Már Emmanuel Macront is megelőzné a francia elnökválasztás első fordulójában Marine Le Pen, aki jövőre harmadjára indulhat majd el a köztársaság vezetéséért. Elemző munkacsoportunk tagja, Farkas Julianna most bemutatja Le Pen eddigi pályafutását, és azt, mire számíthatunk a jövő tavasszal esedékes voksolás előtt Franciaországban.
Számos előrejelzés szerint jelentősen megugrott a Nemzeti Tömörülés vagy Nemzeti Gyűlés (Rassemblement National – RN) nevű francia párt elnökének, Marine Le Pennek a népszerűsége a legutóbbi elnökválasztás óta. A Politicón publikált felmérés szerint jelenleg a szavazók körülbelül 27 százaléka adná le a voksát Le Pen mellett, amivel az RN elnöke megelőzné a jelenlegi francia elnököt, a 25 százalékon álló Emmanuel Macront. Ez az előrejelzés sokak számára ad aggodalomra okot.
Elemzésemben bemutatom Marine Le Pen eddigi politikai pályafutását, valamint körüljárom hirtelen megnövekedett népszerűségének okait, és hogy ehhez milyen mértékben járult hozzá Macron politikája. Kitérek arra, hogy a különféle szereplőket hogyan érinti Le Pen esetleges győzelmének lehetősége, és hogy ez milyen válaszreakciókat vált ki belőlük. Végezetül levonom a konklúziót Marine Le Pen 2022-es elnökválasztási esélyeinek tekintetében.
Le Pen pályafutása
Marine Le Pen 1998-ban lett tagja az apja, Jean-Marie Le Pen által 1972-ben alapított Nemzeti Frontnak (Front National – FN). Eleinte a párt jogi ügyeinek intézéséért volt felelős, majd 2003-ban megkapta az elnökhelyettesi pozíciót. A rákövetkező évben megválasztották európai parlamenti képviselőnek, ezt a feladatkört pedig egészen a 2017-es elnökválasztásig töltötte be. 2011-ben átvette apja helyét a Nemzeti Front elnöki székében, ezzel is készülve a 2012-es elnökválasztásra, amit végül a harmadik helyen zárt a szavazatok 18 százalékának megszerzésével.
Apjához képest valamennyire finomított a párt szélsőjobbos programján, emellett pedig hangsúlyozta, hogy magát nem tekinti se nem jobboldalinak, se nem baloldalinak – emiatt egy populistának titulálható politikus. Mindemellett programja nagyban támaszkodik a nemzeti érzelmekre, melynek keretében elutasítja a migrációt, szembehelyezkedik az iszlamista radikalizmussal, emellett pedig célul tűzte ki Franciaország monetáris szuverenitásának a visszaszerzését. Ez az utolsó pont együtt járna az ország távozásával az euroövezetből. Programtervezetéhez hozzátartozott korábban magából az Európai Unióból való kilépés is, mára azonban annyiban változtatott ezen az elképzelésén, hogy átalakítaná az Uniót az „Európai Nemzetek Szövetségévé”.
2012 után folyamatosan nőtt a párt népszerűsége a gazdasági nehézségek miatt kialakult euroszkepticizmusnak, és az erősödő antiiszlamista érzelmeknek köszönhetően. Mind a 2014-es nemzeti választásokon, mind pedig a 2015-ös regionális választásokon kiemelkedően szerepelt az FN. A 2017-es elnökválasztáson egészen a második fordulóig jutott el, ahol végül 66,1% – 33,9% arányban szenvedett vereséget Le Pen Emmanuel Macronnal szemben.
Érdemes azonban kiemelni, hogy a második fordulóban csupán a szavazók 75 százaléka vett részt, amely az elmúlt fél évszázad legalacsonyabb arányának tekinthető. Komoly kritikája ez a kétfordulós elnökválasztásnak is, hiszen így a végső győztes csak egy nagyon kicsi részét képviseli a teljes népességnek.
A 2022-es elnökválasztás
Marine Le Pent azonban nem tántorították el vereségei az újbóli próbálkozástól és már 2018-ban elkezdte felépíteni stratégiáját a 2022-es elnökválasztásra. Ennek szerves részét képezte pártjának „ördögtelenítése” (dédiabolisation), melynek jegyében lehetővé tette az új emberek felemelkedését, valamint új nevet is adott párjának: Rassemblement National, azaz Nemzeti Tömörülés. Mindezen intézkedésekkel az volt az elsődleges célja, hogy egy kissé tompítsa pártjának erősen szélsőjobboldali múltját, és bizonyos értelemben tiszta lappal indulhasson a 2022-es választásokon.
Annak ellenére azonban, hogy saját pártját igyekszik valamelyest a szélsőjobbtól elhatárolt egységként definiálni, a 2012-es választással szemben ezúttal nem célja, hogy elzárkózzon a szélsőjobboldallal való együttműködéstől. Ily módon szövetségeseként említhető a La Droit Populaire (elnöke Thierry Mariano), a Demain la France ! és a Le Parti Localiste (utóbbi két pártot a 2020-as év folyamán alapították).
