Hol áll Transznisztria a mostani ukrán-orosz háborúban?

A Dnyeper Menti Köztársaság nevű, Moldovától elszakadni vágyó kisállam az elmúlt 3 évtizedben hírhedten oroszbarát politikát folytatott, azzal a nem titkolt céllal, hogy a jövőben így vagy úgy, de az Orosz Föderáció tagjává válhasson. A konfliktus kezdetekor mindenki arra számított, hogy a Kremlbarát állam területéről is katonák lephetik el Ukrajna nyugati területét – ez azonban elmaradt, a régió vezetője azóta is kimaradt a konfliktusból. Mi állhat ezen döntés mögött? 

Transznisztria 1992-ben harcolta ki magának de facto függetlenségét. Azóta területén folyamatosan orosz békefenntartó alakulatok állomásoznak, melyről sokan azt gondolták, be fognak avatkozni Ukrajna ellen a háború kitörésekor. A köztársaság elnöke, Vagyim Krasznoszelkij azonban nem foglalt álláspontot azóta egyik háborús fél mellett sem és nem is segédkezik a szakadárállam az ukránok ellen folytatott harcmozdulatokban. Sőt, pont ellenkezőleg, a kormány megnyitott több helyen is ellátóközpontokat, ahol várják az ukrán menekülteket.

Se az elnök, se bármilyen kormánytag nem tett olyan állítást, amelyből egyértelműen kiderülne, melyik oldalon áll Transznisztria. A külügyminiszter, Vitalij Ignáciev azt nyilatkozta, a kormány azon fókuszál, hogy biztosítsa az ország lakosainak védelmét. Krasznoszelkij azonban kritizálta az ukrán kormányt és médiát, amiért az lezárta határát államával, illetve mert a sajtó azt híresztelte, hogy Transznisztria is résztvevője lehet az Ukrajna ellen elkövetett agressziónak. Emellett azonban az elnök a háborút többször is tragikusnak és sajnálatosnak nevezte – nem úgy, mint Abkházia vagy Dél-Oszétia, melyek támogatják a Kremlt a konfliktusban. 

Transzinisztria azért folytat külön utas politikát ezen téren, mert az állam függetlenségének fenntartásához elengedhetetlen az Ukrajnával ápolt jó viszony fenntartása. A két államot mély történelmi, gazdasági, politikai és kulturális gyökerek kötik össze. A köztársaság lakosságának kb. 1/3-a ukrán nemzetiségű, emellett még 100000 lakos rendelkezik ukrán állampolgársággal. Az államvezetés szintjein is sokan az ukrán etnikumhoz tartoznak, maga Krasznojelszkij is. Továbbá Transznisztria pont egy nemzetállam ellentéteként próbálja beállítani magát, ahol mindenki egyenlő esélyekkel és jogokkal rendelkezik, függetlenül attól, milyen nemzetiségbe született. Szintén meghatározó a két állam kapcsolatában az, hogy a transzinisztriai háború során Kijev passzivitásával támogatta a szeparatistákat a Moldovától való függetlenedésben. Az Ukrajnával ápolt gazdasági kapcsolatai Transzinisztriának elengedhetetlenek – a szakadárállam legfontosabb exportpartnere Ukrajna, rajta keresztül tudja eljuttatni termékeit más piacokra. 

Krasznojelszkij ezen hozzáállása a háborúhoz tökéletesen beleillik eddigi stratégiájába. 2016-os megválasztása óta azt jelölte ki céljául, hogy fenntartsa országa függetlenségét, miközben jó kapcsolatokat próbál ápolni mind Ukrajnával (gazdasági és történelmi indokok miatt), mind Oroszországgal (kulturális és reálpolitikai indokok miatt). Krasznojelszkij nem foglalt egyértelmű álláspontot a Krím hovatartozásához való kérdésben sem. Látszik, hogy fő célja azt elérni, hogy ne országát úgy kezeljék, mint a Donyecki vagy Luhanszki Népköztársaságokat, hanem mint egy rendes, a nép akaratából létező szuverén államot. 

Azonban fontos fejben tartani, hogy ez nem azt jelenti, hogy Transzinisztria nem szeretné, hogy az oroszok megnyerjék a háborút. Amennyiben ez megtörténne, végre a szakadárrégió is csatlakozhatna az Orosz Föderációhoz, ahogy azt eltervezték már 30 éve. Viszont a jelenlegi állapotok szerint jobban megéri számukra nem oldalt választani, hanem pragmatikusan hozzáállni a konfliktushoz, ameddig nem egyértelmű, ki lesz a győztes. Transzinisztria egyelőre megtartja semlegességét a konfliktusban – ez azonban hamar változhat, amennyiben a hadi helyzet Oroszország számára kedvezően alakul és reális lehetőséget lát Tiraspol az anyaországhoz való csatlakozásra. 

A cikk eredeti szerzője Keith Harrington, aki a Balkan Insight oldalára publikálta észrevételeit.
A szöveget összefoglalta és fordította Boros Erik Szilárd

Szerző

Boros Erik Szilárd

Európai szakmai szekció tag

További elemzéseink