Keresztes hadjárat a lengyel szexuális kisebbségek ellen

Évek óta harcol a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság vezette varsói kormány az úgynevezett „LMBT-ideológia” ellen. Szerintük a szexuális kisebbségek „kihívóan” viselkednek a tradicionális családi nézeteket képviselő lengyel társadalommal szemben – emiatt mára az ország közel egyharmada „LMBT-mentes” övezetnek nyilvánította magát. Elemzésünkben bemutatjuk, hogyan lett a lengyel politika legforróbb témája a melegjogok kérdése, milyen hatással van ez az LMBT-közösség tagjaira, és hogyan próbál fellépni az ügyben az Európai Unió.

2021. március 11-én csütörtökön az Európai Parlament tagjai nagy többséggel megszavazták azt a javaslatot, amely által az egész Európai Unió területét „LMBT-baráttá” nyilvánították. Az indítvány csupán szimbolikus természetű, nem tartalmaz kötelező érvényű törvényeket, jogi normákat, mégis nagy jelentőséggel bír. A határozat egy válaszreakció az elmúlt években látszólag egyre növekvő homofóbiára és a szexuális kisebbségek egyre gyakoribb hátrányos megkülönböztetésére néhány uniós tagállamban. Az egyik ilyen ország, ahol egyre nagyobb diszkriminációs nyomást helyez a kormány az LMBT-közösségek tagjaira, Lengyelország, ahol 2019-től kezdve már többszáz regionális önkormányzat „LMBT-mentes övezetnek” deklarálta magát. 

A parlamenti javaslatot megelőzte március 8-án Clément Beaune, a francia Európa-ügyi minisztérium nyíltan homoszexuális államtitkárának lengyelországi látogatása, mely során a lengyel hatóságok – saját elmondása szerint ­­– nyomást gyakoroltak rá, hogy ne látogasson el Kraśnik városába, ami történetesen az LMBT-mentes övezet tagja. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) tagadta a vádakat. 

A lengyel LMBT-mentes övezetek már létrejöttük óta konfliktust jelentenek a lengyel kormány és az Európai Unió között. Az Unió szerint ezek a zónák alapvető emberi jogokat sértenek meg, melyekben az LMBT-közösségek tagjait hátrányosan diszkriminálják, míg a lengyel kormánypárt szerint ezzel a helyi közösségek csupán a tradicionális keresztény-konzervatív családi értékeket akarják megőrizni.  

Az LMBT-mentes zónák Lengyelországban

Azokat a regionális adminisztratív területeket tekinthetjük „LMBT-mentes zónának”, amelyek önkormányzata elfogadott egy olyan javaslatot, amiben kiáll a tradicionális konzervatív családmodell mellett, és/vagy nyilvánosan ellenzik az „LMBT-ideológia” térnyerését. Jelenleg több mint száz ilyen helyi önkormányzatról beszélhetünk (ebbe beletartozik öt vajdaság is, amelyek a legnagyobb lengyel regionális adminisztratív egységnek számítanak), ezek nagyrészt Lengyelország délkeleti részén találhatóak, és az ország egyharmadát teszik ki. 

Magukat LMBT-mentes övezetnek nyilvánító közösségek Lengyelországban
Forrás: Wikimedia Commons

Az első ilyen zónák 2019-ben alakultak ki, miután Varsó liberális polgármestere, Rafał Trzaskowski ugyanazon év februárjában nyíltan támogatta a WHO kezdeményezését arról, hogy az iskolai szexuális felvilágosítás részévé váljon a szexuális kisebbségekről való oktatás. Ezt kihasználva a PiS egy olyan propagandahullámot zúdított az országra, amely során az LMBT-kisebbséget mint egy káros külföldi (értsd: nyugati) ideológiát próbálták bemutatni, ami veszélyezteti a tradicionális lengyel keresztény társadalmat.

