Donald Trump félidejében – elemzés a 2018-as amerikai félidős választásokról

Minden választás megítélése a narratíván múlik. A 2018-as amerikai félidei választások fogadtatásának forgatókönyveit a pártok már hetek óta lázasan készítették. November 6-a éjszakáján aztán mindkét oldal a legkiszámíthatóbban reagált a nem sok meglepetéssel szolgáló eredményekre. Ezúttal nem kellett az elemzőknek a hajukat tépni, mert a közvélemény kutatásokkal szinte tökéletesen megegyező eredmény született. A nyár derekán megjósolt kék cunami apró hullámmá szelídült, így a demokraták kényelmes, de nem elsöprő többséget szereztek a képviselőházban. A republikánusok azonban a Kavanaugh-kinevezés után egyesülve megtartották a szenátust és még növelték is az enyhe többségüket. A demokraták a szavazók Trumppal szembeni bátor ellenállását, míg a republikánusok a szavazók elnök melletti kitartását ünnepelték. A demokraták várhatóan a képviselőház idézési erejével élve még nyíltabb harcot fognak kezdeni Trumppal, míg a republikánusok nyugodtan megszavazhatják a szenátusban a konzervatív bírókat akár a szövetségi bíróságokba, akár a Legfelsőbb Bíróságba. Minden idők egyik legdrágább, legmagasabb részvételű kongresszusi választása számtalan olyan következménnyel jár, amely kihat Donald Trump elnökségére, a 2020-as választásokra és az Egyesült Államok jövőjére is.  

Republikánus reakció

Miután befutottak az eredmények november hatodikán, a republikánus tábor érezhetően fellélegzett, ugyanis a szenátus megtartása és néhány plusz szenátori szék elnyerése néhány hónapja még nem tűnt reálisnak. A nyár derekán még minden felmérés azt mutatta, hogy a demokraták többséget fognak szerezni a Kongresszus mindkét házban. Trump kemény határpolitikája, amely a gyerekek és szüleik egymástól való elválasztásában csúcsosodott ki, és az elnök iránt érzett utálat úgy tűnt, kellően feltüzeli majd a demokrata szavazókat. Az elmúlt évtizedek tapasztalata az volt, hogy a frissen megválasztott elnök pártja mindig elveszti a Kongresszust az első időközi választáson. Legutóbb Barack Obama járt így. 2010-ben a progresszív elnök ellen hatalmas konzervatív hullám támadt a Tea Party mozgalommal, a republikánusok 63 képviselői széket és 6 szenátori széket nyertek el. Sokan most is úgy gondolták, hogy ezúttal is ez fog történni. A republikánusokat megosztotta a kívülről érkező Trump és személye, a sokat hangoztatott gazdasági sikerek pedig ezúttal nem tudták teljes mértékben megnyerni a republikánus szavazókat. A pártot végül a Kavanaugh-meghallgatások ébresztették fel. Az amerikai média a szavazás másnapján mindenütt a Kavanaugh-hatásról írt, ami elsöpörte a hagyományosan konzervatív államokban a demokrata szenátorokat. Mitch McConnell szenátusi republikánus frakcióvezető az eredmények utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy a bázist valóban a legfelsőbb bírójelölt meghallgatása motiválta: „Úgy gondolom, a tősgyökeres republikánus szavazókat, akik a kritikus államokban élnek, mélyen sértette az ártatlanság védelmének megkérdőjelezése és a taktikázás. Olyan hatást keltett, mint egy adrenalininjekció.” 

