Szlovákia politikai életének sosem a stabilitás volt a legfőbb jellemzője. Jelenleg már két hónapja kisebbségi kormányzás zajlik Pozsonyban, miután az eredetileg Igor Matovič, majd Eduard Heger vezette négypárti jobbközép-centrista kormánykoalíció a Szabadság és Szolidaritás (SaS) kilépésével hárompártira zsugorodott, és ezzel nem csak alkotmányozó, hanem feles többségét is elvesztette. A következő szlovák parlamenti választás azonban csak 2024 tavaszán lenne esedékes, ezt viszont egy 2023 januári népszavazás is befolyásolhatja. Mindeközben ez év október végén helyhatósági választásokat tartottak, amelyeken a baloldali-szociáldemokrata, illetve a progresszív pártok szerepeltek jól, bár a kormánypártok csökkenő támogatottságuk ellenére sem szenvedtek katasztrofális vereséget.
Az elemzés röviden ismerteti Szlovákia pártviszonyait és választási rendszerét, majd alaposabban megvizsgálja a jelenlegi kormányzati ciklus eseményeit és azok hátterét, végül a magyar párt(ok) helyzetéről ad rövid leírást. Mindebből pedig következtetéseket lehet levonni arról, hogy mi várható északi szomszédunk politikai életében a következő években.
A szlovák politikai élet változékonyságának egyik fő oka a választási rendszerben keresendő. A tisztán arányos rendszerben az egész ország egyetlen választókerületet alkot, amiben a pártok kizárólag listáról szerezhetnek mandátumot, ráadásul pártlistán belüli preferenciális szavazásra is lehetőség van (Tárnok, 2020). A parlamenti patkó így viszonylag jól leképezi a választói akaratot a voksolás után. Emiatt kiemelt a parlament jelentősége a szlovák politikai rendszerben (a kormányforma parlamentáris köztársaság, ahol az egyes miniszterek is elmozdíthatók egy bizalmatlansági indítvány elfogadásával), és a KKE-régióban relatíve magasnak számító (40%-os) választói bizalom is övezi az intézményt.
Az arányosság miatt Szlovákiában meglehetősen nehéz egyetlen pártnak a képviselői helyeknek akárcsak felét is megszereznie a parlamentben, ezért szinte mindig koalíciós kormányzás zajlik. A pártrendszer rendkívül fragmentált és dinamikus. Sokatmondó, hogy „2020-ban a szavazatok mintegy 70%-át, a mandátumoknak pedig közel 75%-át olyan pártok szerezték meg, amelyek legfeljebb alig 10-11 éves múltra tekintenek vissza. Az is beszédes tény, hogy a jelenlegi négy kormánypárt mindegyike az elmúlt 10-11 év „terméke”, és „átlagéletkoruk” is alig 6 év.” Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy a 2006-tól 2020-ig (kétéves megszakítással) a kormánykoalíció vezető erejét adó szociáldemokrata Smer (Irány) párt, és vezetője, Robert Fico miniszterelnök súlyos korrupciós, sőt maffiabotrányokba keveredett, amelyek közül a legsúlyosabb, a 2018-as Kuciak-gyilkosság végül Fico lemondásához is vezetett. A 2020-as (még éppen a Covid-járvány európai kitörése előtt megtartott) választások után így egy „újhullámos” pártok alkotta négypárti koalíció alakított kormányt.
Az Igor Matovič vezette jobbközép-centrista OL’aNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) az eddigi politikai elit ostorozásával és kemény korrupcióellenes intézkedéseket ígérve váratlan győzelmet aratott, mellette Richard Sulík inkább liberális SaS (Szabadság és Szolidaritás) pártja, valamint a Za Ludí (Az Emberekért) és a Sme Rodina (Család vagyunk) nevű formációk kerültek be a koalícióba. Amely azonban megalakulását követően egy hónappal egy világjárvánnyal kellett, hogy szembenézzen, ráadásul hamar felszínre buktak a kormányzó pártok közötti ellentétek is. Igor Matovič miniszterelnöksége csak 2021 márciusáig tartott, mivel ekkor egy belső konfliktus miatt az SaS miniszterei, élükön Sulíkkal kiszálltak a kormányból, és csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak visszatérni, hogyha Matovič lemond a miniszterelnökségről. Helyét Eduard Heger, addigi pénzügyminiszter vette át, az ex-kormányfő pedig megkapta a pénzügyi tárcát.
