Az argentín-uruguayi papírgyár ügy elemzése és értékelése

A 2000-es évek folyamán folyt a környezetvédelmi jog szempontjából roppant nagy figyelmet kapó Argentína v. Uruguay ügy, avagy a papírgyár-ügy. Számos fontos területet érintett végül az ítéletével a Nemzetközi Bíróság (továbbiakban a Bíróság). Olyan környezetvédelmi jogelveket használt az indoklásban, mint a megelőzés, a hatásvizsgálatok és a kellő gondosság elve. Miközben ezeket az elveket alkalmazta, közben azokat meg is határozta és pontosította a Bíróság. Továbbá a legfontosabb elem annak kimondása volt, hogy a hatásvizsgálatok szükségessége, az elővigyázatosság elve a szokásjog részévé váltak. Az ügy annyiban is fontos volt, hogy egy kisebb ország egy jóval nagyobb országgal szemben próbálta érvényesíteni saját jogait, miközben védi a legfontosabb külföldi befektetését az országában és próbálja fejleszteni saját gazdaságát.[1]

A következőkben az ügy hátterét fogom bemutatni. Majd a Bíróság joghatóságát fogom vizsgálni. Ennek ismertetését követően vázolom a két Fél által benyújtott kereset tartalmát. Ezt követően a Bíróság által hozott ítéletet ismertetem részletesebben, illetve a releváns különvéleményeket mutatom be. Végül pedig konklúziót vonok a Bíróság döntéséről és a nemzetközi környezetjog mai állásáról, lehetséges fejlődéséről.

Történeti háttér

A két szomszédos dél-amerikai állam, Uruguay és Argentína, közötti feszültség egy Uruguay által építendő papírgyár révén robbant ki. A gyár helyét a két ország közti folyó bal oldalára tervezték. A határt a két ország közt az Uruguay folyó adja. A beruházás kikötő és szennyvíztisztító építését, valamint erdőtelepítést vont maga után. Argentína ezeket a folyamatokat ellenezte, saját jól felfogott környezetvédelmi érdekeinek sérülései mentén. Ezeken túl turisztikai és gazdasági károkat is okozott számára.[2]  Uruguay érvelése szerint, a gyár fontos elem a gazdaságában, mivel az rengeteg munkahelyet teremtene és az ott megtermelt javakat képes lenne exportálni. Míg a folyó másik felén az érvelés alapjaiban arról szólt, hogy kedvező gazdasági hatások nem érintenék Argentínát, míg káros környezeti hatások igen. A két gyár összesen 1700 milliárd dollár értékű befektetést jelentett, amiből 175 milliót a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) és 350 milliót a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA) állt volna és ezzel az ország legnagyobb befeketítése lett volna.[3]

A gyár építésére Uruguay 2005-ben adott engedélyt. Ez a szomszédos ország régiójában tiltakozásokat váltott ki melyek hídfoglalásokban és utak blokádjaiban manifesztálódtak. Ennek az első gyárnak az építésének terve lekerült az asztalról, azonban később egy másik, pár kilométerrel arrébb lévő gyár építésére is kapott engedélyt az érintett cég és 2007-ben el is kezdte a termelést az Orion nevű papírgyár. A rendezés érdekében a két állam tárgyalásokba kezdett az Uruguay folyó Adminisztratív Bizottságának (CARU) segítségével. A Bizottságot az 1975. évi Statútum hozta létre és célja a bilaterális kommunikáció és konzultáció elősegítése. A nemzetközi szerződésben a felek a közös folyóik szabályozásáról hoztak rendelkezéséket. A Statútum értelmében a tárgyalásokon nem megoldható kérdések ügyében a Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.[4] Az 1975-ös szerződés pedig utalt az 1961-es Montevideo szerződésre mely szabályozta a két ország közti határvonalat és a folyó közös ésszerű használását.

A beruházás kapcsán már 2002-ben készített az uruguayi fél környezeti hatástanulmányt, amit a CARU ( Comisión Administradora del Río Uruguay) szervei kérvényeztek is, azonban kérésüket visszautasították. 2003-ban kapott építési engedélyt a cég, holott a hatástanulmány csak pár héttel később küldték meg az argentin félnek. Az argentin fél panaszolta, hogy a tanulmány nem teljeskörű és jelezte, hogy szomszédja megsérti a Statútum idevágó rendelkezéseit.  2004-ben végül, 19 hónappal a beruházás engedélyezése után, küldtek teljeskörű hatástanulmányt. Bár az előkészületi tevékenységek már folytak, az uruguayi elnök a munkálatok felfüggesztésére szólított fel, majd később a projekt teljes abbahagyását jelentette be.

