Sealand Hercegsége: egy mikronemzet története

Bevezetés

A jelenséget, amikor egy kis létszámú csoport – jellemzően egy család vagy baráti kör – egy vitatható jogállású területen saját szuverenitását deklarálja, és egy új állam létrehozására törekszik, mikronemzetként szokták nevezni. Ezen törekvések száma az 1960-70-es években nőtt meg, példaként említhető Sealand, Seborga vagy Hutt River. Az internet terjedése pedig további ismertséget hozott az önjelölt mikronemzetek számára, nőtt állampolgáraik száma, továbbá népszerű lett a pusztán virtuális állampolgárság is. A legsikeresebb mikronemzetnek Sealand Hercegség tekinthető, melynek története a II. világháború angliai csatájáig nyúlik vissza. Ebben az elemzésben Sealandet, továbbá annak az államiságával kapcsolatos kérdéseket fogom körüljárni.

Sealand hercegség története

Sealand Hercegség területét tekintve két stabil lábon álló mesterséges építmény, amely nagyjából kosárlabdapályányi méretű és Anglia keleti partjaitól 6 tengeri mérföldre helyezkedik el az Északi-tengeren. A létesítményt Roughs Towernek is szokták nevezni, a második világháború idején légi megfigyelésre és légelhárítási feladatok elvégzésére, illetve az lesüllyesztett hajók legénységének kimentésére használta a Brit Királyi Haditengerészet. Az építményt a második világháború végét követően kiürítették, mivel már okafogyottá vált a használata, az 1960-as években nyert újra jelentőséget a terület, amikor Paddy Roy Bates a brit hadsereg veterán őrnagya felfigyelt rá.

Paddy Roy Bates nem titkolt szándéka volt, hogy kalózrádiót üzemeltessen a létesítményen. Az ötlet hiánypótlónak bizonyult, ugyanis az Egyesült Királyságban a BBC volt az egyetlen hivatalos rádióadó, amely naponta csak egy órányi könnyűzenét játszott. Bates eleinte a Radio Essex nevű kalózadója műsorait sugározta, azonban ezt még a 3 tengeri mérföldes határon belül, amely az akkori szabályozás szerint brit felségterület volt, így több alkalommal meg is büntették. A Roughs Tower 6 tengeri mérföldre helyezkedett el az angol partoktól, így már nemzetközi vizeken létesült a rádió, ezáltal nem merült fel jogi akadály (a jelenlegi 12 tengeri mérföldet az 1982-es tengerjogi egyezmény vezette be). Azonban végül így sem jöhetett létre a kalózrádió, mivel időközben megváltoztatták a sugárzással kapcsolatos szabályokat, aminek értelmében már a három mérföldes körzeten kívül eső rádióadásokat is illegálisnak minősítették.

1967. szeptember 2-án kiáltotta ki Bates Sealand függetlenségét, amit születésnapi ajándéknak szánt feleségének, aki ezáltal hercegnő lett, Bates pedig herceg. Később létrehozták a zászlót és a címert is, melyen a család mottója olvasható latinul: E Mare Libertas, vagyis „Szabadság a tengerből”. A függetlenség kikiáltását követően Bates fia, Michael hét fegyveres inváziós kísérletet vert vissza, 1968-ra a brit kormány is értesült Sealandről. Az Egyesült Királyság meg is próbálta visszafoglalni a tornyot egy kisebb hadihajóval, azonban a kísérletet sikeresen elhárították Molotov-koktélok és fegyverek bevetésével. A brit állam az incidens után Bates-t és fiát a legközelebbi partraszállásukkor letartóztatta és bíróság elé állította. A brit törvényszék azonban kimondta, hogy mivel a torony nemzetközi vizeken helyezkedik el, ezért a brit kormánynak nincsen joghatósága. Ehhez a bírói döntéshez köthető a miniállam de facto függetlensége. Továbbá a bírói döntés következtében a britek hivatalosan nem ismerik el Sealandet, viszont nem is zavarják Bates és családja életét.

Az 1970-es években Bates a bizalmába fogadta a nyugat-német Alexander Gottfried Achenbach-ot, később rábízták a sealandi alkotmány megírását, valamint a herceg miniszterré és tanácsadói kabinetjének elnökévé nevezte ki. 1978. augusztusában Achenbach úgy döntött átveszi a hatalmat a hercegségben, ezért rábírta Bates-t, hogy utazzon Ausztriába, közben pedig Achenbach holland és német embereivel átvette a hatalmat az építményen. Bates a hír hallatán zsoldosokat bérelt, akikkel leverte a lázadást, a lázadókra pedig hadifogolyként tekintettek. Az ütközetet követően a holland és a német kormány is az angolokhoz fordult a hadifoglyok ügyében, a brit kormány közölte, hogy a torony nem tartozik a fennhatóságuk alá, így a herceggel kell felvenniük a kapcsolatot. A holland és német kormány béketárgyalásokat kezdett Sealanddel, így végül sikeresen kiszabadultak a hadifoglyok.

