Az afrikai élelmezési válság

Az afrikai kontinensnek napjainkban számos nehézséggel kell szembenéznie, ilyennek minősül a koronavírus-járvány, a klímaváltozás, a regionális konfliktusok, az infláció, az orosz-ukrán háború okozta gabonahiány és energiaár növekedés, amelyek súlyosan rombolják az élelmezésbiztonságot. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint „élelmezésbiztonságról akkor beszélhetünk, ha minden ember számára folyamatosan megoldott a fizikai, társadalmi és gazdasági hozzáférés a biztonságos, tápláló élelmiszerekhez, amelyek megfelelnek a táplálkozási szükségleteiknek, és lehetővé teszik számukra az aktív és egészséges életmódot.” Az afrikai közösségek, köztük Kenya, Nigéria, Etiópia és Szomália az elmúlt 40 év legsúlyosabb élelmezési válságával néznek szembe. Ebben az elemzésben az afrikai élelmezési válság kialakulásának okait és következményeit fogom elemezni.

2023 júliusában is megjelent a világ élelmezésbiztonságának helyzetéről szóló ENSZ-jelentés, amit minden évben közzétesznek. A dokumentumot korábban az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adta ki, azonban 2011 óta további két ENSZ-szervezet- a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) és a Világélelmezési Program (WFP)- is részt vesz az elkészítésében, illetve 2017 óta az ENSZ Nemzetközi Gyermekjogi Alapja (UNICEF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szintén közreműködnek. A FAO évtizedek óta az alultápláltság prevalencia (PoU) mutatója segítségével becsülte meg az éhezés mértékét a világon, azaz azt méri, hogy hány ember nem jut rendszeresen elegendő kalóriához vagy étrendi energiához az aktív és egészséges élethez. A prevalencia egy esetszám egy adott csoportban egy adott időpontban. Az ENSZ-jelentés becslései szerint 691-783 millió ember éhezett 2022-ben a világon, az Afrikai Unió becslései szerint pedig 280 millió ember nem jut megfelelő mennyiségű élelmiszerhez Afrikában.

Az orosz-ukrán háború kitörése óta hatalmas problémát jelent, hogy az ukrán kikötőkből az orosz blokád miatt nem tudnak útnak indulni a gabonával és egyéb élelmiszerekkel telített hajók. Az orosz blokád célja elsősorban megakadályozni a nyugati államokat abban, hogy a tengeren keresztül juttassanak el fegyvereket az ukránoknak. A kikötők blokádja tehát nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági termékek exportjának csökkenéséhez, ugyanis Ukrajna ezen termékek 90%-át a fekete-tengeri kikötőkből exportálta. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az Európai Unió által Oroszország ellen kivetett szankciók nem vonatkoznak az Oroszországból exportált élelmiszerekre és műtrágyára. 2016-2021 között az összes búzaexport 34%-át szállították Afrikába. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet kutatásai alapján tizennégy afrikai ország búzájának fele Oroszországtól és Ukrajnától függ, a lista tetején Eritrea (100 százalék), Szomália (több mint 90 százalék) és Egyiptom (közel 75 százalék) áll, vagyis a legsúlyosabban a kelet-afrikai térséget sújtja a hiány. 2022 július 22-én született meg a fekete-tengeri gabonakezdeményezés, amelynek keretében az ENSZ és Törökország közvetítésével a felek megállapodtak egy tengeri humanitárius folyosó megnyitásának létrehozásáról, ennek következtében több mint 1000 gabonával és élelmiszerrel teli hajó indult útnak három ukrán kikötőből (Csornomorszkból, Odesszából és Juzsnijból/Pivdennijből). 2023 júliusáig csaknem 33 millió tonna gabonát és egyéb élelmiszert exportáltak a kezdeményezés keretein belül. Ezek alapján úgy tűnt, hogy ezzel a megállapodással sikerült hosszútávon megoldani a problémát, azonban a kercsi híd megtámadása után júliusban Oroszország úgy döntött megszünteti a fekete-tengeri gabonakezdeményezést. Az orosz katonai agresszió hatására élelmiszerhiány alakult ki, illetve az élelmiszer- és műtrágya ára emelkedésnek indult.

Afrikát különösen érinti a klímaváltozás és a globális felmelegedés, ami a mezőgazdaság szempontjából is komoly gondot okoz. Ugyanis a szubszaharai térségben, azaz a Szaharától délre eső országokban, a munkavállalóknak több mint a fele dolgozik a mezőgazdaságban, valamint az esővíz mértékétől nagyban függ a termények mennyisége. Az aszály már régóta ismert jelenség a kontinensen, azonban a száraz időszakok hossza és intenzitása új tendenciát mutat, így a vízhiány is komoly problémát jelent. Az időjárás negatív változása növeli az áradások, villámárvizek, szárazságok, erdőtüzek és a földcsuszamlások számát is az adott térségekben. A Világbank előrejelzései szerint az évszázad közepére a belső migráció is nagy méreteket ölthet, szám szerint Észak-Afrikában 19 millió, a szubszaharai régióban pedig 86 millió ember válhat belső migránssá, főként az éghajlati változások miatt, mivel az az otthonukat és a megélhetésüket is fenyegetheti. A klímaváltozás következményeit súlyosbítják a regionális fegyveres konfliktusok is. Afrika számos országában dúl háború, ezek közé az államok közé tartozik például Mali, Burkina Faso, Szudán, Mozambik és Niger. Ezen konfliktusok miatt a földművesek félnek kimenni a földjeikre és gondozni, betakarítani a termést, mert tartanak a fegyveresek támadásaitól.