[5]

A második gyár ( Orion ) építésére 2003-ban kaptak engedélyt. A CARU tárgyalások alatt, 2004-ben többször is kértek tájékoztatást az argentinok, szintén sikertelenül. 2005-ben több a gyárhoz kapcsolódó építést hagytak jóvá. A spanyol királyt is felkérték közvetítőnek, azonban ez kevés sikerhez vezetett.[6] Ekkor Argentína már következetesen jelezte, hogy szomszédja nem teljesíti az eljárásrendi (procedural obligations) vállalásait a Statútum alapján és jelezte aggodalmait a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank felé, mivel a szervezet részt vett a gyár finanszírozásában. 2006-ban[7]

Mivel ezek a tárgyalások nem vezettek sikerre, ezért Argentína keresetet nyújtott be 2006-ban a Bíróság felé. A megnevezett jogalap az imént említett Statútum lett. Mindkét fél kérvényezett ideiglenes intézkedéseket is, azonban ezeket a Bíróság elutasította. [8][9]Az Argentin fél igyekezett az ideiglenes intézkedésben foganatosítani a munkálatok leállítását. [10] Uruguay közben a Mercosur szervezetéhez is fordult a blokádokkal kapcsolatban. A Mercosur ad hoc választott bírósága azt találta, hogy a blokádok nem kompatibilisek Argentína vállalásaival a Mercosuron belül, mivel akadályozta a szabad áruk és szolgáltatások mozgását (megszegte a due dilligence kötelezettségeit[11]), habár nem szólította fel az országot, hogy hagyjon fel a blokáddal.[12] Ekkor döntött Uruguay úgy, hogy ő is a bírósághoz fordul és ideiglenes intézkedéseket kér és kéri a blokádok beszűntetését is.[13]

A Bíróság azon az alapon utasította el a kérelmet, hogy nem történt helyrehozhatatlan kár a vita tárgyát képező ügyben. Egyben azt is megállapította, hogy a gyár teljesen biztonságos és a kár, amit Uruguay okozhat nem azonnali és nem is visszafordíthatatlan. Végül a Bíróság ítéletet 2020 áprilisában hozott, amiben Uruguay elmarasztalására került sor. Ennek ellenére csupán csak a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és egyéb eljárási (procedural) hiányosságok miatt mondott ki elmarasztaló ítéletet, a környezeti károk ügyében nem.[14]

Kereset tartalma

A felek ad hoc bírókhoz folyamodtak, tehát nem saját nemzetiségükből kértek fel bírót az ügyükben.[15]

Az Argentin kereset tömören a következőket tartalmazta:

• Uruguay elmulasztotta értesíteni mind a CARU szervezetét, mind Argentínát
• nem tartotta be az ésszerű folyóhasználatot és a szükséges lépések követelményeit megsértette
• nem tartotta magát a szerződésben foglalt eljárásrendhez
• nem tett meg minden szükséges lépést, hogy megakadályozza a természet károsodását, beleértve a környezeti hatástanulmány készítését
• nem felelt meg az együttműködési követelményeknek

Kérvényezte továbbá, hogy a Bíróság állapítsa meg Uruguay felelősségét és vegye rá, hogy hagyjon fel a szerződésszegő magatartásával és jóvátételt is fizessen.[16] Ezeken felül Argentína szerette volna, ha kimondja a Bíróság, hogy a két gyár építésére adott engedély is sértette a Statútumot. Uruguay válasz kérvénye a vádakra a következő:

• Argentína nem mutatott be semmi konkrétumot a károkkal kapcsolatban, vagy a potenciális károkra vonatkozólag
• ha a Bíróság az eljárásrend megsértését kimondja, akkor megállapító bírósági határozatot hozzon és ez esetben kész kártérítést is fizetni
• kérte a bíróságot, hogy utasítsa el az argentin keresetet[17]

Joghatóság megállapítása

A két fél egységesen elismerte a Statútum alapján a joghatóságát a Bíróságnak. A Statútum 60. cikk 1. paragrafusa kijelenti, hogy bármiféle vita miatt, ami érinti az értelmezését és az alkalmazását a szerződésnek, és amely vita nem rendezhető egyéb tárgyalásos módon, szükséges a Nemzetközi Bírósághoz fordulni.[18] Uruguay elismeri, hogy a Statútum alapján a papírgyár által okozott szennyezés ügyében eljárhat a bíróság, de nem mindenféle szennyezés kapcsán. A víz és levegő minőségének romlása ügyében Uruguay álláspontja alapján eljárhat a Bíróság. [19] Argentína nem hivatkozott arra, hogy az 1961-es szerződés megsértését elkövette volna Uruguay.[20] Ez a szerződés rendelkezett a két ország közti határ meghatározásáról.

