Ha az ember figyelte a híreket az utóbbi időben, többször is szembetalálkozhatott a Wagner-csoporttal az orosz-ukrán háború kapcsán. Zsoldoshadsereg alatt fizetett katonák csoportjáról beszélünk, akik nem egy adott ország hadseregéhez tartoznak, hanem egyéni szerződések alapján vesznek részt fegyveres konfliktusokban [8]. Ilyen privatizált hadseregek létezése a mai világban viszont aggályokat vethet fel. Ezen félelmek remek példája, hogy a Wagner-csoport még 2023 júniusában hadat üzent Oroszországnak és Moszkva ellen vonult, míg azelőtt az orosz-ukrán háborúban orosz oldalon harcolt. A példa jól mutatja, hogy nehezen lehet ellenőrizni a tevékenységüket, a megbízhatóságuk ingatag, a jogi státuszuk is megkérdőjelezhető ezeknek a zsoldos csapatoknak. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy a zsoldoshadseregek hogyan működnek emberi erőforrások és pénzügyek terén, milyen jogi státusszal rendelkeznek, hiszen, ha jobban átlátjuk a helyzetüket, akkor könnyebb megvitatni, hogyan lehet szabályozni őket.
Történelmi kontextus
A zsoldoshadsereg nem egy újkeletű dolog, az első zsoldosok, akikről vannak említések i. e. 700 körül a görögök voltak, akik az Asszír Birodalomban tevékenykedtek zsoldosként [1]. De a Magyar Királyságban is voltak zsoldoshadseregek: a leghíresebb a fekete sereg volt a 15. században. És ne feledkezzünk meg a Svájci Gárdáról sem, talán a leghíresebb zsoldosok a világon, akik a 15. századtól kezdték el védeni a pápákát és védik őt a mai napig is. Tehát a zsoldosok, akikről vannak feljegyzések már közel 3 évezrede léteznek. Persze ez szinte természetes, hiszen háborúkba mindig kell emberi erőforrás, és ha valaki moralitását nem zavarja, hogy más országért vonul hadba, akkor jól kereső vállalkozás is.
A zsoldoshadseregek felépítése
Három különböző típusba lehet besorolni a magán katonai társaságokat: 1) azok, amelyek haderőt biztosítanak a fronton, 2) azok, amelyek stratégiai tanácsokat és képzést biztosítanak, 3) logisztikát, fenntartást és információ beszerzést biztosítanak [2]. Szóval amikor zsoldoshadseregekről beszélünk, nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy azok fronton harcoló csapatok. A zsoldoshadseregek profitmaximalizáló cégek, államok vagy magánvállalatok szerződtetik őket, hogy pénzért cserébe, általában külföldön vegyenek részt konfliktusokban vagy védjék az értékeit a szerződtetőnek. Fontos megjegyezni, hogy ezek a hadseregek veteránokat vesznek fel, nem ők képzik a saját katonáikat, így csökkentve a kiadásaikat [3]. Ez leginkább az első és második típusú magán katonai társaságokra igaz. A fizetés a zsoldosoknak jóval versenyképesebb, ha megnézzük a Silent Professionals, afrikai tengeri védelmi munkáért napi 700-800 dollárt adnak évi 26 hét munkával, avagy évi 145,600 dollárt, míg az Egyesült Államok hadseregében egy százados 8 év tapasztalattal is csak 89,888.40 dollárt keres. Ezért válnak a zsoldoshadseregek vonzó állásokká. Vannak olyan zsoldoshadseregek, például a Wagner-csoport, melyek államoktól a szerződésen kívül is kapnak pénzt. A Wagner-csoport felszerelést és hadianyagot kapott az orosz államtól az orosz-ukrán háborúban Yevgeny Prigozhin kérésére és fenyegetésére. Illetve a Wagner-csoport és a Rusich-csoport adományokat is fogadott az orosz népességtől. Tehát olyan szempontból privát cégek, hogy részvényesek és profitorientáltak és ez a profit a tulajdonosokhoz kerül, de legtöbb esetben állami felszereléssel, állam által képzett katonák dolgoznak államoknak.
A zsoldoshadseregek jogi alapja
Először is a magán katonai társaságokat kihívás besorolni jogilag. Civilek, harcosok vagy zsoldosok? A genfi egyezmény alapján zsoldos minden olyan személy: a) aki helyben, vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésben harcoljon; b) aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben; c) aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben és akinek valamelyik összeütköző fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígért, amely lényegesen meghaladja az érintett fél fegyveres erőinél szolgáló hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget; d) aki valamelyik összeütköző félnek nem állampolgára, vagy valamelyik összeütköző fél által ellenőrzött területnek nem lakosa; e) aki nem tagja valamelyik összeütköző fél fegyveres erőinek; és f) akit nem az összeütközésben részt nem vevő valamely állam küldött fegyveres erőinek tagjaként hivatalos szolgálatra [9]. Ezek alapján, nem lehet minden magán katonai társaságra azt mondani, hogy zsoldosokból állnak. A harcos megnevezés sem tiszta, hiszen a genfi egyezmény nem ad irányvonalakat arra tekintve, hogy egy állam hadseregébe kiket von be, így ez állami hatáskörbe esik, és az államok többsége a magán katonai társaságokat tartózkodik úgy kezelni, mint része a hadseregüknek [2]. Ezen problémák azt jelentik, hogy minden egyes „zsoldos” esetét meg kell vizsgálni, a megnevezés bonyolultsága miatt. Ráadásul az is homályosítja a magán katonai társaságok helyzetét, hogy vállalatokról van szó, ezért csak a dolgozóikat lehet törvényszék elé vinni, magának a cégnek nincsen bűntetőjogi felelőssége. Ezenkívül, többször immunitást is élveznek, például, ha az Egyesült Államokkal szerződnek.
