Két kis szubszaharai ország, Burundi és Ruanda tanulságos története

Az elkövetkező szellemi utazásunk során igyekszem feltárni annak az okát, hogy Ruanda miként volt képes a 1994-es genocídium után egy gazdaságilag növekvő pályára állni és hogy ez az előrelépés miért nem következett be a vele közös történelemmel és gyökerekkel rendelkező Burundinak. A Világbank által közzétett grafikonon egyértelműen láthatóak a két ország GDP növekedésében észlelhető különbségek. Megjegyzendő, hogy 2020-ban a COVID19-es járvány következtében bekövetkező drámai csökkenés Burundit és Ruandát sem kímélte. A járvány gazdasági hatásaira azonban ez az elemzés nem fog kitérni, hiszen ez a negatív visszaesés nem országspecifikus jelenség, a világ szinte minden országában gazdasági hanyatlás volt tapasztalható.

Forrás: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?end=2020&locations=BI-RW&start=2000&view=chart

Ráhangolódás

Nem megyek bele részletesen a két ország történelmébe és különböző konfliktusaiba, azonban pár fontosabb információval érdemes tisztában lenni annak érdekében, hogy megértsük a két „testvérország” gazdasági és intézményi fejlődésében fellelhető különbségeket.  

A 19. század végétől Ruanda és Burundi a német, majd 1918-tól 62-ig a belga gyarmatbirodalom részei voltak. Ezt követően vált a két ország függetlenné. A két meghatározó népcsoport mindkét ország esetében a hutukat és a tuszikat jelenti. Megközelítőleg a két állam népességének 80-85%-át a hutuk, 10-15%-át a tuszi lakosok teszik ki. A két etnikum közötti konfliktus fő forrása abban rejlik, hogy míg a hutuk a mezőgazdaságból és emiatt szegényebb körülmények között éltek, addig a tuszik idővel komoly gazdasági pozíciók révén jelentős anyagi előnyre tudtak szert tenni. Ezen anyagi státuszból eredő okból kifolyólag a hutuk ellenszenve a tuszik irányába mindkét országban markánsan tetten érhető volt.

Az 1994-es ruandai genocídium is az évtizedek során felhalmozott érdekellentétek miatt következett be, mely során a hutuk közel 1 millió tuszi lakost válogatás nélkül mészároltak le. A Ruandában jelen lévő ENSZ békefenntartó misszió nem volt ekkoriban a helyzet magaslatán és nem tudták megakadályozni a vérengzést. Az életüket mentve több százezer ruandai üldözött hagyta el hazáját és menekült át a szomszédos Burundiba, ahol ekkoriban polgárháború zajlott ugyancsak etnikai színezetű konfliktus következében egészen 2005-ig.

Ruanda előre mozdul, Burundi nem

Véleményem szerint a legjobban úgy lehet megérteni a két ország fejlődése közötti különbséget, ha intézményi berendezkedés szempontjából vizsgálom meg a két entitást. Az exkluzív és inkluzív intézményi struktúrában rejlő különbségeket érdemes itt megérteni, hiszen míg az előbbi gazdasági visszaesést, az utóbbi fellendülést tud előidézni. (Stegman, 2018)

Az intézményi struktúrának a játékszabályai az országok alkotmányával összefüggésben vizsgálandók. Ruanda 2003-ban, míg Burundi 2005-ben fogadta el saját alkotmányát, melyek lefektetik, hogy mely intézményi megközelítés mentén kívánják előmozdítani működésüket. (Stegman, 2018)

Ruanda alkotmányában az úgynevezett inkluzív intézményi rendszer elemei érhetőek tetten. Jogállamiság (rule of law), tulajdonhoz való jog (property right), decentralizált politikai intézmény struktúra jelentik a legmeghatározóbb elemeit a ruandai intézményrendszernek Az alkotmányban a ruandai népre, mint egy egészre utalnak (Rwandan-ness) nem megkülönböztetve egymástól a hutukat és tuszikat. A cél, hogy meritokratikus alapon és ne etnikai kvóta alapján működjön a demokratikus képviselet. (Stegman, 2018)

Ez a keretrendszer lehetőséget teremt arra, hogy a külföldi befektetők erőforrásokat allokáljanak az országba, hiszen a tulajdonjoguk garantálva van egy erős ruandai kormányzati háttér révén. A külföldi tőke bevonzása elengedhetetlen egy gazdasági konjunktúrához. Ezen felül az ország nagy mértékben fejlesztette az egészségügyi rendszerét, illetve lehetőséget teremtett arra, hogy mindenki hozzáférjen az alapoktatáshoz. A telekommunikációs és agráripar fejlesztésére is komoly erőfeszítéseket tett Ruanda az elmúlt időszakban. (Stegman, 2018)

