Újra a nagyhatalmi rivalizálás adja a nemzetközi politika fő dinamikáját. Miközben az olyan status quo hatalmak, mint az Egyesült Államok próbálják a fennálló rendet és a nemzetközi rendszert egyben tartani, addig vannak hatalmak, melyek elégedetlenek a jelenlegi hatalommegoszlással, és elégedetlenségükön tettekkel kívánnak enyhíteni. Miközben a nukleáris elrettentés biztosítja a vörös vonalakat, az átléphetetlen határokat, addig új típusú módszerek tűnnek fel a fennálló helyzet biztonságosabb módosítására. Hogyan tud egy revizionista hatalom úgy erőszakkal területet szerezni, érdekeit katonailag érvényesíteni, hogy ezzel nem vált ki a riválisából katonai válaszlépést, adott esetben nukleáris megtorlást? Erre keresi Richard W. Maas a választ, miközben friss és új koncepciókkal, módszertannal szolgál az úgynevezett szalámitaktika alkalmazásának vizsgálatára.
Kutatásának (Maas, 2021) középpontjában a szalámitaktika áll, mely már jól ismert az 1940-es évek végi magyarországi kommunista hatalom kiépülésének történetéből. Kiemelve a belpolitikai kontextusból, a felszalámizási taktika használható a nemzetközi politikában is. A taktika a következő: repetitív, de limitált akciókkal új kész helyzeteket (fait accomplis) kell kialakítani, így növelve a befolyást regionális viszonylatban, elkerülve a további eszkaláció lehetőségét. Ilyen akciók során partikuláris érdekei sérülnek például az Egyesült Államoknak, de nem egzisztenciális fenyegetésként érzékeli, így az elrettentés doktrínája sem érvényesül ellenfeleivel szemben, hisz nem fog bevetni nukleáris fegyvereket, és ezt ellenfelei is tudják. A szerző példaként sorolja a kínai szigetépítéseket a Dél-kínai-tengeren, Oroszország terjeszkedését Grúziában és Ukrajnában, az izraeli telepek bővítését és Pakisztán kasmíri akcióit, melyek mind egy ellenféllel való terjeszkedést jeleznek, lépésről lépésre, ám további eszkaláció nélkül.
Nézzük a koncepciót részleteiben: döntő győzelem kivívása helyett, szeletről szeletre haladva kumulálódik a szerzett előny minimális költség mellett. Ez a módszer taktikai szinten valósul meg, miközben a stratégia expanzív, így válik az apróbb megmozdulás egy nagyobb törekvés fontos elemévé. Először is a szalámitaktika alkalmazása előfeltételez egy rivalizáló kontextust, ahol bizonyos időn keresztül a felek zéró összegű játszmának tekintik a köztük lévő kapcsolatokat. Másodszor, a fait accompli lényegében egy olyan gyors és meglepetésszerű akciót takar, amely után egy új helyzet áll elő, komoly összecsapás nélkül. Az új helyzet pedig a védekező felet választás elé állítja: vagy reagál, és eszkalál, vagy elfogadja az új status quo-t, és elveszít egy „szeletet”. Sokszor állhat elő az, hogy elfogadni az új helyzetet kevésbé költséges, mint megpróbálni visszarendezni az eredeti állapotot. Az új helyzet miatt az a teher kerül a védekező vállára, hogy amennyiben határait tiszteletben akarja tartatni másokkal, akkor konfliktust kell kezdeményeznie. Harmadik szempont, hogy az akcióknak kis méretűeknek kell lennie, hogy ne váltsanak ki választ, így a védekező fél nagyobb arányban és eséllyel fogadja el a veszteséget, még akkor is, ha középtávon hanyatlik ezáltal. A válaszreakciók esélyének kiszámítása játékelméleti logika alapján történik (lásd chicken game). Negyedik elem a fokozatosság és ismétlődés jellege. A nemzetközi kapcsolatok művelői sokféleképp próbálták már kategorizálni és konceptualizálni a jelenséget – hol hibrid hadviselésnek, hol szürke zónás hadviselésnek titulálva azt.