A republikánusoknak több nem várt sikerük született november hatodikán, és bár a hivatalos eredmény még mindig, hetekkel az urnazárások után sem tudható, a jelenlegi állás szerint két fővel tudták növelni többségüket a felsőházban. Az egyik legnagyobb siker a szenátusban Josh Hawley győzelme volt McCaskill szenátor felett Missouri államban. A harmincnyolc éves Hawley kampánya nagy részét arra építette, hogy McCaskill nem szavazta meg Kavanaugh kinevezését. Hajszálon múlt, de végül ünnepelhetett Ted Cruz szenátor is Texasban.  A szenátor alig harmincezer szavazattal győzedelmeskedett a demokrata párt potenciális sztárja, Beto O’ Rourke felett. A kubai származású Cruz egykori népszerűségét a Trump-ellenessége rongálta meg, majd az, hogy most mégis a támogatását kérte. Egyfajta politikai hullának tekintették mindkét oldalon, ennek ellenére sikerült feltámadnia és megtartania a székét. A másik nagy meglepetés siker a floridai kormányzóválasztáson született, ahol Ron DeSantis  győzött annak ellenére, hogy a felmérések az Obamával is kampányoló Andrew Gillum-öt várták befutónak.  Fontos győzelmeket arattak a republikánusok az állami szintű ’Secretary of State’ választásokon is, mivel ez a tisztség felel a szavazások államokon belüli lebonyolításáért.

Bár a republikánusok pozitívan értékelték a választást, a képviselőházat a demokraták olyan magas aránnyal nyerték el, ami a Watergate-botrány óta nem fordult elő. A rossz eredmény részben annak is köszönhető, hogy idén szokatlanul sok republikánus vonult vissza: összesen 42-en. Az is rossz hír a pártnak, hogy a kertvárosi jelöltjeik nagy arányban veszítettek. A legváratlanabb veszteségek a kaliforniai Orange County-ban érték a pártot, ami hosszú évtizedek óta konzervatív fellegvárnak számított. Ráadásul olyan körzeteket is elvesztettek például Texasban és a rozsdaövezetben, amelyekben Trump 2016-ban nyert. A republikánusok belenyugvása a képviselőház elvesztésébe azt mutatja, hogy Trump terveinek véghezvitele sosem tartozott a pártvezetés prioritásai közé. Ami pedig a republikánus terveket illeti, az adócsökkentés átvitele után úgy tűnt, a párt inkább nem akar hozzányúlni olyan összetett témákhoz, mint a bevándorlás. Mitch McConnell a választás után azonban reményét fejezte ki arra nézve, hogy a két oldal össze fog tudni fogni az infrastruktúra-reform törvénytervezetén.  

Születtek csendes republikánus sikerek is, melyek a jövőben még szerepet játszhatnak az ország irányának alakításában. Ilyen csöndes siker született például Alabama államban. Az amerikai szavazások furcsasága, hogy különböző népszavazási kérdések és határozatok is felkerülnek a szavazólapra. Egy, a republikánusok szempontjából fontos határozat az ezen állambeli szavazólapokra került fel. A szavazók amellett döntöttek, hogy a méhben növekvő magzat élethez való joga bekerüljön az állami alkotmányba. Ezzel egyértelműen az abortuszvitát szeretnék szövetségi szintre emelni, hiszen egy ilyen határozatot nagy eséllyel törvénytelennek fog ítélni egy állami bíróság, így az felkerülhet a Legfelsőbb Bírósághoz. A konzervatív államok már évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy újratárgyaltassák az abortusztörvényt, és Alabama merész döntéséből arra lehet következtetni, hogy a mostani legfelsőbb bírósági viszonyokat kedvezőnek ítélik meg arra nézve, hogy a testület meglépi ezt.

Demokrata reakció

A demokraták is ünnepelhettek a választásokat követően, de ez az ünnep sem lehetett teljes. Nyolc év után először nyílt lehetőség, hogy a „ a „Blue wave” betörjön a Kongresszusba, ez azonban nem történt meg, így ha a hullám nem is, a demokrata lendület csak a képviselőházból tudta kiszorítani a republikánusokat. A demokraták átvették  az irányítást az alsóházban – a jelenlegi eredmények szerint – 234-200 arányban, 34 fős többségbe kerülve, míg a szenátusban négy szenátor is elvesztette a székét, köztük a 1972 óta a Kongresszusban ülő floridai Bill Nelson. Számtalan olyan államban sikerült győzniük, amiket két éve még pirosra festettek az elemzők térképein. Ilyen volt például Iowa és Texas, ahol olyan republikánusok buktak, akik már majdnem  húsz éve képviselők voltak. A hagyományosan kék államok, mint Maryland, Connecticut és a többiek hozták a kötelezőt, azonban nem várt sikerek születtek például Kansasben és Arizonában. 

