Mi húzódik a ghánai erőforráscsapda hátterében? Hogyan viszonyul a ghánai gazdaságpolitika a nagy kőolajkitermelő cégekhez? Miért lenne fontos az országban tartani a finomítási fázist? Milyen kiutak kínálkoznak az ország számára, hogy kitörhessen ebből az ördögi körből és elindulhasson a gazdasági fellendülés útján? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Hámori Dávid alábbi elemzése.
Ghána, Afrika különlegessége
Az elemzésben röviden és lényegre törően a „felszínt” cseppet megkapargatva bemutatom Ghána olajiparán keresztül azt a jelenséget, amit erőforrás átoknak szokás nevezni. Természetesen az erőforrás átok nem csak az úgynevezett OG (oil and gas) szektorban érhető tetten az országban és egész Afrikában, azonban véleményem szerint ennek az ágazatnak a példája remekül illusztrálja azt az érdekes paradoxont, amit az erőforrás átok jelent. A cikk végén megfogalmazok intézkedéseket is, melyek szignifikáns módon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Ghána „kimásszon” ebből a kelepcéből.
Ghána a nyugat-afrikai régióban található. Besorolható emellett azon 46 ország közé is az összes 54 afrikai országból, akik az úgynevezett Fekete-Afrika (Szubszahara) államait alkotják. A World Bank adatai szerint Fekete Afrika népessége 1,1 milliárd főre tehető. Egyes becslések szerint a teljes kontinens populációja 2050-re közel megduplázódhat vagyis a jelenlegi 1,3 milliárd lakos megközelítőleg 2,5 milliárdra duzzadhat majd fel. Amennyiben ez az előrejelzés igaznak bizonyul ez a nagymértékű túlnépesedés komoly próbatétel elé fogja állítani nem csak Afrikát, hanem az egész világot is. Erre a kihívásra azonban a mostani elemzésem nem tér majd ki.
Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint (UNDP) a 21. században Afrikában fog valóban számottevően növekedni a szegény emberek száma. Ez az információ azért is megdöbbentő, hiszen Afrika rendkívül gazdag természeti erőforrások tekintetében, legyen szó a szénhidrogénekről, mezőgazdasági termékekről, ásványi anyagokról vagy ércekről. A külföldi befektetések (FDI) döntően a kitermelő iparra fókuszálnak, melyek nem mellékesen nagyfokú negatív hatást fejtenek ki a természeti környezetre.
Ghána folyamatosan növekvő lakossága jelenleg 32 millió főre tehető, ezzel népességszám tekintetében Fekete-Afrikában a középmezőnyben helyezkedhet el. Messze kiemelkedően a legnépesebb ország Nigéria (206 millió), majd azt követi Etiópia (115 millió). Ghána egy nagyon fiatal társadalom, ahol a lakosság medián életkora alig éri el a 22 évet. Ahogy sok más afrikai országban úgy Ghánában is érzékelhető az urbanizáció folyamata, hiszen a társadalom több, mint fele (57%) a városokban él. Az ország jelenleg politikailag stabilnak mondható, ami az 1979-1981 között zajló forradalom következménye. A választások demokratikusak és transzparensek. Ezzel együtt a képviselők és a minisztériumok meghatározó mértékben függenek az elnök személyétől. Emellett fontos megjegyezni azt a tényt, hogy az országban a korrupció is egy gyakori jelenség, amire a helyi média igyekszik alkalomadtán rávilágítani.
Mi zajlik a ghánai „OG” szektorban?
Ezen hosszabb „ráhangolódás” után térjünk át az elemzés címében feltett kérdés bővebb kibontására. Az Afrikát és ezzel együtt Ghánát is érintő erőforrás átok szembemegy a logikus gondolkodással, hiszen értelemszerűen a bőséges erőforrásnak releváns gazdasági és társadalmi fejlődést kellene indukálnia ahelyett, hogy még hátrányosabban érinti az adott területet vagy régiót. Ezen kívül Afrikában megfigyelhető jelenség az úgynevezett „holland betegség” is, ami röviden annyit jelent, hogy az ország, ahelyett, hogy diverzifikálná a gazdaságát egy-két természeti erőforrásra helyezi mindösszesen a hangsúlyt.
A ghánai partok közelében 2007-ben nagy mennyiségű kőolajkészleteket fedeztek fel az úgynevezett Jubilee mezőn. A termelés 2010-ben el is kezdődött, hiszen ismert nemzetközi olajkitermelő cégek (Royal Dutch Sheel, BP) kezdték meg működésüket az országban. A társasági adó kulcsa a termelés első három évében 0% volt, vagyis a cégek Ghána bevételeit nem növelték.
Neoliberális gazdaságpolitika húzódik meg Ghána politikájának hátterében, hiszen az ország célja az volt, hogy mindenáron motiválja a külföldi befektetőket abba az irányba, hogy Ghánában fektessenek be. Tetemes mértékű támogatásokat, adókedvezményeket kaptak ezek a nemzetközi vállalatok. Ezen felül a természet megóvását elősegítő intézkedések sem jelentek meg a ghánai kormányzat politikájában. A helyzetet tovább nehezítette az is, hogy az állami cégek egy része privát tulajdonba került. Meghökkentő jelenség továbbá az is, hogy Ghánában a kitermelt olajat sem finomítják helyben, noha az országban még a 60-as években létrehoztak kőolajfinomító létesítményt, vagyis még jóval a földgáz és kőolaj kitermelésének megkezdése előtt.
