Körkép a katonailag semleges európai országokról

Az északír kérdés és a NATO-csatlakozás

Finnország több mint hét évtized, Svédország pedig két évszázad semlegességi politikáját feladva az euroatlanti katonai szövetségbe, a NATO-ba igyekszik. De nem ők Európa egyetlen államai, amelyek még nem tagjai a szövetségnek. Végigtekintve a többi érintett országon, azt mondhatjuk: a földrajzilag Oroszországhoz közel fekvő, magát fenyegetve érző skandinávok belépése nem fogja egyelőre ledönteni a semlegesség maradék dominóit. Érdemes azonban közelebbről is megnézni, mennyire tematizálta a közbeszédet a katonailag semleges európai országokban az orosz-ukrán háború, és mennyire stabil az el nem kötelezettség pozíciója a részükről. Elemzésem először négy EU-tagállam, de nem NATO-tag országot követ végig (Ausztria, Ciprus, Írország, Málta) illetve ötödikként az örök különutas Svájcot.

Írország

Az északír kérdés (és részben ezzel összefüggésben az Egyesült Királysággal szembeni történelmi sérelmek) miatt sosem merült fel igazán komolyan a hidegháborús évtizedek alatt Írország belépése a NATO-ba. Mi több, az írek százéves önálló államiságuk kezdete óta katonailag semlegesek, még a II. világháborúban sem léptek hadba (még akkor sem, amikor 1945-re jóformán az egész világ szimbolikus jelleggel hadat üzent a tengelyhatalmaknak).

A katonai semlegesség azonban nem szükségszerű világnézeti semlegesség, és Írország ebben a tekintetben tradicionálisan közelebb áll a kollokviális értelemben vett Nyugathoz, mint annak bárhonnan érkező geopolitikai kihívóihoz.  Ennek fényében kevésbé lehet meglepő, hogy az írek az EU katonai együttműködésében (PESCO) részt vesznek, s az Egyesült Államoknak is biztosítják a shannoni repülőteret katonai tranzitforgalom bonyolítására.

NATO 30 Members, 2022
Forrás: Wikimedia Commons, 2022
(NATO 30 Members: Világoskékkel a csatlakozásra váró európai országok.)

Ellentmondásos az ír hadsereg helyzete, nemzetközi aktivitása ugyanis nem áll arányban erejével. A nemzetközi közösség relatíve konszenzuális misszióiban az ír hadsereg kimondottan proaktív, békefenntartói szolgáltak Koszovóban, Boszniában és Afganisztánban (s előtte számos más veszélyzónában) egyaránt. Mindeközben azonban a hadseregük létszáma kimondottan alacsony, holott a semleges országok – általában véve – inkább erősebb hadseregek fenntartására hajlanak. Az EU-ban rekordalacsony összeget, mindössze a GDP 0,3%-át fordítanak a védelmi büdzsére is. Konszenzus alakult ki mostanra az ír politikában abban, hogy a Fórsaí Cosanta (Védelmi Erők) aprócska tengerészete és elavult légiereje elégtelen az ország felségvizeinek és légterének a megvédésére. Ez az érzés egybevág a hadsereget 2021 folyamán átvizsgáló parlamenti bizottság jelentésének konklúziójával is.

Az orosz-ukrán háború felkavarta az állóvizet a harcoktól távoli szigeten is: a közvélemény-kutatók a NATO-csatlakozással való növekvő szimpátiát mértek. Azonban a többség, bár történelmi, igen törékeny, s a nagy politikai pártok között sem akadt még, amely egyértelműen felkarolta volna az ügyet. A NATO-tagság legegyértelműbb támogatója a politikai palettáról Cathal Berry független képviselő, aki huszonnégy évig szolgált az ír hadseregben – s leszerelése után a közvélemény elé tárta annak hiányosságait. Mindezzel együtt az országban megélénkült a vita a katonai semlegességről, holott korábban nem is számított kérdésnek.

katonailag semleges Írország katonái
Forrás: Wikimedia Commons, 2022

A konzervatív-zöld kormánykoalíció jelen állás szerint „házon belül” igyekszik megoldani a hadsereg erősítésének ügyét. Simon Coveney védelmi miniszter (az ír politikai színtéren még leginkább NATO-pártinak mondható Fine Gael párt tagja) nemrég leszögezte: Írország „nem fog egyhamar” csatlakozni a szövetséghez. Ugyanakkor elismerte azt is, hogy az esetleges szorosabb védelmi együttműködés jelen pillanatban erős témája az írországi közbeszédnek. Július folyamán azután a kormányzat bejelentette, hogy az ír hadsereg legénységi állományának zsoldját megemelik, létszámukat pedig 3000 fővel (mintegy 35 százalékkal) bővíteni szándékoznak. A katonai költségvetést 2028-ig fokozatosan szintén nagyjából 35 százalékkal tervezik bővíteni, 1,1 milliárd euróról 1,5 milliárd euróra.

Eközben Micheál Martin konzervatív miniszterelnök meglehetősen kétértelmű nyilatkozatokat tett. Miközben többször is hangsúlyozta, hogy jogilag nem kötelező népszavazást tartani a NATO-csatlakozásról, amellett is hitet tett, hogy „politikailag szükséges” az ország megosztottsága miatt majd referendumot kiírni az egyelőre csak feltételes módban felmerült kérdésről. Az észak-atlanti katonai szövetség nem nyilvánult meg az írországi fejleményekkel kapcsolatban, de alighanem továbbra is irányadónak tekinthető az előző főtitkár, Anders Fogh Rasmussen majd’ tíz évvel ezelőtti üzenete: az ajtó nyitva áll.

További elemzéseink