A csendes-óceáni biztonságpolitikai rendszer komoly változásának előszele volt, amikor a japán kabinet 2022 decemberében bejelentette: mintegy 315 milliárd dollárral kívánja növelni katonai kiadásait az elkövetkezendő öt évben. A tervek tényleges megvalósítása esetén Japán a világ harmadik legnagyobb katonai hatalmává válna a hadsereg kiadásai tekintetében, ez pedig pozícióba hozná az Egyesült Államokat a Kínával folytatott hatalmi harcaiban Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A japán társadalom többsége ugyan támogatja a kormány döntését, azonban a fejlesztések finanszírozásának kérdése megosztja a már így is nagy államadóssággal rendelkező országot.
A nyolcvan évig védekező Japán
A szigetország korai sikerei ellenére megsemmisítő vereséget szenvedett a második világháborúban, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pedig hosszú évtizedekig biztosították, hogy Tokió ne akarjon újra katonai konfliktusba keveredni.
Az 1947-ben érvénybe lévő japán alkotmány megtiltotta, hogy az ország hadsereget tartson fenn, ez a döntés pedig a konfliktuskerülő magatartáson kívül egyértelműen a fennálló amerikai megszállásnak is köszönhető volt. Az 1950-es évek elejére azonban Japánt egyre több ellenséges hatalom vette körül, a kommunista Kínától a Szovjetunión át Észak-Koreáig. Egy ilyen környezetben Japán nem támaszkodhatott csupán az Egyesült Államok védelmi ígéreteire, hadsereget kellett létrehoznia.
Így tehát a kiéleződő nemzetközi helyzet hatására jött létre 1954-ben a Japán Önvédelmi Haderő, melynek kezét az alkotmány még mindig erősen kötötte. A hadsereg vezetői a parlament direkt engedélye nélkül nem adhattak utasítást Japán területén kívüli csapásmérésre (kivéve, ha arra valamilyen egzisztenciális fenyegetés elhárítása miatt lett volna szükség), ez pedig ellehetetlenítette, hogy az ország katonai befolyási övezetet alakítson ki.
Japán fegyverkezési kedve az 1995-96-os harmadik, a Tajvan-szorosban bekövetkező válság idején megnőtt, ekkortájt vált nyilvánvalóvá, hogy az energiahordozó szükségleteit hagyományosan importból fedező szigetország milyen kiszolgáltatott a Csendes- és Indiai-óceán tengeri nagyhatalmainak: azok ugyanis képesek lennének elfogni Japán kőolaj és LNG szállító hajóit, vagy akár csak blokkolni azon szorosok egyikét, ahol a szállítmányok rendszerint áthaladnak Japán felé. Erre a célra elsősorban a Hormuzi-szoros és a Malaka-szoros lennének alkalmasak.
Mindezek ellenére Japán katonai kiadása eddig GDP arányosan nem érte el az egy százalékot sem, ezen változtatna a decemberben benyújtott költségvetési tervezet.
Változó nemzetközi környezet
Japán gazdasága tehát már régóta erős tengeri kitettség mellett működött, ez azonban nem vált létkérdéssé, ameddig Kína nem kezdte el nagy ütemben fejleszteni katonai képességeit, elsősorban a Dél-Kínai tengeren és a Tajvani-szorosban.
Forrás: Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) adatai alapján készített saját digaram
Kína mellett Oroszország is fejlesztette katonai képességeit a távolkeleti régióban. Azt pedig Ukrajna példáján keresztül beláthatta a japán kormányzat, hogy Oroszország vezetői nem feltétlenül a racionalitás vagy a béke útján kívánnak majd járni, ha érdekütközés alakul ki országaik között. Észak-Korea pedig, bár gazdasági ereje elhanyagolható, atomhatalomként, illetve mivel közel másfél milliós hadsereget tart fenn, szintén veszélyt jelenthet a szigetországra. Ezeket a félelmeket súlyosbította, amikor februárban Észak-Korea egy ballisztikus rakétát lőtt át Japán felett, ami ráadásul Japán kizárólagos gazdasági övezetében csapódott a Csendes-óceánba. Észak-Koreával együtt tehát
Japánnak már három atomhatalommal vannak kisebb-nagyobb konfliktusai.
