Szaúd-Arábia külpolitikája Mohamed bin Szalman alatt

Az Arab-félsziget az iszlám kialakuló helyeként rendkívül fontos szerepet töltött be az emberiség történetében; azonban az iszlám kezdeti időszaka, az ún. Rashidun Kalifátus után a térség szerepe Mekka és Medina (Mohamed próféta előtt Jatrib) kivételével marginális lett, ahogy azt írja Bayram Balci (2018). Az iszlám-térség fő fejlődési irányai is elkerülték ezt a száraz, kopár, kietlen térséget; mígnem a XVIII. század hajnalán egy szélsőséges iszlamista szervezet, Mohamed ibn Abd al-Vahhab teológus által alapított vahabbiták meg nem jelentek a térségben, hatalmas területeket elfoglalva. Vahhab 1727-ben paktumot kötött Mohamed bin Szaúd al-Mukrin dirijai emírrel, akivel közösen megalapították az első szaúdi államot Arábiában. Őket csak a térség névleges ura a török szultán hűbérese, Mohamed Ali egyiptomi alkirály tudta kiűzni a szent városokból vissza a sivatagba.

Onnan azonban nem tűntek el, vártak a megfelelő alkalomra, amikor újra visszatérhetnek. Ez a pillanat az első világháború után jött el, amikor az Oszmán Birodalom összeomlása miatt parlagon hagyott területekre lecsapott a Szaúd-ház akkori vezetője Ibn Szaúd.

A mai modern Szaúd-Arábia kialakítása egészen 1932-ig tartott. A szaúdi állam megalakítását az ideológiai különbségek ellenére nagyban segítette a Szovjetunió Roberts (1999), ugyanakkor az egység megalakítása után abszolút az angolszász-vonal vált erőssé a szaúdi külpolitikában, ezt is bizonyítja az ARAMCO amerikai-szaúdi vegyes olajvállalat megalakítása 1933-ban. A Hidegháború alatt is egyértelműen Amerika legfőbb szövetségese volt a térségben; ellenpólust képviselve konzervatív, pán-iszlám kül- és belpolitikájával az arab szocialista-nacionalista mozgalmakkal szemben, ez különösen a meggyilkolt Fejszál király alatt érte el a tetőpontját. 1979-ben történt a régiót a mai napig alapjaiban meghatározó Iráni Iszlám Forradalom. Ennek Szaúd-Arábiában is voltak következményei, az ország Perzsa-öböl partján lévő Katif és al-Hasza síita többségű államaiban komoly rendszerellenes és Irán-párti felkelések voltak ebben az időben. A felkelés fő célja a monarchia megdöntése és a síita alapú teokrácia kiépítése lett volna az Arab-félszigeten is. A síita kérdés a mai napig meghatározó és nagyon érzékeny pont az ország életében. Ennek függvényében jelölte ki a korábbiaknál is Nyugat-barátabb politikáját az 1982-ben trónra lépő Fahd király, aki alatt az ország Kuvait és az USA oldalán részt vett az Öbölháborúban is. Az ország fő iránycsapásai a külkapcsolatok terén nem változtak drasztikusan a következő évtizedekben sem. Ez alól kivételt képeznek a 2003-as események, amikor is Abdullah akkori koronaherceg kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni az Iraki háborúban, illetve egyezségre jutott a Bush-adminisztrációval, hogy az amerikai csapatok kivonulnak az ország területéről. A csökkenő külföldi befolyáshoz is szükség volt Mohamed bin Szalman koronaherceg 2017-es de facto vezető pozícióba kerüléséhez; ugyan nem ő a király, hanem apja Szalman bin Abdulaziz Al Szaúd, de mint koronaherceg ténylegesen ő irányítja az országot idős édesapja helyett.

A jogász végzettségű bin Szalman először szaktanácsadóként dolgozott a szaúdi kormányban, majd 2009-ben, mindössze 24 évesen ki lett nevezve Rijád tartomány kormányzójává. 2012-ben Najef bin Abdulaziz koronaherceg halálát követően a trónöröklési rend második helyére lépett elő, mivel apja lett a koronaherceg. Apja, Szalman 2015 év eleji trónra lépését követően rögtön hadügyminiszter lett, amely pozíciójából kiindulva a hírszerző és a katonai szolgálatok teljes összhangja nélkül intézett támadást a jemeni húszi lázadók ellen, bízva a gyors sikerekben. Ez azonban nem jött össze a húszik kemény ellenállása végett és vélhetően ez volt az oka, amiért apja unokaöccsét Mohamed bin Najefet tette meg koronaherceggé és első miniszterelnökhelyettessé; dacára a fennálló öröklési rendnek. Az ambiciózus bin Szalman azonban nem hagyta ezt annyiban és sokszor látványos kirohanásokat intézett, csak azért, hogy jelezze; számolni kell vele.