A szavazás eredményeként januártól kettészakad a Kongresszus. A szenátus a kormányzó párté maradt, de az ellenzék lehetőséget kapott, hogy megtörje a republikánus hatalmat. A demokraták sikerként könyvelték el, hogy sikerült sokszínű jelölteket bejuttatniuk a törvényhozásba. Több mint száz női képviselőt választottak be a törvényhozás alsóházába, ami új rekord az amerikai politikában. Olyan progresszív sztárjelöltek is győztek, mint a 29 éves Alexandria Ocasio-Cortez, aki New York állam 14. választókörzetét fogja képviselni. Mostantól két muszlim nő is részt fog venni a képviselőház munkájában, egyikük, Rashida Tlaib, már 2009 óta Michigan állami képviselőként szolgált. Kansas állam egyik győztes demokratája pedig az a Sharice Davids, aki indián származású, nyíltan homoszexuális és 2013-ig harcművészként birkózott az amerikai MMA-ben. A demokraták szeretnének érvényt nyerni az elmúlt két évben olyan háttérbe szorult ügyeknek, mint az egészségügy és a környezetvédelem. 

A párt jelenlegi képviselőházi frakcióvezetője, Nancy Pelosi a választás utáni beszédében így fogalmazott: „Helyreállítjuk a fékek és egyensúlyok rendszerét a Trump-adminisztrációval szemben.” Pelosi pozíciója, mint házelnök egyelőre bizonytalan, ugyanis pártjának progresszív szárnya még nem állt be teljes szélességgel megválasztása mögé. Donald Trump azonban már – talán meglepő módon – jelezte, hogy ha kell, biztosít republikánus szavazatokat, ahhoz, hogy Pelosi lehessen az alsóházi házelnök. E döntés hátterében az húzódhat, hogy a demokrata vezetés már előrebocsátotta, hogy támogatását adná egy Trump által szponzorált infrastruktúra törvényjavaslathoz. 

A választások után természetesen már el is kezdődött a mozgolódás a demokrata párton belül arra nézve, hogy ki legyen 2020-ban Trump kihívója. November 7-én azonban egyetlen olyan győzelem sem született, ami egyértelmű favoritot szolgáltatott volna.  A várható nevek között lehet majd az a 2016-ban feltűnt, szocialista nézeteket valló vermonti szenátor, Bernie Sanders, bár ő már 79 éves lesz 2020-ban. Rajta kívül biztosan indul három fiatal progresszív  kollégája, Kirsten Gillibrand, Kamala Harris, és Cory Booker. A választás igazi felfedezettje a karizmatikus, fiatal és progresszív demokrata Beto O’ Rourke, aki Texasban kis híján megverte Ted Cruzt inkumbens szenátort. A jelenleg képviselőházi politikus ugyan kijelentette, hogy nem indul, de sokan kampányolnak azért, hogy mégis megtegye. Felmerült, hogy Hillary Clinton is újraindulna, bár ezt pártja a két évvel ezelőtti tapasztalatok miatt valószínűsíthetően nem támogatná. A felmérések szerint Trump ellen a legtöbb esélye Barack Obama alelnökének, Joe Bidennek lehet. Biden ugyanis régimódi demokrata, aki elszívhat szavazókat olyan rétegekből, akiket a progresszív demokraták nem tudnak elérni. 

