Varsó kontra Brüsszel – II. rész – Mit jelent a lengyel alkotmánybíróság októberi döntése, és milyen indokok állnak mögötte?

2021. október 7-én csütörtökön a lengyel alkotmánybíróság meghozott egy vitatott döntést, amelyben kimondta, hogy a lengyel alkotmányjog bizonyos esetekben előnyt élvezhet az Európai Uniós szerződésekből származó jogforrásokkal szemben. Napokon belül a hír végigsöpört az egész Unióban, széleskörű spekuláció és bizonytalanság forrásává vált az ítélet. A lengyel kormány védelmébe vette az alkotmánybíróság döntését, míg az Uniós szervek képviselői, illetve a lengyel belpolitikai ellenzék a lengyel jogállamiság további leépülését, és a „Polexit” felé való újabb lépést látták benne.

Cikkünk első részében tisztáztuk, pontosan hogyan és miért alakult ki a vita Brüsszel és Varsó között – térjünk rá most tehát az október 7-i alkotmánybírósági döntés közvetlen előzményeire. Ehhez 2019 decemberéig kell visszanyúlnunk, amikor a Szejm megszavazott egy új törvényjavaslatot, ami extra hatalommal ruházta fel a 2017 óta a Legfelsőbb Bíróságban működő fegyelmi kamarát.

A lengyel alkotmánybíróság döntésének közvetlen előzményei – a fegyelmi kamara esete

Azért kellett megerősítenie a PiS-nek a fegyelmi kamara intézményét, mert a Legfelsőbb Bíróság bírái közül sokan hangoztatták nemtetszésüket a kormány folyamatos, az igazságszolgáltatás szabadságát leépítő intézkedéseivel kapcsolatban. Nem egyszer fordult elő, hogy ezen bírák az Európai Unió Bíróságához fordultak, hogy véleményezzék a parlament által alkotott jogszabályokat, illetve hogy megsemmisítsék azokat, amelyek szerintük szembe mentek az Európai Unió jogrendszerével.

A PiS úgy döntött, egyszer és mindenkorra véget vet az abszolút hatalmukat megkérdőjelező bírák panaszkodásának: 2019. december 20-án a Szejm megerősítette a PiS által dominált fegyelmi kamarát, ezzel rengeteg új eszközt adva a kormánypárt kezébe, hogy megdorgálja a nem együttműködő bírákat. A kamarának lehetőségében áll megbüntetni bírókat, amennyiben:

  1. a bíró olyan tevékenységet végez, amely hátráltatja az igazságszolgáltatás rendszerének működését;
  2. a bíró megkérdőjelezi bármely új bírának a kinevezését, vagy az állami alkotmányos testületek legitimitását.

A második cikkely kifejezetten fontos, hisz mint azt korábban írtuk, a bírói kijelölésekért a Nemzeti Bírósági Tanács felel – ez az a testület, amelyet korábban a PiS reformjai során úgy alakítottak át, hogy tagjait a parlament nevezhesse ki. Így közvetett módon a kormánypárt kezébe került a lengyel bírák kinevezése, továbbá létrehoztak egy mechanizmust is, amivel büntetni tudnak másokat, amennyiben ezeket a kinevezéseket nem hajlandóak elfogadni.

Az Európai Bizottság már a kamara hatásköreinek kiszélesítése előtt, 2019. október 25-én benyújtotta keresletét az Európai Unió Bíróságához Lengyelországgal szemben. A Bizottság a kérvényben kijelentette, hogy a fegyelmi kamara függetlensége és pártatlansága nem biztosított, ezért arra kérték a Bíróságot, állapítsák meg, hogy a lengyel állam megszegte-e az Európai Unió Szerződésének 19. cikkelyéből eredő kötelezettségeit. Ez esetben azt kell megállapítania a Bíróságnak, hogy a tagállam megteremtette-e azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

Az EUB 2021. május 6-án tűzte napirendre a Bizottság keresletét, és július 15-re hozta meg ítéletét. A Bíróság megállapította, hogy

