2021. október 31-én elkezdődött Glasgow-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete által rendezett klímakonferencia. A konferencia a felvezető procedúrát követően a világ vezetőinek csúcstalálkozójával indított november elsején és másodikán, és november 13-án ért véget, amikor is elfogadták a glasgow-i éghajlati paktumot. A résztvevő államok megállapodtak abban, hogy a fejlődő országoknak szánt forrásokat növelik, illetve a globális metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelességvállalás felé is elkötelezték magukat.
Az ENSZ 26 éve hívja össze az országokat az éghajlatváltozás elleni cselekvés ösztönzéseként. A COP26 eredeti célja összefogni az országokat annak érdekében, hogy a 2031-re vállalt klímaügyi feladatokat teljesítsék. Két nagyobb céljuk van a feleknek, amelyek közül a fő cél az, hogy meghatározzák a 2030-ra elérendő kibocsátást mértékét és a finanszírozásról is döntsenek.
Először a Klímakonferencia kontextusáról fejteném ki a véleményemet. Érdekes megnézni azt, hogy a politikusok hogyan készülnek a világ legnagyobb gyűlésére, amely a környezetvédelemmel és klímával foglalkozik. A híradások alapján a világ vezetői a klímakonferenciára magánrepülőgépekkel érkeztek, amelyeknek károsanyag kibocsátása 5-14-szerese a kereskedelmi utas szállító gépek. Már önmagában ez a tény, hogy négyszáz repülőgéppel utaztak a klímavédelemmel kapcsolatos konferenciára is azt jelzi, hogy a világ vezetői inkább a környezetvédelemből adódó népszerűséget szeretnék magukénak tudni, nem pedig ténylegesen a Földet megvédeni, esetlegesen megmenteni a világot saját magunktól. Ezt szimbólumként nagyon könnyű értelmezni, a világ vezetőit saját önös érdekeik vezetik, mintsem a klímavédelem.
Úgy gondolom, hogy még időben vagyunk, hogy az éghajlattal és a környezetvédelemmel foglalkozzon a világ, azonban az érdeklődés közel sem egységes. Egy 2020-ban frissített kutatás alapján Európa a világ károsanyag kibocsátásának maximum 6%, Kína és az Egyesült Államok a 43%-át adja, így elvárható, hogy a nagyobb kibocsátók is lépjenek az ügyben. Az nagyon jó, ha a területileg kisebb országok vagy integrációk példát mutatnak, azonban akkor lehet igazán változást elérni, ha a nagyobb területtel és így nagyobb infrastruktúrával rendelkező országok is követik a példát. Ezért kéne az Egyesült Államok elnökének és a Kínai Népköztársaság vezetőjének is hamarabb beavatkoznia és az ügyért tenni.
Nagyon sok kutatás és elemzés született a klímaváltozás negatív hatásai kapcsán. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2021 augusztusában közölt egy elemzést, amelyben azt mondja ki, hogy a Föld hőmérséklete 1,1 Celsius-fokkal emelkedett, amelynek már most jelentősebb negatív következményei lehetnek. A Párizsi Klímaegyezményben azt határozták meg, hogy a hőmérséklet emelkedést 2,0 Celsius-fok alatt kívánják tartani az évszázad végéig. Ez valószínűleg nem fog tudni ilyen formában megvalósulni, további változások kellenek az emberek életvitelében, amennyiben ezt a célt tartani szeretnénk.
A klímaváltozás lehetséges negatív hatásai
Ha ez a fajta emberi tevékenység folytatódik, akkor az elsivatagosodás mértéke várhatóan nőni fog, pár tengerszint alatt fekvő város el fog tűnni a térképről. Akár újabb migrációs hullámokat indíthat el, legvalószínűbb desztinációjuk Európa és az Egyesült Államok lehet, ez nagyobb népsűrűséget eredményezhet. Az emberek minél nagyobb életteret szeretnének maguknak, a nagy népsűrűség belső feszültséghez vezethet, ami akár a terrorizmus megerősödésében is megnyilvánulhat. A legrosszabb forgatókönyv szerint akár az emberi civilizáció sorsa is múlhat ezen.