Külpolitikai implikációk

A kétpárti megközelítésből származó várható patthelyzetek miatt Trump elnök várhatóan a külpolitikai térben próbál majd aktívabban szerepelni. Az alapvetően kijelenthető, hogy a félidős választások következtében a Kongresszusban bekövetkezett változások nem fogják fundamentálisan megváltoztatni az USA külpolitikájának jelenlegi irányvonalait. Azonban a képviselőházi demokrata többség új hangsúlyokat és fékeket alakíthat ki, amelyek például az USA hagyományos transzatlanti elköteleződésének elhalványulásába már lassan beletörődő európai szövetségesek számára pozitív fejleményt jelenthetnek. Olyan ügyek kerülhetnek újra előtérbe, mint a NATO és USA-EU kétoldalú együttműködések fejlesztése, régiós szempontból pedig több figyelem övezhet olyan fejleményeket, mint a Nyugat-Balkán euro-atlanti integrációja, az energetika, valamint akár a magyar CEU-ügy kapcsán a közép-európai jogállamiság helyzetével kapcsolatos kritikák megfogalmazása. 

Több helyről érkezett támogatás a demokraták köréből arra vonatkozóan, hogy az USA továbbra is diplomáciai eszközökkel próbálja meg elérni az észak-koreai rezsimet. Ilyen fajta egyetértés azonban nem várható a klímaváltozás ügyében, Trumppal ellentétben ugyanis a demokrata vezetés úgy véli, hogy az Amerikát jelenleg a leginkább fenyegető veszélyt a klímaváltozás okozta negatív folyamatok jelentik.

Amiben a két oldal szintén biztosan nem fog egyetérteni, az a közel-keleti rendezés kérdése. Ennek relevanciáját az adja, hogy a jelenlegi helyzet és információk alapján az elnök a tél során ismertetni fogja közel-keleti béketervét. A Jared Kushner-féle terv pontos részleteiről egyelőre nem sokat tudni, de a hírek szerint nem igazán tér el az eddigi amerikai tervektől. Izrael kifejezte, hogy igyekeznek minél kedvezőbben állni az amerikai ötletekhez, a palesztinok azonban nem akarják elfogadni az Egyesült Államokat mediátorként. Az bizonyos, hogy a demokrata párt nagy része nem fogja támogatni Trump béketervét, ahogy a nagykövetség áthelyezését sem sokan támogatták, kivéve Chuck Schumer New York-i szenátort.  Érdekes kérdés, hogy a demokrata ház felhasználja-e esetleg a beidézés lehetőségét Kushnerrel szemben, így szabotálva Trump vejének politikai szerepvállalását. Kushner neve ugyanis többször felmerült az orosz befolyást vizsgáló Robert Mueller különleges ügyész vezette nyomozásban. 

Dzsamál Hasogdzsi, a rendszerkritikus szaúdi újságíró meggyilkolásának ügye pedig tovább mélyítheti a szakadékot az elnök és a leendő demokrata képviselőházi többség között, annyi különbséggel, hogy itt bizonyos szinten megmutatkoznak a kétpárti egyetértés jelei is. A brutális módon meggyilkolt újságíró ügyével kapcsolatban a demokraták jelezték, hogy Trump Szaúd-Arábiával kialakított partnerségi viszonyából mindenképpen vissza kell venni, akár szankciók meghozatalával, akár a fegyverszállítási szerződések esetleges felmondásával. Az ügy részleteinek kiderítését, és a valószínűsíthetően a szaúdi királyi körök legfelsőbb szintjét elérő elkövetők felelősségre vonását republikánus képviselők és szenátorok is támogatják. A Hasogdzsi-ügy következtében mindenképpen nagyobb figyelem helyeződhet a jemeni polgárháborúra, és Szaúd-Arábia abban betöltött szerepére az USA törvényhozásának oldaláról.

Trump jövője a választás tükrében

Mind a demokraták, mind a republikánusok vesztettek a választásokon, a valódi nyertese az eredménynek Donald Trump volt. Az elnök népszerűtlensége, a kormányzatát körülvevő állandó vélt vagy valós káosz, a harcok a médiával normális esetben demokrata hullámhoz kellett volna, hogy vezessenek. Trumpra azonban megmagyarázhatatlan okokból nem vonatkoznak azok a törvényszerűségek, amik más politikusokra. Minden idők egyik legnépszerűtlenebb elnökeként Trumpnak sikerült megtörnie az első ciklus átkát és megtartani a Kongresszus fontosabb házát.

