A Közép-Európa Társaság következő elemzői szemléjében ezúttal is két cikket foglalunk össze. Az Egyesült Államok ukrajnai kapcsolatait vizsgálta meg a CATO Intézet legfrissebb elemzése. A World Economic Forum honlapján pedig arra hívták fel a figyelmet, milyen hatással van a klímaváltozás a háborúkra, és az USA várható jövőbeni lépéseire.
Számos megkérdőjelezhető biztonsági elköteleződése volt az Egyesült Államoknak az elmúlt évtizedekben – írja Ted Galen Carpenter a CATO Intézet honlapján megjelent kommentárjában. Ezek közül kiemelhető például az egyre szorosabb politikai és katonai együttműködés Ukrajnával.
Az első jelentősebb lépés 2008-ban volt, amikor George Bush akkori amerikai elnök felajánlotta a NATO-tagságot Ukrajna számára – ezt azonban Franciaország és Németország közösen megakadályozta, tartva attól, hogy ezzel túlzottan provokálnák Oroszországot. Ennek ellenére az USA külpolitikája kitartó maradt, és Obama elnöksége alatt is ragaszkodott Washington ahhoz, hogy Kijevet felvegyék a NATO-ba.
A szoros katonai együttműködés azonban kimutatható a névleges tagság hiányában is. A Biden-adminisztráció 125 millió dollár (átszámítva 38,4 millárd forint) értékben adott el egy egész fegyverarzenált Ukrajnának, ami rávilágít arra, hogy mennyire komolyan veszi az Egyesült Államok Kijev biztonságának megőrzését. Ez egyfajta nemzeti érdeknek is tekinthető abban az értelemben, hogy egy esetleges orosz támadástól Ukrajna önmagát és a Nyugatot is meg tudja védeni ezzel – a katonai siker pedig ily módon az USA-nak is érdeke. Emellett jól mutatja Ukrajna kvázi gyakorlati tagságát, hogy mind a NATO keretein belül, mind pedig bilaterálisan az Egyesült Államokkal különböző katonai gyakorlatokat tartottak a kelet-európai országban.
Washington viszont az Ukrajna melletti elköteleződésével „egy élénk vörös vonalat lép át”, ami konfrontációhoz vezethet egy nukleáris hatalommal szemben – zárja elemzését Carpenter.
A klímaváltozás, mint a konfliktusok gyökere
A klímaváltozás komoly veszélyt jelent a stabilitásra és a biztonságra – írja a World Economic Forumon megjelent cikkében Joshua Busby, Morgan Bazilian és Florian Krampe. Példaként említik Szíria esetét, ahol 2006-ban egy több évig tartó szárazság vette kezdetét, amely jelentősen megrongálta az ország mezőgazdaságát. Az emberek a jobb megélhetés reményében felköltöztek a városok nyomornegyedeibe, ahonnan a szakértők szerint később rengetegen csatlakoztak a tüntetésekhez és az Aszad-kormány elleni forradalomhoz, melyet a rezsim erőszakosan levert. Ebből az esetből is látszik, hogy egy szervezett segítségnyújtás mennyit segíthetett volna a konfliktus megelőzésében.
A Biden-adminisztráció már vizsgálja is azt, hogyan fonódik össze a klímaváltozás és a migráció, azonban az Egyesült Államok önmagában kevés lenne a probléma megoldásához. Ilyen szempontból is szerencsés lehetőséget kínál a támogatók megnyerésére az, hogy márciustól Washington tölti be ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki pozícióját. Az Egyesült Nemzetek szintjén már korábban is foglalkoztak a klímaváltozás konfliktusokra gyakorolt hatásával, azonban jelentősebb figyelmet eddig még nem kapott. A sikerhez azonban az USA-nak mindenképpen meg kell küzdenie az orosz és a kínai kormány szkepticizmusával is.
Legutóbbi hozzászólások