Nemzetközi reakciók
Washington nagy örömmel fogadta a japán hadsereg fejlesztéséről szóló híreket. Nem meglepő ez annak fényében, hogy a japán fél alacsony katonai kiadásai mellett az Egyesült Államokon belül sok szakértő (például az egykori Pentagon-tisztviselő, Elbridge A. Colby) már korábban is úgy vélte: Japán nem tesz eleget saját védelme érdekében. Ez pedig nyilván a Japán mellett védelmezői szerepben fellépő Egyesült Államok számára is előnytelen.
Egy cselekvőképes japán hadsereg támogatása kulcskérdés lehet egy esetleges Tajvanért vívott háborúban is, a Tajvan közelében fekvő kis japán szigeteken lévő támaszpontok használatának engedélyezése pedig mindenképpen feltétele az amerikai hadsereg hatékony beavatkozásának egy ilyen konfliktusba.
A kínai vezetés szerint Japán fegyverkezése indokolatlan, és a túlzott katonai képességek kialakítás veszélyezteti a régió békéjét. Peking szeretné, ha Japán biztonsági aggályait inkább diplomáciai úton tudná rendezni, ezt azonban Kína egyre jelentősebb katonai kiadásai aligha teszik majd lehetővé.
Átfogó fejlesztésekre készül a japán vezetés
A katonai költségvetés bővítése mellett a japán vezetés bejelentései komoly szemléletmód változást tükröznek a japán hadsereg céljait és lehetőségeit illetően. Eddig a japán hadsereg nem rendelkezett komoly, területén csapásmérésre képes erőkkel, a tervek ezen változtatnának.
Körülbelül 36 milliárd dollárt szándékoznak elkölteni különböző hatótávolságú rakéták vásárlására. Ezek között vannak „surface-to-ship guided missiles”-ok. Ezek a rakéták stabil indítóállásról (szárazföld vagy hajók) biztosítanak lehetőséget szárazföldi és tengeri célpontok megtámadására. Ezen felül tervezik amerikai gyártású Tomhawk cirkáló rakéták beszerzését, melyek 1600 kilométeres hatósugara például lehetővé tenné, hogy Japán Kína vagy Oroszország belső területeire is csapást mérjen. Ezen rakéták beszerzését azzal indokolták, hogy csupán védelmi célú rakétákkal nem volna reális az ország megvédése, szükség esetén képesnek kell lenni potenciálisan támadó céllal felhasználható célpontok ellenséges földön való megsemmisítésére is.
Forrás: Reuters Investigates
A légvédelmi és egyéb hagyományos rendszerek mellett Japán a kibervédelmi és hírszerzései képességeinek megerősítése mellett is elkötelezte magát.
Belső nehézségek
Japán katonai nagyhatalommá válását három belső tényező is komolyan nehezíti, melyek rendre: a japán társadalom elöregedettsége, a finanszírozás kérdése, illetve a toborzás nehézségei.
A 2020-as japán népszámlálás hivatalos eredményei szerint az országban közelítőleg 22 millió 19 és 49 év közötti férfi él, tehát a harcképes férfiaknak már ma is több mint az egy százalékával egyenlő a fegyveres erők létszáma. A hadsereg létszámának jelentős emelésével pont a legtermelékenyebb néprétegéből vonna el munkaerőt a japán állam, annak ellenére, hogy a Világbank szerint egy munkaképes japánra (15-64 éves kor) már ma is 51 japán eltartott (gyermek, és nyugdíjasok) jut.
Forrás: PopulationPyramid.Net diagramja jó minőségű források alapján
Egy, a japán közszolgálati műsorszolgáltató által publikált kutatás szerint a japán társadalom 55%-a támogatta a hadi képességek megerősítését 2022 novemberében. Az ennek megvalósításához tervezett 315 milliárd dolláros fejlesztési csomag kifizetése azonban új források bevonását kívánja meg az állam részéről. Kisida Fumio japán miniszterelnök kijelentette, hogy a megnövekedett kiadást nem államikötvények kibocsájtásával kívánja fedezni, mivel Japán adósságterhe már így is nagyon jelentős (körülbelül az éves GDP 260 százaléka). A növekvő kiadásokat a miniszterelnök különböző adóemelésekkel finanszírozná, ezt viszont már a társadalom 65%-a nem támogatja.
