A Közép-Európa Társaság szervezésében sor került a 2021/2022-es tanév első nyílt panelbeszélgetésére a Budapesti Corvinus Egyetemen. A Magyarországot megszállt szovjet katonák idén 30 éve hagyták el országunkat. Erre emlékezve jött létre a kedd esti esemény, melynek moderátora Lampé Ágnes, újságíró; rádiós és tévés műsorvezető volt. Meghívott vendégeink voltak Dr. Jeszenszky Géza (történész, egyetemi tanár), aki többek között 1990 és 1994 között a Magyar Köztársaság külügyminisztere, majd Magyarország washingtoni, később norvégiai és izlandi nagykövete volt, Dr. Rácz András, (történész, egyetemi docens) Oroszország szakértő és Dr. Keskeny Ernő, Magyarország moszkvai nagykövete. Sajnos Dr. Keskeny Ernő hivatali tevékenysége miatt nem tudott részt venni a programon. Az eseményt Tóth Eszter, a CEA elnöke nyitotta meg, melyben felhívta a figyelmet a diákszervezet tagfelvételijére, melyet én is az olvasók figyelmébe ajánlok. A szervezethez szeptember 26-a, vasárnap éjfélig lehet a felvételi pályázatokat elküldeni, melynek linkjét itt találhatjátok.
Visszaemlékezés ’56-ra
Lampé Ágnes felvezetésével első körben meghívottjaink arra keresték a választ, hogy Magyarország hogyan jutott el a szovjet kivonulás időszakához. Először Jeszenszky Géza eleveníti fel külügyminiszteri tisztségének körülményeit. Az Antall-kormány tagjaként részt vett a szovjet csapatkivonási egyezmény tárgyalássorozatában, melynek előkészítése már az 1989-es évben megkezdődött. Még mielőtt rátértünk volna a ’90-es évek eseményeire, Jeszenszky Géza az 1956-os forradalomra emlékezett vissza. Fiatal kamaszként nagy hatással voltak rá az októberi események, hiszen egy ilyen időszak feldolgozása senkinek sem jelentett könnyű feladatot. Ezért is olyan különleges, hogy külügyminiszterként részt vett a szovjetek kivonulási folyamatában.
1989. június 16.
Nagy Imre újratemetésén Orbán Viktor, akkori ellenzéki politikus, tartott beszédet, mely nemzetközi szinten is nagy port kavart. A politikus országos nyilvánosság előtt követelte a szovjet csapatok kivonását. Jeszenszky Géza ekkor találkozott először személyesen Orbán Viktorral, Magyarország jelenlegi miniszterelnökével. Egyértelmű volt, hogy mindenki azt szeretné, ha az országban állomásázó katonák végre visszatérnének saját otthonukba, viszont számos politikus és gondolkodó, köztük Jeszenszky Géza szerint is ennek nem a Hősök terén, világnyilvánosság előtt lett volna a helye. Ennek kapcsán Lampé Ágnes tette fel a kérdést, hogy vajon Orbán Viktornak és beszédének volt-e bármilyen szerepe is az 1990-es szovjet kivonulásban. Rácz András szerint a beszédben elhangzottak csupán retorikai fogásként értelmezhetőek, hiszen a kivonulást illető tárgyalások már 1989-ben megkezdődtek, melyről az ellenzéknek is pontos információi voltak.
Nyugodt és csendes magyar rendszerváltás
Rácz András hívta fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy a ’89/90-es rendszerváltás időszakában a szovjetek még bőven állomásoztak az országban, ezért a tárgyalások és az átmenet során nagyon kellett figyelni arra, hogy minden a lehető legnyugodtabban és legbékésebben történjen, Orbán Viktor beszéde ezért is volt merész húzás. Nem lehetett tudni ugyanis, hogy a megszálló erők beavatkoztak volna-e a folyamatokba, ha valami nem az ő érdekeik szerint történik az országban.
A kivonulás vitás kérdései
Lampé Ágnes vezette tovább a beszélgetést a szovjet kivonulási tárgyalások nehézségei felé. A szovjet állomásozás bő 30 éve alatt számos olyan laktanya, repülőtér, katonaváros épült, melyek a szovjet csapatok igényeit voltak hivatottak kielégíteni. A konzultációk során felmerült ezen épületek leendő sorsa és az is, hogy kit mi illetne meg a kivonulás alkalmával. A szovjetek úgy gondolták, hogy a magyarországi beruházásaikat az államnak vissza kellene térítenie, mely összeget 50 milliárd forintban határozták meg. Természetesen magyar oldalon is voltak követelések, melyek a megrongált épületek, műemlékek felújítását fedezték volna. A tárgyalássorozatok elhúzódtak és végül 1992. november 11-én született meg a nullszaldós megállapodás, mely alapján egyik fél sem teljesítette a követeléseket és nem fizettek egymásnak semmit.
Mindent elvittek az utolsó szögig
Jeszenszky Géza fejtette ki az álláspontját, mely szerint a szovjetek hatalmas károkat okoztak ittlétük alatt a magyaroknak. A katonavárosokból a csapatok minden mozdítható elemet elvittek, a bútoroktól az utolsó kábeltömbig. Az épületeket ért károkon kívül a nukleáris szennyezés kockázatával is kellett számolniuk a magyaroknak, ugyanis az országban atomfegyvereket is tartottak. A ’60-as években világossá vált a Szovjetunió számára, hogy ha a háború során nukleáris fegyverekre lesz szükség, nem lehet mindent Ukrajnából pótolni, ezért tárolóállomásokra van szükség, melyeket a Varsói-szerződés országaiban alakítottak ki. Ennek „köszönhetően” kerültek Magyarország területére nukleáris fegyverek, mely megállapodást Kis-Moszkvaként ismer el a köztudat.
