Szerbia a Balkán azon országainak egyike, ahol gyakori jelleggel történnek különféle demonstrációk. Ezen tüntetések alkalmával az elégedetlen állampolgárok igyekeznek hangot adni nemtetszésüknek. Az utóbbi egy hónapban több kisebb-nagyobb tüntetésre is sor került, melyekre még egyelőre nem született megoldás a kormány részéről. A kiváltó ok pedig a Rio Tinto vállalat beruházása volt. Ahhoz, hogy jobban megértsük a problémát, igyekszem röviden ismertetni a vállalat tevékenységét és annak hatásait, végül pedig a kialakult tüntetésekről szólnék pár szóban.
A Rio Tinto egy angol-ausztrál nemzetközi vállalat, az USA legnagyobb szén és réz kitermelője, emellett a világ bórax készletének 50%-át termelik ki a Mojave-sivatag bórbányáin keresztül. Emellett az Utah-i aranybányák jelentős része is hozzájuk tartozik, továbbá szilícium-dioxid lelőhelyekkel és bányákkal rendelkezik világszerte. Rio Tinto-t 1873-ban alapították Spanyolországban, ezt követően az elkövetkező évtizedekben több bányászattal foglalkozó vállalattal egyesültek. A cég stratégiája az volt, hogy hosszú távon fektessen be olyan bányákba, melyek jelentős tartalékok mellett alacsony előállítási költséggel rendelkeztek. Az első világháború kitörése idejében megszaporodtak a lázongások, mivel a munkások úgy vélték, hogy a nehéz fizikai körülményekhez képest alacsony juttatásban részesülnek. A spanyolországi polgárháború következtében kénytelenek voltak eladni az ott jelenlévő rézbányákat a kormánynak. Ezután számos kisebb-nagyobb részesedést vagy pedig teljes bányákat vásároltak fel, ezek között volt alumínium, volfrám, gyémánt és sok egyéb más. A napjainkban működő vállalat legfontosabb egyesülése 1962-ben történt mikor a Rio Tinto Campany (RTC) és az ausztráliai Consolidated Zinc (CZ) cég egybeolvadt, létrehozva ezzel a Rio Tinto – a Consolidated Zinc (RTZ) és a fő leányvállalatát az Ausztrál Conzinc Riotintot (CRA). A későbbiek folyamán számos nézeteltérést szült a két vállalat egybeolvadása, amire a megoldás végül az lett, hogy megmaradt egy entitásnak a szervezet, azonban a korábbi RTZ Rio Tinto PLC-re, a CRA pedig Rio Tinto Grup-ra lett átnevezve, vagy egyszerűbben csak Rio Tinto-ra. Számunkra az utóbbi eset a fontosabb.
A vállalat ellen többször is panaszt nyújtottak be, melyek közül az elmúlt évek egyik legismertebb esete az ausztrál őskőkori barlang lerombolása volt. Azonban a legtöbb esemény közül is egy kiemelkedik, mégpedig a Bougainville-i ügy. Az ott élő törzseknek a korábbiakban számtalan nehézséggel kellett szembenézniük. A Rio Tinto kezdetben jó befektetésnek tűnt, idővel viszont szembesülniük kellett a környezeti katasztrófákkal, melyet a kitermelés okozott. A bányászat tönkretette a környezetet, a fémek és ásványi anyagok kémiai tisztítása során felhasznált vizet pedig szűrés nélkül engedték vissza a folyókba, melynek következtében beszennyezték az ivóvízforrást. A fekete munkások rossz életkörülményekre és faji megkülönböztetésre panaszkodtak a munkahelyen. Ezt követően tüntetésekre került sor, melyek fokozatosan kezdtek egyre hevesebbé és erőszakosabbá válni. Végül a karhatalmi szervek tűzparancsot adtak ki a tüntetők ellen, mely egy 10 éves polgárháborút és Bougainville elszakadását eredményezte Pápua Új-Guineától. Az események következtében a Bougainville-i állampolgárok az Amerikai Szövetségi Bíróságnak keresetet nyújtottak be, melyben azzal vádolták a Rio Tinto-t, hogy bűnrészes volt az elkövetett háborús és emberiségellenes bűncselekményekben, a bányászat miatt fellépő környezeti hatásokban. Emellett további pontokon is megsértették a nemzetközi jogot, például a helyiek egészségének károsítása vagy a munkásokkal szemben alkalmazott faji megkülönböztetés által. Az elsőfokú ítélet értelmében visszautasították a vádpontokat, ennek következtében a lakosokat képviselő ügyvéd kérte az ügy másodfokon való tárgyalását. Másodfokon az első két vádpontot visszautasították, az utóbbi esetében pedig, a népírtás és a háborús bűnrészesség vádpontokról megállapította a bíróság a joghatóságát. Ez az ügy újbóli tárgyalását eredményezte volna az elsőfokú bíróságon. Mindezek ellenére az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága helybenhagyta az ügy elutasítását a Kiobel v. Shell ügyre hivatkozva, melynek értelmében nem hozhat olyan ítéletben döntést, mely nem hozható közvetlen összefüggésbe az Egyesült Államokkal.
