Latin-Amerika magában foglalja Mexikót, a Karib-térséget, illetve a Dél-Amerika területén elhelyezkedő, újlatin nyelvet beszélő országokat. A térségben az Egyesült Államok befolyása már a dél-amerikai országok függetlenedése óta fennáll, köszönhetően az akkoriban megfogalmazott Monroe-doktrínának („Amerika az amerikaiaké”), ami nem engedte, hogy más kontinensen található országok befolyást szerezzenek a térség felett. Az USA azóta is a latin-amerikai országok egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, de mégis mennyire fontos manapság külpolitikailag ez a térség az Egyesült Államoknak? Az alábbiakban Donald Trump és Joe Biden amerikai elnökök legfontosabb Latin-Amerikával kapcsolatos intézkedéseit foglalom össze.
Mit csinált Trump?
Az Egyesült Államok Latin-Amerika politikájára a világ Donald Trump elnöksége idején az átlagosnál nagyobb figyelmet fordított, hiszen a választási kampány során például nagy hangsúlyt fektetett a Mexikóból érkező bevándorló-ellenes retorikára. Megválasztása után a térség felé irányuló politikájának alapja is legfőképp a délről érkező bevándorlók számának csökkentése volt, de ezen kívül foglalkozott a szabadkereskedelmi egyezmény megújításával és Kína térnyerésének enyhítésével is.
A bevándorlás-ellenesség legfigyelemfelkeltőbb megnyilvánulása a Mexikó és az USA határán épített fal volt, de ezen kívül Trump bejutást nehezítő rendeleteket adott ki, illetve több országtól, mint például Guatemala, Honduras vagy El Salvador, megvonta a segélyeket, így kényszerítve ezeket az országokat arra, hogy az onnan történő kivándorlás ellen fellépjenek. Hasonló okokból Mexikóval is folytatott tárgyalásokat, miután megfenyegette őket az importált árucikkek megvámolásával. Ez a stratégia azonban nem a migrációs krízis hosszútávú megoldására fókuszál, inkább csak ideiglenes megoldás.
Továbbá Trump elnöksége alatt az USA nyomást gyakorolt egyes dél-amerikai autoriter kormányokra, például Venezuelában és Kubában, azonban számottevő eredményt nem ért el, hiszen egyik országban sem történt kormányváltás. Kubában korlátozta az USA állampolgárainak az országba turistaként történő kiutazását és nagyjából 180 kubai céggel való kereskedelmet. Ez jelentős visszaesést eredményez az ország gazdasági teljesítményében. Venezuela ellen is szigorú szankciókat vezettek be és megtiltották az olaj és aranyexportot, ennek ellenére azóta sem történt kormányváltás.
Forrás: https://twitter.com/CaroL007_/status/1380703562309627910
Mit csinál Biden?
A 2020-ban megválasztott Joe Biden Trumptól nagy mértékben eltérő külpolitikai célokat fogalmazott meg, miszerint védelmezni szeretné a demokráciát, az emberi és kisebbségi jogokat. Ennek elérése érdekében a demokráciára veszélyt jelentő belső és külső tényezőket is megszüntetné, azonban kijelentette, hogy nem szabad direkt módon beavatkozni egy ország belügyeibe sem, a cél a szabad választásokon keresztül elért demokrácia.
Ezen ígéretek ellenére az USA Latin-Amerika politikája az elmúlt egy évben csak kisebb jelentőségű előrelépéseket hozott. A Trump által elkezdett mexikói határon található fal építését leállították, az arra szánt pénzt pedig visszajuttatták a Védelmi Minisztériumnak, ahonnan azt Trump a Kongresszus beleegyezése nélkül elvette, illetve eltörölték a Trump idején a bevándorlás megállításának céljából hozott rendeleteket. Továbbá a közép-amerikai országokban (Guatemala, El Salvador, Honduras) elkezdték megvonni a támogatást a korrupt szervezetektől, így segítve a demokratizálódást.
Azonban Kuba ügyében az ígéretek ellenére nem történt változás, tehát nem oldották fel a beutazási és kereskedelmi korlátokat az ország irányába, és tárgyalásokat sem igazán kezdeményeztek. A helyzet nagyon hasonló Venezuelában is, ahol szintén nem hajlandóak akár részben eltörölni a szankciókat a tárgyalások megkezdése érdekében.
Konklúzió
A Biden-adminisztráció tehát egy év alatt tett pár lépést a Trump után megöröklött latin-amerikai kapcsolatok javítására, mégis látszik, hogy a térség nem tartozott a legnagyobb prioritással rendelkező területek közé. Az összefoglalt események alapján az az elmélet is felmerülhet, hogy az USA az elmúlt években „kivonult” a térségből, a maga után hagyott helyet pedig más nagyhatalmak, úgy, mint Kína, foglalták el. Ezt az elmúlt években megnövekedett kínai befolyás is alátámasztja. A Latin-Amerikában egyre növekvő kínai kereskedelmi kapcsolatok és beruházások az Egyesült Államok és Kína versengéséhez vezettek, amire Trump a Monroe-doktrína hangoztatásával reagált, Biden pedig az USA vezetői szerepének visszaállítását tűzte ki célként.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az USA és Latin-Amerika közti kapcsolatokat ezután kétirányú kommunikáció fogja jellemezni, vagyis nem feltétlenül lesz igaz, hogy mindig az Egyesült Államok lesz a kezdeményező fél, hanem a latin-amerikai országok aktív részvételére is szükség lesz, ami szintén magyarázhatja az USA viszonylagos „passzivitását” az elmúlt években a térséggel kapcsolatban.
Legutóbbi hozzászólások