Nagyhatalmi érdekek a Nyugat-Balkánon III. – Kína

Sorozatunkban külügyi elemző tagunk, Felde Bence már bemutatta a nyugat-balkáni nagyhatalmi vetélkedés két igen fontos szereplőjét az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország politikai helyezkedését. A harmadik részben Kína lesz a terítéken: a távol-keleti ország közép-európai térnyerésével foglalkozott nemrég a Közép-Európa Társaság nyílt eseménye, amiről itt olvashatnak beszámolót. Most pedig azt mutatjuk be, hol tart Kína terjeszkedése tőlünk délre, a Nyugat-Balkánon – azon belül is elsősorban Szerbiában.

A gazdasági válság okozta űr nyomán jelent meg Kína a Nyugat-Balkánon, a térséggel fenntartott mai kapcsolatokat pedig még Enver Hoxha Albániája, és Josip Broz Tito Jugoszláviája alapozta meg. A két országgal történő együttműködés a délszláv válságot követően a szerb-kínai kapcsolatok erősödéséhez vezetett, a szerbek szemében ugyanis – az Egyesült Államokkal és Oroszországgal ellentétben – a kulturális és vallási semlegesség tükröződött vissza Kínában. Ennek köszönhetően minden akadálytól mentesen kezdődhetett meg a kereskedelmi kapcsolatok erősítése, többek között infrastrukturális beruházásokkal. 

A globális kínai gazdaságpolitika többek között azért képes megjelenni új szereplőként egy-egy térségben, mert nagyobb hajlandóságot mutat a hitelezésre. Ez a trend többnyire megfigyelhető Afrika, illetve Latin-Amerika azon országaiban is, ahol fenntarthatatlan a gazdasági fejlődés.1 Szerbia esetében természetesen ilyen állapotokról nem beszélhetünk, viszont a kínai oldal beruházási ambíciói ugyanazt az érdeklődési intenzitást mutatják. Kína kockázatosnak vélt projekteket valósított meg a térségben2, a 16+1/17+1, illetve a Hszi Csin-ping kínai elnök által meghirdetett Egy övezet, egy út kezdeményezéssel pedig továbbra sem csökken ez az elhivatottság. 

Azonban véleményem szerint ezek a kezdeményezések nem értelmezhetőek közvetlenül kínai befolyásszerzésként, hanem inkább az érdekérvényesítés alapjait hivatottak lerakni. Az Egy övezet, egy út transzregionális projekttel Peking az eddig más nagyhatalmak által „sütött” tortából szeretne egy, vagy több szeletet kihasítani, hosszú távon pedig az aszimmetrikus gazdasági interdependencia kialakítása áll az érdekében. Természetesen Szerbia kereskedelmi viszonyaiban Kína egyelőre nem tekinthető az Európai Unió kihívójának, viszont a volumenében történő változás, és annak politikai tartalommal való megtöltése aggodalommal töltheti el az európai vezetőket. Ennek alátámasztásául szolgál az alábbi táblázat, mely Belgrád az Európai Unióval és Kínával folytatott kereskedelmi volumenét ábrázolja 2012 és 2018 között.

Szerbia kereskedelmi statisztikája Kínával és az Európai Unióval (millió USD értékben) – Forrás: International Monetary Fund, 2020, “Trade Statistics.”

A térség gazdaságpolitikája után érdemes kitérni Kína és Szerbia katonai kapcsolataira is. Boris Tadić volt szerb elnök kormánya 2009-ben kötött stratégiai együttműködési megállapodást Pekinggel, azonban a kooperáció csak a Szerb Haladó Párt (SNS) 2012-es hatalomra kerülése után vált intenzívebbé. Ellentétben a gazdasági beszerzésekkel, a katonai megállapodásokat csak az elmúlt években kötötték meg. Aleksandar Vučić 2017-ben Kínába látogatott, ahol katonai felszerelések szerbiai gyártásáról tárgyalt a Poly Group Corporationnel, az elképzelés azonban kudarcba fulladt. Az első megállapodás egy évvel később, 2018 szeptemberében köttetett kínai katonai drónokról és az ehhez szükséges technológiatranszferről. 2019 őszén a szerb vezetés az első beszerzésen felül kilenc CH-92A típusú kínai drónt és hozzá tartozó rakétákat vásárolt, amely az első jelentősebb kínai fegyverszállítás volt Európába a hidegháború vége óta. A szerb állam elsősorban felderítési célra kívánja használni a drónokat, melyek a 2020. október 10-én tartott Együttműködés 2020 hadgyakorlaton mutatkoztak be a szerb haderőben.

A fegyverkereskedelemért felelős Jugoimport SPDR vállalat éves jelentéséből az is kiderült a katonai üzletekről, hogy a két ország egy FK-3-as légvédelmi rakétarendszerről is megállapodást kötött. A szerződéssel az együttműködés jóval hangsúlyosabb lett, ami kapcsán a belgrádi amerikai nagykövetség rámutatott a kínai fegyverrendszerek beszerzésével kapcsolatos kockázatokra, Moszkva pedig csalódottságát fejezte ki az ügylet miatt. A két külső nagyhatalom aggodalma is mutatja azt, hogy a kínai fél eltökélt, amit alátámaszt többek között az, hogy Aleksandar Vulin védelmi miniszter 2018-ban Vej Feng-ho tábornokhoz látogatott, illetve hogy 2019 szeptemberében Csang Jouhszia, a kínai Központi Katonai Bizottság alelnöke is tárgyalt Vučić államfővel. A találkozók után az azóta már belügyminiszterré előlépett Vulin a szerb parlament 2019. decemberi ülésén jelentette be, hogy a felek 2020-ban az első közös hadgyakorlat formájában is elmélyítik az együttműködést – ez azonban a koronavírus-járvány miatt egyelőre elmaradt.