A Statútum a hajózással és a folyón végzett munkákkal, a vizek felhasználásával, a meder és a felszín alatti erőforrások feltárásával és kiaknázásával, az egyéb természeti erőforrások megőrzésével, felhasználásával és fejlesztésével foglalkozik. A folyó kooperatív szabályozásának biztosítása érdekében az 1975. évi statútum létrehozza az Uruguay-folyó Adminisztratív Bizottságát (CARU), amelyben mindkét fél egyenlő képviseletet élvez. A Statútum eljárási mechanizmusokat is létrehozott a folyón folyó projektek számára, amelyek hatással lehetnek a hajózásra, a folyó rendszerére vagy a vizek minőségére.[21]

A Statútumra hivatkozva Argentína igyekezett a közvetlen vízkárosodáson kívül még a hanghatásokra, a rossz látványra és szagokra utalni, mindezeket a gyár negatívumainak betudva.[22] Itt fontos megjegyezni, hogy az argentin lakosság számára az érintett területeken a fő megélhetési lehetőség a turizmus, a halászat ( a halászat 90%-a történik az érintett területeken) és a mezőgazdaság. Ez magyarázza a heves indulatokat és a hidak lezárásait. [23]. Emellett Argentína úgy érvelt, hogy miszerint az 1975-ös szerződést evolutívan  (dynamic interpretation) kell értelmezni a jelenbéli általános környezetvédelmi normák szerint.  Ezek a normák pedig a méltányos, ésszerű és károkozás mentes nemzetközi vízhasználat. Továbbá a fenntartható fejlődés elve, a prevenció, elővigyázatosság és a hatástanulmány készítésének követelménye. Argentína a Statútum mellett számos más nemzetközi szerződésre is hivatkozott miközben a lex specialis elvre is kitért, miszerint az általános szabályozást felülírja egy konkrét szabályozás.[24] Uruguay érvelése szerint a Statútumot az általános nemzetközi jog alapján kell interpretálni. [25]

A Bíróság megállapította, hogy ugyan a Statútum kitér arra, hogy a feleknek egyéb nemzetközi szerződések elvei alapján kell eljárniuk, azonban mivel ezekre a szerződésekre nem tért ki a kompromisszumos klauzula, így a Bíróságnak nincs joghatósága ezeknek az egyéb szerződéseknek az esetleges megsértése ügyében ítélkeznie. [26] Majd a Bíróság a szerződés értelmezésének nyelvi részéhez folyamodik, hogy tisztázza a nyelvi különbségekből fakadó lehetséges eltérő értelmezéseket.[27] A Bíróság tehát elutasította az utalásos záradékot (referal clause), amivel Argentína más szerződéseket is figyelembe  akart venni az ügy tárgyalásakor.

Eljárási kötelezettségek kérdésköre

Az argentin álláspont azt hangsúlyozta, hogy az eljárási kötelezettségek és az érdemi kötelezettségek közt alapvető összefüggés ( intrinsically linked) áll fent. [28] Ezzel utalva arra, hogy ha az egyiket megsértik, azzal a másikat áthágják. A gondolatmenet alapján a két kategória elválaszthatatlan egymástól (the two categories of obligations are indivisible).[29] Uruguay ezzel szemben úgy véli, hogy az eljárási kötelezettségek csupán megkönnyítik az érdemi részt, tehát eszköz nem végcél. [30] A Bíróág visszautalt a Bős-Nagymaros esetben hozott döntésére miszerint, a felek feladata, hogy olyan megállapodást találjanak, amely figyelembe veszi a szerződés célkitűzéseit[31] Kifejezte továbbá, hogy mivel az egyik megsértése nem jelenti a másik megsértését is, ezért – bár kapcsolat van köztük – a kettő teljesítése külön is megvalósulhat. [32]

Argentína érvelése szerint az építési tervekről a CARU szervezetén keresztül kellett volna értesülnie Uruguay által. Bár elismerte, hogy voltak informális üzenetváltások, azonban hivatalosan értesítést nem kapott az ország.  Uruguay ezzel szemben úgy vélte, hogy a Statútum lehetővé teszi számára, hogy – közös megegyezés alapján –  más csatornákon is értesítéseket küldjön partnerének. [33]

CARU

Uruguay álláspontja világos: a CARU is olyan, mint más folyó bizottságok. Amennyiben a tagországok azon kívül akarnak értesítést adni, akkor ez a lehetőség fennáll számukra. A Bizottság csupán azért van, hogy az együttműködést könnyítse, nem annak kizárólagos formája legyen.[34] Argentína szerint viszont a Statútum olyan keretrendszert hozott létre, ami a kötelezi a feleket arra, hogy a szerződés ide vonatkozó részeiben, a szerződés általi információs csatornákat használják.[35] A Bíróság megállapította, hogy a CARU nem csupán egy választható konzultációs szerv, hanem saját jogi személyiséggel, jogokkal és kötelezettségekkel felruházott szerv még akkor is, ha csak két tagállama van. [36] A megállapítás lényegében az, hogy a feleknek ezt a szervezetet kellett volna használniuk, ha már létrehozták erre a funkcióra.