  • mivel a Lengyel Köztársaság nem garantálja a Legfelsőbb Bíróság keretében működő fegyelmi tanács biztonságát;
  • mivel lehetővé teszi, hogy a bírósági határozatok tartalmát fegyelmi vétségnek lehessen minősíteni a rendes bíróságok bírái tekintetében;
  • és mivel nem biztosítja a rendes bíróságok eljárás alá vont bíráit megillető védelemhez való jog tiszteletben tartását;

ezért nem teljesítette az EUSZ 19. cikkelyének első bekezdéséből eredendő kötelezettségeit. Ezzel lényegében az EUB hivatalosan is kimondta, hogy Lengyelország megszegte az Európai Unió egyik legalapvetőbb szerződéséből adódó, az igazságszolgáltatás szabadságát biztosítani kívánó kötelezettségeit, illetve hogy a fegyelmi tanács működése nem kompatibilis az uniós joggal.

Az EUB a Bizottság megkeresésére már korábban, még áprilisban felszólította a Lengyel Köztársaságot, hogy azonnali hatállyal szüntesse be a fegyelmi kamara működését, a nyári bírósági döntés pedig ezt csak megerősítette. A lengyel állam augusztus 16-ig kapott időt, hogy átültesse az EUB javaslatát, azaz feloszlassa a kamarát. Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke válaszul azt nyilatkozta, meg fogják szüntetni a fegyelmi kamarát a jelenlegi állapotában, azonban egyben el is ítélte az EUB döntését, arra hivatkozva, hogy az EU ezzel átlépi az alapszerződésekben megfogalmazott hatásköreit. A lengyel Legfelsőbb Bíróság elnöke ezután átmeneti ideig befagyasztotta a kamara működését, ameddig azt egy másik törvényjavaslattal át nem alakítják.

Lengyel alkotmánybíróság forrás: https://twitter.com/article19europe/status/1460250368521211905

Robban a bomba – a lengyel alkotmánybíróság döntése

Ezután egy pár hónapra elcsöndesedett az ügy, és a nyáron még lefojt egy kormányválság is Lengyelországban, ami során a PiS majdnem elvesztette többségét – azonban végül sikerült magát benntartania a hatalomban. A jogállamiság problémája mellett szintén folyamatosan felmerült az „Az európai helyreállítási terv” keretein belül kiosztott pénzek kérdése, amelyeket Lengyelország máig nem kapott meg. Ez egy kifejezetten fontos probléma a lengyel kormány számára, hiszen 36 milliárd euró sorsa forog kockán.

Aztán a semmiből robbant az alkotmányos bomba: még 2021 márciusában kérvényezte Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök a „bábalkotmánybíróságot”, vizsgálják meg, hogy a lengyel alkotmány elsőbbséget élvez-e az uniós joggal szemben. Erre jött a válasz október 7-én a bíróságtól: igen. A varsói testület megállapította, hogy az Európai Unió Szerződésének 1., illetve 19. cikkelyei inkompatibilisek a lengyel alkotmánnyal, mivel

  • az uniós hatóságok túllépik azon határaikat, amelyeket a Lengyel Köztársaság rájuk ruházott az EUSZ elfogadásán keresztül;
  • gátolják Lengyelország kapacitását, hogy mint egy demokratikus és szuverén állam működjön.

Ezen kívül a bíróság szintén megállapította, hogy 19. cikkely (amely az EUB felsőbbrendűségéért és a bírósági szabadságért felel) bekezdéseinek értelmezései ellentétesek a lengyel alkotmány paragrafusaival. Ezzel lényegében azt jelentette ki, hogy az EU Bíróságának semmi beleszólása nem lehet abba, hogy a lengyel állam hogyan nevezi ki saját bíráit, hiszen ez szerintük ellentétes lenne a lengyel alkotmányban foglaltakkal.

Leegyszerűsítve, az alkotmánybíróság döntése kimondta, hogy az EU, azon belül is az Európai Unió Bírósága túllépte az Uniós szerződésekben foglalt hatásköreit, ezzel sértve a lengyel szuverenitást, és a lengyel kormány önrendelkezésének jogát. Ezen felül kimondta, hogy az EUB-nek nincs feltétlenül minden esetben felsőbbrendűsége a nemzeti joggal szemben, és a lengyel alkotmányban megfogalmazott cikkelyeket, bizonyos területeket érintve, az EUB, és az Uniós szerződésekből fakadó jogszabályok fölé emelte.

