A magyar és lengyel politikai rendszer összehasonlítása a 2023-as októberi lengyelországi törvényhozási választások tükrében

Ebben az elemzésben a 2023-as magyarországi és lengyelországi politikai rendszert kísérlem meg összehasonlítani egyedi szempontrendszer alapján. Az elemzés alapja és oka a 2023-as őszi lengyel törvényhozási választások és annak az eredménye. Azért gondolom ezt az elemzést megvalósíthatónak, mert hasonló történelemmel rendelkező, múltú országokról tudunk beszélni ebben a helyzetben. A történelem elmúlt 100 évében alapvetően hasonló politikai berendezkedés volt jellemző a két országra. Ezek az események a náci megszállástól kezdődtek, majd mindkét ország a Szovjetunió és Moszkva irányítása alatt működött. 1990-től viszont nem ugyanolyan formában, de mindkét ország visszanyerte a függetlenségét és liberális demokráciában saját maga alakíthatta a sorsát. A két ország földrajzi elhelyezkedése is hasonló, annak ellenére, hogy Lengyelország kiterjedése és lakosságszáma négyszer akkora, mint Magyarországé, a politikai kultúra hasonló ezen országok között.  Ezen érvek miatt azt gondolom, hogy releváns az elmúlt évek 2 választását összehasonlítani.

Az elemzés célja egy elfogulatlan összehasonlítás. Egy összehasonlító elemzés írása 2 választásról és a politikai rendszerek aspektusairól. Az elemzés nem megfejteni szándékozza a választások kimenetelét, inkább a rendszerek hasonlóságait és különbségeit mutatja meg. Az elején a választások előzményeit, az induló pártokat vetjük össze, illetve a hozzá kapcsolódó népszavazást és szavazási rekordok hasonlóságait. Majd a következő részben a választások eredményére térünk át, konklúziót vonunk, illetve az összehasonlítás relevanciáját is megvizsgáljuk.

Választások előzményei

Minden demokratikus választás előtt a pártok kampányolnak, reagálnak az ország legnagyobb problémáira és a nemzetközi helyzetre. Magyarországon 2022-ben az orosz-ukrán háború kitörését követően tartottak választásokat április 3-án. Így a háborúhoz és a két országhoz való viszony a választási kampány elemét alkotta. Ezzel szemben a lengyel választás napján, 2023. október 15-én a háború már másfél éve tartott, illetve az esélyes pártok között nincs konfliktus ebben a kérdésben. Inkább az abortusz és az abortuszhoz való viszony döntötte el a szavazók magatartását.

Nagy pártok

A következő bekezdésekben a két ország pártjait fogom szemléltetni és megkeresni a hasonlóságokat és különbségeket a választáson induló erők között. A nagy kormányzópártokat tekintve a Fidesz és a PIS között nagyon sok hasonlóságot találunk. Mindkét párt több éve van hatalmon. A Fidesz 12, a PIS (Jog és Igazságosság) 8 éve vezeti az országot. Ezek a tömörülések hasonló irányvonalat, ideológiát, gondolkodásmódot képviselnek és a szavazóbázisaik szociológiai összetétele is hasonló véleményem szerint. Mindkét párt nagy többséggel nyerte meg az előző választásokat, legnagyobb, legkiterjedtebb, az országban legtöbb helyi szervezete és tagja van. Hasonlóan szuverenista, tradicionális értékekben hisz, az egyházakat támogatja. Nyugat-Európához képest fundamentálisan konzervatív nézeteket képvisel. Egyedül a 2 párt külpolitikájában látok különbséget. A PIS és Jarosław Kaczyński Oroszországgal szemben egzisztenciális félelmet érez, ezért Ukrajnát támogatja fegyverszállításokkal, míg a Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök második európai vezetőként egy háború közepén Pekingben tárgyal a két ország kapcsolatairól. Ugyanakkor az EU-val szembeni konfliktussal teli viszony megegyezik.