Mindezen mögöttes információk birtokában, Szerbia 2017-ben tárgyalásokat kezdett a Rio Tinto céggel. A „Jadar” projekt értelmében a cég bányát nyit Loznica melletti területen és feltárja az ottani 10% mennyiséget adó lítiumot. Ezt az elemet széles körben használják az elektronikus berendezésekben, rakéta és űrtechnológiák készítésére, valamint egyéb informatikai eszközök előállítására. Mindehhez pedig a cég biztosítja a legmodernebb felszereléseket és technológiát, valamint megteszi a szükséges óvintézkedéseket annak érdekében, hogy ne történjen környezeti kár. A Memorandumot végül az akkori Szerb bányászati és energiaügyi miniszter, Aleksandar Antić, írta alá. Erre az időre a cég megközelítőleg 90 millió dollárt fektetett be a projekt kivitelezésébe. Az ügy az elmúlt év eseményei miatt kevés figyelmet kapott, azonban 2020-ban ismét az érdeklődés középpontjába került. Az első tüntetésekre áprilisban került sor, ezt követően Boris Malagurski publicista és filmproducer – az aktivistákat segítve – a Rio Tinto korábbi bányamunkái során elkövetett környezeti katasztrófára hívta fel a figyelmet, aminek következtében több kisebb csoport kezdett el szerveződni, hogy alaposabb kivizsgálást kérjenek az üggyel kapcsolatban. A koronavírus következtében nem volt lehetőség nagyobb tüntetéseket szervezni hosszú ideig, azonban az aktivisták igyekeztek minél szélesebb körben ismertté tenni azt, hogy milyen anyagi és természeti károkat tudna okozni a cég, amennyiben elkezdené a kitermelést.
A feszültség tovább fokozódott a novemberben elfogadott kisajátítási törvénnyel, ami nagyban hasonlít arra, melyet az Ausztrál Parlament hozott a Rio Tinto érdekében, és amelynek következtében egy többezer éves őslakos kultikus helyet romboltak le. A Szerbiában hozott törvény értelmében a kisajátítás tárgyát képezi a tulajdon minden formája, és az állam elkobozhatja az adott tárgyat (köz)érdekre hivatkozva, hogy ott véghez tudja vinni a céljainak megfelelő intézkedést vagy beruházást. Továbbá, ezen ügyek lefolytatása sürgősségi esetnek számít, így gyorsított eljárásban részesülnek más esetekkel szemben. A törvény megszavazását követő napon Szerbia-szerte útlezárások történtek, melyek a fontosabb úthálózatokon összpontosultak. Egyes esetekben összetűzések alakultak ki az utakat lezáró tömegek és az autókban ragadt személyek között. December folyamán a tüntetések egyre nagyobb jelleget öltöttek, és gyakoribbakká váltak az erőszakos összetűzések. Ezen tüntetések egyik fő szervezője pedig Aleksandar Jovanović Ćuta volt, akinek elmondása szerint a tüntetések addig fognak tartani míg a vállalat végleg el nem hagyja az országot.
Mindehhez fontos hozzátenni, hogy ezen folyamatok annak fényében történtek, hogy Szerbia már megnyitotta a 4. fejezetet az Európai Unió csatlakozási folyamatai közül, mely a környezetvédelemre, a vizek és a levegő tisztaságára és a megújuló energia fontosságára és megóvására hívja fel a figyelmet. Szerbiának azonban bőven elég problémát és környezeti gondot okoznak azon szénerőművek, melyek elavult technikai berendezésekkel és alacsony tápértékű lignittel fűtenek. Ennek következtében ezen szénerőművek nagy mennyiségű szén-dioxid koncentrációt juttatnak a levegőbe veszélyeztetve a polgárok egészségügyi állapotát. Az okozott környezeti károk ellenére nincs kilátásban egyéb környezetbarát vagy megújuló energia üzembe állítása, és mivel más módokon az ország nem tudja a kimaradó energiát pótolni, így a szénerőművek – a megnyitott fejezet ellenére is – 2050-ig üzemelni fognak.
Idén, január 16-án, a választópolgárok referendum kapcsán járultak az urnákhoz és arról dönthettek, hogy szükséges-e az alkotmányos korrekció a megadott pontokban és ezt az elfogadják-e vagy sem. Amennyiben elutasítják, Szerbiának szembe kell néznie azzal, hogy megszegte a Memorandumot, melyet a Rio Tintoval kötött és lehetséges, hogy nemzetközi eljárást kezdeményeznek az ország ellen kötelezettségszegés kapcsá. Ezen túl pedig megtorpanhatnak az Európai Uniós integrációs programok megvalósításai, ugyanis bizonyos döntéseknek a referendum elutasítása révén nem tudnak eleget tenni, ezáltal hátravetve több éves munkát. Amennyiben a referendumban a választópolgárok az igen mellett foglalnak állást, úgy tovább fog folytatódni a Rio Tinto bányászati tevékenysége, immár a szükséges engedélyek teljes birtokában. Fontos hozzátenni, hogy párbeszédre többször is sor került a Rio Tinto vállalat kommunikációs vezetősége és a tüntetők vezetői között. Amennyiben valóban annyira káros lenne a cég tevékenysége, nem biztos, hogy több országban jelen tudna lenni és meg tudta volna tartani a presztízsét. Andrea Radonjić, a fentebb említett cég kommunikációs vezetője, 5 pontban kiemelte azon érveket, melyek rávilágítanak arra, hogy a beruházás nem csak az országnak, de az egész régiónak hasznos tud lenni. A kérdés azonban továbbra is nyitva marad: hány milliót dollárt ér az országnak környezet és az élővilág elpusztítása és valóban a kisajátítási törvények a közjót fogják szolgálni? Erre a kérdésre pontos választ nem adhatunk, amit viszont tudunk, hogy a szerb tüntetések egyhamar nem fognak véget érni, így a megmozdulások valószínűleg folytatódni fognak.
Legutóbbi hozzászólások