2015 évvégén saját maga kezdeményezte az Iszlám Katonai Terrorellenes Koalíció (IMCTC) létrehozását az Iszlám Állam által okozott veszélyre hivatkozva. A katonai szervezetnek 42 muszlim többségű ország a tagja. Nem tag viszont Irán, Irak, Szíria, Indonézia, Albánia, Algéria és a Közép-Ázsiai köztársaságok, akik politikai okokból nem léptek be a szervezetbe, minden más muszlim többségű ország azonban igen.

Bin Szalman egyre nagyobb holdudvart és hatalmat épített ki maga köré, ennek első tetőzése a 2017-es palotaforradalom volt, melynek során el lett távolítva pozíciójából bin Najef koronaherceg és Szalman király fiát nevezte ki koronaherceggé és az ezzel együtt járó első miniszterelnökhelyettessé. Ettől kezdve lehet Mohamed bin Szalmant az ország, de facto vezetőjének tekinteni. Hatalomra kerülését követően rögtön nagy tisztogatásokba kezdett korrupcióellenességre hivatkozva; 2017 májusában több magas rangú ellenlábasát, köztük Al-Valid bin Talal milliárdos herceget, Mutaib bin Abdullah herceget, a Szaúdi Nemzeti Gárda főparancsnokát, valamint Adel Fakeih gazdasági minisztert helyeztetett házi őrizetbe a rijádi Ritz Carlton hotelben, ahol kemény kínzásoknak is alávetették a fogvatartottakat. A sajtó a „verés éjszakájának” nevezte el a történteket. Ismertebb leszámolás ennél Dzsamal Hasogdzsi befolyásos kormánykritikus újságíró brutális kivégzése az ország isztambuli főkonzulátusán.

Mohamed bin Szalman világnézetét leginkább a nacionalizmus és a populizmus jellemzi a társadalmi konzervativizmus és a gazdasági liberalizmus mellett. Nagy hatással voltak világképe kialakulására Szaúd al-Kahtani, a volt tanácsadója, aki a Hasogdzsi-gyilkosságba bukott bele; valamint Mohamed bin Zajed Al Nahjan Abu Dhabi emírje és az Egyesült Arab Emírségek elnöke. Bizonyos liberális és nőjogi intézkedéseket is bevezetett, például 2018 óta a nők is vezethetnek személygépjárművet, illetőleg az iskolákban a tradicionális abajákat betiltották és a lánytanulók csak az iskolai egyenruhát vehetik fel. Mohamed bin Szalman 2022 óta miniszterelnök is, ami történelmi, mivel ez a poszt eddig mindig az ország aktuális királyának volt fenntartva. Ez is azt bizonyítja, hogy ő országa tényleges vezetője.

Bin Szalman szakítva elődei pániszlám külpolitikájával felkarolja az arab nacionalizmus eszméjét, hogy ezzel is gyengítse Irán pozícióit levantei szövetségesei területén. Egy korábbi titkosszolgálati ügynök, Szaad al-Dzsabri 2020-ban azt nyilatkozta, hogy Mohamed bin Szalman kifejezetten támogatta Vlagyimir Putyin orosz elnök 2015-ös intervencióját Szíriában, dacára annak, hogy ekkor még hivatalosan Szaúd-Arábia a Szabad Szíria kormányát és hadseregét támogatta a polgárháborúban. A következő években a Szabad Szíria szervezet fokozatos török-proxyvá süllyedése után kihátrált mögüle Szaúd-Arábia is a nyugati országokkal egyetemben. Bin Szalman az utóbbi időkben már látványosan elkezdett nyitni Aszadék felé, ennek eredményéül az ország tavaly visszakapta a Dzsiddában megrendezett csúcstalálkozón a még 2011-ben felfüggesztett Arab Liga tagságát. Aszadék a paktum részeként kihátráltak a papíron szövetséges partnerük, a jemeni húszik mögül (mind az Aszad-kormányzat, mind a húszik tagjai az Irán vezette Ellenállás Tengelye koalíciónak), felszámolták a Damaszkuszi húszi nagykövetséget és a Szaúd-Arábia proxyjaként funkcionáló Hádi-kormányzat mögé álltak be 2023 évvégén. Bár Szaúd-Arábia egyoldalú tűzszünetet hirdetett a húszik ellen még 2019-ben, kisebb csapások azóta is érték a szaúdi területeket, többek között olajfinomítóikat is. Az immáron kilenc éve tartó eredménytelen intervenciót és elképesztően kegyetlen polgárháborút látva tavaly tavasszal az ENSZ és Omán közvetítésével tárgyalóasztalhoz ültek a harcoló felek és bár konkrét jogi dokumentumok még nincsenek a felek között a harcok 2024-re már jórészt abba maradtak. Ez köszönhető az ősz óta tartó gázai harcoknak, mely minden arabot és muszlimot egységes fellépésre sarkall.