Forrás: https://www.piqsels.com/sv/search?q=taktik&page=2
Játékelméleti fejtegetés alapján, ahol a szereplőket racionálisnak fogjuk fel, a fait accomplis indítójának azt kell gondolnia, hogy a kockázatos akcióval többet nyerhet, mint a fennálló helyzet további fennmaradásával, szem előtt tartva az esetleges válaszreakció okozta költségeket is. Az elszenvedő rivális fél azt mérlegeli, hogy a belenyugvás során mekkora mértékben veszít befolyást, esetleg a visszaállítási kísérlete során mekkora költségei keletkeznek. Maas levezeti, hogy abban az esetben vállalkozhat az agresszor szalámizásra, ha a védekező számára a megtorlás költsége nagy, a visszafordítási hajlandósága és lehetősége alacsony, valamint félelme enyhe a folytatólagos területszerzéstől. Az agresszor esetében a fait accompli véghezvitelének költsége alacsony, és további előnyöket remél az akciótól – és ezen meggyőződése erős.
Amennyiben egy szereplő magérdeknek (core interest), tehát feladhatatlan pozíciónak nevezi az érintett területet, ezzel azt jelzi, hogy a megtorlásban bizonyos. Az agresszor félnek minél hamarabb meg kell erősíteni új szerzeményét, még mielőtt ellenfele dönthetne a belenyugvásról, vagy a megtorlásról, így megnehezítve ellenfele számára a megtorlást és a visszaállítást. A fait accompli kivitelezési költsége csökkenhet, ha olyan célpontot keres az agresszor, mely nem magérdeke ellenfelének, kiváltképp, ha a helyi lakosság is szimpatizál az agresszor elképzeléseivel. Az agresszornak érdekében áll saját cselekedeteit legitimnek bemutatni, retorikáját visszafogni, és hangsúlyozni a további eszkaláció veszélyességét. Kifejezetten hatásos lehet, ha az érintettséget megpróbálja letagadni, harmadik fél szerepét hangsúlyozni.
Két esettanulmány segítségével igyekszik a szerző bemutatni elméletét: Florida bekebelezését az Egyesült Államok által az 1800-as és ’10-es években, valamint Grúzia és Ukrajna területéből leválasztást Oroszország által a 2000-es és ’10-es években. Mindkét esetben az agresszor a helyi helyzetet a tágabb rivalizálás metszetén keresztül értékelte, és többszörösen ismétlődő fait accomplis által jutott területhez.
Miután Napóleon eladta Louisiana területét az Egyesült Államoknak, nyitva állt a lehetőség Florida bekerítésére és megszerzésére. Titokban helyi lázadókat támogattak, mely lázadásokat indokként felhasználva időnként átlépték a határt és területet foglaltak el. Washington hangsúlyozta a megtorlás költségeinek végzetes következményeit, miközben a lázongók elleni önvédelemre is hivatkozott, továbbá nyilvánosan magérdeknek titulálta Florida státuszát. A spanyol korona ekkor épp az európai háborúban vett részt, ezért nyílt konfliktust az Egyesült Államokkal szemben nem engedhetett volna meg. A napóleoni háborúk után a spanyol korona gyarmatai egymás után kiáltották ki függetlenségüket Dél-Amerikában. Végül Washington ötmillió dollár ellenében megvásárolta Floridát, mivel Madrid nem volt hajlandó fellépni riválisával szemben. Miközben Washington számára minimális költsége volt a szalámizásnak, hiszen sokszor magánemberek vettek részt a lázadásokban és az erődítmények elfoglalásában, addig Spanyolország kapacitásai a világ több helyén voltak lekötve.
Egyrészt az amerikai vezetés elítélte a „magánakciókat”, másrészt a sikerükre hivatkozva nyilvánította a spanyol uralmat gyengének és veszélyesnek, amire reagálva önvédelmet hirdethetett. A retorikai puhításon túl Washington a spanyol-mexikói határ rögzítését ajánlotta fel Madridnak, aki ezt elfogadható koncessziónak tartotta a floridai terület elvesztéséért – noha Washington feltett szándéka volt a mexikói határ megsértése is a későbbiekben.
