Az elmúlt hetekben megfigyelhettük, hogy ismét felforrósodott a helyzet Ukrajna és Oroszország közös határán. Mindkét fél katonákat csoportosított át a régióba, illetve már olyan hírek is terjengenek, hogy amerikai titkosszolgálatok megkaparintották Putyin elnök tervét, hogyan akarja lerohanni Ukrajnát.
Azonban mennyire valóságos ez a felvetés? A kelet-ukrajnai konfliktus 2014-es kirobbanása óta folyamatosan visszatér fő kérdésként, pontosan mi is Oroszország terve a háborúval, mi lehet a Kreml végjátéka? Habár az elmúlt pár évben, a második minszki jegyzőkönyv aláírása óta csitultak a kedélyek a fronton, 2021-ben újra intenzív katonai mozgolódások és háborús retorika jellemezte a határrégióban meghúzódó krízishelyzetet. Korábban tavasszal megfigyelhettük, amint az orosz csapatok egy nagyobb haderőkoncentrációt hajtottak végre Ukrajna keleti határán, azonban rá pár hétre ezen csapatokat visszavonták, majd ezután nemsokkal megrendezésre került Biden és Putyin elnök között az első csúcstalálkozó, ahol szemtől szemben találkozhattak egymással a nagyhatalmi vezetők.
Novembertől kezdve újra a konfliktus intenzivitásának növelését figyelhetjük meg, szakértők szerint ez azonban más természetű, mint a tavaszi fellángolás. Oroszország mintha keményebben próbálna fellépni ezesetben, arányosan követeléseinek megnövekedett súlyával. Vlagyimir Putyin egyértelműen kijelentette szándékát: garanciát kér a Nyugattól, hogy tiszteletben fogják tartani Oroszország politikai berendezkedését, illetve, hogy a NATO terjeszkedés nem fogja elérni Oroszország határárát. Ez a követelés a Kreml szerint önmaga biztonságának oszlopos garanciája, amellyel kapcsolatban nem hajlandó kompromisszumot kötni.
Oroszország be akarja biztosítani helyzetét a nemzetközi térben, ezen követelésekkel ugyanazt kéri ki magának a Nyugattól, mint azt Kína tette egykor. A donbasszi konfliktus életben tartása és folyamatos kihasználása tökéletes eszköz a Kreml kezében arra, hogy újra és újra felhívja a figyelmet megkerülhetetlenségére a globális térben. A Nyugatot pedig lépéskényszerbe helyezi ezzel: vagy békés, diplomáciai megoldást keres Oroszországgal, ami a Kreml presztízsét és befolyását növelné, vagy agresszívan lép fel zsarolási kísérletei ellen, ezzel befagyasztva, megoldás nélkül hagyva a kelet-ukrajnai konfliktust.
Visszatérve a fő témára, azaz, hogy mennyire elképzelhető a háború kirobbanása, azt lehet mondani, mind Kijev, mind Moszkva rendelkezik megfelelő érvekkel és kapacitással, hogy egyszer és mindenkorra katonai eszközökkel megoldja a problémát, azonban a nemzetközi közösség bevonására tekintettel ez öngyilkosság lenne bármelyik fél részéről. Az ukránok fel tudnák számolni a szeparatista erőket hadseregükkel, ezzel azonban az orosz haderő beavatkozását provokálnák ki. Az oroszok is megtudnák erősíteni a szeparatista erőket saját embereikkel, ez azonban a NATO erősebb helyi jelentétét és Ukrajna még inkább nyugatra való tolódását eredményezné.
Az krízis természetesen hamar felütötte a fejét a nemzetközi politika retorikai szintjén is. December elsején a NATO tagállamok mellett Ukrajna és Grúzia külügyminiszterei összeültek Rigában, hogy megvitassák a kelet-ukrajnai szituációt, amely keretein belül Antony Blinken amerikai külügyminiszter teljes mellbedobással kiállt Ukrajna függetlensége mellett, illetve jelezte, a Nyugat készen áll további gazdasági szankciókkal sújtani Oroszországot amennyiben az megtámadja Ukrajnát. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is felszólalt a témában, aki pont, hogy az ukrán hadikoncentrációt tartja aggodalomkeltőnek a donbasszi régióban, és Kijevre próbálja terelni a felelősséget a krízis fellángolása miatt.
Szerencsére ezen hangzatos fenyegetések elhangzása óta megkezdődött a felek között a hatékony diplomáciai munka is. December 2-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 28. Miniszteri Tanácsán lehetőségük volt az ukrán, orosz, és amerikai külügyminisztereknek szemtől szemben beszélni, illetve december 7-én Putyin orosz, és Biden amerikai elnök egy online videókonferencián vettek részt, ahol a két szuperhatalom vezetői megtárgyalhatták a történteket. Sajnos a szokásos szankciókkal való fenyegetés és egymás hibáztatásán kívül több információ nem szivárgott ki a találkozóról.
Jelenleg úgy tűnik, marad a status quo a konfliktust tekintve. Sem Kijev, sem a Nyugat nem engednek Ukrajna területi szuverenitásából, míg a Kreml nem akarja feladni legfontosabb diplomáciai nyomásgyakorló eszközét, ezzel megadva a lehetőséget a NATO bővítésének a nyugati határán. Ez nem egy ideális helyzet, azonban a békére tekintettel, és az állami érdekekből kiindulva, ez a jelenlegi állapotok között az egyetlen megoldás.
Legutóbbi hozzászólások