Az izraeli kapcsolatokról elmondható, hogy a Trump-adminisztráció alatt elég magas szintre jutott a két fél közötti közeledés, bár Szaúd-Arábia más Öböl-menti országokkal és Marokkóval szemben nem írta alá egyelőre az Ábrahám-egyezményt, ennek ellenére a közös érdekek keresése prioritást élvez mindkét fél számára. 2018-ban bin Szalman hangot adott a zsidók saját hazájának jogossága mellett, ugyanakkor ellenezte, hogy annak Jeruzsálem legyen a fővárosa, illetve, hogy ciszjordániai területeket is tartalmazzon. 2020-ban a futurisztikusnak tervezett Vörös-tenger parti Neom városában találkozott Mohamed bin Szalman és Yosi Cohen, a Moszad vezetője. A Hamász októberi támadása előtt komoly tárgyalások folytak a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, ezt követően azonban ezek elültek és többek között fegyverembargót szorgalmazott a bin Szalman kormányzat Izrael ellen. Most januárban azonban úgy nyilatkozott, hogy Szaúd-Arábia a háború után szeretné folytatni a félbe hagyott tárgyalásokat a két fél között.

Katarral a nagyon komoly diplomáciai válság után igyekeznek zöld ágra vergődni. 2021-ben feloldották a szárazföldi blokádot Katar ellen, azonban olyan érdemi csúcstalálkozó még nem volt a felek között, ami egy új típusú együttműködést nyitott volna meg a felek között.

Hasonló megbékélési folyamatok kezdődtek meg Törökországgal, akivel a 2010-es évek második felében kifejezetten ellenséges viszonyban volt az ország. Több csúcstalálkozót követően egyezségre jutottak a vitás kérdésekben és megkötöttek egy nagyszabású drónvásárlási üzletet is.

Világunk jelenlegi fő háborús szereplőjével, Oroszországgal kifejezetten jó Szaúd-Arábia kapcsolata, amellett, hogy rengeteget látni, ahogyan Putyin és bin Szalman kebelre ölelik egymást nemzetközi csúcstalálkozókon, konkrét katonai megállapodást is kötöttek még 2021-ben. A 2022-es orosz intervenciót követő nyugati szankciók és embargók hatására sok szaúdi cég nyomult be az orosz piacra, illetve Szaúd-Arábia is segíti az orosz nyersanyagok Nyugatra jutását. Bin Szalmanék a jó moszkvai kapcsolatok mellett a lerombolt Ukrajna újraépítését is támogatják, illetve többször felajánlkozott Rijád közvetítőpartnernek a két fél között.

Az amerikai kapcsolatok a fentebb leírtakkal ellentétben fordítva alakulnak, ugyanis velük az utóbbi időszakban kezd rossz viszony kialakulni. Washington nem nézi jó szemmel Rijád külön utas politikáját, illetve a hagyományosan a Demokrata-kormányok által felrótt emberi jogi kérdésekben sincs túlzott egyetértés a felek között. Az USA emellett felrójja Rijádnak a kínai fegyvervásárlásokat, illetve, az OPEC+ országok olajkitermelésének csökkentését, ami az egész nyugati világban általános üzemanyagár-emelkedéssel jár 2022 óta. A két fél közötti kereskedelmi kapcsolatok is drasztikusan csökkentek, a 2012-es 76 milliárd dollárról 2021-re 29 milliárd dollárra. Emellett nagy port kavart 2019-ben Jeffrey Bezos Amazon vezér telefonjának feltörése is. A korábban örök érvényűnek gondolt igazság, hogy Szaúd-Arábia az USA fő szövetségese a Közel-Keleten egyre inkább megdőlni látszik.

