2021. április elsején Zuzana Čaputová, Szlovákia köztársasági elnöke feleskette az új szlovák kormányt, Eduard Heger miniszterelnökkel az élén, ezzel véget vetve a március elején indult kormányválságnak.
A 2020-ban megválasztott, akkor még Igor Matovič által vezetett szlovák négypárti koalíciós kormány volt az első, amelyet bármilyen, a koronavírushoz kapcsolódó nehézség bomlasztott fel – és hogy ezt fokozzuk, ez volt talán a történelem első kormánya, amelynek közvetlen feloszlását egy félresikerült vakcinabeszerzés okozta.
Az egy hónapon át tartó krízis során a 16 tagból álló kabinetből 6-an bejelentették lemondásukat, majd március 30-án Igor Matovič kormányfő és vele együtt az egész kormány is visszalépett. Az új kormány vezetését Eduard Heger, korábbi pénzügyminiszter vette át.
Az események nagyon sok kérdést felvethetnek az olvasóban: hogyan működött eddig a négypárti koalíciós kormány? Az orosz vakcinabeszerzés tényleg ekkora súllyal rendelkezett, vagy csupán egy katalizátora volt a meglévő problémák nyilvánosságra jöttének? Mennyiben fog változni a kormány működése a jövőben? Az elemzés során ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.
A négypárti koalíció kialakulása és struktúrája
A 2020. februári választások egyértelmű győztese Igor Matovič és pártja, az OĽaNO (magyarul: Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) volt. A korrupcióellenes, populista platformon induló politikai közösség a parlamenti mandátumok 25%-át érte el, ezzel maga mögé kényszerítve a Peter Pellegrini által vezetett szociáldemokrata Smert (Irány), akik 2006 óta dominálták a szlovák politikát. Ez várható volt, hiszen a szociáldemokraták támogatása folyamatosan zuhanórepülésben volt a szlovák oknyomozó újságíró Ján Kuciak 2018-as meggyilkolása óta, ami felfedte a belpolitikai színtér hátterében megbúvó nagymértékű korrupciót.
Összesen hat párt jutott be a parlamentbe, azonban az egyértelmű volt, hogy Matovič nem fog együtt dolgozni se a legnagyobb ellenségnek tekintett szociáldemokratákkal, se a neonáci Mi Szlovákiánk Néppárttal (ĽSNS). Így alakult, hogy az új koalícióban az OĽaNO mellett a következő pártok kaptak szerepet: a jobboldali-populista Sme Rodina (SR – Család Vagyunk), a szabadelvű-konzervatív-neoliberális SaS (Szabadság és Szolidaritás) és a legkisebb koalíciós partner, a volt köztársasági elnök, Andrej Kiska által alapított centrista Za ľudí (ZĽ – Az Emberekért).
A koalíció így együtt összesen 95 parlamenti ülést foglalt el a 150-ből. Azonban hiába rendelkezett a Matovič vezette OĽaNO 53 mandátummal, már az elejétől kezdve egyértelmű volt, hogy bármilyen kormánykrízis drasztikus következményekkel járhat, és egy esetleges újraválasztást eredményezhet.
Peter Pellegrini leköszönő miniszterelnök, Zuzana Čaputová államfő és Igor Matovič az új kormány beiktatásakor – Forrás: Igor Matovič Facebook-oldala
A négypárti koalíció tizenkilenccel több mandátumot szerzett, mint a kormányalapításhoz szükséges 76. Ez azt jelenti, hogy ha egy párt kilép a már elején is megosztottnak tekintett kormányból, azzal elvész az alkotmányozó többség, ami 90 képviselőt igényel. Azonban ha még egy párt otthagyja a koalíciót, azzal a szükséges 76 alá esne a parlamenti mandátumok száma, és új szavazásokat kellene kiírni.
