Litván-kínai konfliktus, avagy a modern kori Dávid és Góliát harca

Litvánia a maga 2,8 millió főt számláló lakosságával, világszinten 45. legmagasabb egy főre jutó GDP-jével aligha számít a világgazdaság főszereplőjének vagy nagyhatalomnak. Mindezek ellenére a kis balti állam 2021 júliusa óta egy egyre elmérgesedő konfliktusba keveredett a nálánál majdnem 148-szor nagyobb Kínával, amelyben egyre több európai ország kénytelen szerepet vállalni.

2021 nyarán Litvánia egy tajvani nagykövetség létrehozását jelentette be a fővárosban, Vilniusban, amely november 18-án valóban meg is nyílt. Mindez azonban súlyosan sérti Kína nemzetközi politikában képviselt „egy-Kína elvét”, amely alapján a Kínai Népköztársaság Tajvant nem ismeri el önálló országként és Kína részeként tekint rá. A legtöbb ország ezen elvet mindeddig tiszteletben tartotta. Az eddig bevett gyakorlat szerint az egyes országok elkerülték a Tajvan név használatát és ehelyett annak fővárosának nevével, Tajpej megnevezéssel ismerték el a nagykövetségeket. Ezen status quo-t rúgta fel Litvánia.

Mindez gyors és határozott választ eredményezett Kína oldaláról. Az ázsiai nagyhatalom leépítette a kis balti állammal való diplomáciai kapcsolatait és korlátozta minden litván áru, majd később minden litván alapanyagokból készült vagy alkatrészekkel rendelkező áru importját, ezzel nyomást helyezve nem csak az országra, de a litván beszállítókkal rendelkező egyéb európai cégekre egyaránt. Mindezek hatására a beijingi litván nagykövetség munkatársai és a nagykövet el is hagyták az országot.  Litvánia válaszában jelezte, fenntartja magának a jogot a Tajvannal való kapcsolatai szorosabbra fűzéséhez, miközben tiszteletben tartja az “egy Kína elvet”.

Forrás: https://twitter.com/rumblstrip/status/1462565732437225474/photo/1

A bojkott hatására több német vállalat és gazdasági intézmény sürgeti a konfliktus megoldását és igyekszik a litván kormányt és államfőt meggyőzni a konfliktusból való kihátrálásról. 2022 januárjában a Német-Balti Kereskedelmi Kamara levélben fordult a kormány több miniszteréhez, amelyben azt állítják, hogy számos vállalat túlélése vált kérdőjelessé és amennyiben nem rendeződik a kérdés elkerülhetetlen lesz egyes cégek bezárása vagy kivonulása az országból. Ezt megerősíti, hogy egy hónappal korábban a litván miniszterelnök Ingrida Simonyte találkozón vett részt több német autóipari céggel, köztük olyan jelentős szereplőkkel, mint a Continental, amely megbeszélésen ezen aggodalmak merültek fel.

A konfliktus legújabb fejleményeként pedig az Európai Unió a WTO-hoz fordult, Kínát illegális kereskedelmi gyakorlattal vádolva. Beijing ugyan tagadja a vádakat, de az EU állítása szerint hiteles dokumentumokkal rendelkeznek, amelyek bizonyítják a litván importáruk vámkapuknál történő rendszerszerű elutasítását. Az Európai Kereskedelmi Biztos, Valdis Dombrovskis szerint mindeközben igyekeznek egy „békés” megoldást találni, azonban eddig ez nem sikerült így az EU él a World Trade Organization-ben birtokolt jogával.

A konfliktus háttere

Ezen konfliktust rengeteg eltérő érdek mentén igyekszik befolyásolni több aktor, és habár elsőre tűnhet jelentéktelennek tekintve Litvánia, mint ország méretét, az eseménysor komolyabb következménnyel járó végeredményig is juthat.

Sok szempontból nem meglepő, hogy pont Litvánia körül alakult ki ezen konfliktus. A kis balti ország történelme során nem először kerül szembe óriás világbirodalmakkal, elég csak a Szovjetunióból való kiválásra gondolni 1990-ben, amely évben első balti országként mondta ki függetlenségét. Ezen történelmi múlt több litván parlamenti képviselő szerint is hozzájárulhatott, hogy Litvánia szemben találta magát Kínával, hiszen az ország identitásának része a bátor kiállás morális értékei mellett. Mindezek mellett a viszály több előzménye is felfedezhető. Litvánia 2021 májusában kilépett a kínai 17+1 együttműködésből, amely főleg a posztszovjet térség országai és Kína közötti kapcsolatot volt hivatott erősíteni. Indoklásként kiábrándító eredményekre hivatkozva Litvánia a többi résztvevőt is kilépésre biztatta és egységes, mind a 27 EU tagországot magába foglaló együttműködés létrejöttét sürgette a Kínával való kapcsolatok terén.