A válságidőszak azonban nem ért véget, egyrészt a sokasodó külső kihívások (gazdasági válság, orosz-ukrán háború, energiakrízis) másrészt a továbbra sem nyugvó koalíciós ellentétek miatt. Bár valóban történtek jelentős előrelépések a korrupció felszámolása és a bűncselekményeket elkövetők elszámoltatása terén, a kormány hatékonyságát és hozzáértését a választók egy része egyre inkább megkérdőjelezte, amihez jelentősen hozzájárultak az állandó viszálykodások. Egyedül Sulík pártja tudta növelni a népszerűségét a belső kritikus szerepét magára öltve. A politikus (aki egyébként Matovičnak régi ellenfele) mindent megtett annak érdekében, hogy a kormány összes hibáját a koalíciós partnerekre kenje, sőt, a költségvetést érintő nézeteltérések miatt szeptemberben végleg ki is szálltak a kormányból, amely mögött így csak kisebbség maradt a parlamentben. A maradék három kormányzó pártnak a szavazóbázisa is nagymértékben csökkent, az OL’aNO és a Sme Rodina egyaránt 7%-on, míg a Za Ludí mindössze 2%-on állt szeptember végén a Poll of Polls adatai szerint. Előrehozott választást természetesen egyikük sem akar, sőt ez Sulíknak sem áll érdekében. Ami nem véletlen, hiszen egykori botrányok ide vagy oda, a továbbra is Robert Fico vezette Smer jelenleg 15%-os népszerűségnek örvend, és nála jobban csak a belőle 2020-ban kivált Hlas (Hang) – Szociáldemokrácia párt teljesít, amit az a Peter Pellegrini irányít, aki még Smer-es színekben Ficot váltotta a szlovák kormányfői székben annak lemondása után, és aki magát és pártját a Smer tiszta, a régmúlt hibáitól mentes alternatívájaként igyekszik pozicionálni. A Hlas 20%-on áll, és erős favoritja a következő választásnak.
A pártok számára idén a nemrég lezajlott helyhatósági választás jelentett erőpróbát. Ez a voksolás azért volt különleges, mert Szlovákia történetében először tartották egy napon az önkormányzati és a megyei választásokat annak érdekében, hogy magasabb részvételi arányt érjenek el az általában csekély érdeklődés övezte megyei választásokon is. Ez egyébként sikerült, és a számos különböző típusú szavazólap sem okozott zavart vagy fennakadást. Így felvetődött, hogy a 2024-ben esedékes államfőválasztást egy napra tegyék például az európai parlamenti választásokkal, ám Boris Kollár házelnök szerint ez nem lenne szerencsés. Ami a pártok eredményeit illeti a helyhatósági választásokon, azt fontos figyelembe venni, hogy sok esetben nem a pártpreferencia számít, hanem az, hogy az adott tisztviselő vagy tisztviselő-jelölt hogyan végezte eddig a munkáját vagy milyen elképzelési vannak az adott település vagy megye fontos kérdéseiben.
Ezzel együtt az eredmény azért egy jó visszajelzés a pártoknak is. Az OL’aNO jobban szerepelt a vártnál, ám ez nagyrészt a jobboldali koalíciók regionális sikereinek, a jobbközép pártok (parlamenti és kormányzati munkával ellentétben) hatékony együttműködésének volt köszönhető. Önállóan induló jelöltjei közül viszont csak kevesen voltak eredményesek, és helyhatósági tisztségekért induló parlamenti képviselői közül (Szlovákiában a parlamenti képviselők megyei/helyi tisztséget is viselhetnek) mindössze egynek sikerült mandátumot szereznie, bár e téren más pártok sem teljesítettek sokkal jobban.
Pozsonyban és környékén a progresszív, liberális pártok (a Progresszív Szlovákia és az SaS) arattak nagy győzelmet, a támogatásukkal induló Matúš Vallo pozsonyi főpolgármester megőrizte székét. A Smer és a belőle kivált Hlas-SD balközép pozícióharcában egyértelműen az utóbbi került fölénybe, sőt, az összes szlovák párt közül a Hlasnak sikerült a legtöbb polgármesteri pozíciót begyűjtenie. A szélsőjobboldali pártok (L’SNS, Republika) meglehetősen rosszul szerepeltek ezen a választáson, ám ebben lehet, hogy megosztottságuk is közrejátszott. Grigorij Mesežnikov és Václav Hřích poltikai elemzők szerint nem lebecsülendő a szélsőjobboldali-nacionalista szavazótábor nagysága az országban. A Republika párt pedig, főleg a baloldallal való jó kapcsolatai miatt, könnyen szerepet kaphat akár egy következő kormánykoalícióban is.