A szerződés alapján a tervezett munkálatok előtt 30 nappal szükséges értesíteni a másik felet, akár károkozás várható, akár nem.[37] Holott Uruguay úgy érvelt, hogy a kezdeti szakaszban még nem volt érzékelhető a károkozás kockázata, ezért nem volt szükséges értesítenie a másik felet.[38] Erre az érvelésre a Bíróság azt a reakciót adta, hogy a szokásjog integráns részévé vált a prevenció elve, ami a kellő gondosság (due diligence) révén valósul meg. Utalva itt a Corfu Csatorna-esetre, ahol megállapításra került, hogy minden országnak kötelessége megakadályozni a területén olyan tevékenységet, ami sértheti más ország jogait. [39] A tájékoztatási és konzultációs kötelezettség már a Riói Nyilatkozatban is megjelent. [40]A Bíróság véleménye szerint a CARU felé létező értesítési kötelezettség része a prevenciós kötelességnek.[41] Továbbá azt a megállapítást teszi, hogy az első értesítést akkor kell megtenni, mikor a tervezési folyamatok olyan állapotba jutnak, ahol a terv kellően kidolgozott az előzetes értékelésre.[42] Ez az értesítés azonban nem szükséges, hogy egy teljes környezeti hatástanulmány legyen[43]. Egyik fél sem hivatkozhat a belső jogra mikor egy nemzetközi szerződés teljesítéséről van szó. A Bécsi Szerződés szerződésekről szóló szerződését is idézte a Bíróság utalva Uruguay védekezésére.[44] Ennek alapján elmarasztalta Uruguay-t, mivel az állam ugyan küldött információt, de azok sem időben, sem minőségben nem feleltek meg a szerződésben vállalt kötelezettségeinek. [45]

A Bíróság vizsgálta azt az állítását Uruguay-nak, hogy 2004-ben egy megállapodás keretében egyhangúlag elfogadták a felek a Statútumtól való eltérést eljárási kérdésben a két gyárra vonatkozólag. A két ország küldöttjei üléseztek és itt az argentin fél is beleegyezett, hogy informális úton is megkaphatja a kért információkat. Azonban Argentína tagadja, hogy megkapta a teljes dokumentációt, valamint, hogy a megállapodás a második gyárra is automatikusan érvényes lett volna. [46] A Bíróság itt is kijelenti, hogy ugyan a felek valóban eltértek a szerződéses eljárásrendtől, azonban a teljes dokumentáció nem érkezett meg ennek a megállapodásnak a fényében sem, tehát Uruguay nem hivatkozhat arra, hogy ennek fényében nem történt mulasztás részéről.[47]

A két ország 2005-ben tárgyalásokba kezdett a GTAN keretein belül. A tárgyalás alatt azonban Uruguay már nekilátott az előkészületi munkálatoknak. Ezt sérelmezte Argentína, mivel eltér a Statútum idevágó szabályaival. A Bíróság kijelentette, hogy a kétoldalú tárgyalások megkezdése még nem jelentette azt, hogy az egyéb eljárásrendi kötelezettségei megszűntek volna Uruguay-nak.[48] A Bíróság utal a nemzetközi jog egyik legfontosabb alapelvére, a jóhiszeműségre, mely része a civilizált nemzetek által elismert általános jogelveknek.[49] Következtet a tényre, hogy Uruguay nem járt el jóhiszeműen, mikor leült tárgyalni és a tárgyalás alatt már megkezdte a munkálatokat, függetlenül a tárgyalás kimenetelétől. Itt hivatkozik az Északi-tengeri kontinentális talapzat ügyében adott ítéletére ( the Parties are under an obligation so to conduct themselves that the negotiations are meaningful).[50]

Uruguay azt is kifogásolta, hogy a Statútum nem adott „vétó” lehetőséget a részes feleknek. Amennyiben így lenne, az a fenntartható fejlődés elvével menne szembe.[51] Argentína erre reagálva azt állította, hogy a vitás esetekben a Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni, ezért annak a döntéséig mindenképp várni kellett volna a projekttel.  [52] A bíróság úgy értelmezte a szerződést, hogy nem létezik „vétó ”lehetőség és nem is a Bíróság jogköre meghozni a döntést, hogy bármiféle építkezés megépülhet-e vagy sem.[53] Következésképpen Uruguay jogellenes tevékenysége csupán a tárgyalások alatt valósult meg, azon túl nem. [54]

Érdemi kötelezettségek vizsgálata

A Bíróságnak meg kellett vizsgálnia a két ország vitatott álláspontját a bizonyítási kényszerrel kapcsolatban. Argentína érvelése szerint a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozik, aki a terveket kivitelezi, míg Uruguay szerint annak kell bizonyítania, aki a panaszt teszi. A Bíróság elismeri, hogy az uruguayi álláspont illeszkedik az eddigi joggyakorlatba, mivel a vádlónak van bizonyítási kötelezettsége (onus probandi incumbit actori) [55]