Visszatérve a kivonulás tárgyalásaira, a szovjet haderő számtalanszor közeledett „barátságosan” a magyar félhez, mely közeledések sokkal inkább burkolt zsarolásnak voltak tekinthetőek. A szituáció érdekességére Rácz András világított rá, mely szerint pont a Szovjetunió részesült folyamatos zsarolási alapokban, méghozzá az Egyesült Államok részéről. A máltai csúcstalálkozón a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió megegyezett abban, hogy a közép-európai függetlenedési reformokat támogatni kell, egy szó, mint száz, a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk a térséget.
Jelcin Oroszországa és az összeomlás
Lampé Ágnes a program második felében az 1990-es évek utáni időszakra terelte a szót, melynek középpontjában az orosz gazdasági válság jelenik meg. Gorbacsov utódja, Borisz Jelcin, írta alá a Magyarországgal kötött nullszaldós megegyezést, ezzel is megalapozván egy demokratikusabb Oroszországot. Sajnos ezen törekvése Jelcinnek kudarcba fulladt az oligarchák és a korrupció miatt, melyre Jeszenszky Géza is utalt. Később Rácz András vette át a szót, aki az orosz gazdasági összeomlás körülményeivel folytatta a beszélgetést. Ahogy azt az Oroszország szakértő is említette, az országnak hatalmas katasztrófával kellett szembenéznie. Az orosz polgárok 10 000%-os inflációval szembesültek egyik napról a másikra, az emberek megtakarításai percek alatt váltak értéktelenné. Lampé Ágnes tette fel a kérdést, vajon Oroszország befolyása megmaradt-e a kivonulás után Magyarországon. Rácz András válaszából kiderült, hogy az orosz gazdasági összeomlás közepén Magyarország sorsa a kutyát sem érdekelte. A szakértő szavaival élve, a két országot kölcsönös érdektelenség jellemezte, mivel amíg Magyarország az átmenetre és nyugati orientációra fókuszált, addig Oroszország próbálta kezelni az államcsőd adta sűrű napirendeket.
Forrás: https://twitter.com/henrysoderlund/status/1180476489202110464/photo/1
Egy kis aktuálpolitika
A program végéhez közeledve Lampé Ágnes a 2010-es évek változásairól kérdezte a szakértőket. Meghívottjaink arról beszélgettek, hogy hogyan változott meg Orbán Viktor hozzáállása Oroszországhoz. Rácz András indította a diskurzust ebben a témában, és arra világított rá, hogy a váltás időpontja pontosan megfigyelhető Orbán Viktor politikájában. Egy kis előtörténetként említeném meg, hogy a 2000-es évek I. Orbán-kormányára az oroszellenes politika és erős fellépés volt a jellemző, illetve eddigi karrierje is ezt tükrözte, gondoljunk csak a Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédére. A 2010-es évekhez közeledve valami átfordult a politikájában.
A váltás
2009-ben Orbán Viktort Szentpétervárra invitálták, mely bizonyos szempontból furcsának tűnhet, mégis egyértelmű miért őt hívták. A Gyurcsány-kormány lemondása után alakult ideiglenes kormány vezetője ekkoriban Bajnai Gordon volt, ezért feltehetnénk a kérdést, hogy az oroszok miért nem a kormányfőt hívták országukba. Rácz András szerint akkoriban már egyértelmű volt, hogy a 2010-es tavaszi választáson Orbán Viktor fog nyerni. Vagyis az oroszok a leendő miniszterelnökkel kívántak leülni beszélgetni. Rácz András ehhez a ponthoz köti, Orbán Viktor pálfordulását.
Senkit nem lepett meg a 2010-es választások eredménye, bejött a papírforma, Orbán Viktor nyert, kormányprogramjában pedig már keleti nyitást hirdetett, ami Rácz András szerint csupán retorikai fogás, és egyáltalán nem újkeletű ötlet. A szakértő kifejtette, hogy már a 2002-es Medgyessy-kormány programja is tartalmazott olyan elemeket, melyek az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok kialakítását voltak hivatottak szolgálni. (Természetesen ezeket Orbán Viktor teljes mértékben ellenezte.) Ami újdonság a 2010-es Orbán kampányban, hogy a keleti nyitás ebben az esetben nem csak gazdasági, hanem már politikai együttműködést is tartalmazott.
Orosz-magyar két jó barát?
A kedd esti beszélgetés utolsó témája Oroszország és Magyarország kapcsolatára irányult. Ez volt az esemény első olyan pontja, amikor a két meghívott szakértő egy kérdésben nem értett egyet. Rácz András szerint nincs elvi alapú barátkozás a két ország között, csupán pragmatikus, üzleti, félelemmel teli kapcsolat lehetséges, és szerinte illúzió azt gondolni, hogy egy NATO-tagállamot Oroszország bármilyen alapon is barátként kezelne. Jeszenszky Géza álláspontja, hogy Oroszország barátként kezelése nem egy rossz megközelítés, hiszen politikai modellként is megjelenhet példaként, mint illiberális rendszer. Illetve fontos megemlíteni, hogy az utóbbi időben Magyarországot rengeteg kritika érte a nyugati szövetségesek részéről, míg Oroszországtól ilyen jellegű visszajelzésre nincs és valószínűleg nem is lesz példa.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Oroszország kiemelkedő szerepet játszott Magyarország múltjában és történelmében, illetve ahogy azt a jelenlegi politika is mutatja, az orosz szerep továbbra is meghatározó lesz a Kárpát-medencében.
Borítókép forrás: https://twitter.com/88I15/status/1224878027936534529/photo/1
Legutóbbi hozzászólások