A japán társadalom militáns jellege a múlt század végére szinte teljesen eltűnt, a hadsereg katonák toborzásáért felelés része folyamatos nehézségekkel küzd, mivel nincs elég fiatal, aki hajlandó lenne bevonulni.
Várható eredmények (vélemény)
Innentől a cikk csupán a személyes véleményemet tükrözi arról, hogy a tervezett fejlesztések kapcsán milyen eredményekre számítok, szerintem Japán képes lesz-e kialakítani egy önálló és proaktív védelmi stratégiát a kitűzött 2027-es céldátumig, illetve azután.
Rögtön az elején el is árulom, hogy
szerintem a tervezett távlati célok elérése nem, vagy csak részben lehetséges.
Emellett három fő érvem van: (1) Japán mára már nyilvánvalóan kritikus méretű adósságállománnyal rendelkezik, mely a szigetország katonai mozgásterét is erősen leszűkíti, (2) Japán az Egyesült Államokkal ellentétben szinte egyáltalán nem rendelkezik egy független hadiipar kialakításához elengedhetetlen erőforrások egy részével, illetve (3) a Kínai Népköztársaság gazdasági erőforrások és emberanyag terén fennálló hatalmas előnyét már képtelenség hatékonyságbéli fölénnyel ellensúlyozni.
Mint már említettem Japán GDP arányos államadóssága ma 260% körül mozog. A hatalmas adósságteherrel eddig is csak a gazdaság nagyon lassú növekedése vagy stagnálása mellett lehetett biztonságosan együtt élni. Japán lakossága 2100-ig az ENSZ 2022-es (közepes termékenységi rátával számoló) becslése szerint nagyjából 73,6 millió főre csökken majd (Ez több mint 40%-os népességcsökkenést jelentene 78 év alatt). Ez az eltartottak most is magas arányának további növekedése mellett nyilván a munkaképes lakosság drasztikus csökkenésével jár majd, ez pedig várhatóan az éves GDP-t is csökkenti majd. Márpedig a GDP csökkenése az adósság bevételekhez képesti mértékét és így a kamatkiadások állami költségvetésen belüli arányát is felfelé tolja majd.
Ha Japán nem akar klasszikus adósságspirálba keveredni (melyet egy valamilyen okból hirtelen megemelkedő infláció és így alapkamat előidézhetne), akkor muszáj lesz csökkentenie adósságai reálértékét. Mindehhez pedig a mostani kiadásait kellene csökkentenie, nem pedig még tovább növelni. Mivel egy állami adósságspirál és az abból kialakulni képes államcsőd a teljes japán gazdaságot és a hadsereget is lehetetlen helyzetbe hozná, ezért azt az ország vezetői mindenáron el akarják majd kerülni. A költségvetési egyensúly pedig leginkább kiadáscsökkentéssel állítható helyre, márpedig meggyőződésem, hogy az elöregedés szociális nehézségeivel szembenéző Japán társadalma nem választ majd tartósan újra olyan kormányt mely a lakosság jóléte helyett a nem olyan könnyen megfogható katonai célokra költ majd. Így pedig a katonai kiadások magas szinten tartása sem lesz lehetséges, ami egy sikeres hadsereg feltétele. Röviden összefoglalva:
úgy vélem, Japán nem tudja majd finanszírozni ambiciózus katonai terveit.
Japán azért lépett be a második világháborúba, mivel az Egyesült Államok embargóival el akarta vágni a gazdaságát és hadseregét éltető szénhidrogénektől, melyeket már akkor is importálni volt kénytelen. A szigetország ma sem gazdagabb kőolajban és földgázban, mint száz éve, így képtelen lenne önerőből tartósan ellátni hadseregét, ha az ország háborúba keveredne. Márpedig egy Kínával létrejövő katonai konfliktus esetén importálni sem igen tudná ezeket, hiszen Kína jelentős, efféle szállítóhajókat elpusztítani képes tengeralattjáró és főleg rakétarendszerekkel rendelkezik. Lehetséges lenne nagy tárolókapacitásokat létrehozni ezen nyersanyagoknak, de ez egyrészt roppant költséges lenne, másrészt egy helyhez kötött felszíni raktár szintén kitett a modern rakétarendszereknek.