Olyan már történt, hogy egy ország alkotmánybírósága megkérdőjelezte volna az EUB egyik döntését, azonban arra még nem volt precedens, hogy egy uniós tagállam saját nemzeti alkotmányát felsőbbrendűnek nyilvánította volna az uniós joggal szemben. Laurent Pech, európai joggal foglalkozó professzor szerint ez egy érdekes helyzetet teremt a bíráknak Lengyelországban: amennyiben egy bírónak olyan döntést kell hoznia, amelyet érint Brüsszel és Varsó jogvitája, kettő lehetőség közül választhat. Vagy az EU-s jogot tartja mérvadónak, és azt alkalmazza – ez esetben azonban büntetésre számíthat, mivel a döntése alkotmánysértőnek minősülhet –, vagy a lengyel alkotmányt tekinti döntése alapjának – ez esetben azonban ez EUB büntetheti meg, mivel szembement az uniós szerződésekben megfogalmazott jogi normákkal.

Nemzetközi reakciók az alkotmánybíróság döntésére

Talán mondani sem kell, hogy a PiS és nemzetközi szövetségesei örömmel fogadták a hírt – Magyarország kormánya már október 9-én egy hivatalos határozatban üdvözölte a lengyel alkotmánybíróság döntését, illetve felkérte az uniós intézményeket, hogy tartsák tiszteletben működésük során a tagállami szuverenitás korlátait. Jarosław Kaczyński PiS-elnök szintén támogatta a bíróság döntését, kiemelve, hogy Lengyelországban az alkotmány minden felett áll, ezért az uniós törvényeknek is alkalmazkodniuk kell ehhez. Mindazonáltal a PiS már nagyon hamar egyértelművé tette: ez nem egy „Polexit” kezdete, Lengyelországnak esze ágában sincs otthagyni az EU-t, csupán azt szeretnék, hogy tartsa tiszteletben alkotmányát.

Az Európai Bizottság még aznap kiadott egy nyilatkozatot, amelyben újból elkötelezték magukat azon alapvető állítások mellett, mint hogy az EU-s jog elsőbbséget élvez minden nemzeti jogi norma, még a tagállami alkotmányjog felett is, illetve, hogy az EUB döntései kötőerővel bírnak minden tagállam, és a tagállamokon belüli bíróságok felett is. Ezen kívül pedig annyit mondtak, átnézik a lengyel alkotmánybíróság határozatát, és ezután alkotnak döntést arról, mitévők legyenek ezután.

A következő nyílt összecsapásra a Bizottság és a lengyel kormány között október 16-án került sor, amikor Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő az Európai Parlamentben kifejtették álláspontjaikat a bíróság döntéséről, illetve a lengyel jogállamiság helyzetéről. Von der Leyen újból kiállt az EU-s jog felsőbbrendűsége mellett, és megemlítette, hogy ezzel Lengyelország a közös európai értékeket veszélyezteti, illetve felhozta lehetőségként a pénzügyi retorzió lehetőségét. Morawiecki beszédét azzal kezdte, hogy felsorolta azon problémákat, amelyekkel jelenleg is küzd az EU, és kiemelte, hogy ezeket csak összefogással lehet megoldani. Pártját EU-pártinak nevezte, újból elvetette a Polexit lehetőségét, és hangsúlyozta: „Lengyelország nem megy sehova”. Mindeközben tartotta azon álláspontját, hogy Brüsszel kivételez Varsóval szemben, és szimplán csak azért támadja, mert megteheti.

Ursula von der Leyen forrás: https://twitter.com/vonderleyen/status/1463153450590642178

A vitát követő csütörtökön, október 21-én az Európai Parlament elfogadott egy nyilatkozatot, amellyel lényegében illegitimnek nevezte a lengyel alkotmánybíróságot, és képtelennek nyilvánította arra, hogy értelmezze a lengyel alkotmányjogot. A Parlament megkérte a Bizottságot, hogy cselekedjen az ügyben, illetve, hogy védve legyen az európai adófizetők pénze, továbbra se engedélyezze Lengyelországnak, hogy felvegye a helyreállítási tervből neki járó összeget.