Ennek az elkerülése most is az összes koalíciós partner érdekében áll: utoljára 2012-ben kellett kiírni előrehozott választásokat a kormány összeomlása miatt, ami akkor a Robert Fico vezette Smer elsöprő sikeréhez vezetett, és nem kizárt, hogy egy újabb krízis esetén nem csak ők, de Pellegrini új szociáldemokrata pártja, a Smerből kivált Hlas (Hang), valamint a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt is megerősödne a parlamentben.
Az új kabinetben nem meglepően az OĽaNO-é lettek a legfontosabb kormányzati pozíciók: a belügyi, a pénzügyi, az egészségügyi és a védelmi tárca mind Matovič párttársaihoz jutott. Azonban más, szintén nagy befolyással bíró minisztériumok, mint a gazdaság, a külügy (SaS) vagy az igazságügy (ZĽ) a koalíciós partnerek kezébe kerültek.
Mit láthattunk a hírekben?
2021. március elsején kiderült, hogy a szlovák kormány korábban kétmillió Szputnyik V–vakcinát vásárolt Oroszországtól. Ez egészen addig titok volt, ameddig ezen a napon megérkezett a legelső, kétszázezer vakcinát tartalmazó szállítmány, majd Igor Matovič miniszterelnök is megerősítette a vételt – ezzel Magyarország után Szlovákia vált a második Európai Uniós tagállammá, amelyik orosz vakcinát rendelt. Ez a döntés alapvetően még nem lett volna annyira megosztó, azonban mint kiderült, Matovič erről nem egyeztetett a koalíciós partnereivel, hanem egyedül hozta meg ezt az intézkedést.
Ezzel – teljesen érthetően – magára haragította koalíciós társait, azon belül is a SaS és a ZĽ képviselőit, akik már korábban is kételkedtek Matovič járványkezelési módszereiben. Az első kritika a külügyminisztertől, Ivan Korčoktól (SaS) érkezett, aki azt nyilatkozta, hogy az orosz vakcina „a hibrid háború egy eszköze”. Ezután az SaS egyik szóvivője is beleállt Matovicba, kritizálva a miniszterelnök járványkezelését, valamint hogy egy olyan vakcinát rendelt, amelyet sem az európai, sem a szlovák gyógyszerügynökség nem engedélyezett.
A SaS elnöke, Richard Sulík felvetette, hogy a kabinet átalakítása megoldhatná a kormány problémáit. A Za ľudí elnöke, Veronika Remišová szintén Matovič járványkezelését kritizálta, valamint mindkét politikus az egészségügyi miniszter, Marek Krajčí (OĽaNO) lemondását követelte, és mindkét pártvezető belengette a koalíció elhagyásának lehetőségét. A negyedik koalíciós párt, a Sme Rodina vezetője, Boris Kollár a konfliktus enyhítését kezdeményezte, és megkérte partnereit, hogy dolgozzanak együtt továbbra is. Igor Matovič a közösségi médián válaszolt az aggályokra: szerinte a koalíciós partnerei „a Szputnyikot használják fel arra, hogy felbomlasszák a kormányt”, valamint miniszterelnökként kötelessége, hogy „mindent megtegyen azért, hogy a szlovákiai lakosok egészsége és élete védve legyen”.
Igor Matovič a Szputnyik V–vakcina első Szlovákiába érkezett szállítmányaival 2020. március 1-jén – Forrás: Igor Matovič Facebook-oldala
Az SaS és a Za ľudí követeléseit teljesítve, március 12-én lemondott Marek Krajčí egészségügyi miniszter. Sokan úgy gondolták, hogy ez a kormánykrízis végét jelentheti, azonban ez csak tovább eszkalálta a helyzetet. Sulík és Remišová ezek után ultimátumot küldtek Matovičnak: a kabinet átalakítását, és a miniszterelnök lemondását követelték március 24-ig, különben kilépnek a koalícióból. Március 17-én a Sme Rodina egyik tagja, Milan Krajniak munka- és családügyi miniszter is beadta lemondását, ez azonban elmondása szerint csupán egy politikai gesztus volt, amivel a helyzet mihamarabbi megoldását szerette volna felgyorsítani.