Ne felejtsük el, hogy az említett nyersanyagokra ugyan nem csak a hadseregnek van szüksége, de egy hadiállapot esetén a békés-célú kőolajimport is ellehetetlenülne. Így szerintem nem tartana sokáig, amíg egy, a japánnál nagyobb tengeri haderő kivéreztetné a komoly nélkülözést régóta nem tapasztaló japán társadalmat, ez pedig szintén akadálya a katonai nagyhatalmi státusz elérésének.
A kialakítani tervezett stratégia melletti egyik fő érv Kína stratégiai kihívást jelentő megerősödése volt. Ez a megerősödés sokrétegű, de kiemelném két aspektusát: a Világbank becslései szerint 2021-ben a kínai gazdaság mérete 17,73 milliárd dollár volt, ami a 4,94 milliárd dollár méretű Japán gazdaság 3,59-szerese. Emellett Kína harcképes korú lakossága (19 és 49 év közötti férfiak) ma körülbelül 322 millió fő, míg ez a szám Japán esetében csupán 22,24 millió az ENSZ szerint. Ez egy elképesztő 14,38-szoros különbség, amiből adódóan Japán egyrészt a kínainál jóval kisebb hadsereg fenntartására lehet majd képes, és az emberveszteségeket is kevésbé lesz majd képes tolerálni. A kínai túlerő egyébként már napjainkban is óriási, az „International Institute for Strategic Studies” nevezetű brit elemző intézet szerint 2019-ben a fegyveres erők szolgálatában Japánban 261 ezer, míg Kínában 2,535 millió fő áll. Kína már létező nagy hatótávolságú rakétáival szemben Japán még csak most kezdi el nagy hatótávolságú csapásmérő kapacitásainak széleskörű kiépítését. A fentiek fényében belátható, hogy Japán jócskán rászorul az Egyesült Államok védelmére. Ezzel magyarázható, hogy 2023 januárjában a két ország külügyi képviselői közösen kiadott nyilatkozatukban kijelentették, hogy az Egyesült Államok akár nukleáris fegyverekkel is hajlandó garantálni Japán biztonságát.
Kitekintés a jövőbe (vélemény)
Bár Japán szerintem nem lesz képes egy Kínával szemben is hatékony, önálló és proaktív védekező stratégiát létrehozni, de ez az Egyesült Államok oldalán nem is feltétlenül létszükséglet számára. Nem újkeletű nézet ugyanis, hogy a két ország katonai kapcsolataiban Japán a pajzs, míg az Egyesült Államok a lándzsa szerepét tölti be. Nem tudok róla, hogy amerikai katonai vezetők vagy politikusok ezt elutasították volna, így adottnak veszem azt, ami egyébként is szinte magától értetődő: Washington nem szándékozik lemondani legnagyobb közeli szövetségeséről. Emellett egy megerősített japán hadsereg képes lehet kisebb országokkal való konfliktus esetén a japán érdekek érvényesítésének elősegítésére, kérdés azonban, hogy Tokió mennyire kíván és tud majd élni ezzel a lehetőségével.
Kínálkozik egy megoldás, ami mind a három kiemelt probléma mellett is képes lehetne biztosítani az ország hatékony védelmét: Japán jelentős szellemi és tudományos erőforrásaira építve viszonylag gyorsan képes lenne atomfegyverek létrehozására, melyek kifejlesztése alatt az ország védelmét „nukleáris védőhálójával” vagy kölcsönadott stratégiai nukleáris fegyverekkel Egyesült Államok képes is lenne garantálni. Egy ilyen, a „nukleáris sorompón” áthajtó lépés bejelentése azonban több latorállam számára is indoklást szolgáltatni saját atomprogramjaik elkezdésére vagy folytatására, ami óvatosságra ad okot a kérdésben. A kockázatok ellenére reálisnak tartom, hogy Japán egyre csökkenő gazdasági erejét nukleáris csapásmérő képességek kifejlesztésével kívánja majd orvosolni, a decemberben bejelentett döntések legalábbis mindenképpen egy lépéssel közelebb vitték Japánt ehhez a lehetőséghez.
