A NATO (North Atlantic Treaty Organization) megalapításának eredeti célja az volt, hogy a kialakuló hidegháborúban a nyugat-európai államok egy katonai és politikai szövetség létrehozásának köszönhetően felkészüljenek a Szovjetunió esetleges nyugati irányú terjeszkedésére és megelőzzék azt. Az alapító államok[1] feladatuknak tekintették a hatalmi egyensúly fenntartását és a demokrácia, valamint a civilizációs értékek védelmét is. A Szovjetunió felbomlásával azonban a NATO elvesztette eredeti célját, amiért igazából megalakult és annak hiányában az új világban megjelenő kihívások felé fordult. Ma már legfontosabb céljai közé tartozik, hogy Oroszország és Kína terjeszkedését (akár katonailag, akár gazdaságilag) kontrollálni tudja, és hogy egységes álláspontot tudjon kialakítani a világban előforduló katonai konfliktusok esetén. Utóbbira szüksége is van a Szövetségnek, ugyanis Kelet-Európa több aspektusban is fenyegetve érezheti magát Oroszország által. A helyzet az orosz-ukrán határ mentén a legkiélezettebb jelenleg, de ennek a cikknek a témája az oroszok Észak-Európát és a Balti régiót érintő lépései, melyre újonnan láthatunk példát.
Amikor a Balti régióról beszélünk, akkor 10 ország kapcsolatát tartjuk szem előtt, ezek név szerint Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Németország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország és Oroszország. Ők alkotják a Balti-tengeri Tanács (Council of the Baltic Sea States, röviden CBSS) résztvevő államainak nagyrészét.[2] A Tanácshoz tartozik még Izland, habár a sziget távolabb esik magától a Balti-tengertől.
Oroszország számára mindig is fontos volt, hogy valamennyi befolyást birtokoljon a tenger felett, hiszen északi tengeri kikötőiből nyugat felé a Balti-tengeren keresztül vezet az út. A nyugat-európai és a skandináv államok ugyanakkor pont emiatt tartják lényegesnek, hogy az európai biztonság biztosítása érdekében kézben tartsák a tenger feletti uralmat, ezzel korlátozva az orosz terjeszkedést Nyugat-Európa felé.
Forrás: https://twitter.com/IndoPac_Info/status/1486881831416860672/photo/1
Svédország szerepe
Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének 1949-es megalapítása óta Svédország sosem volt tagja és még csak fel sem merült az állam részéről, hogy csatlakozni szeretne a Szövetséghez. Azonban a NATO számára stratégiai szempontból fontos országról van szó, mivel Svédország földrajzilag nagyon közel fekszik Oroszországhoz. Kalinyingrád például, amely az orosz északi flotta egyetlen jégmentes kikötője a Balti-tenger felé, szinte az országgal „szemben” található. A NATO Svédországgal való kapcsolata jelentős, hiszen az állam egyfajta ellenőrző szerepet képes betölteni a Balti-tenger térségében, amely jól jön Nyugat-Európának.
Ennek a szerepnek a betöltését segíti, hogy az országhoz tartozik több sziget is, például Gotland, amely stratégiai fontossággal bír. Maga a sziget a legnagyobb a Balti-tengeren; aki irányítást szerez rajta, annak rálátása nyílik minden tengeri forgalomra és lehetősége van ellenőrizni azt, mind a keleti, mind a nyugati irányban. A sziget legnagyobb városa, Visby, repülőtérrel is rendelkezik, így a NATO és Svédország nem csak tengeri, hanem légi kikötőn is elérheti a szigetet és állomásokat tud kialakítani, ha szeretné.
Forrás: https://www.tagesschau.de/ausland/europa/schweden-nato-101.html
A NATO tagállamai fontosnak tartják, hogy jó kapcsolatot ápoljanak a skandináv államokkal, főleg Svédországgal és Finnországgal. Erre leginkább Oroszország agresszív fellépése óta és a Krím-félsziget 2014-es annexiója óta látunk példát. Mindkét ország a Partnerség a Békéért Program tagja és hivatalosan partnerségi kapcsolatban áll a Szövetséggel. Svédország többször vett már részt közös katonai gyakorlatozásokon; ezekre a gyakorlatozásokra katonákat és eszközöket, fegyvereket is biztosított a NATO-nak. Svédországot a NATO-val kapcsolatban szokás emlegetni úgy is, mint a fejlett ötök egyik tagját, akinek nem prioritás csatlakozni a Szövetséghez. [3]
Svédország egyre aggódóbban figyeli, hogy a Balti-tengeren a NATO, valamint Oroszország Fehéroroszországgal együttműködve egyre több tengeri hadgyakorlatot tart. A svéd külügyminiszter szerint a skandináv államnak egy pillanatra sem szabad azt hinnie, hogy az orosz hadsereg nem képes elindítani egy inváziót a térségben, ahogyan azt 2014-ben a Krím bekebelezésével tette.