A zsoldoshadseregek gyors terjedése
A hidegháború befejezése rengeteg következményt vont maga után. Először is több bukott állam és terror szervezet problémáját meg kellett oldani. Másodszor pedig felszabadultak katonák és a zsoldoshadseregek olcsón hozzá tudtak jutni a hidegháború alatt felhalmozott hadianyagokhoz [7]. Tehát létrejöttek destabilizált régiók, és olyan zsoldoshadseregek, melyek készen álltak ezen problémák orvoslására, persze egy állam pénzéért cserébe. Ma a legnagyobb zsoldoshadsereg felvásárló az Egyesült Államok [6]. Ennek oka a Közel-Kelet, melyet stabilizálni az Egyesült államok zsoldos csapatokkal is próbál, mint látható az első ábrán. Az ábráról le lehet olvasni, hogy egyre jobban támaszkodott ezen csapatokra az Egyesült Államok, hiszen Irakban közel fele-fele a zsoldosok és USA saját katonáinak aránya, Afganisztánban meg már a zsoldosok vannak többségben. Persze ezek a csapatok nem csak harcra vannak szerződtetve, sok esetben logisztikáért, biztonságért, vagy éppen tolmácsolásért felelősek. A zsoldosokat ugyanúgy a kereslet és kínálat elve irányítja, így akkor növekszik meg a számuk, ha fegyveres konfliktusban kell részt venni. Ezért a közel-keleti destabilizáció, az orosz-ukrán háború, különböző konfliktusok Afrikában és Latin-Amerikában a zsoldosok számának növekedéséhez vezettek. Bár azt gondolnánk, hogy az Egyesült Államoknak, egy szuperhatalomnak nincs szüksége zsoldosokra, de az amerikai emberek nem szeretnék, hogy amerikai vér árán stabilizáljon régiókat az USA, így kézenfekvőbb zsoldosokat alkalmazni [5].
Milyen veszélyekkel jár a zsoldosok jelenléte
A profittermelés a célja ezeknek a csapatoknak, ezért megkérdőjelezhető a moralitásuk, illetve a lojalitásuk is. Ezek a zsoldoshadseregek képesek háborús bűnöket elkövetni, erre példa a Nisour téri mészárlás. A pénz motiválja a vállalatokat, ezért az is megkérdőjelezhető, hogy mennyire segítenek stabilizálni régiókat, vagy megállítani a háborúkat, hiszen, ha tovább tart a konfliktus, akkor több pénzhez jutnak a szerződéseiken keresztül. Bár a konfliktusok súlyosságát csökkenti a magán katonai társaságok bevetése, hosszabb ideig is elhúzza azokat [4]. Fontos azt is megjegyezni, hogy ezen cégeknek nem érdeke, feladata a konfliktus okait megoldani, például, ha azok gazdasági kihívások. Ráadásul a szegényebb, bukott országok, akik elkezdenek alkalmazni zsoldosokat nagy veszélynek vannak kitéve, hiszen függenek ezektől a zsoldosoktól, nem tudnak saját erőből rendet teremteni. Ezenkívül mivel nincs semmilyen felülvizsgálatuk, a konfliktusok mindkét oldalán részt tudnak venni, mesterségesen meghosszabbítva a konfliktust.
Összefoglalás és a zsoldosok jövője
Rövid összefoglalásban, a magánkatonai társaságoknak kis felelőssége van a nemzetközi jogban, amelynek oka, hogy az országok használják őket, nem akarják ellehetetleníteni működésük. Etikai kérdést is felvet létezésük, több példa van a Nisour téri mészárláson kívül. Az országok nehezen tudják felülvizsgálni működésüket. Cserébe gyorsan alkalmazható csapatok, az országoknak nem kell fenntartaniuk akkora haderőt, ami költségesebb lenne, és nem is a saját népességükből veszítenek, ha a zsoldosok harcolnak.
Személyes véleményem szerint az, hogy privát cégekhez is fordulhatnak országok katonai támogatásért csak elősegíti a konfliktusok kialakulását. Szerintem sokkal erősebben fel kéne lépni ezek ellen a cégek ellen jogi úton, de amíg olyan országok, mint az Egyesült Államok szerződtetik ezeket a cégeket, addig ez szinte esélytelen, mert csak magukat akadályoznák ezzel.
Irodalomjegyzék
Legutóbbi hozzászólások