November 21-én újra megtöltöttük a Corvinus Egyetem díszelőadójának sorait. Ezúttal az eseményünk témája, kicsit az orosz-ukrán konfliktusnál maradva, a nyugati szankciók hatékonyságát és eredményességét vette górcső alá. A téma szakértői ezúttal Dr. Győrffy Dóra, politológus-közgazdász, Dr. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója és Dr. Deák András György, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa voltak. A beszélgetést Istrate Dominik, a társaság alapító elnöke moderálta.
Az első kérdés az Oroszországra ható szankciók általános jelenségére utalt. Dr. Győrffy Dóra kezdte a felszólalások sorát, ő azzal érvelt, hogy még nem volt ezen országok között a szankciókra precedens. A nyugati országok teljesen egységesen fogadják el az újabb szankciós csomagokat. Dr. Krekó Péter azt tette hozzá, hogy Oroszországon morális nyomás van, a szankciók azt jelzik, hogy egy elv, meggyőződés miatt az önérdekek, gazdasági érdekek háttérbe szorulnak. Az európai emberek 78%-a támogatja a szankciókat jelenleg. Illetve kiemelte a szankcióknak azt a jellegét, hogy egyik fél számára sem teremt előnyös helyzetet, így Európa sem jár jól vele gazdaságilag. Így tisztábban láthatjuk, hogy miért kell a korlátozó csomagok megszavazásához és elfogadásához akkora elhivatottság nyugati részről, hiszen első sorban azt kell szem előtt tartani, hogy a szomszédságunkban a háborús körülmények mielőbb véget érjenek.
A következő felszólaló, Dr. Deák András György elvek mentén fejtette ki véleményét. A normatív nézőpont szerint ezzel üzennek Oroszországnak, hogy elítélik cselekedeteit, illetve stratégiailag szeretnék megbüntetni és meggyengíteni az országot. Az első 5 csomagnak nem volt nagyobb anyagi vonzata, azonban a többinek, amelyek az olajat is érintik, annak az európai gazdaságra nézve is nagyobb hatása volt, van és lesz. Ezért nem sikerült még konszenzusra jutni a kérdésben, hogy ezeket a csomagokat bevezessék-e és ha igen, akkor hogyan és mikor. A 7-8. csomaghoz igazi költségek vannak hozzárendelve, itt további anyagi és támogatottsági problémák jelennek meg. Továbbá azt nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a szankcióknak az elsődleges céljuk a háború megállítása voltak, de a konfliktus már 8 hónapja húzódik. Azt viszont fontos kiemelni, hogy ezek az európai lépések csorbát ejtettek az orosz gazdasági potenciálon.
A második kérdés Magyarország és az Európai Unió viszonyára vonatkozott a szankciókkal kapcsolatban. Tényleg 10 millió eurós károkat okoznak a magyar gazdaságnak? -hangzott el a felütő kérdés. Dr. Győrffy Dóra szerint az európai gazdaság jelenleg elbírja a szankciókat, sőt, jobban bírja, mint az orosz gazdaság. Európának erre a télre biztosan lesz elég energiája, így gyorsabban és könnyeben válhat le az orosz gázról. 2014-ben az EU nem reagált az első orosz agressziós eseményekre, a Krím elfoglalására, ebbe a hibába pedig nem fog kétszer belefutni a közösség.
Dr. Krekó Péter véleménye szerint hazánkban az inflációs nyomás nő, viszont más európai országokban már jóval lelassult ez a teher, hiszen azzal, hogy hagyták az árakat elszállni egy időre, könnyeben állt vissza az egyensúly. A magyar kormány igennel szavazott a szankciókra, bár a kommunikációjából nem erre következtetnénk. Ennek ellenére ez az ellentétes megnyilvánulás nem egyedi a térségben, mégis nálunk az egyik leghangsúlyosabb. A szankciók támogatottsága valószínűleg csökkenni fog a megnövekedett gazdasági nehézségek és a tél hatására.
Dr. Deák András György ennek kapcsán még kiemelt pár fontos információt és adatot, amikről nem szabad elfeledkeznünk. Az Európai Unió és annak tagországai energiaimportra szorulnak és jelenleg ezen költségei folyamatosan növekednek. A háborús helyzetben Ukrajnát támogatja a közösség, viszont az ország fenntartásának és ellátásának éves költségei 100 milliárd euróra tehetők, amelyek két iraki háború költségvetésének felelnek meg. Mindeközben a másik oldalon Oroszország áll, aki az egyik legnagyobb hadsereggel rendelkezik és a legnagyobb energiaexportőr ország.
