Joe Biden amerikai elnöknek a beiktatása óta eltelt időben szembe kellett néznie az elődje által hátrahagyott problémákkal, a világjárvány okozta gazdasági válsággal, egy polarizált társadalommal és számos más krízissel, melyek csak arra várnak, hogy Washington megoldja őket. Mire az elnöki ciklus eléri 100. napját, elkészülnek az első komolyabb elemzések, melyek az új adminisztráció tevékenységeit veszik górcső alá.
2021 tavaszának második második CEA-panelbeszélgetésén megtárgyaltuk az eddigi legfontosabb elnöki lépéseket, meghívott szakértő vendégeinkkel magyarázatokat, illetve lehetséges jövőbeni forgatókönyveket is kerestünk A Közép-Európa Társaság által megrendezett április 26-i online esemény összefoglalóját itt olvashatják.
Az eseményen résztvevő szakértők voltak:
- Lakatos Júlia – a Méltányosság Politikaelemző központ elemző munkatársa,
- Kaló Máté – független külpolitikai elemző, akinek kutatási területei az amerikai belpolitika, az euroatlanti kapcsolatok
A 2020-as választások – trendek, mintázatok
Első körben vendégeink arra keresték a választ, hogy a 2020-as választások alkalmával milyen trendeket, tendenciákat figyelhettünk meg. Ehhez elengedhetetlen az amerikai választási rendszer alapszintű ismerete, valamint a bástya-és billegő államok fogalma, ezért beszámolónk során erre is kitérünk.
A választási rendszer alapjai
Az Amerikai Egyesült Államokban az elnököt nem közvetlenül választják, hanem az államokon belül a választópolgárok elektorokra szavaznak, akik később megválasztják az elnököt. Ez az elektori kollégium egy 538 tagból álló testület, amely az elnök megválasztásáért felel. Az egyes államoknak annyi elektora van, amennyi az állam által Kongresszusba küldött szenátorok és képviselők száma összesen. Az elektori szavazatok számát a tízévenként megrendezett népszámlálási adatok alapján határozzák meg. A jelölteknek 270 elektori szavazatra van szükségük, hogy elnyerjék az elnökséget. Összességében azt mondhatjuk, hogy az elektorok számát figyelembe véve a jelölteknek érdemesebb a nagyobb lakosságú államok szavazatait megszerezni.
Billegő államok
Az első kérdés kapcsán még fontos tisztázni a bástya és billegő államok fogalmát, mivel a tendenciákat illetően ezeknek nagyon fontos szerepe van a választás értékelésében. A republikánusok számára például elég biztos államoknak számítanak az északi-hegyi államok, a vadnyugat belső államai, a déli államok többsége és Alaszka. A demokratáknak kedveznek a közép-atlanti államok, a nyugati part államai és Hawaii, továbbá a főváros, Washington D.C. is a baloldalhoz húz. Billegő államok alatt azokat a szövetségi tagokat értjük, ahol egy számjegyű a különbség a jelöltek között, vagyis hol a republikánus, hol a demokrata oldal elnökjelöltjére szavaznak többségében a választók. Ilyen például Colorado, Ohio, Florida vagy Arizona.
Vendégeink egyetértettek abban, hogy a következő választások alkalmával is fontos szerepe lesz majd a billegő államoknak, hiszen Biden, hagyományosabb politikusként programjával több államot is sikerült a maga oldalára állítania, de újraválasztása természetesen összefügghet jövőbeni politikai sikereivel, vagy buktatóival. A különböző társadalmi rétegek különleges szerepet kaptak a választások során, ugyanis speciális kampánymozgalmaikkal sikereket értek el egy-egy állam preferenciájának alakulásában. Például a Georgia államban elért győzelemhez nagyban hozzájárultak az afroamerikai-urbánus szavazatok, amelyek hozzájárultak a 2016-os állás megfordításához. Abban mind Júlia, mind Máté egyetértett, hogy a következő négy évet nagyon nehéz lenne prognosztizálni, tekintve a koronavírus-járvány okozta megváltozott körülményeket, és a folyamatosan változó kül-és belpolitikai eseményeket.
Az elmúlt 100 nap – a demokraták iránya Trump után; formalitások, belpolitikai dilemmák
Washington D.C. tagállami szintre emeléséről
A második kérdés keretében szóba jött Washington D.C. tagállami szintre emelése körül zajló viták, és az amerikai főváros szándékai, lehetőségei is. Kaló Máté szerint az a konfliktus alapja, hogy bár a főváros lakossága nagyobb, mint egyes államoké, mégsem rendelkeznek megfelelő politikai képviselettel. Mindezt annak ellenére, hogy például adót ugyanúgy fizetnek – így ez a kényes szituáció politikai feszültséget gerjeszt az államok között.
Továbbá azt is sérelmezik a főváros demokrata képviselői, hogy náluk jóval kevésbé meghatározó államok, mint például az amerikai „heartland” államai, vagy a közép-nyugati kisebb államok ugyanúgy 2 szenátort küldhetnek a szenátusba, mint a legnépesebbnek – és legdemokratábbnak – számító New York vagy Kalifornia állam. A demokraták emiatt a jelenlegi politikai megoszlásban alulreprezentáltnak érzik magukat, és az amerikai főváros állammá emelésével kompenzálnának, vagy legalábbis javítanának a helyzetükön. Természetesen ez ellen a republikánusok tenni fognak, hiszen a kvázi szenátusi többségüknek köszönhetően meg tudják majd akadályozni az erről szóló indítvány átengedését.