Forrás: https://twitter.com/3rdReichStudies/status/456808445467848704/photo/1
Oroszország 2008-ban és 2014-ben folyamodott a szalámi taktikához. Mivel esetében az agresszor nukleáris hatalom, ezért a megtorlási és a visszaállítási kísérlet túl nagy, akár a helyi hatalom, akár egy rivális nagyhatalom részéről. Moszkva gyorsan és meglepetésszerűen foglalt el kritikus pontokat a Krím-félszigeten, így Kijevnek komoly hátrányt kellett volna leküzdenie, miközben tisztában voltak vele, hogy Washington nem kockáztat közvetlen konfrontációt. Az orosz vezetés végig harmadik feleket hibáztatott a konfrontációért és nemzetközi jogi alátámasztást adott cselekedeteire, igyekezve csökkenteni a további veszteségek miatt érzett félelmeket. Grúzia és Ukrajna esetében is a veszélyben lévő orosz állampolgárok és érdekeik védelmére hivatkozott az orosz fél.
A területszerzésre szankciós megtorlás következett, melyre Moszkva számíthatott, ám a szerzett befolyás értékelésük szerint meghaladta a szankciókkal járó károkat. Megtartani Szevasztopol kikötőjét, Ukrajna NATO-tagságát blokkolni, és a választói tömeget maga mellé állítani mind értékesebb előnynek bizonyultak a moszkvai vezetés számára, mint a gazdasági veszteségek. Washington számára pedig a status quo visszaállítása egy perifériális területen túl nagy volt ahhoz, hogy nagy háborút kockáztasson.
Az elrettentés mégis hogyan működhet ilyen taktika esetén? Először is csökkenteni kell a megtorlás költéségét a védekező félnek, nemkatonai válaszlépésekkel és kiber-elrettentéssel. Másodszor meg kell akadályozni a gyors és váratlan területszerzés lehetőségét valós idejű hírszerzéssel és gyors reagálási képességgel. Ez sokszor csak a támadó fél sikerességének lassítását érheti el, ám már ez is elég lehet a szalámitaktika megbuktatására. Tehát a megelőzés és nem a megtorlás képességét kell hangsúlyozni. Harmadik lépés megdrágítani az agressziót biztonsági dialógusok erősítésével és közös hadgyakorlatok szervezésével. Összességében drágítani, nehezíteni kell, és kemény büntetéssel kell fenyegetni a fait accomplis kísérleteket az elrettentés érdekében (Maas, 2021).
A leírt modellezés segíthet vizsgálni az agresszor és a védekező fél motivációit, döntéseik dinamikáját. Mivel a nyílt háború túlságosan kockázatossá, immorálissá vált, ám sok – és egyre több – elégedetlen hatalom kezdett relatív felemelkedésbe, ezért a status quo hatalmaknak komolyan számolniuk kell a szalámitaktika terjedésével, főleg az olyan területeken, ahol a határok nehezen meghatározhatóak (tengereken) és ahol a kapacitás hiány miatt kisebb az elköteleződésük (perifériákon). Mivel azonban az eszkaláció a nukleáris fenyegetés rémét is magában hordozza, ezért a revizionista hatalmaknak is körültekintően kell felmérniük maguk és riválisaik képességét és hajlandóságát, nehogy a lokális, kis intenzitású konfliktus tovább gerjedve nagy háborút okozzon.
Forrás: Maas, R., M. (2021). Salami Tactics: Faits Accomplis and International Expansion in the Shadow of Major War. Texas National Security Review, 5(11). Elérhető: https://tnsr.org/2021/11/salami-tactics-faits-accomplis-and-international-expansion-in-the-shadow-of-major-war/ (letöltés dátuma: 2021.11.10)
Borítókép forrás: https://twitter.com/richardmaass/status/1458110052242366468/photo/1
Legutóbbi hozzászólások