Március 21-én Igor Matovič kormányfő azt nyilatkozta, hajlandó lemondani posztjáról abban az esetben, ha ugyanezt megteszi Richard Sulík gazdaságügyi, és Mária Kolíková (ZĽ) igazságügyi miniszter is. Március 23-án a koalíciós partnerek teljesítették a kérést, és a két miniszter lemondott. Ezt azonban nem tette meg Matovič a határidőig, így 25-én a kormányban maradt utolsó két SaS-miniszter, Ivan Korčok és Branislav Gröhling is lemondtak.
Matovič ezután látszólag alternatív megoldás nélkül maradt, és szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy ha így folytatódnak az események, akkor a kormány elveszíti a parlamenti többségét. Március 28-án Igor Matovič bejelentette, hogy beadja lemondását, hogy egy új kormány jöhessen létre. Ezt azzal a feltétellel tette, hogy az új kabinetben helyet cserél az eddigi pénzügyminiszterrel, Eduard Hegerrel (OĽaNO).
Április elsején megalakult az új kormány Hegerrel az élen. A koalíció egyben maradt, a kormányban Marek Krajčí volt egészségügyi miniszteren kívül mindenki visszakapta a tárcáját, Matovič pedig átvette Heger pozícióját a pénzügyminiszter szerepében.
Mi állhatott a krízis hátterében?
Szlovákia történelmében nem először fordult elő, hogy majdnem felbomlott egy négypárti koalíció. A 2010-es választások során az akkor még legerősebb, 62 mandátumot szerző Robert Fico és pártja, a Smer nem talált magának koalíciós társat, ezért egy négypárti jobbközép, keresztény-konzervatív koalíció alakult, amelynek szintén tagja volt a Sulík vezette SaS is. Sőt, ekkor még Igor Matovič is az SaS listáján került be a parlamentbe.
A Sulík és Matovič közötti ellentét 2011-re vezethető vissza, amikor Matovič együttműködött az akkori ellenzékben ülő szociáldemokratákkal, aminek következtében Sulík kitiltotta őt az SaS parlamenti frakciójából.
Matovič ezután hozta létre az OĽaNO-t azzal a céllal, hogy a következő parlamenti választásokon önálló pártként indulhassanak. Erre nem is kellett sokat várni, hiszen 2012-ben a koalíció megbomlott – ebben meghatározott szerepet játszott az, hogy az SaS nem volt hajlandó támogatni a kormány javaslatát az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap kiterjesztéséről, amivel az eurozónán belüli adósságválságot akarták enyhíteni. Iveta Radičová akkori miniszterelnök ezért a szociáldemokratákkal kötött egyezséget, és a parlamenti támogatásukért cserébe új választásokat írt ki.
Andrej Dankóra, a szlovák parlament akkori házelnökére mutat a „Be van rúgva” feliratú tábla Matovičtól – Forrás: YouTube
Az ezt követő nyolc évben mind az SaS, mind az OĽaNO ellenzéki pártként funkcionált a szociáldemokraták által dominált parlamentben. Ezidő alatt Matovičot és pártját nagyon sok kritika érte: egyrészt a politikus egyfajta botrányhősként jelent meg ezekben az időkben. Egy parlamenti vitán például „Fico megvédi a tolvajokat” feliratú pólóban jelent meg, de volt, hogy egy „Be van rúgva” táblát rakott ki Andrej Danko nacionalista politikus elé, aki korábban láthatóan illuminált állapotban szólalt fel a parlamentben. Másrészt voltak akik azt nyilatkozták, hogy Matovič diktátorként irányítja a pártját: teljesen hiányzik az OĽaNO-ból a demokrácia, és sokan kritizálták a pártvezető személyiségét és politikai attitűdjét, párttársaival való bánásmódját. Közel tíz éves politikai pályafutása alatt Matovič kihívó és konfliktuskereső viselkedésének köszönhetően szinte minden neves szereplővel összevitatkozott a szlovák belpolitikai színtéren.