Az ügy tárgyalása folyamán mindkét fél kért fel szakértőket a saját álláspontjuk támogatójaként (counsel). A Bíróság ezt kifogásolta, mivel jobbnak gondolták volna, ha tanúi, szakértői minőségükben vannak beidézve, akiket mindkét fél kihallgathat és az ítélethozók is kérdezhetnek tőlük. A tetemes tudományos bizonyítékok egymásnak ellentmondóak is lehettek, ezért a Bíróság kifejtette, hogy maga határozza majd meg a tényeket a benyújtott bizonyítékok alapján (Thus, in keeping with its practice, the Court will make its own determination of the facts, on the basis of the evidence presented to it, and then it will apply the relevant rules of international law to those facts which it has found to have existed.)[56]

Az argentin álláspont szerint az érdemi kötelezettségek tekintetében Uruguay megsértette a Statútum optimális és ésszerű folyó használatra vonatkozó részeit azzal, hogy elmulasztotta értesíteni a szerződéses partnerét és nem lépett fel kellően a szennyezés megakadályozása érdekében (optimum and rational utilization of the river).[57] A Bíróság véleménye igyekezett egyensúlyba hozni a fenntartható fejlődés princípiumát a környezetvédelmi aggodalmakkal. Megállapította, hogy az ésszerű felhasználás nem történhet a partmenti állam érdekeinek teljes figyelembevétele nélkül.[58] Az argentin érvelést miszerint az eukaliptusz ültetvények károsítanák a folyó vízminőségét, a bíróság elvetette bizonyítékok hiányában. [59] A Bíróság az ökológiai egyensúly felborítását sem találta igazoltnak. Kellő gondossággal kell  a szerződés alapján mindkét félnek eljárnia a folyó környezetét illetően és ezt Uruguay megtette. [60] A szennyezés szót Argentína igyekezett mindenféle vízbe eresztett anyaggal azonosítani, míg Uruguay a szennyezés szó alatt csak a káros anyagokat értette.  A Bíróság úgy következtetett, hogy a szerződéses kötelezettség arra irányult, hogy a felek olyan szabályokat alkossanak a belső jogukban, ami megfelel a nemzetközi kötelezettségvállalásaiknak. Ez nem jelenti a teljes és minden körülmények közti környezeti és vízi védelmet. Ezeknek a belső jogba átültetett szabályoknak össze egyeztetetteknek kell lenniük a CARU víz minőségi előírásainak. [61]

Környezeti hatástanulmány

A felek alapvetően egyetértettek abban, hogy szükséges a gyárhoz hasonló építkezések előtt hatástanulmányt készíteni. Azonban ennek mélysége és részletessége volt a vitapont. Argentína kétségbe vonta az elvégzett hatástanulmány átfogó jellegét. Kifogásolja azt is, hogy a hatástanulmány előtt adott ki engedélyt az építkezésre Uruguay. Érvelésében hivatkozott az Espoo egyezményre is, ahol le van fektetve a hatástanulmány követelményi rendszere. Uruguay ezzel szemben kétségbe vonta, hogy rá hatással lenne az Espoo egyezmény, mivel annak nem részese. A hatástanulmány szükségességét elfogadja ugyan, de a nemzetközi szokásjog csak a hatástanulmány készítését írja elő, arra pontos definíciót nem ad. Uruguay szerint  a rá is hatályos szabály értelmében olyan hatástanulmányt kellet készítenie mely figyelembe veszi a potenciális határokon átívelő károkozást emberekre, tulajdonra és a környezetre nézve a 2001-es „A veszélyes tevékenységekből származó, országhatárokon átterjedő ártalmak megelőzése érdekében létrehozott szerződés” alapján.[62] A Bíróság szerint az elmúlt években a hatástanulmány követelménye a nemzetközi jog részévéve vált. Hozzátette viszont, hogy ennek a részletezése az államok belső jogára van bízva. Jelezte, hogy a felek nem részesei az Espoo egyezménynek, így rájuk nem hat kötő erővel az ott elfogadott szöveg. Egy környezeti hatástanulmánynak olyan mélységűnek és kiterjedtnek kell lennie, hogy az arányos legyen a lehetséges károkozással. Rávilágított a döntésben arra is, hogy a tanulmányt a munkálatok előtt kell elvégezni és a teljes üzemeltetés alatt felügyelni kell a hatásokat.[63]

