Koszovó szuverén paramétereit tekintve nem a legjelentősebb ország a Balkán-félszigeten, azonban a függetlensége körüli nemzetközi jogi és politikai konfliktus, valamint turbulens belügyei révén örökké a regionális és kontinentális közfigyelem középpontjába kerül. Az elsöprő többségben etnikailag albán (bár papíron albán-szerb kétnyelvű) ország jelen pillanatban azért érdekes számunkra, mert az albán kultúrában a nők tradicionálisan igen alárendelt szerepet voltak kénytelenek játszani. Mindennek a lenyomata pedig a mai napig érzékelhető. A női egyenjogúság albán nyelvterületen, és különösen a szigorú szokásjog maradványai által áthatott Koszovóban inkább írott malaszt, mint mindennapi valóság. A nők többségének nincs saját tulajdona, hátrányban vannak a munkaerő-piacon, a szexuális erőszakkal és zaklatással kapcsolatos metoo-mozgalom pedig csak mostanra érkezett meg az országba. A nemzet egységét szimbolikusan megtestesítő köztársasági elnök mégis nő (és nem is az első). De kicsoda ő konkrétan, honnan jött és milyen problémákkal kell megküzdenie?
Vjosa Osmani 1982. május 17-én született az akkor Titova Mitrovica néven ismert Mitrovica városában, Észak Koszovóban. Szerb többségű városba született albánként, az 1980-as években is érvényben lévő szükségállapotban és az 1990-es évek polgárháborús légkörében felnőve Osmani alapélménye a konfliktus. Tizenhat éves volt az 1999-es jugoszláv hadműveletek idején, családjával együtt ekkor őt is kitelepítették a városból számos más albán családdal együtt. Egy interjúban a Timesnak arról beszélt, a szerb katonák ekkor a szájába dugták a csőre töltött AK-47-est, úgy fenyegették.
A háború után Osmani a Pristinai Egyetemen végzett jogász alapszakot, majd a Pittsburgh-i Egyetemen, az Egyesült Államokban mesterdiplomát. Nemzetközi jogra specializálódott; amerikai alma materében végül a PhD fokozatot is megszerezte, 2015-ben védte meg disszertációját, amelynek témája az ENSZ kereskedelmi konvenciójának alkalmazhatósága Koszovóra. Politikai szerepvállalása mellett akadémiai profilját is megőrizte tehát, amelyet az is bizonyít, hogy 2006 óta a Pristinai Egyetemen, 2010 óta pedig a Koszovói Amerikai Egyetemen oktat nemzetközi jogot, de a Pittsburghi Egyetemnek is többször volt vendégoktatója.
Már kamaszkorában is politizált a későbbi államfő, az LDK (Lidhja Demokratike e Kosovës, Koszovói Demokratikus Liga) jobbközép párt aktivistájaként, amelynek a koszovói államalapítóként is tisztelt Ibrahim Rugova volt az első elnöke. Koszovói egyetemi évei alatt nem a pártnál, hanem az ENSZ koszovói missziójánál (UNMIK) dolgozott. 2006-os hazatérését követően azonban az államigazgatásba is bekapcsolódott, Fatmir Sejdiu akkori tagköztársasági (még nem kiáltották ki ekkor a független Koszovót) elnök stábjában tevékenykedett, itt élte át a függetlenség 2008-as kimondását is. Nemzetközi jogi és külügyi tanácsadói szerepe mellett 2009 augusztusában a köztársasági elnöki hivatal vezetője lett. Ebben a minőségében alapozta meg népszerűségét, ugyanis tagja volt annak a delegációnak, amely a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt a koszovói függetlenség legalitásának ügyét képviselte.
A 2010-es választásokon Osmanit az LDK színeiben, alig huszonnyolc éves korában képviselővé választották, ő pedig a székét könnyedén megőrizte a viharos koszovói belpolitikában is. Pártjának megválasztása után azonnal az egyik arcává vált, elnökhelyettese lett, s olyan, Koszovóban fontos jelentőséggel bíró parlamenti bizottságokat vezetett, mint a Kül- Diaszpóra- és Stratégiai Befektetésügyi Bizottság, vagy az Európai Integráció Bizottsága. Volt helyettes vezetője az Alkotmányreform Bizottságnak is. Képviselői évei alatt munkásságáért számos kitüntetésben részesült: 2011-ben az ENSZ Fejlesztési Programja a „társadalmi befogadás bajnoka” címmel ismerte el tevékenységét, 2017-ben a Pittsburghi Egyetemtől megkapta a Sheth Nemzetközi Teljesítmény díjat, amellyel az egyetemen a legjelentősebb, demokratikus vívmányok iránt elkötelezett nem amerikai alumnusokat ismerik el.
