy a lengyel alkotmányjog bizonyos esetekben előnyt élvezhet az Európai Uniós szerződésekből származó jogforrásokkal szemben. Napokon belül a hír végigsöpört az egész Unióban, széleskörű spekuláció és bizonytalanság forrásává vált az ítélet. A lengyel kormány védelmébe vette az alkotmánybíróság döntését, míg az Uniós szervek képviselői, illetve a lengyel belpolitikai ellenzék a lengyel jogállamiság további leépülését, és a „Polexit” felé való újabb lépést látták benne.
Brüsszel és Varsó között már évek óta megy a vita a lengyel igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének leépítéséről, és a lengyel jogállamiság kérdéséről, ezt egy újabb lépésnek tekinthetjük egy elhúzódó, komplex folyamatban. Ahhoz, hogy igazán megérthessük pontosan mi is történt, illetve történik jelenleg Lengyelországban, fontos, hogy megismerjük a konfliktus eredetét, annak kialakulását, legfontosabb összetevőit. Ebben a két részből álló elemzésben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam a Lengyelország és az Európai Unió között dúló többéves, azonban az elmúlt időszakban egyre intenzívebbé váló jogi csatározást, illetve bemutatom, hogy a lengyel alkotmánybíróság újonnan meghozott döntése hogyan illik bele ebbe a folyamatba. Végül pedig saját véleményem fogom vázolni az alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban.
A lengyel alkotmánybíróság beolvasztása
Ahhoz, hogy igazán megértsük a konfliktust, először is vissza kell mennünk egy pár évet. 2015 októberében a Jarosław Kaczyński által vezetett Jog és Igazságosság párt (innentől PiS) a lengyel történelemben a rendszerváltás óta először megszerezte a parlamenti mandátumok több mint 50%-át, így abszolút többséggel tudott kormányt alakítani. Köszönhetően annak, hogy pár hónappal korábban, májusban, a lengyel elnöki választáson sikert aratott a PiS színeiben induló Andrzej Duda, Kaczyński pártja sikeresen megkaparintotta magának mind a törvényalkotó, mind a végrehajtó hatalmat Lengyelországban. Ezután látott neki a PiS annak, hogy befolyása alá vonja az egyetlen igazgatási szektort, amely még nem került a keze alá: az igazságszolgáltatási rendszert.
Időt nem pazarolva, hetekkel a választási győzelem után, a PiS megkezdte az alkotmánybíróság saját akaratára való formálását. Ezt egy hosszú, mindmáig tartó folyamat kezdetének tekinthetjük (lengyel alkotmányos válság), amelynek az eleje felettébb bonyolult és nehezen megérthető. A következő pár sorban megpróbálom röviden összefoglalni a történteket: még azelőtt, hogy felállt volna a választások eredményével összhangban kialakított új alsóház (Szejm), az előző kormány kinevezett öt tagot, a tizenöt bíróból álló alkotmánybíróságba (mivel nekik 2015-tel bezárólag elévült a mandátumuk). Duda elnök azonban nem fogadta el a kijelölésüket, nem engedte, hogy lerakják előtte az esküt.
Az új, már PiS által dominált Szejm irregulárisnak találta a bírói kinevezéseket, ezért megpróbált helyettük öt másik bírót delegálni. A lengyel alkotmánybíróság azt a döntést hozta, hogy mind a korábbi, mind az új kormány törvényt sértő módon járt el: megállapította, hogy az előző kormány jelöléseiből hármat tekintenek jogilag megalapozottnak, míg a PiS jelöléseiből kettőt. Kaczyński ezt nem hagyta annyiban, mind az öt általuk delegált bírót kineveztette Dudával, aki az éjszaka közepén beiktatta őket.
Jarosław Kaczyński, forrás: https://twitter.com/visegrad24/status/1320644197377101824
Az alkotmánybíróság ezután felfüggesztette ezen 5 bírónak a munkásságát addig, ameddig a kinevezésükből adódó alkotmányellenességi probléma meg nem oldódik. Erre válaszul a Szejm elfogadott több olyan törvényt, amely arra kötelezte az alkotmánybíróságot, hogy feltétlenül bevonja az öt irregulárisan megválasztott alkotmánybírót a döntéshozatalba. Később az alkotmánybíróság megtámadta ezen döntéseket, azonban ezt a kormány ignorálta.
A PiS ez követően folytatta az alkotmánybíróság felett gyakorolt hatalmának kiterjesztését. 2016 decemberében Andrzej Duda kinevezte Julia Przyłębskát (az egyik PiS által 2015-ben felterjesztett alkotmánybírót) a bíróság elnökévé. Végső soron azonban kinevezése alkotmányellenesnek tekinthető, hiszen alapvető feltételek teljesítése hiányzott a megválasztásához.
Ezután megnyílt a PiS előtt az a hosszútávú lehetőség, hogy az alkotmánybíróság sikeres paralizálása után átalakítsa azt a saját hatalmának fenntartójává. 2015 és 2019 október (a következő választások időpontja) között a PiS még hét másik alkotmánybírót nevezett ki, amelyből öt alkalommal az előző kormányok által kinevezett bírók helyeit töltötték fel, így megszerezve tíz helyet, a tizenöt fős tanácsból.
A 2019-es választást a PiS által vezetett Egyesült Jobboldal nevű pártszövetség nyerte meg, amely megint megszerezte a mandátumok több mint 50 százalékát. Ugyanezen év decemberében lejárt további három korábbi alkotmánybíró mandátuma, akik helyére újra PiS által felterjesztett bírók kerültek.