Miután erre a megállapodásra jutott a Bíróság, elkezdte részletezni az Uruguay által elkészített hatástanulmány minőségét. Argentína nehezményezte, hogy Uruguay nem keresett alternatív lehetséges helyeket a gyárnak, nem konzultált a helyi lakossággal, nem a legmegfelelőbb helyre építkezett, mivel a környezetre túl nagy nyomást helyez a papírgyár ott, ahol épült. [64] A Bíróság az argentin vádakra elég egyértelműen úgy fogalmaz, hogy Uruguay kellőképpen kimerítette az alternatív hely keresését, hiszen több helyet is vizsgált és elutasított kulturális és természeti indokokra hivatkozva.[65] Problémát okozott még a két fél közt az is , hogy eltérő modellezési technikákat alkalmaztak a vízi hatások feltérképzésére úgy mint, a két vagy háromdimenziós képalkotás és szonár rendszerek.[66] Erre ajánlott a bíróság egy megoldást, miszerint a Feleknek kezdeményezniük kell a CARU által meghatározott vízminőségi előírások felülvizsgálatát.[67] A konzultációs kötelezettséget mindkét fél elismerte, mint a hatástanulmány egyik eleme és a bíróság szerint ezt kellőképp el is végezte Uruguay, így visszautasította a vádakat erre vonatkozólag.[68]

A következő vitás pont a megfelelő gyári technológiával kapcsolatban volt. Argentína hivatkozott a Statútumra abban a kérdéskörben, hogy a fellelhető legjobb technológiát kell használni. Helytelenítette a módszert, ahogyan a szennyvizet a folyóba engedik. Uruguay szerint ezzel szemben a legmodernebb megoldást használták és az európai szabványoknak megfeleltek. Amit pedig Argentína kérne, az végül még károsabb lenne a környezetre, mint a jelenlegi megoldás. [69]A Bíróság megerősítette az uruguayi álláspontot, mivel az akkoriban általános technológiát (IPPC-BAT) használták és így igazolt a kellő gondosság elve.[70]

Az oldott oxigén CARU által előírt aránya az egységnyi vízben a megengedett szinten volt, így tehát ezt a vádat is ejtette a Bíróság Uruguay javára. [71]A foszfor szint megállapítása már nehezebb volt, hiszen a két fél közt megállapodás volt arról ,hogy a folyó foszfor szintje magas és a CARU szabályozásában sem szerepelt a megengedett foszfor mennyiség. [72] Így Uruguay belső szabályozására kellett hagyatkozni, ami szerint a megengedett értékeken belül volt a szint.[73] A fenolos anyagok, nonilfeonok, dioxinok és furánok aránya mind a megengedett értéken belül voltak, állapította meg a Bíróság. [74]Továbbá a biodiverzitásra sem gyakorolt negatív hatást a benyújtott dokumentumok alapján a papírgyár.[75] A levegőre gyakorolt negatív hatás sem bizonyított a kibocsájtási adatok alapján. A hangra és a látványra gyakorolt hatással kapcsolatban pedig nincs joghatósága a Bíróságnak. [76]

Az ítéletről való szavazás és a különvélemények

Uruguay megsértette az eljárásrendi kötelezettségeit. Mivel a jogellenes tevékenység már megszűnt, ezért nem indokolt az ideiglenes intézkedések bevezetése. Az arra való kérvény, hogy Uruguay állítsa vissza az eredeti állapotot (restitutio in integrum), szintén elutasításra került. A helyreállításnak legfőképp arányosnak kell lennie az okozott kárral. Mivel Uruguay az érdemi kötelezettségeiben nem vétkes, így okozott kár sincs. Argentína kérte továbbá, hogy Uruguay-t tiltsák el a további jogellenes magatartástól. A Bíróság ezt sem teljesítette, mivel a jogsértést kimondta, ezért azt kell feltételeznie (jóhiszeműen), hogy a jogsértő fél nem fogja ezt tovább folytatni. Emellett azt a keresetet is elutasította, mely arról szólt, hogy a Bíróság tiltsa el a gyár további működtetésétől. Mivel a helyreállítást elutasította a Bíróság és a gyár működtetését nem tiltotta be, ezért implicit engedélyezte a papírgyár további működtetését. A Feleket a Bíróság felszólította, hogy továbbra is működjenek együtt a Statútum keretrendszerén belül és igyekezzenek tárgyalásos úton rendezni vitáikat. [77]

A szavazás eredménye:

• 13 szavazat az 1-hez: Uruguay megsértette az eljárásrendi szabályokat az 1975-ös Statútum alapján és ennek kimondása elégséges kielégítést jelent a sértett számára
• 11 szavazat a 3-hoz: Uruguay nem sértette meg az érdemi kötelezettségeit az 1975-ös Statútum alapján.
• Ellenszavazat nélkül: Minden más beterjesztést elutasított, amit a Felek benyújtottak

Különvélemények

Az ítélet mellé számos különvéleményt csatoltak a bírók. Az egyik leghatározottabban megfogalmazott egyet nem értő vélemény Simma és Al-Khasawneh bírótól származott. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tudományos tényfeltárás hiányos módszerének eredményeivel szembesülve nem voltak abban a helyzetben. hogy megállapítsák Uruguay büntetlenségét az érdemi kötelezettségeivel kapcsolatban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Bíróság a tudományos bizonyítékokat módszertanilag hibásan (flawed methodologically) értékelte, és hogy a Bíróság nem tett eleget ahhoz, hogy a teljes tudományos bizonyosság alapján értékelje az adatokat az eljárás során.[78]