A harmadik kérdésfelvetés Oroszországra, mint gázfegyvert használó országra vonatkozott. Dr. Deák András György kezdte a felszólalók sorát. Szerinte az oroszok nem kommunikálnak pontosan. Porhintés az, amit csinálnak. Nem zárták el a gázt. Nem mondják azt sem, hogyha megszűnnek a szankciók, akkor a régi ár lép életbe újra. A legnagyobb energiaexportot nem lehet ennyi idő alatt pótolni Európának. Dr. Krekó Péter szerint a mostani lépések jelentősek. Az Európai Unió számára megszűnik Oroszország, mint export célpont. Az európai gazdaságnak nehéz leválnia Oroszországról, hiszen nagy gazdasági függőség alakult ki az energia terén, viszont fontos azt is megemlíteni, hogy az unió arra törekszik, hogy ezt a függést minél jobban csökkentse és új alternatívák után kutasson. Felmerül így a kérdés, hogy lehet Oroszország mégsem annyira fontos Európának, mint azt korábban hittük?
A következő kérdés a szankciós rezsim meglepésének problémáját vetette fel. Hiszen ez jelentősen meghatározta az orosz gazdaság és társadalom ellenállóképességét. Dr. Győrffy Dóra meglátása szerint az elmúlt időszak geopolitikai szinten is nyomot hagyó eseményei, úgymint az afganisztáni kivonulás, vagy a sokkal inkább stratégiai együttműködést érintő AUKUS-egyezmény egy töredezett nyugati szövetség képét mutatták. Ezzel szemben a NATO és az Európai Unió egy jóval egységesebb frontot hozott létre a háború kitörését követően, amelyre az orosz fél kevésbé számíthatott.
Dr. Krekó Péter is emellett érvelt. Szerinte az orosz politikai vezetés önmagát tévesztette meg, a bomló nyugati rendszerekről alkotott elképzeléseivel, amit az egyes EU-s vezetők eltérő üzeneteket és célokat közvetítő látogatásai kezdetben tovább erősítettek.
Mindezzel szemben Dr. Deák András György hangsúlyozta, hogy Oroszország hosszú távú tervezésének része volt a szankciós hatásokra való felkészülés. A kutató ezen lépések között említette a kizárólag Oroszországon belül üzemelő bankkártyarendszert, illetve a bizonyos importtermékektől való függés részleges csökkentését.
A továbbiakban Magyarország szerepét és érintettségét tárgyalták a résztvevők, amely kapcsán Krekó Péter részben a Political Capital és más európai szervezetek által végzett kutatásokra hivatkozva kifejtette, hogy a magyar társadalom az EU átlaghoz képest jóval kevésbé támogatja a szankciókat. Győrffy Dóra kiemelte, hogy a magyaroroszági híroldalak és véleményformálók egy része elég gyakran követi az orosz vezetés által közvetített narratívát és így torzíthatja a közvélemény alakulását. Deák András úgy vélte, hogy jelenleg a korábbi évek, főként gazdasági érdekeknek alárendelt magyar külpolitikája számára beszűkült a stratégiai mozgástér és egyre erősebb nyomás éri azt, a nyugati szövetségi rendszer irányából.
Az este zárásaként a közönség kérdései kerültek előtérbe. Ezek egyike az Oroszországgal való partneri viszony lehetőségeire kérdezett rá. Mindhárom szakértő egyetértett abban, hogy a korábbi évekhez képest Moszkva jelentősen elszigetelődik a nemzetközi térben és a putyini vezetés fennállásáig kevés az esély a kapcsolatok mélyítésére. Ezen kívül egy sikeres energiaimport diverzifikáció esetén az orosz fél mellékbeszállítóként térhet vissza az európai piacra.
Felvetődött a kérdések között a kínai és amerikai lehetséges érdekeltség és haszon. Ezzel összefüggésben a meghívottak szerint Kína már egy jóval távolságtartóbb politikát folytat, illetve nyíltan elítélte az orosz agressziós cselekményeket. Ezen felül a téli olimpia nyitónapja után tett közös deklarációhoz képest, sokkal inkább a deeszkaláció mellett kiálló Peking jelent meg.
Az Egyesült Államok haszonszerzését mindhárom fél inkább rövidtávúnak nevezte, hiszen az orosz hatalmi potenciál gyengülésén túl, Washington hosszú távon nem érdekelt a háborúban, mivel az visszavetné európai partnerei gazdasági teljesítményét és jólétét, ami közvetett módon kihanta az USA-ra is. Győrffy Dóra a jelenlegi transzatlanti együttműködést, a korábbi évek amerikai izolacionista politikájával való végleges leszámolásként értékelte. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a szankciók nagy összefogást és elhivatottságot követelnek meg a nyugati hatalmaktól, hiszen sok gazdasági problémát okoz ez Európának is. A legfontosabb most az, hogy kicsit a rövid távú hatásokat és érdekeket félre tegyék az országok, és a hosszútávú spektrumra fókuszáljunk. Elsődleges cél Oroszország gazdasági képességének visszaszorítása és így az orosz-ukrán háború lezárása. A szankciók elsősorban a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért küzdenek, mely hosszútávon sokkal fontosabb, mint a jelenleg kiváltott gazdasági visszaesés és gyengülés kezelése. Összeségében azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzet Európának egy jó lehetőséget adott arra, hogy orosz függését csökkentse és új lehetőségeket keressen, akár gazdasági partnerek és energiaexportőrök terén is.
Legutóbbi hozzászólások