A zöldpolitika jelentősége a 2022-es francia elnökválasztáson

A klímaváltozás és a zöldpolitika jelentősége az Európai Unióban kulcskérdéssé vált az elmúlt évtizedben. A vezető politikusok sokkal komolyabban veszik a problémát, és több ráfordított forrást és közös fellépést sürgetnek az ügyben. Számos ehhez köthető program indult el az Unióban, a tagállamokat is megpróbálják meggyőzni a szorosabb szerepvállalásra.

Az Európai Unió egyik alapító tagállamában, Franciaországban elnökválasztást tartottak április 10-én és április 24-én. Az Unió jövője szempontjából mindig fontos, hogy mi történik az országban, milyen politikai vezetés van hatalmon. A választást Emmanuel Macron nyerte meg, 2017-hez hasonlóan. A kiválasztható jelöltek közül a Zöld Pártban induló Yannick Jadot 4,6%-ot ért el az első fordulóban. A zöld gondolatok megjelentek Jean-Luc Mélenchon baloldali politikus programjában is, ami sokkal sikeresebben szólította meg a választókat, azonban nem volt elég a második fordulóba jutáshoz.

Egy korábban készült felmérés alapján a francia választók szerint az egyik legfontosabb kérdés a klímaváltozás problémájának leküzdése. Ennek ellenére azt látjuk. hogy ilyen gondolatokkal nem igazán lehet érvényesülni és politikai pozíciót szerezni az országban, például elnök még nem tudott zöld programmal választást nyerni. Kutatások szerint Macron pártjában nagyon magas a zöldpolitika népszerűsége, amit 84%-osra mérnek. A 2020-as kutatásban megkérdezettek kétharmada szerint a 2022-ben megválasztott köztársasági elnöknek karakteresebb zöldpolitikai fordulatot kéne véghez vinnie.  63% szerint a francia Zöld Párt jövőben sikeres párt lesz. A politikai jobboldalon Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés támogatóinak a fele is érdekelt a zöld fordulatban. 9% szerint az az állítás nem igaz, hogy a Zöldek a gazdaságot inkább szétrombolnák, mint megújítanák.

Mekkora jelentősége van valójában egy átlagos francia választónál a zöldpolitikának? Hogyan gondolkodnak a választók a zöld jelöltekről? Mennyire tudják megszólítani a klímaváltozás problémája ellen küzdő pártok az emberek? Hogyan szerepelnek a globalizáció-kritikus zöld erők a francia választokon? És nem utolsó sorban, hogyan tudná, képviseli a zöldpolitikában gondolkodó emberek érdekeit egy zöld-baloldali koalíció? Ezekre a kérdésekre keresem a választ elemzésemben.

A francia Zöld Párt problémái

Franciaország politikai életének tagja az Europe Ecology- The Greens nevű zöld párt. A Zöldek jelöltje az idei elnökválasztásra a bevezetőben is említett Yannick Jadot volt.  

A zöldek pártja a legjobb eredményét 2002-ben, az elnökválasztáson érte el, jelöltjük 5%-ot kapott. Azt gondolhatnánk, hogy ez elég kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy a 2000-es évek elején még nem volt annyira felkapott a téma. A zöld pártok mindig rosszabbul szerepelnek az elnökválasztáson, mint várják a szakértők. 2019-ben azonban az EP választások alkalmával már harmadik helyet ért el a párt, a szavazatok 13,47%-át szerezte meg, és a Le Pen-Macron vezette pártok után a legtöbb képviselőt vihette be az Európai Parlamentbe. A 2021-es Klímacsúcs nagy lökést adhatott volna a zöldeknek, mivel ott közösen álltak ki az álláspont mellett miszerint Párizsnak komolyabban kéne vennie a klímapolitikát. A kiállás megtörtént, az áttörés azonban még nem jött el.

2020-ban a zöldek az önkormányzati választokon több nagyvárosban is átvették a politikai vezetést, Lyonban, Marseille-ben, Bordeaux-ban és Strasbourg-ban is ők adták polgármestert, városvezetőt.

2021-ben a zöldek a ’22-es elnökválasztásra előválasztással készültek fel. 2021 szeptemberében a bevezetőben említett Jadot és az inkább szélsőbalos, feminista Sandrine Rousseau között dőlt el, előbbi politikus javára. A magyar előválasztáshoz hasonlóan a Zöld Pártban sem volt összetartás, a kampány során Rousseau többször kritizálta Jadot nyilatkozatait és hozzáállását az elnökválasztáshoz. Nem volt koherens és jól szervezett program és egység sem igazán volt megfigyelhető.

Romain Meltz, a Lyoni Egyetem kutatója szerint az átlagos francia választópolgár, amikor a klímaváltozásra gondol, nem az elnökválasztásra asszociál először, azaz nem a politikusoktól várja elsősorban a megoldást a problémáira. A francia gondolkodás alapján vagy nem is bíznak a politikusokban, vagy nem gondolják, hogy rendszerszintű változást tudnának elérni. Ez is az egyik oka annak, hogy a zöld pártok nem tudnak áttörést elérni a nagypolitikában.