Úgy vélték, hogy a Bíróság önmagában nem volt képes megfelelően értékelni és mérlegelni a Felek által bemutatott komplex tudományos bizonyítékokat, és hogy a bíróság szakértők segítsége nélkül nem értékelhet összetett és egymással versengő tudományos állításokat,  úgy mint a két vagy háromdimenziós modellezés-e a jobb módszer a folyó hidrodinamikájának értékelésében, vagy a különböző kémiai vegyületek lebomlásának hatásai, vagy az okozati összefüggések lehetséges láncolatának vizsgálata az algavirágzással kapcsolatban. A különvélemény megállapítja, hogy ebben az esetben nélkülözhetetlen (indispensable) lett volna külső szakértői vélemény beszerzése a Bíróság rendelkezésére álló két megközelítés bármelyikével[79]Véleményük szerint, amelyet Ad Hoc Vinuesa bíró is osztott különvéleményében, a bíróság feladata nem tudományos értékelés megadása a történtekről, hanem az előtte álló felek állításainak értékelése és az, hogy vajon ilyen állítások kellően megalapozottak ahhoz, hogy a jogi kötelezettség megszegésének bizonyítékát képezzék.

Ezt a nézetet a többség nem osztotta, ahogyan azt Keith bíró külön véleményben kifejtett nézete is tükrözi, miszerint az ügyben a tudományos és technikai kérdések megoldása viszonylag egyszerű volt (relatively straightforward). A többség mellett Yusuf bíró mindazonáltal aggodalmát fejezte ki, hogy a Bíróság által a felek által bemutatott bőséges tényanyag kezelésének módja miatt , kijelentve, hogy a Bíróság nem volt képes összehasonlítani például a hidrodinamikai adatokat a folyó áramlását illetően, mivel mindkét fél összegyűjtötte adatait a különböző állomásokon, különböző mélységekben és különböző időpontokban végzett megfigyelésből. Yusuf bíró szerint az 50. cikk szerinti mechanizmus lehetővé tette volna a Bíróság számára, hogy csak egy tudományos adatsorral foglalkozzon, ahelyett, hogy két ellentmondó bizonyíték relatív érdemeit, relevanciáját, pontosságát és bizonyító erejét próbálta volna értékelni, és így nem kellett volna a Bíróságot megfosztani az igazságszolgáltatási funkciójától. Bár a szakértők segíthetnek meghatározni kifinomultabb adat értelmezést a bíróknak, azonban a végső felelősség rajtuk áll mikor el kell dönteni mely adatok bírnak relevanciával az ügyben. [80]

Cançado bíró különvéleményében azt kifogásolta, hogy bár a felek hivatkoztak az elővigyázatosság és prevenció elvére, a Bíróság mégsem ismerte el ezeket a nemzetközi jog általános jogelveként. Az elővigyázatosság elvére (vigilance és nem precaution) való hivatkozással óvatosan bánt a Bíróság. Az elővigyázatosság annyiban jelent mást a prevenciónál, hogy alapból feltételezi a tevekénység károkozó mivoltát, ezért az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmével működik. [81]Az elővigyázatosság elve egyre több ügyben kerül elő, mint a peres felek hivatkozási alapja, ezért várható, hogy általános jogelv erőre emelkedik idővel.

Ezek a különvélemények rámutatnak, hogy a jövőben nagy nehézséget fog jelenteni a tudományos eredmények értékelése a bírók részéről. [82]

Az ítélet értékelése

A dolgozatban tárgyalt ügyet az elmúlt évszázadban több hasonló jogeset előzte meg, amik az államok környezetének a károsításáról szóltak. Úgy mint, a Trail Smelter ügy, ahol az Egyesült Államok élt panasszal a légi szennyezéssel kapcsolatban, ahol kimondásra került az úgy használd a sajátod, hogy ne sérts másokat elv (sic utere tuo ut alienum non laedas). ACorfu-csatorna ügy kapcsán megállapították, hogy az állam területe nem használható fel más államok sérelmét okozó cselekedetekre.A Lanoux-tó ügy kapcsán Spanyolország  élt panasszal a Carol folyó használatát illetően. Ebben az ügyben mondta ki a Bíróság, hogy értesítési kötelezettsége van a feleknek és hogy szükséges a feleknek a jóhiszeműséget feltételezni a másik államról. [83] A nukleáris tesztek, a MOX-ügy és a jelenleg is folyó Légi herbicid permetezés ügye (Ecuador v. Kolumbia) is mind hasonlóak az eddigiekben tárgyalt ügyhöz. A hazánk számára a ’90-es években rendkívül fontos Bős-Nagymaros ügy tekintetében szintén előkerült a károkozás és a folyók használatának joga. [84] A bősi vízlépcső ügye és a papírgyár ügye közt van egy lényegi különbség, miszerint az előbbinél a Bíróság arra kötelezte a Feleket, hogy tárgyalásos úton dolgozzák ki az ítélet végrehajtásának módját, addig a papírgyár esetében a status quo fenntartására adott utasítást a Bíróság. [85] Ezen esetek egyre számosabbak, amik jól jelzik a Bíróság leterheltségét. Amennyiben még jobban növekszik a vitás esetek száma, akár indokolttá válhat egy környezetvédelemre szakosodott bíróság felállítása is.