A poszt-Trump évek első formalitásai
A panelbeszélgetés során természetesen szó esett Donald Trump korábbi intézkedéseiről, politikai lépéseiről és azok hatásairól a Biden adminisztrációra. Meghívott elemzőink egyetértettek abban, hogy az első 100 nap intézkedései lényegében mind szimbolikus döntések voltak, és a konfliktusok nagy részére majd csak a következő időszakban lehet számítani. Lakatos Júlia szerint az elnöki ciklus első 100 napja olyan, mint egy kegyelmi periódus. Ekkor kerül sor a szándéknyilatkozatokra mind az állampolgárok, mind a politikai ellenfelek felé. Joe Biden esetében ilyen volt a párizsi klímaegyezménybe, illetve az Egészségügyi Világszervezetbe való visszalépés, valamint a nyílt kiállás a demokrácia és az emberi jogok elismerése mellett a külpolitikában.
A belpolitika dilemmái
Kaló Máté meglátása szerint érdekes lehet Biden infrastrukturális fejlesztési programja belpolitikai szempontból, hiszen ez egy olyan terület, amit nehéz nem támogatni – sőt, maga Donald Trump is ígéretet tett az infrastruktúrafejlesztésre korábbi kampányában – vagyis a republikánus államoknak is érdekében állna segíteni ezt a projektet. Ezt Lakatos Júlia számos adattal alátámasztotta, eszerint Biden infrastrukturális csomagja 52%-os támogatottságot élvez az országban, ami tulajdonképpen annak elismerése, hogy nagy szüksége lenne a projektre az Egyesült Államoknak. Több állam számos más szempontból is nehéz helyzetben áll, vegyük például a költségdeficitek és az államadósság növekedését az adók csökkentése miatt.
Továbbá, ha a kulturális aspektusát vesszük a republikánus államok vezetéseinek, tisztán látható a hagyományosan intézményesült rasszizmus és a rendőri túlkapások problémája is. A Black Lives Matter-mozgalomról Kaló úgy véli, hogy míg egyes társadalmi csoportokban nagyon támogatják, mások éles kritikával illetik – a republikánusok nagy része például marxista mellékzöngéket lát a BLM-ben.
Lakatos Júlia szerint az identitáspolitikának nagy szerepe lesz a Biden-adminisztrációban, mivel nagy hangsúlyt fektetnek a különböző kisebbségi csoportok képviseletére. Összességében azt mondhatjuk, hogy ez a jelzésértékű politizálás bővítheti a demokraták szavazóbázisát, viszont hosszú távon ez a szegmentált politika káros lehet a közösség egészére nézve.
A koronavírus-járvány miatt elakadt az amerikai választási körzethatárok újrarajzolása, mely a tízévenkénti népszámlálás adataira alapszik, – a pártok szándékait illetően viszont számos érdekességgel találkozhatunk. Ha minden jól megy, akkor még idén sor kerül a Redistricting Process-re , melyet az állami törvényhozásokban hajtanak végre. Az ezzel kapcsolatos szabályozások államonként eltérőek, így akár kreatív átrajzolásra is lehetőségük van az ezt tárgyaló bizottsági tagoknak. Kaló Máté szerint néhány körzethatár átszabásával a republikánusok akár „ki is túrhatják” a demokratákat a Képviselőházból.
Biden külpolitikája
Az esemény során megkérdeztük vendégeinket arról, hogy mit gondolnak a Biden-adminisztráció Közép-Európa politikájáról, lehetséges-e nyomásgyakorlás például Magyarország vagy Lengyelország felé. Lakatos és Kaló egyetértett abban, hogy bár Magyarország a NATO megbecsült tagja, számíthat bizonyos „megtorlásra”, nyomásra az USA felől, a korábbi magyar külpolitikai lépések miatt. Erre példa, hogy míg az Egyesült Államok elkötelezett az emberi jogok és a kisebbségek védelmében, addig Magyarország esetében ez megkérdőjelezhető. Lengyelország esete abból a szempontból bonyolultabb, hogy az országban számos helyen állomásozik amerikai katonai bázis, melyek katonai és védelmi célokat szolgálnak Oroszországgal szemben, így a lengyel demokrácia és a jogállamiság kérdése kevesebb hangsúlyt kaphat Amerika szempontjából.
Előrejelzések 2024-ről
A beszélgetés utolsó témája az egyik legfrissebb bejelentéssel volt kapcsolatos, mely szerint Joe Biden újraindulna a 2024-es elnökválasztáson. Elemző vendégeink azt a lehetőséget is vizsgálták, hogy Joe Biden helyett a jelenlegi alelnök, Kamala Harris induljon a választáson. Teljes volt az egyetértés abban, hogy Kamala Harris elnökjelöltsége nem adott, egyrészt mivel a jövőbeni pártpreferenciák változását még nem lehet megjósolni, másrészt az alelnök csak akkor indulhatna a pozícióért, ha Joe Biden még elnöki ciklusának vége előtt lemondana hivataláról. A jelöltség valójában még ekkor is kétséges lenne, mivel a 2024-es választás előtt versengő előválasztási mezőny is várható, így Kamala Harris helye bizonytalan lenne a jelöltek között.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy eseménydús 100 nap van a Biden adminisztráció mögött, viszont az igazán nagy csaták még csak most vannak kilátásban a 78 éves elnök számára. Számos kül- és belpolitikai ügyben kell viszontagságokkal számolnia az elnöknek, így az is kérdés, hogy egyensúlyozásra törekvő politikája meddig lesz kivitelezhető.
Az eseményt Varga Viktor, a Közép-Európa Társaság alelnöke moderálta. A panelbeszélgetésről készült felvételt ezen a linken nézhetik vissza.
Felhasznált források:
Legutóbbi hozzászólások