Úgy tűnik, ez a jó szokása folytatódott a 2020-as kormányalapítás után is. Richard Sulíkkal a kezdetektől fogva folyamatosan civakodtak, főleg a járványkezelés terén. A populista Matovič főleg az emberek védelmére szerette volna helyezni a hangsúlyt, míg a szabadpiaci-neoliberális ideológia mentén politizáló Sulík inkább a vállalatok és gazdaság épségét próbálta óvni. 2020 decemberében – amikor Szlovákiában egyre erősebben látszott a vírus második hullámának a kibontakozása – már megjelentek a kormányválság első jelei, amikor Matovič egy rádiós műsorban Sulíkot egy idiótának nevezte, és megkérte, hogy mondjon le.
A Sulík és Matovič közötti ideológiai, járványkezelési, és politikai ellentétek így már alapvetően megvoltak a Szputnyik V–vakcina importja előtt is, azonban a bejelentés Sulíknak tökéletes alkalmat adott arra, hogy szembeforduljon a népszerűségét rohamosan vesztő Matovičcsal. A Za ľudíval összedolgozva pedig az SaS már olyan politikai erővel bírt, hogy az általuk inkompetensnek, és egyszerűen bohócnak ítélt Matovičot sikeresen el tudták távolítani a miniszterelnöki székből.
Igor Matovič a homályban, Richard Sulík az előtérben – Forrás: Richard Sulík Facebook-oldala
Több mint valószínű, hogy a márciusi kormányválság központjában Igor Matovič személyének kérdése állt. Konfrontatív stílusa mellett nem vették jószemmel a kormányfő korlátlan és mérsékelhetetlen populista retorikáját sem az ideológia mentén politizáló SaS-ban, és elhibázottnak tartották a járvány kezelését is. Ezt bizonyítja, hogy mind decemberben, mind márciusban többször elismételték a SaS mellett a Za ľudí politikusai is, hogy a kabinet átalakítása – aminek része lenne a miniszterelnök leváltása is – megoldaná a koalíció problémáit, azonban nem szeretnének előrehozott választásokat.
Nagyon sikeres politikai kötéltáncot járt a két párt, és tökéletesen kihasználták a krízis során Matovič népszerűségének a gyengülését. A 2020-as választások óta a közvéleménykutatások alapján az OĽaNO népszerűsége közel a felére esett, míg az SaS-é a duplájára nőtt. Hatalmasat esett volna az Egyszerű Emberek parlamenti képviselete, ha Matovič nem tett volna eleget a két párt kérésének, és előrehozott választásokat írtak volna ki – amelyen valószínűleg a Matovič előtti kormányfő, Peter Pellegrini vezette Hlas lett volna a legerősebb párt.
Mennyiben fog változni a koalíció jövője?
Most úgy tűnik, hogy nem fogunk látni komoly, radikális változásokat a kormány további működésében vagy felépítésében – viszont egyértelműen érzékelhető lesz, hogy Eduard Heger személyisége teljesen más, mint elődjéé. Matovičnál megszokhattuk az indulatos, érzelemdús felszólalásokat, a folyamatos konfliktus- és rivaldafénykeresést. Heger azonban sokkal visszafogottabb, nyugodtabb, és mélyen vallásos politikus – emellett Matovič megkérdőjelezhetetlen szövetségese és hűséges követője. Így nem mondhatnánk, hogy sikerült teljesen kitúrni a megbuktatott kormányfőt a döntésalkotó pozícióból, már csak azért sem, mert pénzügyminiszterként is elég fontos posztot tölt be.
Mindazonáltal Heger megválasztása stabilizálta a kormánykoalíciót: a többi párt is támogatja az új miniszterelnököt, és úgy gondolják, hogy vele megtalálhatják azt a közös hangot, ami Matovičcsal lehetetlen volt. Heger feladata viszont felettébb komplikált: egyben kell tartania a jelenlegi szövetséget, és a következő három évben valahogy ki kell küszöbölnie az esetlegesen felmerülő problémákat, amelyekben az együttműködés még valószínűleg bővelkedni fog.
Legutóbbi hozzászólások