A klímaváltozás valószínűleg a világ szinte minden pontján elő fog idézni visszafordíthatatlan változásokat, amelyeket a klímacsúcson is érintettek. A globális átlaghőmérséklet a 2,0 Celsius-fokot el fogja érni, a hőségben töltött napok száma nőni fog, viharok gyakorisága és erőssége nőni fog, aszályokból szintén több és nagyobb intenzitású lesz, tengeráramlások rendszere meg fog változni, a szén-dioxid kibocsátás növekedésével a szárazföldek és az óceánok kevésbé lesznek alkalmasak a légköri CO2 megkötéséhez.
Az országok vezetőinek hozzáállása és reakciói, vállalásai
A világ vezető politikusai a tragédiák elkerülése végett több lépést fontolgatnak, de vajon ezek elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a klímavészhelyzetet elkerüljük? Vannak olyan narratívák, amelyek alapján a felmelegedés, éghajlatváltozás nem probléma, a történelem során ciklikusan történtek ilyen jellegű változások. Azonban olyanok is vannak, akik szerint ez egy esszenciális probléma. A 21. században ilyen kihívásokkal kell megküzdenie a világnak, de kérdés, hogy az országok, és azok vezetői készen állna-e rá.
A konferencia 14 napja alatt a világ nagyhatalmú vezetői vállalásokat és ígéreteket fogalmaztak meg, azaz a klímacélokat ismertették a világgal és a többi vezetővel.
200 ország, köztük a világ 19 legfejlettebb országa vett részt a konferencián. Azonban a kínai pártfőtitkár, a brazil elnök és az orosz elnök sem tette tiszteletét az eseményen. Azt nem tudjuk, hogy nem kaptak meghívást, vagy nemet mondtak a felkérésre, vélhetően az utóbbi történt. Joe Biden amerikai elnök részt vett az eseményen, amelyen először is elnézést kért a részt vevőktől, amiért Donald Trump volt amerikai elnök kilépett a 2015-ös Párizsi Klímaegyezményből. Az Amerikai Egyesült Államok beterjesztett a kongresszus elé egy klímavédelmi törvénycsomagot, rendkívül sok forrást szánva a karbonsemlegesítésre, ezzel megtéve az „első lépéseket”.
Az amerikaiak részéről a tavaly megválasztott elnök, Joe Biden elkötelezettnek tűnt a klímacsúcson a környezetvédelem mellett. Azt nyilatkozta a Glasgow-ban, hogy az országa vezetni fogja a küzdelmet a klímaváltozás ellen, azonban nem tett tényleges lépéseket, inkább az olajlobbi érdekei felé mozdult el, ellentmondva Glasgow-ban elmondott és megvitatott pontoknak. Ez egy jó példája annak, ahogy a politikusok beszélnek a problémákról, azonban pont az ellenkezőjét teszik, nem feltétlenül csak klímaügyben. Az USA részéről az ilyen politika képmutatásnak minősül, nem gondolom, hogy lényegesen sok energiát és pénzt fektetnének a klímaüggyel kapcsolatos problémák megoldására.
John Kerry, az USA klímaügyi különmegbízottja azonban úgy gondolja, hogy a 2015-ös Párizsi egyezményben meghatározott céloktól a Glasgow-i klímacsúcs elmaradt, a kibocsátáscsökkentési terveket át kell írni, át kell strukturálni a célokat a hatékony jövőbeli működés érdekében.
Európai Unió tervei szerint 2030-ig 55%-kal csökkenti az üvegházhatású gáz kibocsátását, 2050-re pedig klíma semlegesség a célja. Az EU-nak sikerülhet elérni ezt a célt, azonban a harmadik bekezdésben említettek alapján „egyedül” nem fogják tudni megállítani a klímavészhelyzetet. A nemzetközi finanszírozás legnagyobb adományozója az Európai Unió, a költségvetésből több milliárd eurót klímacélokra költenek. A világpolitikai tényezők szempontjából az EU veszi a legkomolyabban a klímaváltozás hatásait.