Karöltve a lengyel egyházzal és az ultrakonzervatív Ordo Iuris think-tankkel, a PiS egyfajta keresztes hadjáratot indított a lengyel szexuális kisebbségek ellen, és arra ösztönözte az önkormányzatokat, hogy fogadjanak el hasonló, LMBT-ellenes javaslatokat. 

Jelenleg ezekben az LMBT-mentes övezetekben nem figyelhető meg konkrét hátrányos jogi megkülönböztetés a szexuális kisebbségek ellen. A legtöbb önkormányzat csupán retorikájában ellenzi a „káros LMBT-ideológia” térnyerését, és aktívan támogatja a hagyományos családmodellt. Mindazonáltal ezen övezetek létezése aggodalomra adhat okot a helyi szexuális kisebbségek tagjainak. Sokan jelezték közülük, hogy nem érzik magukat biztonságban lakóhelyükön, valamint hogy a kormány aktívan diszkriminál ellenük, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy jogaikat és fizikai épségüket biztosítsák.

A meleg az új migráns 

A 2015 óta kormányon lévő populista PiS az európai menekültválság idején erősítette meg hatalmát Lengyelországban, részben az erős bevándorlásellenes retorikájukkal. Ez az időszak viszont múlófélben van, és úgy tűnik, most sikerült egy új ellenségképet találni az LMBT-kisebbségek képében, ami ellen egységbe forraszthatják a lengyel társadalmat. 

A párt retorikájában a szexuális kisebbség egy ideológiának felel meg, aminek a „terjedése” veszélyezteti a lengyel életmódot, a gyerekek fejlődését, a tradicionális keresztény értékeket, és a hagyományos lengyel családformát. A „terjedés” ellen való védekezéssel kampányolt a 2020-as lengyel elnökválasztási kampány során a PiS által támogatott Andrzej Duda is, aki szerint az „LMBT-ideológia” rosszabb, mint a kommunizmus. 

Andrzej Duda az észak-lengyelországi Piszben kampányol a 2020-as elnökválasztás előtt
Forrás: Andrzej Duda Facebook-oldala

Egyértelműen politikai eszközről van tehát szó, aminek a célja, hogy aktivizálja az ország keresztény-konzervatív szavazórétegét, valamint, hogy az LMBT-kisebbséget támogató pártokat nemzetellenesnek, hazaárulónak tüntesse fel. Erre azért volt szükség, mert a statisztikák alapján addig általában csak a lengyel szavazók fele vesz részt a választásokon. A stratégia viszont úgy tűnik, működött, ugyanis a 2019-es szenátusi és parlamenti választásokon a részvételi arány már 62 százalékra emelkedett, majd a 2020-as elnökválasztás második fordulójában már 68 százalék volt.

A szexuális kisebbségek elleni kormányzati támadás egy másik lehetséges indoka lehet Lengyelország demográfiai válsága is. A lengyel állam népessége 2010 óta évről évre csökken. Bár az elmúlt 5 évben nőtt a migrációs ráta, a születések száma továbbra is stagnál, a korosodó társadalom miatt pedig a természetes szaporulat 2013 óta negatív előjelű. A gyermekvállaló családok hiánya, valamint a várható élettartam növekedése hosszú távon komoly gazdasági és társadalmi gondokat okozhat. 

Az állam és egyház egyesítése

Lengyelország Európa egyik legvallásosabb országa. A lakosság mintegy 86 százaléka vallja magát katolikusnak, és egy számottevő részük aktívan is gyakorolja vallását. A katolicizmus mindig is meghatározó volt történelmük során a lengyeleknek. A XIX. században, amikor Lengyelország az ortodox vallású Orosz Birodalom területéhez tartozott, a vallás oroszlánszerepet játszott a lengyel nemzeti tudat fennmaradásában, majd a XX. század végén a rendszerváltás idején is fontos politikai szerepet töltött be a szekuláris kommunista diktatúra ellenében. Ennek következménye az, hogy a vallásosság és a katolikus egyház a mai napig meghatározó tényező a lengyel társadalomban és politikában. 