Forrás: https://www.zoa-international.com/burundi

Burundi 2005-ben elfogadott alkotmánya jelentős mértékben eltér a ruandaitól. Célja, hogy minden etnikai csoportnak a jogai garantálva legyenek az országban. Ezzel együtt is azonban az exkluzív intézményi struktúra ismérvei figyelhetőek meg. Az alkotmány előírja egy kvóta rendszer alapján, hogy a nemzetgyűlésben a helyek 60%-a hutuk, míg 40%-a tuszikat illesse meg. Ez a konstrukció gyakran ellentéteket szít a két népcsoport között, hiszen a hutuk úgy gondolják, hogy lakosság arányosan nekik számottevően több hely járna a nemzetgyűlésben. (Stegman, 2018)

A nők politikai szerepvállalási Ruandával szemben Burundiban szinte egyáltalán nincs jelen. Szabadsajtó korlátozása és emberjogok megsértése is gyakori jelenség, mely ugyancsak tipikus eleme az exkluzív intézményi rendszernek. Ugyan Burundiban elméletileg mindenkinek joga van tulajdonhoz, mégis az ország instabilitásából adódóan nem garantálható annak állam által történő megvédése. Ezen felül az alapvető közszolgáltatás sem adott megfelelő szinten (egészségügy, áramellátás stb.), mely egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a külföldi cégek nem lesznek motiváltak abban, hogy Burundiban fektessenek be. További akadálya a külföldi tőke bevonzásának a stabil gazdasági és politikai környezet hiánya. (Stegman, 2018)

Hol tart a két ország kapcsolta ma?

2015-ben komoly zavargások törtek ki Burundiban, ugyanis Burundi megvádolta Ruandát, hogy beleavatkozott a burundi országgyűlési választásokba annak érdekében, hogy megbuktassa az akkoriban regnáló elnököt. A zavargások következtében számos burundi vezetőnek kellett Ruandába menekülnie. A zendülések és a polgárháborús hangulat még nehezebb gazdasági pozícióba sodorta Burundit. Érdekes, hogy Ruanda pont ebben az évben tartott alkotmányjogi referendumot arról, hogy az erős kezű elnök, Paul Kagame, hatalmát akár 2034-ig is megtarthassa majd.

A viszony annyira elmérgesedett akkoriban a két ország között, hogy Burundi 2017-ben csak azért utasította vissza a WFP (World Food Program) által felkínált segélyszállítmányt, mivel az adományozni kívánt élelmiszert Ruandában termelték meg.

Ugyan 2020 után elkezdődött a helyzet normalizálása az új burundi elnök és Ruanda között, ennek ellenére a két ország közös határa mentén a viszony továbbra is feszült és kritikus. Mivel mindkét ország több afrikai integrációnak is tagja, melyek közül a két legjelentősebb az Afrikai Unió (African Union) és a Kelet-Afrikai Közösség (Eastern African Community), fontos lenne a kapcsolat normalizálása, hiszen ezeknek a kooperációknak semmiképpen nem tesz jót az, ha a tagállamaik között komoly nézetletérés uralkodik.

9. Friendship Games – sport a két ország közötti béke érdekében, forrás: https://www.ijf.org/news/show/the-friendship-games-are-bringing-together-burundi-rdc-rwanda

Mit vigyünk magunkkal?

A világbank által korábban bemutatott nemzeti összetermékre vonatkozó statisztika egyértelműen bizonyítja a két ország közötti gazdasági különbséget.  A gazdasági teljesítményben való javulás (COVID19-es járvány okozta kilengést nem beleszámítva) pozitívan hatott Ruanda HDI (Human Development Index) mutatójára, ami a 2019-es adatok szerint 0,543. Burundiban is észlelhető volt minimális növekedés ezen indikátor terén, ami jelenleg 0,433. Annak érdekében, hogy kontextusba helyezzük ezt a számot Magyarországon a maximális 1-es értekhez képest 0,85 a szóban forgó mutató. Ez egyértelműen rámutat arra, hogy mindkét kelet-afrikai országnak még jelentős lemaradása van. Ezen felül noha Ruandát az inkluzív intézményi struktúrával jellemeztük, mégis a gyakorlatban észrevehetőek autokratikus és kevésbe demokratikusnak mondható elemek (kritikus hangok visszaszorítása, megkérdőjelezhető alkotmánymódosítás stb.) az ország irányításában.

A következő angol nyelvre lefordított szuhaéli idézettel zárnám az elemzést. „Unity is strength, division is weakness.” („Az egység erő, a megosztottság gyengeség.”). Ez a gondolat tökéletesen rávilágít arra, hogyha egy nemzet egységes, ahol az egyes társadalmi csoportok nem diszkriminálják a másik társadalmi és etnikai csoporthoz tartozót, hanem nemzettestvérének elfogadva egymással együtt tudnak működi, az biztosan az ország növekedéséhez és fejlődésének garanciája lesz.

Források

Stegman (2018): Comparing the ecnomic development of Rwanda and Burundi, Two neighbouring countries, world apart, https://studenttheses.universiteitleiden.nl/handle/1887/66135 (Letölve:2022.05.09.)

Szerző

Hámori Dávid Balázs

Geopolitika Szakmai Szekció tagja

További elemzéseink