Ami a szlovákiai magyar közösség helyzetét illeti, a politikai tendenciák megvizsgálása előtt érdemes leszögezni, hogy a szélsőségesen nacionalista szlovák pártok jelenléte ellenére az elmúlt években (2015 óta) jelentősen, 20 %-ponttal nőtt a magyarokat pozitívan megítélők aránya Szlovákiában, így jelenleg a (magyarországi) magyarok és a szlovákok 51%-a illetőleg 50%-a ítéli meg a másik népet pozitívan. Ez annak fényében különösen is örömteli, hogy 2020 óta nincs jelen magyar párt képviselője a pozsonyi törvényhozásban (magyar nemzetiségű képviselők természetesen vannak, más pártok színeiben). A legutóbbi országgyűlési választáson ugyanis sem a Magyar Közösség Pártja, sem a Most-Híd szlovák-magyar vegyespárt sem tudta megugrani az 5%-os bejutási küszöböt, amiben utóbbi esetében az is közrejátszott, hogy a párt szerepet vállalt a 2016-2020-ig regnáló, Smer vezette, botrányok fémjelezte kormánykoalícióban. 2020 után tehát stratégiát kellett váltania a felvidéki magyar közösségnek a hatékonyabb politikai képviselethez. Így jött létre 2021 októberében a Szövetség-Aliancia a három korábbi (részben) magyar pártból, Forró Krisztián elnökletével.
A formáció első nagy erőpróbája éppen ez a helyhatósági választás volt, és úgy tűnik, sikerrel vette az akadályt. A polgármesteri székeket tekintve az új párt 4-gyel növelni tudta az elődpártok által előzőleg elnyert tisztségek számát, és így 248 településvezetői mandátummal a második helyen végzett a Hlas-SD mögött a pártok versenyében. A megszerzett megyei képvisel-testületi mandátumokat nézve egészen jelentős növekedés látható, ezek száma 42-ről 54-re nőtt, ezzel pedig az egy párt által támogatott jelöltek mezőnyében megnyerték a pártversenyt (igaz ugyan, hogy ez a szlovák politika azon sajátosságából adódik, hogy a pártok kifejezetten szeretik támogatni egymás jelöltjeit, így rengeteg a koalíciós jelölt, vagyis ez utóbbi eredményből még nem vonható le messzemenő következtetés). Mindebből viszont egyértelműen látszik, hogy az irány jó, és a magyar nemzetiségű választók pozitívan reagálnak az új, egységes magyar pártra, ugyanakkor kihívások is állnak még az új párt előtt, egyrészt a platform-rendszer kérdése (az új párton belül ugyanis még megmaradtak ún. platformok, amelyek az elődpártoknak feleltethetőek meg), illetve a nagy feladat, hogy hogyan lehet a most megszerzett helyhatósági szavazatokat országgyűlési szavazatokra váltani.
A következő választás időpontja pedig abból a szempontból kérdéses, hogy 2023 januárjában a Smer kezdeményezésére népszavazást fognak tartani abban a kérdésben, hogy parlamenti határozattal vagy népszavazással le lehessen rövidíteni a választási ciklust, vagyis lényegében arról, hogy bevezessék-e a kormánybuktató népszavazás lehetőségét. A népszavazást természetesen a Hlas-SD is támogatja, sőt a szélsőjobboldali Republika is segített a Smer-nek a szükséges aláírások összegyűjtésében. A kormánypártok viszont élesen ellenzik és feleslegesnek tartják a népszavazást, amely eredetileg már önmagában tartalmazta volna a kormány lemondatására vonatkozó kérdést. Ez utóbbit viszont az Alkotmánybíróság altkotmányellenesnek találta, miután Zuzana Čaputová köztársaságielnök-asszony elküldte ellenőrzésre a taláros testületnek. A népszavazás kimenetele ugyanakkor kérdéses, már csak azért is, mert eddig mindössze egyetlen olyan népszavazás volt Szlovákia történetében (nem meglepő módon az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló, 2003-ban) amelyen a részvétel elérte az érvényességi küszöböt.
A szlovák politika tehát állandóan tartogat váratlan fordulatokat. A sorozatos külső és belső krízisek mellett olyan események is beárnyékolják a közéletet, mint a gyűlöletből elkövetett pozsonyi lövöldözéses kettős gyilkosság, vagy éppen az orvosok elégedetlenkedései. Az nagy valószínűséggel elmondható, hogy a kormány népszerűsége egyelőre csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor nem látszik jele annak, hogy fel akarnák adni a kisebbségi kormányzást. Ennek ellenére kizárni sem lehet az előrehozott választás lehetőségét, és bármikor legyen is a voksolás, jelenleg a két szociáldemokrata párt tűnik a favoritnak (együttesen 35%-os támogatottsággal), de a 2 jelentősebb progresszív-liberális párt is összesen 20%-nyi szavazót tudhat maga mögött. Az biztos, hogy a kormányalakításhoz egyik sem elég, ezért szinte biztosan kijelenthető, hogy újra egy legalább 2, de inkább 3 (vagy 4) párti koalíció fog alakulni. Ennek pontos összetétele azonban épp olyan nehezen megjósolható, mint a választás leendő eredménye. Ami pedig a magyar közösségnek bizakodásra adhat okot, hogy újra van egy olyan erősnek látszó politikai formáció, amely nagy valószínűséggel képes lehet arra, hogy székeket szerezzen majd a pozsonyi parlamentben.
Legutóbbi hozzászólások