Felgyorsultak a folyamatok a Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolatát illetően: a 2018-as Sargentini-jelentés okozta komolyabb elmérgesedés után közel három évvel, 2021. március 3-án a Fidesz hivatalosan is kilépett a Néppárt frakciójából. A következőkben röviden bemutatjuk a magyar kormánypárt immáron majdnem 20 éves történetét a kereszténydemokrata pártcsaláddal, illetve hogy merre haladhat tovább Orbán Viktor az európai politikában.
A Fidesz 2000-ben lett az Európai Néppárt (EPP) tagja, miután kilépett a Liberális Internacionáléból (LI). A lépést azzal magyarázták, hogy a szabadelvű pártokat tömörítő, zártkörű szervezetnek túlságosan merev szabályai voltak, ezzel szemben viszont az EPP-n belül nagyobb mozgásteret kaphattak a sokféle elvet valló pártok között.
Főleg a 2010-es évek elején bizonyult hasznosnak az EPP-tagság a Fidesz számára, amikor komoly vita alakult ki az új magyar médiatörvény körül. Már 2011-ben az a vád érte a magyar kormánypártot, hogy aláássák a sajtószabadság helyzetét – ezt Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Parlament plenáris ülésén utasította vissza. A Néppárt ekkor még teljes mértékben kiállt a tagpárja mellett, élén az akkori frakcióvezetővel, Joseph Daullal. Neelie Kroes, a Bizottság akkori alelnöke szerint ennek is köszönhető az, hogy nem voltak olyan szigorúak az uniós intézmények Magyarországgal, hiszen a Fidesz mégiscsak a legbefolyásosabb európai pártcsalád egyik legerősebb tagja volt.
Amikor kiéleződnek az ellentétek
2015-ben, a migrációs válság kapcsán merültek fel az első komolyabb konfliktusok a Néppárton belül, a menekültek befogadásának kérdése ugyanis erősen megosztotta a pártcsalád tagjait. A konfliktusok kiéleződéséhez nagyban hozzájárult Orbán Viktor határozott migrációellenes álláspontja is, a magyar miniszterelnök ugyanis – szembe menve az akkori fősodorbeli európai politikusokkal – elutasította a menekültek kvóták szerinti elosztását. Az eset miatt ugyan nem romlott meg véglegesen a Fidesz és a pártcsalád liberálisabb szárnyának viszonya, de így is megalapozta a későbbi nézeteltéréseket.
2018-ban viszont jelentősen elmérgesedett a magyar kormánypárt és a kereszténydemokrata pártcsalád viszonya: az EPP-frakció közel kétharmada megszavazta az Orbán-kormány jogállami defektjeit feltáró Sargentini-jelentést, aminek következtében megindult a 7. cikk szerinti jogállamisági eljárás. Főleg az észak- és nyugat-európai, liberálisabb, centrista tagpártokkal került a Néppárton belül ellenséges viszonyba a Fidesz.
Alig pár hónappal később, 2019 elején egy újabb botrány mérgezte meg a magyarok viszonyát a Néppárttal: a kormány legfrissebb, „Brüsszel” ellen hergelő plakátkampányához ugyanis Soros György mellett felhasználták Jean-Claude Juncker akkori európai bizottsági elnök arcképét is. Juncker viszont korábban a luxemburgi kereszténydemokraták kormányzása alatt szolgált miniszterelnökként, így a Néppárt egyik saját politikusa ellen indított kampányt a Fidesz-kormány. Bár Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője ultimátumával igyekezett eloszlatni a konfliktust, a tagpártok többségének viszonya végképp megromlott a magyar kormánypárttal.
Végül 2019 márciusában az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz párttagságát, aminek következtében a továbbiakban nem szólhatott bele a pártcsalád politikájába. Ennek ellenére a magyar kormánypárt delegáltjai fontos posztokat kaphattak továbbra is az Európai Parlamenten belül, és komoly fizetséggel járó bizottsági és jelentéstevői pozíciókat osztottak nekik.
Az utolsó csepp a pohárban: az uniós költségvetés
2020 végén tovább nőtt a feszültség a Fidesz és a Néppárt között, Orbán Viktor ugyanis lengyel kollégájával együtt vétóval fenyegette meg az Európai Unió hétéves költségvetésének az elfogadását, illetve blokkolta volna a koronavírus-járvány okozta válság kezelésére kezdeményezett helyreállítási alapot. A Fidesz szerint ugyanis a költségvetésben és a helyreállítási alapban megfogalmazott jogállamisági kritérium „ellentétes Magyarország érdekeivel”, a vétóval való fenyegetés viszont csak rontotta az amúgy is ingatag viszonyt az EPP-vel.
A helyzetet tovább súlyosbította a magyar kormánypárt két meghatározó európai politikusának, Szájer Józsefnek és Deutsch Tamásnak a botrányai is. Míg Szájernek az általa csak „brüsszeli házibulinak” nevezett drogos szexorgia miatt kellett lemondania az EP-képviselői posztjáról, Deutsch Tamás néppárti frakciótagságát azután függesztették fel, hogy Manfred Weber frakcióvezető érvelését a Gestapo és az ÁVH gondolkodásmódjához hasonlította.