Ezzel azt mondhatjuk, itt beteljesült a lengyel alkotmánybíróság teljes beolvasztása. Még 2015-ben a Szejm által elfogadott törvénymódosítás a fontosabb döntéseket ahhoz kötötte, hogy tizenöt bíróból tizenháromnak állást kell foglalnia a témában és a szavazatok kétharmada szükséges a döntéshozatalhoz. 2019 decemberére sikerült a PiS-nek négy év alatt tizenhárom alkotmánybírót kineveznie, ezzel teljesen akarata alá hajtva az egyik legfőbb bírósági szervet az országban.
Az Európai Unió beavatkozása- a 7-es cikkely eljárás
Azért ne higgyük, hogy ezt az egyértelmű jogállamisági leépülést az EU ölbe tett kézzel nézte. Pont az ilyen esetekre lett kitalálva a hetes cikkely eljárás, amely arra hivatott, hogy megakadályozza a tagállamokban a jogállamiság leépítését, és szankciókkal sújtsa a törvényszegő felet. A hetes cikkely eljárás előkészítése Lengyelország ellen pár hónappal a választások után kezdődött meg, mivel a PiS törvényváltoztatásai egy nyílt és egyértelmű fenyegetést jelentettek az alkotmányos renddel szemben. Két éven keresztül húzódott el a párbeszéd és a vizsgálás, ennek a folyamatát mutatom be a következő bekezdésekben.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke; forrás: https://twitter.com/dw_europe/status/943456347475136514/photo/1
Az Európai Bizottság az első lépést 2016. január 13-án tette meg, amikor hivatalosan dialógust kezdeményezett a lengyel kormánnyal az ügy megoldásáról. Március 11-én, két nappal azután, hogy a lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nevezte a PiS változtatásait, a Velencei Bizottság, az EU egyik tanácsadó szerve, egy 25 oldalas nyomtatványt publikált, amelyben összegyűjtötte a PiS és az alkotmánybíróság sérelmeit, és ajánlásokat tett a kormánynak az ügy megoldásának érdekében.
2016. június 1-jén az Európai Bizottság formális keretek közé emelte a párbeszédet, amikor egy vélemény formájában konkrétan megnevezték, mely változtatások aggasztják őket leginkább, megadva a lengyel félnek a lehetőséget, hogy válaszoljon ezen aggályokra- ez a hetes cikkely eljárás előkészítésének második lépése.
Július 22-én a lengyel kormány változtatásokat fogadott el az alkotmánybíróságról szóló törvénnyel kapcsolatban. A Bizottság azonban úgy gondolta, ezzel nem oldotta meg a fennálló problémákat, ezért július 27-én a harmadik fázisába lépett a hetes cikkely eljárás előkészítése: a Bizottság konkrét döntésjavaslatokat vázolt fel, amelyek segítenének helyreállítani a jogállamisági normát és az alkotmánybíróság szabadságát. A Bizottság három hónapot adott Lengyelországnak, hogy oldja meg az ajánlásban megfogalmazott kritikákat.
December 21-én a Bizottság kiegészítette a júliusi ajánlást. Amellett, hogy megismételte a még mindig fennálló problémákat, újakat is megnevezett. Ilyen például az illegitim alkotmánybírósági-elnök választás, vagy az, hogy a kormány nem hajlandó publikálni, ezzel jogi kötőerővel bíró határozattá tenni az alkotmánybíróság döntéseit.
2017. július 26-án a Bizottság megküldte a harmadik, egyben utolsó változtatási javaslatát a lengyel kormánynak. Megállapította, hogy nem sikerült implementálni az elmúlt két bizottsági javaslat változtatásait a kormánynak, illetve tovább kritizálta Varsót, amiért még több olyan törvényjavaslatot vázoltak fel, amelyek szembementek az EU-s szerződések tartalmával, és tovább csökkentették az igazságszolgáltatási szektor függetlenségét.
Európai Parlament, forrás: https://twitter.com/RRInternational/status/969566896264826880/photo/1
November 15-én az Európai Parlament 438-152 arányban elfogadott egy határozatot, amellyel felkérte az Európai Tanácsot, hogy indítsa meg a hetes cikkely alapján az eljárást Lengyelország ellen. Az EP a jogállamiságra, a bírói függetlenség folyamatos és tudatos leépítésére, illetve arra hivatkozott, hogy a lengyel kormány a közel 2 éves dialógus után sem hajlandó figyelembe venni a Bizottság javaslatait, és továbbra sem állítja vissza az alkotmánybíróság önállóságát.
Decemberben a Szejm elfogadta a még nyáron felvázolt javaslatokat, amely kibővítette a PiS befolyását a bírói hatalomra: nyugdíjazta a Legfelsőbb Bíróság tagjainak 40%-át, és átalakította az ország bíróinak kinevezéséért felelős Nemzeti Bírósági Tanácsot úgy, hogy átruházta a tanács tagjainak kinevezési jogát a parlamentre.
Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban az Európai Bizottságnak, mivel december 20-án megállapította, hogy Lengyelország az elmúlt két évben ahelyett, hogy a Bizottság javaslatai mentén visszaállította volna az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság függetlenségét, döntéshozatalaival inkább annak további szándékos és tudatos erodálását okozta. Egyéb alternatíva hiányában pedig nem tehet mást, mint felkéri az Európai Tanácsot azon tényállás megállapítására, hogy a lengyel kormány megsértette-e a jogállamiság alapvető normáit. Ezzel hivatalosan is megkezdődött a hetes cikkely alapján az eljárás Lengyelország ellen, amely még a mai napig is tart.
Legutóbbi hozzászólások