Kis pártok

Mindkét országban választási szövetségekbe tömörültek a választásokat megelőző ciklusban ellenzékben működő jelentősebb támogatással rendelkező erők. Viszont nem ugyanolyan politikai stratégiát alkalmaztak. Magyarországon az Orbán-rendszert egy inkább baloldali központú, liberális, centrista választási szövetség hívta ki Egységben Magyarországért néven. Ebben a szocialista DK, a progresszív liberális Momentum, illetve a magát konzervatívnak nevező Jobbik, illetve még három nagyon kicsi párt, a zöld LMP, Párbeszéd és MSZP is részt vett. A lengyel ellenzéki stratégia szerint külön listákon indultak az együtt kormányozni kívánó pártok. Külön kampányt bonyolítottak le. Több kisebb párt alkot választási szövetséget, ezek a szövetségek szeretnék koalícióban irányítani az országot. A Donald Tusk vezette Polgári Koalíció, azaz egy jobbközép, atlantista párt, Harmadik út, amely a centrista Polska 2050 és a Lengyel Néppárt nevű magyar Kisgazdapárthoz hasonló agrárpártból áll, illetve a nevéhez hűen antifasiszta, a magyar MSZP-től balra elhelyezkedő Baloldal (Lewica). Ezek a pártok külön listákon indultak el a választásokon. A szövetségeken túl a radikális jobboldali pártok is megtalálhatóak ezekben az országokban. A magyarországi Mi Hazánk (5,8%) és a lengyel Konföderáció párt (7,2%) szinte ugyanannyi százalékos támogatottsággal szerepelt ezeken a megmérettetéseken. Ezek a pártok szélsőjobboldali, euroszkeptikus, nemzeti radikális, szuverenista nézeteket vallanak.

Szavazási rekord

Magyarországon a tavalyi évben nagyjából a választókorú lakosság 70 százaléka vett részt a választásokon. Ez azt jelenti, hogy szinte ugyanannyian, mint 2018-ban. (70,2). A részvétel az európai átlag szintjéhez képest is magas volt, illetve a rekord-részvételtől (2002) csak 0,3 százalékponttal maradt el. Lengyelországban még ennél is pozitívabb dolgokról lehet beszámolni. A lakosság 74%-a szavazott valamelyik párt jelöltjére, ezzel az 1989-90-es rendszerváltás óta a legmagasabb részvételt regisztrálták az országban. Ez azért érdekes az elemzés szempontjából, mert azt jelenti, hogy a lakosság többsége érdekelt abban, hogy alakítsa az országa sorsát. A kormányok és a győztes pártok nagy legitimitással dönthetnek az ország jövőjéről. Az állampolgárok többsége felhatalmazta őket a további szolgálatra. Az ellenzéki pártokra is sokan szavaztak, viszont ez sokkal reprezentatívabb eredmény arra nézve, hogy a jövőben máshogy kell politizálniuk, ha nyerni szeretnének.

Népszavazás

Az előző bekezdéseken túl még egy közös pontot tudunk felhozni a két ország választási mechanizmusai közötti összefüggésekre. 2022 áprilisában és 2023 októberében is a választások napján egy országos népszavazást is tartottak. Mindkét helyen a választások előtt kormányon lévő párt javaslatára tartottak 2 eseményt ugyanazon a napon. Úgy gondolták, hogy ez mobilizálni fogja a szavazókat. A kevésbé aktív, de inkább az addigi kormánypártra szavazó választókat akarták nagyobb számban választásra bíztatni.  A PIS és a Fidesz is úgy alakította a kérdéseket, hogy a „nem” válaszra könnyű legyen szavazni, továbbá olyan kérdéseket tettek fel, amelyek a saját agendájukhoz igazodott. A Fidesz az úgynevezett gyermekvédelem témát használta, amely azért jó erre a célra, mert az ellenzék nem igazán tudott erre reagálni. A PIS kérdései az állami vagyon privatizációjáról, nyugdíjkorhatár megemeléséről, határmenti acélkerítés lebontásáról, illetve menedékkérők elosztásáról szóltak. Megállapíthatjuk azt, hogy ugyanaz volt a módszer, viszont az eredmény nem egyezett. A lengyel esetben 40 százalék volt a részvétel, a magyar esetben 47 százalék érvényes szavazat érkezett. Mindkét esetben a hatályos jogszabályok szerint érvénytelen népszavazások születtek, ugyanakkor a választások eredménye teljesen máshogy alakult a két nagy párt számára.