Ghánának és értelemszerűen egész Fekete-Afrikának jelentős forrásokat kell allokálnia annak érdekében az oktatását fejlessze. Az ország a GDP 8%-át költi az oktatásra, ami világszinten is kiemelkedőnek számít, de ezzel együtt sem tud valóban versenyképes tudást biztosítani a helyi fiatalok számára. A nemzetközi olajcégekben legjobb esetben is a munkavállalók 1/3 helyi lakos. Erőteljes korlát ezen téren az, hogy az oktásban a fókusz nem a természettudományokra helyeződik, mely tudás valóban hasznos lehetne az OG szektor számára.
forrás: https://twitter.com/GNPCGhana/status/691762240903585792/photo/1
Az afrikai országok 60%-a részt vesz az olajipari kitermelésben, ennek okán ez az ágazat megkerülhetetlen szerepet játszik a kontinensen. Ugyan az OG szektor fiatal Ghánában mégis számos konfliktus került már felszínre az utóbbi években ezzel összefüggésben. Ezek közül szeretnék párat megemlíteni.
A helyi halászok és az olajipari nagyvállalatok között konfliktust generál az a szituáció, hogy a helyi halászok nem tudnak a kitermelés miatt a megszokott területükön halászni. Amennyiben messzebbre kell hajózniuk technikailag magasabb fejlettségi szintet képviselő halászokkal kell versenyezniük, ami magától értetendően negatívan érinti a ghánai halászipart.
A kormány és a helyi polgárok is számos alkalommal kerülnek nézeteltérésbe. A helyiek folyamatosan hangsúlyozzák azt, hogy nekik semmi előnyük nincs az olajipari tevékenységből. A lakosságot hivatalosan nem is tájékoztatták arról, hogy mikor kezdődött meg az olajkitermelés.
A nagyvárosok irányába az olajkitermelés megkezdését követően nagy horderejű migráció indult el, mely a városi ingatlan árakat szignifikánsan megemelte. Ez az áremelkedés is konfliktusok forrása, hiszen az alacsony jövedelműek arra kényszerülhetnek, hogy elköltözzenek oda, ahol a megélhetési költségeik mérsékeltebbek.
Ghánának sok értékes és hasznos tudást kellene adaptálnia a jól működő délkelet-ázsiai országokból (Japán, Szingapúr, Dél Korea). Világos politikai vízió hiányában, valamint intézményi struktúra hatékonytalanságának eredményeképpen hosszú távon gazdasági és társadalmi fejlődés nem alakulhat ki, még akkor sem, ha az ország természeti erőforrások tekintetében előnyös pozíciót foglal el.
A délkelet-ázsiai országok korai fejlettségű szakaszukban nem a szabad kereskedelmi politika és ortodox gazdasági irányvonalat képviselték. Ghánának is szakítania kellene az ország számára káros neoliberális gazdaságpolitikai megközelítéssel, hiszen az olajipar esete is jól példázza azt, hogy a multinacionális cégek ennek következében a profit számottevő részét viszik ki az országból.
Van kiút csak akarat kell hozzá!
Zárásképpen ismertetek pár kulcsfontosságú pontot, ami mindenképpen előfeltétele annak, hogy az ország az erőforrás átok csapdájából ki tudjon jönni. A korábban már említett oktatás témaköre rendkívül fontos. Az egyetemeknek és az olajipari vállalatoknak szorosan kell kooperálniuk annak érdekében, hogy a helyi fiatalok versenyképes tudás birtokában lehetőséget kapjanak arra, hogy ezekben a cégekben dolgozhassanak. Internet és infrastruktúra fejlesztése is kiemelt prioritása kell, hogy legyen a kormányoknak, valamint a stabil fizető eszköz is elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek.
forrás: https://twitter.com/date_africa/status/1464389351153057792/photo/2
Továbbá helyi mezőgazdasági termékeket volna szükségszerű szállítani az olajpari létesítményekben dolgozó munkavállalóknak, ahelyett, hogy azokat máshonnan importálnák az országba. Itt fontos megjegyezni a helyi halászipar támogatását is.
A helyi vállalkozókat is be kellene vonni beszállítóként (supply chain management) a nemzetközi olajipari cégek működésébe. Sikeres helyi vállalkozások a pozitív gazdasági hatás mellett tovább tudnák csökkenteni a munkanélküliségi rátát. Végül, de nem utolsó sorban a kitermelt kőolaj helybeni finomítása előidézhetné azt, hogy Ghána olcsón juthatna hozzá finomított kőolajhoz.
Mindent összegezve egy diverzifikált gazdaságpolitika jelenthet pénzügyi prosperitást az ország számára, ahol a multinacionális cégek, a helyi vállalkozások, valamint az állami cégek közösen tudnak együttműködni egy win-win szituáció létrehozásán. Az erőforrás átoknak nem kell egy kötelező fenoménnak lennie Fekete-Afrikában, hiszen ez megfelelő vezetéssel és hozzáállással elkerülhető. Egy sokat mondó angol nyelvű idézettel zárnám le az elemzést, amely tökéletesen összefoglalja egy mondatban a korábban leírtak mondanivalóját. “In Africa, those who have the power don’t have idea, and those who have ideas don’t have the power!” (magyarul: „Afrikában azoknak, akiknek hatalmuk van, nincsenek ötleteik, és azoknak, akiknek ötleteik vannak, nincs hatalmuk!”)
További források:
Panford (2017): Africa’s natural resources and underdevelopment How Ghana’s Petroleum Can Create Sustainable Economic Prosperity
Legutóbbi hozzászólások