Köszönjük, Hszi testvér!

A felek közti kapcsolat szélesítését azonban a koronavírus-járvány nemcsak hátráltatta, de segítette is. A járvány a nyugat-balkáni régiót is érintette, ennek hatásaira viszont az uniós tagállamok nem tudtak összehangolt választ adni. Aleksandar Vučić szerb államfő egyik beszédében az európai tagállamok általi segítségnyújtást összehasonlította Pekingével, ezzel együtt kijelölve az együttműködés további csapásirányát: „Az európai szolidaritás nem létezik. Mese volt. Külön levelet küldtem csak azoknak, akik segíteni tudnak. Ez Kína.”3

A szerb külpolitikát korábban is a hintapolitika jellemezte, a helyzet pedig tovább erősítette a Szerbia és Kína közötti barátságot. A szerb vezetés igyekezett a legtöbb előnyhöz jutni, amely különösen látványosan jelent meg a nemzetközi támogatás tekintetében. Vučić elnök tavaly márciusban találkozott Csen Bo belgrádi kínai nagykövettel, aki a támogatásáról biztosította Szerbia vezetőjét. Az államfő hangsúlyozta, hogy elsősorban tudásra, szakemberre és eszközökre van szüksége az országnak.

Hszi Csin-pinget ábrázoló plakát Szerbiában – Forrás: Danica Šantić & Marija Antić (2020): Serbia in the time of COVID-19: between “corona diplomacy”, tough measures and migration management, Eurasian Geography and Economics, 61:4-5, 546-558

A kínai segítség elismerésére, a doktorok érkezésére a szerb vezetés számos gesztust tett, többek között megcsókolták a kínai zászlót, a kormánypárti Informer bulvárlap pedig egy „Köszönjük, Hszi testvér” szlogennel futó plakátkampánnyal mondott köszönetet. A humanitárius segítségnyújtással párhuzamosan a pekingi szerb nagykövetség hivatalos adománygyűjtő csatornát nyitott Kína egyik legnagyobb és legnépszerűbb közösségi weboldalán, a Weibón – ezzel mutatva azt, hogy számos kínai állampolgár adakozási szándékát fejezte ki Szerbiának. Létrehozása után 24 órával a profilnak már több mint 300 000 követője volt. A médiában szerte a világon a szerb esetet használták arra, hogy szemléltessék Kína sikerét az európaiak szívének és elméjének elnyerésében a szükség idején.4 Sőt, nagyobb kínai cégek részéről is érkezett segítség: a China Railway International hőérzékelő kamerákkal, maszkokkal és más adományokkal járult hozzá a felkészüléshez.

Joggal aggódik Európa Kína miatt

Szerbia tekintetében az látszik, hogy a kooperáció nemcsak gazdasági, hanem politikai jelleget is öltött. Peking főleg bilaterális kapcsolatápolással építi konzekvensen regionális politikáját, aminek alapja Belgrád Koszovó-politikájának támogatása. A kölcsönös együttműködés csúcsra járatását mi sem mutatja jobban, mint a kínai elnök 2016-os látogatása Szerbiában, ami új lendületet adott a kereskedelmi megállapodások teljesítésének. Ennek azonban nem mindenki örül egyöntetűen. 

Az Európai Unió a kínai gazdasági térnyerést látva nem is annak pénzpiaci hatásától fél, hanem a közvetett módon nyert politikai befolyásszerzéstől tart. Véleményem szerint ez hosszú távon mindenképpen aggodalommal töltheti el az európai államokat, viszont a Kínával folytatott kereskedelem – ahogyan azt már a korábbi fejezetekben is elemeztem – még mindig elenyésző az uniós tagállamok szintjéhez képest. Amíg a nyugat-balkáni társadalmakat az európai értékrendek, illetve a kohéziós gondolkodás határozza meg, addig a kínai befolyás csak bizonyos korlátok között mozoghat.




1 MORI-ZANATTA (2018): Latin America at a crossroads. ISPI, London, 42–53. o.

2 ANDROMIDAS, Dean (2013): China Develops Balkan Infrastructure, That the European Union Won’t Build.

3 Julija Simic: Serbia Turns to China Due to ’Lack of EU Solidarity” on Coronavirus, Euractiv 2020.

4 RUGE-OERTEL: Serbia’s Coronavirus Diplomacy Unmasked, European Council for Foreign Relations, March 26. 2020.

(Borítókép: Aleksandar Vučić képével hirdeti Szerbiát egy kínai turisztikai ügynökség – Forrás: Nova.rs)

Szerző

Felde András Bence

Külügyi elemző munkacsoportunk tagja

További elemzéseink