Jean-Luc Mélenchon szerepe

A Zöldpolitikát többféleképpen lehet képviselni különféle országokban, Európai Uniós politikában és a nemzetek pártpolitikájában is. A francia politika szélsőbaloldalán megjelenő Jean-Luc Mélenchon egy globalizációkritikus, szociáldemokrata zöld programmal, sokkal sikeresebb és hitelesebb tudott lenni, mint valaha a zöldek. A baloldali La France Insoumise jelöltje az elnökválasztás első fordulójában 21%-ot ért el, egy millió választót szólított meg ezzel a programmal. Az országban arányaiban a legtöbb fiatal Mélenchonra szavazott, és így zöld politikát is támogatott. A jelölt programja sok részből állt, többek között 60-ra csökkentette volna a nyugdíjkorhatárt, minden állampolgárnak garantált volna munkahelyet, a nagy jövedelmű társadalmi csoportok adóját megnövelte volna, állami monopóliummal legalizálta volna a marihuána forgalmazását. Egy koherens globális víziót adott a francia választóknak. Az érdekképviseleti csoportoktól, egészségügyi dolgozóktól, klímaaktivistáktól pozitív visszajelzések érkeztek, azonban a kritikusok szerint megvalósíthatatlanok voltak ezek az ígéretek, a tőkés vállalkozók kivonulnának az országból. Továbbá a Putyin pozitív színben való feltüntetése és a NATO elhagyása is negatívan érintené a választókat. Ennek ellenére az elején említettek alapján sok fiatal örült Mélenchon programjának, mert a fennálló igazságtalan társadalmi rendet meg tudná változtatni.

Jean-Luc Mélenchon forrás: https://www.flickr.com/photos/partisocialiste/494932169

Macron vagy Le Pen képviseli hitelesebben a zöldpolitikát?

Az elnökjelölti vita azért is egy nagyon hasznos intézmény, mert a második fordulós jelöltnek az előző körben kiesett jelöltek szavazóihoz kell szólnia, akik nagy eséllyel eldönthetik a választást. Tehát úgy kell kommunikálniuk a jelölteknek, hogy meggyőzzék azokat az embereket is, akik a Zöld Párt szimpatizánsai vagy éppen Mélenchonra szavaztak az első fordulóban.

A szakértők egyöntetű véleménye szerint Emmanuel Macron, a jelenlegi francia elnök beszédeiben egyetért a zöld gondolatokkal, ez a politikájában azonban nem minden tekintetben látszik. Öt évvel ezelőtt kampányában azt ígérte a választóknak, hogy a nukleáris szemetet csökkenti, speciális zónákat vezet be a levegőben, aminek célja a levegőszennyezés szabályozása. Azonban egy évvel a megválasztását követően, 2018-ban az üzemanyag-árak adójának megemelése miatt sárga mellényes tüntetés sorozat robbant ki. Tehát a klímacélok érvényesítése az emberek érdekeibe ütközött. Ennek hatására a stratégia újragondolására volt szükség. Az üzemanyag árak felemelése nem tudná a zöldpolitikai célokat teljesíteni és 300 ezren tüntettek az utcákon a szabályozás ellen. Macron kormányának az ötlete az volt, hogy konzultációt hirdet a zöldpolitikáról az országban, ez a társadalmi párbeszéd pedig közvetetten a sárga mellényes tüntetőknek köszönhető. A Nagy Nemzeti Párbeszéd egyik jelentős eleme a Polgári Klímakonzultáció volt. Olyan javaslatok megfogalmazását kérte a francia kormány a választóktól, amellyel 2030-ig el lehet érni, hogy a szén-dioxid kibocsátás 40%-kal csökkenjen és a társadalmi igazságosságot is figyelembe vegye. Majdnem kétmillió választópolgár töltötte ki a kérdőívet és komolyan is vették a feladatukat. 150 véletlenszerűen kiválasztott állampolgár véleményével megalkottak több javaslatot, amelyekről a jövőben akár népszavazást is tarthatnak, Tehát azt biztosan lehet állítani, hogy a francia embereket érdekli a klímapolitika. A kritikusok szerint Nicolas Hulot miniszteri lemondatása kudarc azoknak, akik a zöldpolitikai fordulatról beszéltek. A francia politika egyik legnagyobb környezetvédő karakteréről beszélhetünk a személyében, míg az elnöknek „csak” a társadalmi párbeszéd volt az egyetlen érdemleges lépése. A neoliberális gazdaságpolitika, amit képvisel alapjaiban más, mint amit a zöldek szeretnének.