Mindezek mellett a litván belpolitika is nagyban befolyásolja az események alakulását. 2022 januárjáig Litvánia egységesen kommunikálva állt ki azon joga mellett, hogy Tajvannal diplomáciai kapcsolatot létesítsen, miközben tiszteletben kívánja tartani az „egy Kína elvet”. Január első heteiben azonban elkezdtek feltűnni az első belső konfliktusokra utaló jelek. A litván elnök, Gitanas Nauseda, egy rádióinterjúban hibának nevezte a Tajvan név használatát és azt állította mindez nem volt vele előre egyeztetve. Ezzel tulajdonképpen a konfliktus mérséklésére kérve Gabriel Landsbergis külügyminisztert, aki tagadta, hogy ne konzultált volna az államfővel az elnevezésről. Ezen kormány és államfő közötti vita megtöri az egységes kommunikációt és akár a jelenlegi, határozott Kínával szembeni kiállásból való kifarolásig is vezethet amennyiben a két hatalmi ág nem képes egységes fellépést tanúsítani az ügyben. Érdemes megjegyezni, hogy nem ez az első konfliktus a kormányfő, Ingrida Simonyte és az államfő, Gitanas Nauseda között, akik korábban már a Covid járvány megfelelő kezelési módjaiban se értettek egyet, ráadásul Nausea pont Simonyte legyőzésével került az elnöki székbe.

Ingrida Šimonytė és Gitanas Nausėda. Forrás: https://twitter.com/NowaEuropWschod/status/1128925125561208833

Kína számára az „egy-Kína elv” egy hosszú távon, konzekvensen képviselt alapelv, amelyet eddig érvényesíteni tudott a nemzetközi politikában is. Az elsőre akár túlzónak is tűnő reakció hátterében az állhat, hogy a litván eset precedenst teremthet más országok számára, amely a kínai vezetés számára elfogadhatatlan módon ezen elv megdőléséhez is vezethet. Ahogy a kínai állam szócsöveként szolgáló Global Times egy cikkében is szerepel: „nem lesz lehetőség arra, hogy triviális erők mint Litvánia az egy-Kína elv megrengetése felé vezessék a nyugati világot”. Ráadásul, akár a jelen helyzet fennmaradása is presztízsveszteséggel járhat, amennyiben Litvánia nem hátrál ki a konfliktusból és zárja be/nevezi át a nagykövetséget.  Így feltehetőleg a nyomás nem fog csökkenni és kétséges, hogy létezik esély olyan mértékű európai fellépésre, amely Kínát a viselkedése megváltoztatására kényszeríthetné.

Az EU és annak tagországai egyfajta kényszerűségből váltak a konfliktus részeivé. A BBC szerint okozott kisebb ellenérzést, hogy Litvánia a lépéseit nem egyeztette előre az EU-val, hanem a bojkott életbe lépése után kért segítséget. Azonban Beijingben az is meglepetést kelthetett, hogy az EU kiállt Litvánia mellett még ha nem is kifejezetten határozottan. Kérdéses, hogy esetleg egyes országok a gazdasági károkat és Kína várható rendíthetetlenségét látva áthelyezik-e a nyomást Litvániára, vagy az EU képes lesz egységes maradni a kérdésben.

A konfliktus megoldása egyelőre nem látszik körvonalazódni, azonban a végeredmény több szempontból is érdekes lehet. Amennyiben Litvánia meghátrál, az indikálhatja Kína befolyását az európai kontinensen és intő jel lehet bármely más kisebb ország vezetésének, amely szembe merne helyezkedni bármilyen kínai érdekkel. Amennyiben viszont az EU egységes és határozott fellépést mutat, az jelezheti, hogy igenis valamely mértékben ellensúlyozható a kínai akarat konfliktusos kérdésekben, Tajvan előtt pedig felcsillanhat a remény, hogy a precedenst látva több más ország is megfontolja a szigetországgal való diplomáciai kötelék szorosabbra húzását.

Szerző

Varga Gábor

Geopolitika Szakmai Szekció tagja

További elemzéseink