Mind Szájer, mind Deutsch meghatározó kapocsnak számítottak a Fidesz EPP-vel való kapcsolatában, a fenti esetek pedig csak csúcsra járatták azt a folyamatot, ahogy az évek során fokozatosan elhidegült a kapcsolat az Európai Néppárt és a Fidesz között. Ennek volt az utolsó momentuma az, amikor a Néppárt új szabályzatot fogadott el, ami lehetővé tette, hogy felfüggeszthessék egy teljes tagpárti delegáció jogait, a felfüggesztést pedig már a frakció képviselőinek 15 százaléka is kezdeményezhesse.
Bár a frakció vezetői tagadták azt, hogy az intézkedést a Fidesz ellen hozták volna, az viszont látható, hogy az új szabályzattal könnyedén meg tudták volna fosztani a Fidesz európai parlamenti képviselőit a jogaik gyakorlásától. Ennek következtében március 3-án Orbán Viktor egy nyílt levélben jelentette be pártja távozását az Európai Néppárt frakciójából.
Hogyan tovább?
Fontos azonban megjegyezni, hogy a Fidesz egyelőre csak az Európai Néppárt parlamenti frakciójából lépett ki, a Néppártból viszont még nem – bár ez is valószínűleg meg fog történni a közeljövőben. Hogyan és hol folytathatja a magyar kormánypárt? Ezzel kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet, azonban mégis történtek olyan események, amelyek adhatnak némi támpontot nekünk a témában.
A legnagyobb kérdés egyértelműen az, hogy a várható kilépés után melyik európai pártcsaládhoz csatlakozhat majd a Fidesz. A német szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke, Jörg Meuthen például kijelentette, hogy szívesen várják őket az Identitás és Demokrácia elnevezésű, radikális jobboldali pártokat tömörítő frakcióban, amelynek tagja a Matteo Salvini vezette Liga és a Marine Le Pen nevével fémjelzett Nemzeti Gyűlés is.
Az olasz sajtó információi szerint azonban a Fidesz az ID helyett az Európai Konzervatívok és Reformerek pártját (ECR) fogja választani, aminek lenne alapja, hiszen itt egy frakcióban ülhetnének az Orbánnal baráti viszonyt ápoló Jarosław Kaczyński lengyel kormánypártjával, a Jog és Igazságossággal (PiS), valamint a neofasiszta gyökerű Olaszország Fivéreivel (FdI) és vezetőjükkel, Giorgia Melonival, akivel Orbán Viktor az elmúlt időszakban többször is egyeztetett, vélhetően az Európai Parlamentben történő változásokkal kapcsolatban is.
Nagypolitika a színfalak mögött
Mindezzel együtt a Fidesznek elég erős kötődései maradnak a Néppárttal is. Ennek fő oka az, hogy a magyar gazdaság rendkívüli mértékben függ Németországtól, a kormányzó német CDU-nak pedig a kötelező retorikai elemeken túl inkább békésnek mondható a viszonya a magyar kormánnyal – amely ezért cserébe a német multik érdekeit messzemenőkig kiszolgálja. Orbán Viktor már decemberben is vázolt egy olyan együttműködési formát Manfred Webernek, aminek az alapját a brit Konzervatívok és az EPP 1999 és 2009 közötti viszonyrendszere adná. Eszerint a toryk nem voltak tagjai egyik európai pártcsaládnak sem, viszont külső szövetségesként a Néppárt frakciójához kapcsolódtak. Erre viszont a Fidesz esetében kisebb az esély, főleg azok után, hogy milyen komoly retorikai csatákat vívtak az EPP vezetésével.
A formális helyett így előtérbe kerülhet az informális együttműködés, ebben kulcsszerepe lehet Hölvényi György KDNP-s EP-képviselőnek, aki a Néppárt tagja maradt. Szintén a maradás mellett döntöttek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői, és Orbán szlovén barátai, a Janez Janša vezette Szlovén Demokrata Párt (SDS) is. Rajtuk kívül még az olasz Liga is összekötő kapocs lehet, hiszen az olasz sajtó úgy értesült, hogy Salvini pártja jó eséllyel pályázhat tagságra az Európai Néppártban, így Berlusconiékkal kiegészülve az olasz képviselők többséget alkothatnának az EPP-ben.
Hosszú távon azonban nem várhatóak nagy változások sem a magyar–német, sem a Fidesz–CDU viszonyban. Nem szabad elfelejteni, hogy Németországban idén választásokat tartanak, a mostani lépés pedig Weberék részéről nagy mértékben szólt a centristább szavazóközönségnek is. Ezt csak tovább erősíti, hogy a CDU új elnöke és a kancellári tisztség egyik várományosa, Armin Laschet tartózkodott a témában történő véleménynyilvánítástól – ez előrevetítheti azt is, hogy a német nagytőke érdekeit kőkeményen érvényesítő, „élni és élni hagyni”-elv alapú merkeli külpolitika még egy ideig biztosan velünk marad.
Legutóbbi hozzászólások