Macronnak komoly kihívást fog jelenteni 2022-ben az elnöki szék megtartása, amihez számos tényező hozzájárul. Elsősorban fontos megemlíteni a koronavírust, ahol egyrészt az oltási program tekintetében lassan halad Franciaország – másrészt pedig, ahogy szerte a világban máshol is, komoly gazdasági visszaesést okoztak a járvány miatt hozott intézkedések. Megugrott a munkanélküliség, és számos iparág került nehéz helyzetbe. Macronnak elengedhetetlen lenne a francia gazdaság stabilizálása ahhoz, hogy jobb esélyekkel induljon a következő választásokon.
Marine Le Pen és Emmanuel Macron választási plakátjai a 2017-es elnökválasztási kampányban – Fotó: Lorie Shaull
Egy másik probléma, ami szintén kihívást okoz a jelenlegi elnöknek, az iszlamista fundamentalizmus, ami az utóbbi években komoly feszültségeket szült az egész országban. Januárban a Nemzetgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot, ami rögzíti, hogy semmilyen vallási meggyőződés nem ad felmentést a világi törvények (azaz az alkotmány) alól, emellett pedig megtiltja a vallási irányzatok politikai mozgalommá való szerveződését. Ez a lépés egyfajta közeledésként is értelmezhető a szélsőjobboldal felé – ugyanakkor Le Pen az eltávolodás érdekében gyengének titulálta a törvényt amiatt, mert nem említi szó szerint a muszlim vagy az iszlám szavakat. Ennek ellenére azonban egyértelműnek vehető a két vezető közötti politikai távolság csökkenése.
Ennek a közeledésnek hagyományosan azt a következményt kellene maga után vonnia, hogy a közeledő párt, jelen esetben a Macron vezette Köztársaság Lendületben (La République En Marche ! – LREM) átvonzza magához a helyzetét megtartó párt, azaz az RN szavazóit. Ezzel szemben azonban számos tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen közeledésből többségében a helyét megtartó párt kerül ki nyertesen.
Minden pártnak van ugyanis egy olyan problémaköre, amelyre ők fókuszálnak, így a szavazók velük azonosítják az adott problémát, ők az „issue owning” párt. Ennek következtében Macron a közeledésével csupán azt érte el, hogy jobban felhívta a figyelmet azon problémákra, amelyek hagyományosan az RN fókuszába tartoznak. Ezek a migráció, a nemzeti életmód védelme és a multikulturalizmussal való szembehelyezkedés. Mivel a társadalom alapból az RN-nel azonosítja ezen témaköröket, ezért Macron intézkedései ellenére nem az ő pártjára, hanem Marine Le Pen pártjára adnák le a voksukat, ezzel valószínűleg megnövelve az RN szavazói körét.
Le Pen népszerűségének növekedése tehát nagyrészt az általa „birtokolt témák” előtérbe kerülésének, valamint Macron közeledésének köszönhető. Ahhoz, hogy Macron visszább vegye az RN népszerűségét, előtérbe kell helyeznie azokat a problémaköröket, amelyeket a szavazók inkább a LREM-mel azonosítanak.
Le Pen kritikusai
Az RN előretörése azonban nem csak Macronnak okozhat kényelmetlenséget. A pápa például aggodalmát fejezte ki Le Pen esetleges győzelmével kapcsolatban, mivel úgy gondolja, hogy törekedni kellene a populizmus visszaszorítására. Erre válaszreakcióként Le Pen Twitter-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy a pápának „Cézárra kellene hagynia azt, ami Cézáré és Istenre azt, ami Istené”. Kiegészítve ezen megjegyzését azzal, hogy az egyházfőnek inkább a templomokban folyó dolgokkal kellene foglalkoznia, semmint azzal, ami az urnákban történik.
Belpolitikai téren a franciaországi Oxfam elnökét, Cécile Duflot-ot lehetne kiemelni, akit szintén aggaszt Marine Le Pen győzelmének eshetősége. Ezen okból kifolyólag egyesítené a baloldalt és a környezetvédőket, hogy közösen lépjenek fel és előzzék meg a „katasztrófát”. Véleménye szerint Le Pen iszlamista fókusza eltereli a figyelmet a legnagyobb társadalmi problémákról: az egyenlőtlenség növekedésétől, valamint az ökológiai krízis elkerülhetetlen bekövetkeztétől.
Konklúzió
Kicsivel több mint egy évvel az elnökválasztások előtt nehéz megmondani, hogy mi lehet majd a voksolás kimenetele. Az azonban tagadhatatlan, hogy Marine Le Pen népszerűségének hirtelen megnövekedése arra enged következtetni, hogy szoros versenyre lehet majd számítani elsősorban az RN elnöke és Macron között – de számolni kell majd mind a belső, mind pedig a külső tényezőkkel, amelyek komoly hatással lehetnek a végeredményre. Az esetleges Le Pen – Macron párbaj valószínűségét tovább erősíti még az a tény is, hogy az őket követő legnépszerűbb jelölt, Xavier Bertrand is a felmérések szerint csupán 14 százalékot kapna az első fordulóban.
Legutóbbi hozzászólások