További irodalomjegyzék
Általános információk a témában
Rivális hatalmak által blokkolható szorosok: https://www.flickr.com/photos/mrdevlar/4922429758
Oroszország fejleszti katonai képességeit Kelet-Ázsiában: https://www.mod.go.jp/en/d_act/sec_env/pdf/ru_d-act_e_210906.pdf
Észak-Korea rakétái Japán kizárólagos gazdasági övezetében csapódtak a Csendes- óceánba februárban: https://edition.cnn.com/2023/02/18/asia/north-korea-missile-launch-intl-hnk-ml
Észak-Korea rakétát lőtt át Japán felett áprilisban: https://www.reuters.com/world/asia-pacific/north-korea-fires-missile-into-sea-off-east-coast-south-korea-says-2023-04-12/
Amerikai szakértők szerint Japánnak növelnie kéne védelmi kiadásait: https://asia.nikkei.com/Editor-s-Picks/Interview/Japan-should-quickly-spend-more-on-defense-former-Pentagon-official
Japán szerepe Tajvan amerikai védelmében: https://www.japantimes.co.jp/news/2023/01/23/national/japan-role-us-taiwan-conflict/
Kína szerint Japán hadsereg-fejlesztő lépései nem indokoltak: https://www.japantimes.co.jp/news/2022/12/17/national/japan-defense-china-reaction/
Japán harcképes népességének nagysága: https://www.e-stat.go.jp/en/stat-search/files?page=1&layout=datalist&toukei=00200521&tstat=000001136464&cycle=0&year=20200&month=24101210&tclass1=000001136467
A munkaképes népességhez képest már ma is sokan dolgoznak a hadsereg kötelékében Japánban: https://foreignpolicy.com/2023/03/15/japan-military-defense-navy-army-kishida-personnel-gsdf-msdf-jsdf/
Száz dolgozóra ma már 51 eltartott jut Japánban: https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.DPND.OL?locations=JP&view=map&year=2021
A japán társadalom 55%-a támogatja a katonai kiadások növelését: https://www.reuters.com/world/japan-rushes-rearm-with-eye-2027-chinas-taiwan-ambitions-2022-10-18/
A japán miniszterelnök nem kötvény kibocsájtással finanszírozná a kiadások növelését: https://www.japantimes.co.jp/news/2022/12/11/national/politics-diplomacy/japan-defense-spending/
Japán államadóssága GDP-arányosan körülbelül 260%: https://www.statista.com/statistics/267226/japans-national-debt-in-relation-to-gross-domestic-product-gdp/
A japánok 65%-a elutasítja, hogy a hadsereg fejlesztése érdekében adókat emeljenek: https://english.kyodonews.net/news/2022/12/173edc4cc0c1-breaking-news-64-disapprove-tax-hikes-to-cover-japans-rising-defense-budget-poll.html
A kiadások fedezésére tervezett adóemelések típusai: https://english.kyodonews.net/news/2022/12/1f2ac2e9e61c-japan-ruling-bloc-to-endorse-tax-hike-plan-for-more-defense-spending.html
Japán 36 milliárd dollárt tervez költeni különböző rakéták vásárlására:
Az ENSZ japán és kínai népességváltozásokra vonatkozó előrejelzései: https://population.un.org/wpp/Download/Standard/Population/
A Világbank becslései az országok 2021-es gazdaságának méretére vonatkozóan: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD
Az International Institute for Strategic Studies szerint az országokban szolgáló fegyveres erők létszáma 2019-ben: https://data.worldbank.org/indicator/MS.MIL.TOTL.P1?view=map
Az Egyesült Államok akár nukleáris fegyverekkel is hajlandó garantálni Japán biztonságát: https://index.hu/kulfold/2023/01/12/egyesult-allamok-japan-nuklearis-fegyverek-hadsereg-fegyverkezes-hideghaboru-atombomba/
„Az Egyesült Államok akár nukleáris fegyverekkel is hajlandó garantálni Japán biztonságát” – azt ezt bizonyító, közösen kiadott nyilatkozat: https://www.defense.gov/News/Releases/Release/Article/3265559/joint-statement-of-the-2023-usjapan-security-consultative-committee-22/
„Nem újkeletű nézet ugyanis, hogy a két ország katonai kapcsolataiban Japán a pajzs, míg az Egyesült Államok a lándzsa szerepét tölti be.”: https://www3.nhk.or.jp/nhkworld/en/news/backstories/1216/
A japán hadsereg nehézségekkel küzd a toborzás során: https://www.reuters.com/article/us-japan-ageing-military-recruits-idUSKCN1LZ14S
Legutóbbi hozzászólások