Az utolsó nagy, azonban egyben talán legfontosabb reakció magától az Európai Unió Bíróságától érkezett október 27-én, amikor is az EUB egy rekordmennyiségű, napi egymillió eurós értékű pénzbírságot rótt ki Lengyelországra, amiért augusztus 16-ig nem oszlatta fel a fegyelmi kamarát. Egy korábbi döntéssel társítva így Lengyelország már napi másfél millió eurónyi bírság kifizetésére van kötelezve. Amennyiben a kormány nem hajlandó fizetni, valószínűsíthető, hogy az eddig visszatartott, Lengyelországnak fizetendő pénzekből kezdik majd levonni tartozásukat.

A vita értelmezése a szerkesztő szempontjából

Ezzel a Varsó–Brüsszel-vita végére is értünk, és nagyvonalakban összefoglaltuk, pontosan miért is ragadta egymást torkánál az EU és Lengyelország. Sajnos így sem tudtunk minden egyes kis részletre kitérni, azonban reméljük, sikerült egy átfogó, és nagyrészt objektív képet adnunk arról, pontosan mi is történt Brüsszel és Varsó között az elmúlt hat évben.

Személyes véleményem szerint a lengyel alkotmánybíróság döntése egy kétségbeesett utolsó húzás volt a PiS-től: hat évnyi folyamatos kormányzás után, ami során az eredeti 15 alkotmánybírából már mindegyiket lecserélték, úgy, hogy az új bírák mindegyikét a PiS és szövetségesei választották meg feles többséggel, nem tekinthető a lengyel alkotmánybíróság függetlennek, csupán a kormánypárt hatalmát egészítik ki. A PiS-nek rettentően nagy szüksége van most az uniós helyreállítási pénzekre – amellett, hogy a Covid kikezdte az ország gazdaságát, újra megjelent a beföldi színtéren Donald Tusk is, aki korábban irányította az országot, és úgy tűnik, visszahozta a semmiből a PiS egyetlen valódi ellenfelét, a Polgári Platformot.

Lassan szorulhat a hurok a PiS körül, akiknek Magyarország maradt az egyetlen szövetségese a V4-en belül – azonban a 2022-es magyar választások ezt is veszélyeztetik. Ha tavasszal kormányváltás történik itthon, a Lengyelország elleni hetes cikkelyes eljárás valószínűleg át fog menni a Tanácson, amely megfoszthatja Varsót a szavazati jogától.

A mostani EU-s jog elleni támadásuknak több értelmezése is lehetséges: valószínűsíthető, hogy a Bizottságot akarták megijeszteni azzal, hogy kinyitották Pandora szelencéjét, hiszen az EU és nemzeti jog közötti felsőbbrendűség mindig is egy olyan kérdés volt, amelyet szándékosan nem zargattak az államok. Céljuk ezzel az lehetett, hogy meggyőzzék a Bizottságot, hogy adja ki Lengyelországnak a visszatartott pénzeket, különben ki tudja, mi történik. Szintén elképzelhető, hogy ezzel a PiS már a hetes cikkely szerinti eljárásra készül, amennyiben egyedül marad a Tanácsban, ezzel felkészítve jogrendszerét arra, hogyan vegye fel az esetleges küzdelmet a jövőben.

Ez azonban azért egy rettentően veszélyes támadási platform, mert az LMBTQ-közösséggel, vagy a migránsokkal szemben az Európai Unió támogatottsága nagyon magas az országon belül. Statisztikák alapján a lengyel társadalom nagy része azt szeretné, ha véget érne a vita Brüsszel és Varsó között, és semmilyen körülmények között nem támogatna bármilyen olyan döntést, amely kivinné Lengyelországot az Európai Unióból. Így nem teljesen lehetetlen, hogy a PiS ezzel sarokba szorította magát. Nem úgy tűnik, hogy a Bizottság olyan könnyen feladná a harcot és kompromisszumot keresne, ahogy azt ők remélték vagy megszokták.

Annyit biztosra lehet mondani, hogy ennek a csatának még közel sincs vége. A közeljövőben is várhatunk még izgalmas fejleményeket, szóval mindenkinek azt tudjuk ajánlani, akit érdekel a régió, vagy az Európai Unió, kövesse figyelemmel a további történéseket.

Szerző

Boros Erik Szilárd

Európai szakmai szekció tagja

További elemzéseink