Az USA-val ellentétben a világ másik vezető hatalmával, a Kínai Népköztársasággal gyümölcsöző kapcsolatot épít ki a bin Szalman-adminisztráció. A kereskedelmi kapcsolatok 2017-es 51,5 milliárd dollárról 87,5 milliárd dollárra emelkedtek 2021-ben. Természetesen Szaúd-Arábia tagja az Övezet és Út Kezdeményezésnek. Emellett Kína a szaúdi hadiipar legnagyobb támogatója is, többek között segíti Szaúd-Arábia ballisztikus rakétaprogramját technológiaátadással és rakétagyártási vegyesvállalatok létrehozásával. Emellett Szaúd-Arábia segítette elő, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) államai a Kínával folytatott kereskedelmüket dollár helyett jüanban valósítsák meg. Összességében elmondható, hogy Szaúd-Arábia Kína egyik legfőbb szövetségese lett a világon Mohamed bin Szalman vezetése óta. Bár elég abszurdnak tűnik az ateista egypártrendszerű kommunista állam és a teokratikus monarchia kooperációja, de a Nyugat-dominálta világrend megdöntése felülírja az ellentéteket, akár még a muszlim ujgurok elnyomásával kapcsolatban is. A fentebb leírtak mellett Kína segítette elő, hogy két fő szövetségese a térségben és akár világszerte is; az Iráni Iszlám Köztársaság és a Szaúd-arábiai Királyság az évtizedes ellenségeskedés után újra felvették egymással a diplomáciai kapcsolatokat 2023 márciusában. Ez hosszabb távon akár véget is vethet az 1979 óta tartó konfliktusnak a két állam és azok proxyjai között.

Ennek függvényében a nemrég még elképzelhetetlennek tűnő tény, miszerint Irán és Szaúd-Arábia kapcsolatai javuló félben vannak, immár a valóság tárgya. Pedig nem is olyan régen 2016-ban még Iránhoz kötődő egy ismert síita klérust, Nimr al-Nimrt gyilkoltak meg Rijádban, illetve Szaúd-Arábia lebombázta Irán jemeni nagykövetségét Szanaaban. Ezeknek köszönhetően akkor az iráni Legfelsőbb Vallási Vezető, Ali Hámenei megtiltotta az iráni állampolgároknak, hogy részt vegyenek a haddzson, azaz a muszlimok szent zarándoklatán Mekkába. A szunnita és a síita világ két vezetőjének jelenlegi javuló kapcsolata hosszabb távon elősegítheti az iszlám világ megbékélését is.

Mohamed bin Szalman külpolitikájáról összességében elmondható, hogy jelenleg igyekszik lezárni az előző évtizedekben eszkalálódott országát érintő konfliktusokat, illetve mindent megtesz a nyugati dominancia leküzdéséért a világban, ehhez akár kész kooperálni korábbi ellenségeivel szemben is. Tanulva korábbi agresszivitás okozta hibáiból, immár a béketárgyalásokon képes a példamutatásra, ez szöges ellentétben áll agresszív, diktatórikus belpolitikájával. Jelenleg világunkban a két legfontosabb fegyveres konfliktus az ukrajnai és a palesztinai; mivel Szaúd-Arábia az összes harcoló féllel relatív jó viszonyt ápol, a világon közel egyedüliként (Törökország van még hasonló helyzetben, de őt a NATO-val és az EU-val kötött szerződései egy bizonyos fokig megbéklyózzák), így reális esélye van Rijádnak, hogy mindkét konfliktusban vigye a fő mediátor szerepet és akár későbbi béketárgyalásoknak is helyet adjon az ország. Amennyiben ez így lenne, úgy nem csak az ország és de facto vezetőjének ázsiója nőne nagyot, hanem a Nyugat is szembesülne befolyása csökkenésével, mivel jórészt hatáskörén kívülre esnének a tárgyalások menetei. Én személy szerint Mohamed bin Szalmant tartom korunk egyik legtehetségesebb politikusának, mivel már ilyen fiatalon (mindössze 38 évesen) képes volt kezelni a korábban vétett politikai hibáit és a tárgyalóasztaloknál képes nagyon jó egyezségeket kihozni országa javára.