Kecske és káposzta – Kína előrenyomulása a Dél-kínai-tengeren és Csendes-óceánon

Az Ukrajnában folyó háború ideiglenesen elirányította a nyugati világ fókuszát Kelet-Európába, a Csendes-óceán térségéből. Nem mintha eddig elsődleges kérdés lett volna bármilyen ügy, ami ebben a térségben zajlik, ám ez a percepció Kína fokozatos erősödésével kezd megváltozni. A Biden-kormányzat már rég elsődleges prioritású régióként szeretett volna a kelet-ázsiai és óceániai vizekre tekinteni, ám először az afganisztáni kivonulás, majd az ukrajnai háború miatt kénytelen volt ideiglenesen más megoldandó problémákat előtérbe helyezni. Felmerülhet a kérdés: miért olyan fontos bárkinek ez az üres víz, ahol csak homokzátonyok és jelentéktelen szigetországok vannak jelen? Meglepő módon ez a végeláthatatlan tenger a következő nagy hidegháborús konfliktus egyik fő frontvonala lehet, ahol mind a Kínai Népköztársaság, mind az Egyesült Államok igyekszik befolyást szerezni.

A Tajvan jelentette probléma mindenki számára ismert. Az elkövetkezendő évtizedek nagy kérdése, hogy lesz-e, és ha igen, mikor lesz Kínának kellően felkészült és erős haditengerészete, mellyel egy Tajvan méretű szigetország ellen teljes körű partraszállást legyen képes végrehajtani. Tajvan viszont nem az egyetlen ország melynek szuverenitását Kína megkérdőjelezi. Minden tengeri szomszédjával késhegyre menő vitát folytat a Dél-kínai-tengeren, bizonyos szigetcsoportok tulajdonlásáról, legkiélezettebben a Fülöp-szigetekkel. A nine dash line értelmében Kína, történelmi okokra hivatkozva, egyfajta revíziós módon tart igényt a Spartly-szigetek birtoklására.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:South_China_Sea_Nine_Dashed_Line.png

A Fülöp-szigeteken és Kínán kívül más országok is megfogalmaznak területi igényeket a szigetek kapcsán – úgy, mint Brunei, Malajzia, Vietnám – ám ezek egyike sem kockáztatja a Kínával való kapcsolatának elmérgesítését néhány homokzátony miatt. A fülöp-szigetekiek ellenben minden kis szigetért megharcolnak. Annak érdekében, hogy de facto kiterjesszék irányításukat a szigetek felett, 10-15 fős tengerészgyalogos osztagokat állomásoztatnak bizonyos elhagyatott, apró szigeteken, ezzel akadályozva a kínaiakat a zászlóbontásban. A kínai haditengerészet erre válaszul fokozatosan, rétegenként, egy úgynevezett káposzta taktikával veszik irányításuk alá a szigeteket övező vizeket, megfosztva a fülöp-szigeteki csapatokat az utánpótlás lehetőségétől, gyakorlatilag kiéheztetik őket. A káposzta taktika értelmében először a hadihajók, majd a halász és civil hajók veszik irányításuk alá a vizeket, ezzel terjesztve a kínai befolyási övezetet.

A Spartly-szigetek fontossága valójában azért kiemelkedő mivel jelentős kiaknázatlan gázmezők rejlenek itt a tengerfenéken, a nine dash line-ra való kínai hivatkozás pedig csupán egy eszköz, mellyel az ENSZ Tengerjogi egyezményét alá lehet ásni. A fülöp-szigetekiek számára ez komoly szuverenitásbeli kérdés és limitált erőforrásaikkal igyekeznek a fokozatos kínai előretörést lassítani, ha lehet pedig megállítani. Noha a Nemzetközi Bíróság több alkalommal adott igazat a szigetországnak és nyilvánította érvénytelennek a nine dash line létjogosultságát, Kína továbbra is igyekszik „bekáposztázni” a Spartly-szigeteket, vagy a hajói, vagy az ott létesített katonai támaszpontjai révén.

Forrás: https://pbs.twimg.com/media/FJjg-YKUcAEy_sq?format=jpg&name=900×900

Nem mindenhol tör előre Kína ilyen agresszivitással. Az óceániai térségben inkább szövetségeseket keres, és diplomáciai úton rendezi ügyeit. Erre jó példa a múlt hónapban kötött védelmi megállapodása a Salamon-szigetekkel, illetve a most folyó tárgyalásai Fijivel. Ez a hirtelen feléledő diplomáciai aktivitás, feltehetően egy válaszreakció a tavaly létrejövő AUKUS szerződésre. A védelmi szerződések célja, hogy Ausztráliát, mint az angolszász szövetség régióbeli képviselőjét megfossza a befolyási övezetétől. Az AUKUS részéről nyilvánvaló, hogy Ausztrália nem képes ezt a fenyegetést egyedül elhárítani, és ezért tűzte ki célul az ország haditengerészetének erősítését az atom-tengeralattjáró üzlettel. Emellett az amerikai haditengerészet hajói is kezdenek 60-40% arányban átcsoportosulni az Atlanti-óceán térségéből a Csendes-óceánra.

Az ukrajnai háború egy rövid kis kitérő a sokkal inkább sorsfordító geostratégiai kihívások között. Európai szemmel nyílván nehéz fontosnak tartani, hogy milyen határviták és megegyezések folynak holmi homokzátonyokért, ám javaslom, hogy ha a vihar végre elcsendesedik a Donyec-medence fölött, vigyázó szemetek kezdjétek Délkelet-Ázsia felé vetni.

Szerző

Buka Bence

Geopolitika Szakmai Szekció tagja

További elemzéseink