Mivel a PiS szavazóbázisa megegyezik az ország legmélyebben vallásos társadalmi rétegével, nem csoda, hogy a párt és az egyház gyakran kooperál egymással. A lengyel katolikus egyháznak mindig is érdeke volt az abortusztörvények minél keményebb szigorítása, valamint a szexuális kisebbségek elnyomása. Ezek elérésben segített is a PiS kormányzása, az együttműködéssel pedig a párt az egyház támogatását is maga mögött tudhatja, amivel sok lengyelt tudnak befolyásolni a választások idején. Tökéletes példa erre az az eset, amikor 2019 augusztusában (három hónappal a parlamenti választások előtt) a krakkói érsek „neomarxista szivárványos pestisnek” nevezte az LMBT-közösséget.

Szintén érdemes megemlíteni a kormányközeli NGO, az Ordo Iuris munkásságát. Ez az ultrakonzervatív, ultrakatolikus think-tank hozta létre a sok önkormányzat által elfogadott „Családok Jogainak Önkormányzati Chartáját”, amely, habár nem tesz utalást, és nem támadja közvetlenül az LMBT-közösséget, a család megfogalmazásában nagyon szigorú, hagyományos, diszkriminatív definíciókat alkalmaz. Ugyanez ez a szervezet segítette a lengyel kormánypártot az abortuszellenes törvényjavaslatok megfogalmazása során is.

Nemzetközi hozzáállás

Az LMBT-közösség tagjainak élete eddig sem volt könnyű Lengyelországban, azonban az elmúlt években sokkal nehezebbé vált. A lengyel állam nem fogad el semmilyen egynemű élettársi kapcsolatot, és nem engedi a meleg pároknak a gyermekek örökbefogadását. Egy európai LMBT-érdekvédelmi szervezet, az ILGA-Europe értékelése alapján az Európai Unión belül Lengyelország teljesít legrosszabbul a szexuális kisebbségek védelmében.

Ezek alapján nem csoda, hogy a nemzetközi közösség – főleg az Európai Unió nyugati tagországai – aggodalommal figyelik az LMBT-kisebbség ellen irányuló diszkriminatív intézkedéseket, retorikát. Az Európai Parlament tagjai már 2019 decemberében jelezték, hogy elítélik a Lengyelországban található LMBT-mentes övezetek kialakítását, és állásfoglalás kiadására bíztatták az Európai Bizottságot is. 2020 szeptemberében Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is szóvá tette a problémát az Európai Unió állapotáról szóló évértékelő beszédében.

„LGBT-mentes övezet”-tábla egy lengyel város határában
Forrás: lgbtfreezones.pl

Emellett találhatunk olyan, magát LMBT-mentesnek nyilvánító lengyel városokat is, amelyektől megvonták az európai uniós támogatásokat – és olyanokat is, amelyekkel egykori testvérvárosai felmondták a partnerséget a kirekesztő intézkedések miatt.

A jövőre nézve

Jelenleg megjósolhatatlan, mi várhat még ezek után a lengyel LMBT-kisebbségre, és mi lesz a sorsa az őket diszkrimináló övezeteknek. Az Európai Unió egyre nagyobb nyomást próbál helyezni a varsói kormányra, így elképzelhető, hogy a nemrég elfogadott jogállamisági mechanizmus következtében csökkenni fognak a kormány nyílt támadásai, és nem valószínű, hogy diszkriminatív jogi kötéssel bíró törvények egyhamar megjelennének Lengyelországban.

Szintén bíztató, hogy a lengyel ombudsman, Adam Bodnar aktívan küzd a lengyel LMBT-közösség tagjainak jogaiért, és többször fordult már a bíróságokhoz, hogy érvénytelenítsen LMBT-ellenes határozatokat, ezek során pedig több alkalommal is sikerrel járt. 

Szerző

Boros Erik Szilárd

Külügyi elemző munkacsoportunk tagja

További elemzéseink