Sikereit Osmani úgy – vagy éppen azért? – érte el, hogy egyáltalán nem volt a pártvonalhoz lojális politikus. Élesen kritizálta 2014-ben a nagykoalíciót, amelyet az LDK Koszovó másik régi establishment-pártjával, a PDK-val (Partia Demokratike e Kosovës, Koszovói Demokrata Párt) kötött, s amelynek részeként az azóta háborús bűnökkel megvádolt Hashim Thaçi 2016-ban köztársasági elnök lehetett. (Fontos kiemelni, hogy a koszovói választási rendszer úgy működik, hogy a pártlistán személyi preferencia is megjelölhető, így egy népszerű politikus nem ejthető ki a parlamentből pusztán azzal, hogy nem kap „befutó” helyet.)
Amíg Isa Mustafa pártelnök a siker garanciáját látta a fiatal politikusban, nem került sor szakításra, olyannyira nem, hogy a 2019 őszi előrehozott választásokon őt indították miniszterelnök-jelöltnek. Kampánya során Osmani (2012-ben kötött házassága óta Osmani-Sadriu) kimondottan hangsúlyozta, szerinte Koszovó fel van készülve egy női miniszterelnökre. Személyes népszerűsége azonban nem ellensúlyozta pártja népszerűtlenségét, s néhány ezer szavazattal kikapott a Vetëvendosje (Önrendelkezés) anti-establishment párt vezetőjétől, Albin Kurtitól. A két rivális párt végül koalíciós kormányt alakított.
Bár 2020 februárjában Osmani a parlament házelnöke lett, 2020 júniusában eltávolították őt a pártvezetésből. A Pristina Insightnak nyilatkozó politikustársak már akkor „abszurdnak” írták le a döntést, s aggódtak amiatt, hogy az LDK népszerűségén is meglátszik majd az. Osmani ezt követően szeptemberben formálisan is kilépett a pártból.
Miután Thaçi 2020 novemberében lemondott, házelnökként Osmani helyettesítette őt a 2021 elejére kiírt választásokig. (A választásokra nem emiatt került sor, hanem azért, mert az LDK ugyan sikeresen megbuktatta a Kurti-kormányt, hogy kis pártokkal saját vezetésű kabinetet alakítson, de egy korrupciós ügy miatt nem volt többségük.) Osmani saját pártot alapított a választásokra Guxo! (Merj!) néven, de nem egyedül indult, hanem a Vetëvendosje-val közös listán, a korrupcióellenesség programjával. A lista hatalmas győzelmet aratott, Osmani pedig 300 000 preferencia-szavazattal a valaha volt második legnépszerűbb politikus lett Koszovóban, s messze a legnépszerűbb a női politikusok között.
Nem volt kérdés a Vetëvendosje részéről (Koszovóban is a parlament választja az államfőt), hogy a még mindig csak 38 éves nemzetközi jogászt kell a köztársaság elnökévé választani, főképpen, mivel a nők politikai reprezentációja korábban nem látott mértékben megnövekedett (6 miniszter a 15-ből, 43 képviselő a 120-ból). Bár az ellenzék bojkottja miatt csak három fordulós szavazáson, de sikerült is Osmanit megválasztani.
Bár Osmani karrierjét láthatóan nem gáncsolta a meglehetősen maszkulin koszovói politikum, a szexista kommentárok őt sem kerülték el, megválasztását követően sem. Egy képviselőtársa (és egyetemi oktatótársa) áttételesen, de félreérthetetlenül „hordóhasúnak” és „dagadtarcúnak” nevezte őt. Ám az már mutatja a közeg érezhető változását, hogy ezt követően a Pristinai Egyetem hallgatói az érintett képviselő egyetemről való eltávolításáért tüntettek.
Albin Kurti kabinetjének és az általa támogatott államfőnek hatalmas felelőssége van Koszovót illetően. A „korrupt establishment”-ellenes platform, amelyen befutottak, bizonyítottan ingatag politikailag. Hogy elkerülje az „ő sem jobb” címkét, amely valószínűleg politikai megsemmisüléséhez vezetne, Vjosa Osmaninak minden erejével meg kell próbálnia Koszovót valóban a szükséges gazdasági-társadalmi-politikai változások irányába terelni, s egy élhetőbb országot létrehozni – nem csak a nők, mindenki számára. A feladat nehézségéről azonban hűen tanúskodik a helyhatósági választásokon már látható bizalomvesztés.
Legutóbbi hozzászólások