Ezért a svéd hadsereg mozgósította egységeit, és katonákat, illetve fegyvereket telepített a közelmúltban Gotland szigetére. Stockholm azért reagált így, mert az orosz haditengerészet hajókat hívott át a térségben lévő kikötőibe. Valamint 2021-ben volt esedékes az orosz-belarusz közös hadgyakorlatozás, amelyről az orosz vezetés csupán annyit nyilatkozott, hogy az a közös kapcsolatépítés és a hatékonyabb együttműködés fejlesztésére szolgált. A NATO tagállamai mégis kihegyezett figyelemmel követték az eseményeket.
Mindezeknek köszönhetően Svédország úgy döntött, hogy újjáépíti légvédelmi rendszerét[4], szorosabb kapcsolatok felvételét szorgalmazza a NATO-val és semmit sem bíz a véletlenre, mert mint a védelmi tárcavezető fogalmazott: „Tudjuk, hogy Oroszország kész katonai erőt alkalmazni politikai céljai elérésére.” Peter Hultqvist svéd védelmi miniszter szerint, ha a három skandináv állam összehangolja terveit a régióval kapcsolatban, akkor azzal képesek lehetnek elriasztani az orosz vezetést egy esetleges támadástól.
Konklúzió
Összességében tehát elmondható, hogy a NATO és skandináv szövetségesei érzik az Oroszország felől jövő egyre nagyobb fenyegetést és kiszámíthatatlanságot, ennek következtében igyekszenek szorosan együttműködni és összehangolni stratégiájukat a Balti-tenger térségében. Ez mindkét fél számára előnyökkel szolgál, habár felveti a kérdést, hogy nem járna-e jobban Svédország, ha csatlakozna a Szövetséghez.
Ezzel kapcsolatban a svéd politikusok csak annyit jegyeztek meg, hogy nem szabad, hogy az ország Oroszországtól való félelmében lépjen be a szövetségbe, mert az azt jelentené, hogy Moszkva irányítja a szálakat és ezáltal túl nagy hatást gyakorol az ország külpolitikájára és katonai hadviselésére. Így tehát egyelőre nem várható svéd csatlakozás, annak ellenére, hogy az ötlet egyre nagyobb támogatottságra talál a lakosság köreiben.
[1] A NATO-t alapító államok név szerint: Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Portugália
[2] A Tanácsot a fent említett államok 1992-ben alapították.
[3] A fejlett ötök: Ausztria, Finnország, Írország, Svédország és Svájc
[4] Az ország 2018-ban vásárolta meg az amerikai Raytheon Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer legmodernebb változatát. A csomag tartalmazott többek között nagy hatótávolságú felderítő és célkövető radarrendszert, rakétahordozó- és indítóegységet és ehhez kapcsolódóan járműveket és alkatrészeket is.
Felhasznált irodalom és forrásjegyzék:
Dr. Simon, Jeffrey (2004): Partnership for Peace: Charting a Course for a New Era in: U.S. Department of State, U.S. Foreign Policy Agenda, 2004. június, pp. 28-33.
K. Chang, Felix (2017): Sweden’s Importance to NATO’s Defense of the Baltics in: Foreign Policy Research Institute, 2017.09.28.
Siposné Kecskeméthy, Klára (2012): A NATO partnerségi kapcsolatainak áttekintése, 2012. november, pp. 1-3.
Szőke, Diána (2019): A NATO válaszai a hibrid hadviselésre in: Honvédszakszervezet – HSZ, Fókuszban – Húsz éve a NATO-ban, 2019/4. szám pp. 6-7.
BORÍTÓKÉP FORRÁSA: https://twitter.com/NATOpress/status/1485635157184892929?fbclid=IwAR2PRrmnAbQlhH0062JILg-15gr7wPHltdYR1eGFL7YofKzxjyoPDTWJGxQ
Legutóbbi hozzászólások