Sosem nyugvó nemzet, avagy a szerb tüntetések háttere

Szerbia a balkáni országok közül, azon kevesek egyike, akinek történelme a folyamatos harcokról és tüntetésekről szólt hosszú időn keresztül. Az utóbbi időkben számos nagyobb megmozdulás történt, amik többségében az államfő Álekszándár Vucsity ellen irányultak. A tüntetések jelenlegi katalizátora azonban nem gazdasági, hanem inkább a politikai válságnak tudható be. De vajon milyen fontosabb események idézték elő az immár 5 hónapja tartó tüntetéseket? 

A tüntetések egyik gyökere a 2016 április 24-25. történt rombolások Belgrádban Savamala térségében. Még abban az évben sor került több tüntetésre az akkori polgármester Szinisa Máli ellen. A következő két évben a tüntetések többségének ez volt az alapja.  2017-ben Szása Jánkovity a választásoknál kampányként használta fel az eseményt. A megmozdulások a választások után kezdenek jobban mobilizálódni és egyre tömegesebbé válni. A 2017-es elnökválasztáson Álekszándár Vucsity több mint 50% támogatást tudhatott magának, így abszolút győztes lett.

Az első tömegtüntetések 

Az ellenzéki pártok és tömörülések választási csalással vádolták meg a győztes államfőt, így még a beiktatása előtt számos nagyobb tüntetést szerveztek ellene és új választásokat követeltek, egyik legnagyobb tüntetésre április végén került sor. Ezek a tüntetések több kisebb-nagyobb városban is voltak Szerbia szerte. A tüntetések jelszava ,,Le a diktatúrával” (Protest protiv duktature). A tüntetések április elejétől júniusig tartottak, itt jelentek meg a jelenlegi tüntetők több kiemelkedő alakja is, köztük Borko Sztefánovity.

Atentátum avagy a véres ingek

November 23-án egy gyűlésről visszaérkezve Borko Sztefánovityot és társait ismeretlen tettesek támadták meg. A korházba érve ruhájukat elborította a vér. Az áldozatok a verőlegényket a Szerb Haladó Pártból – ami az államfő pártja – valóknak bélyegezte meg, azonban ezt az állítását semmi sem támasztotta alá. A tetteseket sosem kerítették elő. A tüntetések december elején kezdődtek és az első megmozdulás címe ,,Le a véres ingekkel” (Stop krvavim košuljama). December végére a tüntetők megközelítőleg 30-40 ezren vettek részt. A kormány közeli médiák, vagy nem tudósítottak vagy torzítottak az eseményekről és alig párezres részvételt írtak le. Ebben a hónapban kezdtek általánossá válni a tüntetések a fővárosban.

1 az 5 millióból

A tüntetéseken való részvételt fokozta az államfő egy decemberi kijelentése melyben azt mondta, hogy a hatalomról akkor sem mondana le hogy ha 5 millióan is tüntetnének ellene. Innen ered a megmozdulás neve, hogy ,, egy vagyok (én is) az ötmillióból”. A tüntetés számos újságíró, színész, zenész és egyéb politikai pártoktól független hétköznapi személy vett részt, és kezdték a polgárok önmaguk szervezni a tüntetéseket. Január végén országszerte több száz helyen voltak hétvégente tüntetések, amiket hétköznapi emberek illetve diákok szerveztek. 

Echo a semmibe 

A tüntetések lendületében április közepében változás ált be. A tüntetők nagy többsége hiányolta a radikalizmust, a szervezők mindvégig kitartottak a békés tüntetések mellett, ami az Otpor jellemére utal, azonban már több mint 5 hónap elteltével semmi érdemleges változást nem tudott felmutatni. A szolidaritás jeleként azonban külföldön több helyen is voltak tüntetések ,,egy az ötmillióból név alatt” : Prága, Bécs, Berlin, Chikago, Kosovske Mitrovice…A tömeget még demobilizálta Szergej Trifúnovity azon kijelentése, miszerint: 

,,Szerbiából elűzik a fiatalokat és helyettük szíreket és magyarokat telepítenek be”  

A tüntetések demotiválása és inerciája megfigyelhető a létszám folyamatos csökkenésében, azonban a tüntetéseken, amik mai napig tartanak így is több tízezren vesznek részt.  

Gazdasági vagy politikai katalizátorok?

Ésszerűnek tűnhet a megállapítás, hogy gazdasági faktorok húzódnak meg a tüntetések mögött. Azonban, ami a szerb gazdaságot illeti az utóbbi időben, erősödött a dinár (RSD) az euróhoz képest és az átlagbér is növekedett. Ezzel ellentétben korai lenne a megállapítás, hogy a gazdaság stabil, évente több ezren hagyják el az országot a jobb megélhetés miatt, ami kiváltsa a munkaerő hiányt és a munkások iránt való nagyobb igényt. A tüntetéseken azonban, gazdasági problémákról elvétve vagy egyáltalán nem esett szó, a fő fókusz a hatalom leváltásán és az előre hozott választásokról szél. Az ellenzék mindvégig békés úton és párbeszédekkel szeretné oldani a jelenlegi feszültséget, amire mindeddig nem került sor. 

Szerbia történelmét tekintve számos erőszakos hatalomváltás tudható be, azonban a jelenlegi tüntetések békés úton zajlanak, és mindkét oldal elítéli az erőszakot. A tüntetések eddig a leghosszabb ideje tartó tüntetések a szerb történelemben, és külföldre is szimpátiára lelt. Azonban a külföldi államok kiállnak Álekszándár Vucsity kormánya mellett. A tüntetések mögött nem húzódik meg gazdasági katalizátor, főként politikai instabilitás figyelhető meg. A tüntetések lendülete gyengült, de ez a balkánon korán sem jelenti, hogy valami végérvényesen véget ért.

További elemzéseink