Visszatérve Kínára, amely a legnagyobb károsanyag-kibocsátók között van. Kína olyan országok közé tartozik, amelyeknek óriási területe van, népessége jelentős, egészen pontosan 1.4 milliárdan élnek Kínában, ez többszöröse Európának (748 ezer), azonban a politikai vezetőjük Hszi Csin-Ping nem volt ott a konferencián. Ez már azt jelzi nekünk, hogy a világ legnagyobb országának és politikai vezetésének nem fontos ez az ügy, és nem is nagyon törődnek vele. Az ország 2060-ra ígérte meg a világnak, hogy klímasemleges lesz. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha eddig nem foglalkoztak vele, nem valószínű, hogy most az elkövetkezendő 30 évben minden erejükkel erre összpontosítanának, ez így csak játék a szavakkal.
India 2050 helyett 2070-re vállalja a karbonsemlegességet. Szaúd-Arábia 2060-ra vállalja, azonban a rendkívül szennyező olaj kivezetésére nincs terve és a szakértőknek lehet olyan gyanúja, hogy nem is fogja ezt könnyen és hamar megtenni.
Magyarország részéről Áder János is felszólalt a Klímakonferencián, a köztársasági elnök megemlítette beszédében, hogy a választóknak nehéz elmagyarázni azt, hogy ez valóban egy fontos probléma, amit meg kell oldani. Azonban a média és a kommunikációs felületek több évtizede vészhelyzetről beszélnek, az olvasók azt vonják le ebből, hogy azt is túléltük, ezt is túl fogjuk. Ha folyamatos veszélyre hívják fel a figyelmet és a veszély nem jön el, akkor az emberek egyre kevésbé fogják elhinni, hogy ténylegesen veszélyben vannak. Tehát nem látják át, a média nem adja át mennyire komoly a helyzet. Ebben az esetben az emberek becsapása és cselekedetek helyett képmutatás folyik klímaügyben. Az embereknek el kell magyarázni mi történik a világban, és aztán cselekedni, azonban a média erre nem is törekszik.
Wolf Blitzer, a CNN kommentátora szerint a politikai vezetők a világ minden tájáról tudják, hogy milyen veszéllyel jár, ha nem változtatunk a jelenlegi szokásokon, maradunk a szennyező anyagok kibocsátásánál. Ő úgy gondolja, hogy mivel a vezetők saját országában is több probléma van, sajátságos, külön problémái vannak az országoknak, ezért nem fog senki sem erre fókuszálni, sem nagyobb vállalásokat tenni a jövőben. Nem fogják szigorúan korlátozni a lakosságot egy olyan probléma kapcsán, ami szemmel még nem látható az átlagember számára. Én ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy a legtöbb politikus a 21. században már választásról választásra gondolkodik, pillanat uralása a cél és a pillanatnyi népszerűségre ügyelnek. Az egyik legnagyobb eseménye volt ez a konferencia a nemzetközi politikának, azonban az országok mégsem vették komolyan.
A politikusoknak a hatalom a legfontosabb, amelyet választás útján van lehetőségük megszerezni. Egy választást nem valószínű, hogy csak zöld kérdésekkel meg lehet nyerni. A politikusok inkább más témákkal kerülnek a középpontba, a zöld ügyeket, klímavédelmet hátra hagyják egy-egy politikai kampányban. Természetesen ez nem egységes tapasztalat, míg Magyarországon és az USA-ban ezzel nem lehetett meggyőzni embereket, addig Németországban a Zöldek koalícióban kormányozhatnak, a német embereket meg lehetett szólítani zöld gondolatokkal. Érdekes lesz az, hogy ez a trend vajon átfordul-e. Az emberek, választópolgárok szeretnének-e ebben a kérdésben előre haladni, mivel, ha a választóknak ez egy központi kérdéssé válik, egyből a politikai közbeszéd és a politikusok is komolyabban fogják venni.
Tehát a szóbeli lépések megtörténtek, azonban a cselekvésben a világ nem halad a megvalósítandó célok elérése felé. Olyan dolgokat cselekednek a politikusok, amik nem a változás iránti elkötelezettséget tükrözik, azonban már az is egy lépés, hogy a közbeszéd része a klímaváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelem, bolygónk megmentése. Így talán a jövőben lehet a politikusokat is a fejlődés irányába vinni.
Legutóbbi hozzászólások