Az elnök az elmúlt két évben nem sok sikert könyvelhetett el magának a Kongresszusban, hiszen az adócsökkentésen kívül semmit nem sikerült átvinnie. Mindezt úgy, hogy a saját pártja kezében volt mindkét ház. Most, hogy a demokraták átvették a képviselőház felett az irányítást, Trumpról lejön a teher, hogy teljesítse az ígéreteit.  Ha mégis sikerül esetleg egy kétpárti infrastruktúra-törvényt átvinni, akkor Trump az üzleti életből magával hozott dörzsölt tárgyaló szerepében tetszeleghet. A szenátus megtartásával az elnök valószínűleg megússza az ellene a már beiktatása óta ígérgetett impeachment eljárás megindítását. Bár néhány progresszív demokrata, mint Maxine Waters, két éve szajkózzák az elnök felelősségre vonását, ez valószínűleg mégsem fog megtörténni az elkövetkező két évben. Az impeachment eljáráshoz ugyan nem kell olyan indoklás, amely egy bíróság előtt is megállna, hiszen alapvetően politikai eljárásról van szó, de eddig nincs igazán elegendő indok és bizonyíték a procedúra megindítására. Ezen kívül a jelenleg is alakuló képviselőházi leendő demokrata többség napirendjén egyáltalán nem is szerepel ilyen tétel, Nancy Pelosi szerint a folyamat csakis kétpártilag közelíthető meg. Ráadásul a politikusokban élénken él a Bill Clinton elleni eljárás emléke, amely az elnök népszerűségét növelte, míg a szavazók a republikánusokon álltak bosszút.

Az új felállás befolyásolhatja a Trump-agendát is. Az elnök jelezte, hogy még a 115. Kongresszus alatt készen áll egy kormányleállásra, ha a republikánus többség nem szavazza meg az általa kért pénzt a fal mexikói határra történő megépítésére. Mikor 2019 januárjában a demokraták átveszik a hatalmat a képviselőházban, onnantól kezdve a Trump-napirend minden bizonnyal háttérbe szorul. Mivel a határvédelem és a bevándorlás kérdésében nem valószínű, hogy lesz kétpárti megállapodás, így ezek valószínűleg lekerülnek a napirendről.

Rossz hír Trumpnak, hogy a demokraták akár a kampánya minden munkatársát is beidézhetik vizsgálóbizottságaik elé. Márpedig mivel Trump esélytelen jelölt volt, akit a republikánus vezetés félszívvel támogatott, a kampánystábja néhány kivétellel politikailag kétes alakokból állt, akik közül Paul Manafort, Roger Stone és még sokan mások rengeteg problémát és kellemetlenségét okoztak, és valószínűleg fognak is még okozni az elnöknek. Az alsóházi demokraták fontos eszköze lesz az idézés joga és az, hogy szorosabb figyelemmel követhetik a Mueller-féle nyomozást. A nyomozás azt vizsgálja, hogyan és milyen mértékben avatkoztak be különböző orosz szervek a 2016-os elnökválasztás során a kampányba. Trump már a félidős választás másnapján kirúgta Jeff Session igazságügyi minisztert, aki a nyomozás megkezdésekor kivonta magát az ügyből, az elnök pedig azóta állandó harcban állt vele. Őt Matthew Whitaker váltotta, aki várhatóan szintén nem marad sokáig a pozícióban. Trump már írásban megválaszolta Mueller kérdéseit, mert az ügyvédei az elnök stílusa miatt nem fogják engedni, hogy szóbeli vallomást tegyen. A Mueller-nyomozás két év alatt nem talált semmit, ami valóban összekötné Trumpot az oroszokkal, de a végleges eredmény még várat magára. Ha kedvező is lesz az elnök számára a nyomozás kimenetele, két olyan év várhat rá első ciklusa második felében, amely során a demokrata képviselőház minden egyes külföldi üzleti kapcsolatát górcső alá veszi. Kemény és keserű politikai harcok várhatóak egy megosztott Kongresszusban, az pedig komoly kérdés, hogy ilyen szintű és mértékű ideológiai polarizáció után hogyan fog tudni újra egyesülni Amerika. 

További elemzéseink