A Bíróság az ítéletében felállított egy hierarchiát az érdemi és az eljárási kötelezettségek közt. Miközben ezt tette az eljárási kötelezettségeket konkretizálta is. Habár elismerte, hogy fontos kapcsolat van a kettő közt, mégis szükségesnek érezte jelezni a fontosságát az elválasztásuknak is. A kettő közti különbség ott fogható meg legjobban, hogy ha az eljárásrendi szabályokat megsértik, de az érdemieket nem, akkor ez még nem jelenti feltétlenül a kellő gondosság (due dilligence), a prevenció elvének megsérülését. Azonban, ha az eljárásrendi kötelezettségeket teljesíti, miközben mégis potenciálisan károkozó terveket visz véghez, akkor ez egyenesen vezet a kellő gondosság megsértéséhez is, ami az eljárásrendi szabályok része. Az eljárásrendi szabályok be nem tartása fenyeget azzal, hogy végül nem tartják be az érdemi kötelezettségeket is, ezért fontos a két kötelezettség közti kapcsolat hangsúlyozása, de fontos őket elválasztva is vizsgálni egyes esetekben. [86]Némi zavart okozhat azonban, hogy a Bíróság kötelezettségnek minősítette az együttműködést, mint az érdemi kötelezettség része, azonban ez nem valósítható meg az eljárási szakasz nélkül.[87]

A Bíróság összekötötte a fenntartható fejlődés és a környezet védelmének elvét is. Hiszen az olyan természeti kincs hasznosítás, ami sérti a másik fél érdekeit a közösen birtokolt természeti kincs és a környezet védelmének tekintetében, az nem tekinthető igazságosnak és észszerűnek (equitable and reasonable).

A Bíróság következetesen elutasított minden olyan törekvést, hogy olyan szerződések joghatóságát terjessze ki a perben álló felekre, melyeknek azok nem tagjai. Elutasította Argentína próbálkozását a bizonyítási kötelezettség megfordítására.

A Bíróság nagy hangsúlyt helyezett az ökológiai védelemre. Jelezte a fontosságát az ökológiai egyensúlynak, mivel az emberi tevékenység hatása a folyókra hatást gyakorolhat más alkotóelemeire az ökoszisztémának, mint a termőföld, a flóra és fauna.

A kellő gondosság elvét a Bíróság konkretizálta. Ez az elv magában foglalja az értesítési kötelezettséget amint az építési tervek elkészültek és egy részletes környezetvédelmi hatástanulmány készítését majd megosztását. Továbbá kifejtette, hogy része még a jóhiszemű tárgyalások lefolytatása. A prevenciós kötelezettség kellő gondossággal való véghezviteléhez elengedhetetlen a hatástanulmány készítése. A Bíróság ezt a kötelezettséget beemelte a prevenciós kötelezettségbe, így téve azt az általános nemzetközi jog részévé. [88] Mindazonáltal elmulasztotta a hatástanulmány készítés pontos definíciójának megalkotását.  A hatástanulmány készítésének kötelezettsége nem következett volna az 1975-ös Statútum  rendelkezéseiből. Ez a koncepció csak később fejlődött ki. A Bíróság azonban evolutívan értelmezte a kérdéskört azzal, hogy felemelte szokásjogi normává.

Volt, aki úgy kommentálta az esetet, hogy mintha a Bíróság előre meghatározta volna a végkimenetelt és ehhez keresett volna indokokat. Mivel a fenntartható fejlődés elvét helyezte némiképp előtérbe, hiszen Uruguay számára a beruházás hatalmas lehetőséget jelentett és az esetleges kárpótlási igény teljesítése pedig hatalmas terhet rótt volna az országra, ezért a bíróság inkább megelégedett azzal, hogy a kártérítés vagy a helyreállítás helyett, csak kimondta Uruguay jogsértését és ezzel kielégültnek tekintette az Argentin felet. [89]

Az ítéletnek van egy lehetséges negatív hatása is. Egyes államoknak olyan üzenetet küldhet, hogy azok kerüljék el az együttműködést a vitás, folyókkal kapcsolatos kérdésekben, mivel úgy érzékelhették a tárgyalási kötelezettségek megsértése után a büntetés elhanyagolható. [90]

Irodalomjegyzék