A koronavírus-járvány az afrikai kontinensen is éreztette hatását. Az afrikai országok többsége a járvány megjelenésének kezdeti szakaszában komoly korlátozásokat vezetett be, mivel félő volt, hogy ha a vírus bekerül a legszegényebb negyedekbe akkor rengeteg ember eshet áldozatul. Főként mivel ezen országok többsége nem tehette meg, hogy szinte azonnal és megfelelő mennyiségű oltóanyagot szerezzen be minden állampolgárának, emellett akadtak országok, amelyek anyagi forrás hiányában nem engedhették meg maguknak a vakcina vásárlást, de voltak olyan országok is, amelyeknek nem volt erre alkalmas diplomáciai kapcsolatrendszerük. A vírus megjelenése a turizmus szempontjából is komoly gondokat okozott, ugyanis tizenöt afrikai államban a GDP több mint 10%-át teszi ki az idegenforgalmi ágazat, további húsz államban pedig több mint 8%-ot tesz ki az idegenforgalmi részesedés. A turizmus legnagyobb mértékben a Seychelle-szigeteken, a Zöld-foki-szigeteken és Mauritiuson járul hozzá a GDP-hez (25% felett). Valamint a szubszaharai országok közül Nigériában, Etiópiában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Kenyában és Tanzániában is több mint egymillió ember megélhetését biztosítja az idegenforgalom. Ez jelentős visszaesést okozott a légitársaságoknak is, mivel nemzetközi repülőtereket zártak be a vírus miatt, aminek következtében 4,4 milliárd dolláros kiesés jelentkezett ezen légitársaságoknál. Továbbá a koronavírus hatásai nagymértékben rontották a demográfiai mutatókat, ugyanis sok serdülőkorú lány maradt ki az iskolából, jellemzőek a korai kiházasítások, illetve korlátozott a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzájutás, ezen tényezők pedig kontinens szerte növelték a termékenységi rátákat. A becslések szerint ennek következményeképp 2050-ig a földrész népessége a duplájára fog emelkedni, ezzel meghaladva a két és fél milliárd főt.

A koronavírus-járvánnyal való globális küzdelem közepén kellett a világnak szembe néznie egy újabb, már korábban előre jelzett energiaválsággal, aminek következtében az elmúlt 25 év legmélyebb pontjára kerültek az olajárak. Afrika nagy részén nincsen elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű olajfinomító-kapacitás, ezért sok államnak Ázsiából és Európából kell importálnia a benzint és más kőolajtermékeket. Oroszország 2022 márciusában ideiglenes exporttilalmat vezetett be a gabonafélékre és a műtrágyákra, amelynek következtében destabilizálódtak a piacok. Oroszország jelentős műtrágyagyártó, illetve -exportőr, főként a nitrogénműtrágyák tekintetében, az agrár-élelmiszeripari termelés biztosításához pedig a műtrágyák kulcsfontosságúak. Valamint ezen nitrogénalapú műtrágyák elengedhetetlen összetevőjének a földgáznak a drágulása is hatással van az agrárszektorra. Így egyre költségesebbé válik az alapvető élelmiszerek előállításához szükséges gabonák és egyéb haszonnövények termesztése, ami komoly gondot jelent a helyi gazdáknak. Azonban ez megszorításokra ösztönözheti a gazdákat, mely az egész földrészen éhezési hullámokat idézhet elő, valamint az agrárszektorra támaszkodó országok esetén olyan nemzetgazdasági folyamatokat indíthat el, amelyeknek következménye gazdasági visszaesés lehet.

Számos segélyszervezet foglalkozik az éhezés elleni küzdelemmel a világ minden táján, amelyek élelmiszerrel, gyógyszerrel és orvosi segítséggel látják el a szegénységben élő családokat. Fontos szerepet töltenek be a háborús övezetekben és a természeti katasztrófák által sújtott területeken, ugyanis biztosítják a sürgősségi ellátást a katasztrófák által érintettek számára. Továbbá vannak olyan szervezetek, melyek főként a szegény családból érkező gyermekek számára biztosítanak tápláló étkezéseket az iskolában. Azonban az összes ilyen jellegű szervezet célja közös, hogy felszámolja a szegénységet és a gyermekéhséget. Ilyen humanitárius segélyszervezetnek minősül a Világélelmezési Program, mely az ENSZ élelmezési segélyekkel foglalkozó része, az UNICEF, mely az ENSZ Gyermekalapja, valamint a Save the Children, mely világszerte védi a gyermekeket 1919 óta.

A fentiek alapján tehát láthatjuk, hogy Afrika nincs könnyű helyzetben, illetve ezeknek a kihívásoknak a kezelése hosszútávon érhető el. Mindemellett ezen kihívások okán várhatóan egyre több országban gazdasági, társadalmi és politikai zavarok fognak kialakulni (lásd Gabon, Niger).