Választások eredménye

Az elemzés nem a pontos végeredményt hivatott bemutatni, hanem egy összehasonlítást kíván megkísérelni, így ebben a bekezdésben nem a számokra, hanem a választási térképre térünk ki.  A választási térképekből az láthatjuk, hogy egy biztos közös pont, hogy a nagyvárosokban és a városokban az akkor ellenzékként aposztrofált, nyugatos, progresszívebb erők kaptak többséget. Vidéken az akkor kormányon lévő, konzervatívabb, tradicionális értékekben gondolkodó erők. Annyi különbséget tudunk felfedezni, hogy a lengyel példában vidéken az előző választásokhoz képest az ellenzék támogatottsága a választási részvétel növekedésével egyenes arányban nőtt. Ez is az egyik oka annak, hogy valószínűleg az eddig ellenzékben lévő választási szövetségek fognak kormányt alakítani.

A 2002-es MSZP-SZDSZ koalíció története

A lengyel választási eredményt én a 2002-es magyar választási eredményhez tudnám hasonlítani. Nem csak a két országban kialakuló legnagyobb részvétel miatt, hanem jóval inkább az eredmény miatt. 2002-ben a magyarországi választásokat két fordulós rendszerben bonyolították le, ekkor még itthon is kétblokkrendszer volt, két ugyanolyan nagyságú, de ideológiában szignifikánsan különböző tábor állt egymással szemben. 2002. április 21-én hivatalos végeredmény szerint a Fidesz-MDF lista szerezte a legtöbb mandátumot az egyéni választókerületekben elért eredményeinek köszönhetően 188 mandátumot, ez a helyek 49%-ra volt elég, azaz nem tudott kormányt alakítani. A Magyar Szocialista Párt 179 mandátummal és 46 százalékkal a második lett, a mögötte beért SZDSZ 5 százalékával és 19 mandátummal szociál-liberális kormány alakult abban az évben. Ugyan a Fidesz-MDF megnyerte a választásokat, de az MSZP-SZDSZ tudott kormányt alakítani a következő 4 évre. Valószínűleg Lengyelországban is ilyen forgatókönyvre lehet készülni.

Az összehasonlítás nem releváns?

Véleményem szerint az ilyen és ehhez hasonló összehasonlítás és konklúziója hasznos lehet a pártoknak, politikusoknak, akár a tudománynak is. A pártok, szakértők, stratégák, kampányfőnökök tudnak tanulni a másik országban bekövetkezett változásokból, hibákból, illetve a jól sikerült ötletekből is. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy már a rendszerváltás sem zajlott le ugyanúgy a két országban. Ugyan sok hasonlóságot felfedezhetünk a 2 ország történelme és politikai múltja között azt is látnunk kell, hogy a kultúrák különböznek egymástól. Míg Lengyelország az államszocializmus alatt minden nap küzdött a szabadságáért, a társadalom az egyházzal közösen mindig ellenfele tudott lenne a moszkvai parancsot teljesítő pártfőtitkárnak. A társadalom a rendszer teljes ideje alatt lázadozott. Ezzel szemben Magyarországon az 1956-os forradalmat követően nem történt ellenszegülés a hatalommal szemben 1989-ig. A legvidámabb barakkot és a Kádári kompromisszumot tulajdonképpen a magyar emberek elfogadták. Az életszínvonal legitimálta a politikai elnyomást. Ez egy óriási különbség politikai kultúra szempontjából, és ez lehet egy oka a később kialakult különbségeknek.

Konklúzió

Összességében azt gondolom, hogy az általam vizsgált aspektusok közül többen találunk hasonlóságokat ezen országok között. A pártrendszer elemei közül a nagy pártok, illetve a kisebb nacionalista pártok szignifikánsan hasonlóak az én értelmezésem szerint. Továbbá azt gondolom, hogy a lengyel ellenzék stratégái tanultak a magyar választások esetéből, ezért jutottak arra az álláspontra, hogy külön kampány és külön listákon indulnak. Illetve olyan megállapítást is tennék, hogy a lengyel kormánypárt átvette a magyar kormánypárttól az országos népszavazás ötletét a hatékonyabb mobilizálás érdekében. Véleményem szerint a választási részvételi rekord és a választási térkép elemzése jól megmutatja, hogy nem tér el nagyon sokban a két politikai kultúra egymástól. Ezen megállapítások ismeretében azt pontosan láthatjuk, hogy különböző országok eseményei hatnak egymásra, alakítják egymás politikáját. Azt láthattuk ebben az esetben, hogy egy másfél évvel korábban lezajlott választás nagy hatást gyakorolt egy közelmúltbeli választásra.