Le Pen és a zöldpolitika

Marine Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés még sosem volt kormányzati helyzetben, így csak ígéreteik lehetnek arra az esetre, ha ő vagy a politikai közösségéből bárki hatalomra kerül. Egy szélsőjobboldali értékrenddel rendelkező jelöltnek a francia nemzetállami jog elsőbbsége, az Európai Unió reformja, az ország szuverenitása mellett a vitán ki kellett térnie a zöldpolitikára is. Minden eddiginél markánsabb gondolatokat kellett megfogalmaznia ebben a témában is.  2050-re tervezett klímasemlegességet, azonban a programjában nem volt konzisztens, hogyan vinné véghez, nem volt kiforrott stratégiája erre a célra. Le Pen a nukleáris energiát támogatja, egyik fontos pontja volt a programjának, növelné az erőművek számát. A megújuló energiaforrások fejlesztését ezzel szemben nem tartja fontosnak, különösen a szélenergia fejlesztését akadályozná meg. A jobboldali jelölt programja szerint állami támogatásból kevesebb jutott volna erre a területre. Ezen szektor nagyvállalkozói kijelentették, hogyha Le Pent választanák meg elnöknek, akkor a megújuló forrásokra épülő kapacitások nagyon rossz állapotban kerülnének, továbbá csökkentené az adókat a fosszilis energia használatához. Összességében az elnökjelölt programja sokkal zöldebb, mint bármikor máskor, azonban a Párizsban megalkotott célokat ő (sem) tudná valószínűleg teljesíteni és a zöldpolitika szurkolói sem preferálják a Le Pen által képviselt programot.

Le Pen és Macron a 2017-es francia elnökválasztáskor forrás: https://www.flickr.com/photos/number7cloud/34356062021

A Zöldek és a Baloldal Koalíciója:

Május elsején aláírta a két párt, a Zöldek és a France Insoumise, azokat a dokumentumokat, amelyekkel bebizonyosodott, hogy együtt indulnak a parlamenti választásokon júniusban. Június 12-én és 19-én a francia törvényhozás alsóházáról, 577 főt számláló Nemzetgyűlés összetételéről döntenek a franciák. A Zöldek és Jean-Luc Mélenchon pártja szövetségi megállapodást kötött egymással, amely értelmében ha többséget tudnának szerezni a választokon, akkor megakadályozhatnák az elnök azon törekvéseit, hogy előnyt adjon a nagyvállaltoknak és, hogy a nyugdíjkorhatárt felemelje. Egy választási szövetséget hoznak létre, amelyen belül lesznek olyan területek, ahol a Zöld Párt és lesznek olyan körzetek, amelyekben a France Insoumise fog jelöltet állítani. A Zöldek több kerületben is indulnak, de támogatják Mélenchont, mint miniszterelnök-jelöltet. A két szervezet céljai közé tartozik az előbb már említett nyugdíjkorhatár leszállítás hatvan évre és a minimálbér megemelése. Valószínűleg, ha megválasztanák őket kompromisszumra kéne törekedniük és azt a karakteres programot nem tudnák megvalósítani, amit az elnökválasztás első fordulójában kínáltak a választóknak.  

Elemzők egy csoportja arra számított az önkormányzati választásokat követően, melyeken a Zöldek több nagyvárosban vezető szerepet kaptak a választóktól, egy zöld áttörés fog megvalósulni országon szinten is 2022-re. Ez a vízió azonban eddig nem valósult meg.

A pártnak nincs tömegtámogatottsága az országban, és azért sem működhetett az országban hatékonyan, azért sem tudtak elnököt adni eddig, mert hiába tartják nagyon fontos problémának az állampolgárok a zöld politika kérdéseit, a többi fontos témákban pl.: egészségügy, egyenlőtlenség és vásárlóerő, lakhatás, sokkal jobban bíznak a többi párt jelöltjeiben. Ez látszott az elnökválasztás eredményein is. A választáshoz közel az emberek nagyobb problémának tartották az egészségügyet vagy a háborút, mint az itt taglalt klímaválságot.

Mélenchon azzal tudott sokkal több embert megszólítani, mint a Zöldek, hogy radikálisabb és koherens elképzelései voltak a kampányban az ország jövőjéről. Nem utolsó sorban jó retorikai képességgel rendelkezik, karakteres, beágyazott jelölttel indultak neki az elnökválasztásnak.

A második forduló két jelöltje közül egyiknek sem túl jelentős a zöld programok megvalósítására tett ígérete. Míg Macron retorikában fontosnak tartja, Le Pen és szavazói számára nem elsődleges az ilyen jellegű problémák kezelése. Véleményem szerint mindkét jelöltnél a greenwashing intézményével találkozunk. A „zöldre festés” politikája azt jelenti, hogy a politikus tevékenysége és politikája környezetbarátnak tetteti magát, valójában azonban nem az.

Az új koalíció létrejötte a zöld gondolatoknak több teret adhat a törvényhozásban, de nem valószínű, hogy az összes reformintézkedésüket végre tudják hajtani, ugyanis az államfővel együtt kell működniük. Ha megvalósul a többségük, akkor láthatjuk, igazán mennyi jelentősége lehet a zöldpolitikának Franciaországban a jövőben.  

Szerző

Hadadi Kristóf

Európai szakmai szekció tag

További elemzéseink