Sealand és az államiság

Az államiság kritériumait az 1933. évi montevideói egyezményben rögzítették. Az egyezmény szerint az államnak meghatározott területe, állandó lakossága, önálló kormánya van, és képes arra, hogy más államokkal kapcsolatot tartson fenn.

Sealand lakossága az utolsó hivatalos adatok szerint 27 fő, területe pedig 550 négyzetméter, így elsőre úgy tűnhet, hogy az állandó lakosság és meghatározott terület kritériumának egyértelműen megfelel a létesítmény. Azonban egyes értelmezések szerint amennyiben egy entitás állami funkciók betöltésére és nemzetközi jogi jogosítványok gyakorlására tart igényt, akkor szükség van az állam fogalmi elemeivel egyfajta állandósságra, tartósságra, különösen a terület és lakosság vonatkozásában. A lakosság tekintetében a tartósság életvitelszerű tartózkodást jelent. A miniállamok szempontjából felmerül elvárásként, hogy a lakosság legalább egy részének a jövedelme az adott ország területéről származzon, vagyis a terület képes legyen a lakossága eltartására.

Az 1970-es években két jogász professzor szakvéleménye is megerősítette Sealand jogát az önállóságra, mivel Németország a kapcsolat felvétellel és a diplomáciai tárgyalásokkal egyenlő partnernek tekintette a hercegséget.

A tengerrel, tengeri kereskedelemmel és közlekedéssel kapcsolatos szabályok mindig is komoly jelentőséggel bírtak. Sealand kapcsán is fontos szerepe van a territoriális vizek kiterjedésének, illetve a hajótörésekből származó javak tulajdonviszonyaival és a nemzetközi vizeken „talált” javakkal kapcsolatos kérdések tekintetében is. 1987-ben az Egyesült Királyság 3 mérföldről 12 mérföldre terjesztette ki a tengeri határait, ezáltal Sealand már a határokon belül helyezkedett el. A változások nem bizonytalanították el a hercegséget, mivel szerintük a de facto elismerés már akkor bekövetkezett, amikor 3 mérföld volt a határ, továbbá a változások hatására Sealand is deklarálta a maga 12,5 tengeri mérföldes határait.

Matt Rosenberg egyik cikkében több olyan kritériumot is említ, amelyek alapján egyértelműen eldönthető, hogy egy adott terület szuverén államnak tekinthető-e, vagy sem. A kritériumokon (például nemzetközileg elismert határok, állandó lakosság, helyi és nemzetközi gazdasági tevékenység, saját pénzkibocsátás, intézményesült társadalmi újratermelés, közszolgáltatások, tömegközlekedés stb.) túl fontos tényező, hogy a külvilág hosszabb távon hogyan viszonyul ehhez az entitáshoz, illetve, hogy a hercegi család képes lesz-e megőrizni bevételeit és fenntartani a vállalkozás pénzügyi stabilitását. Sealand mindenesetre példa lehet a miniállamok alapítására. Egyesek az ilyen típusú kezdeményezésekben az államhatalom elleni szimbolikus tiltakozás megnyilvánulását látják és képzelik bele. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a hercegség függetlensége csak akkor lehetne „valós”, ha ténylegesen és nemzetközileg is elismerté válna, amire viszont a közeljövőben nincs reális esély.

Az ország jelenlegi helyzete

Sealand rendelkezik himnusszal, van zászlója és címere, egy időben még pénzt is verettek sealandi dollár néven. Valamint 1975. szeptember 25-én hirdették ki a Sealandi Hercegség alkotmányát. A hercegség kibocsát útleveleket és személyi igazolványokat is, ezek a sealandi dokumentumok népszerűek voltak a nemzetközi alvilágban. A 2000-es évek elején a spanyol rendőrség állapította meg, hogy számos bűnöző használja Sealand útleveleit pénzmosásra szerte a világon. Az 1997-ben meggyilkolt Gianni Versace olasz divattervező gyilkosa, Andrew Cunanan is egy sealandi útlevéllel próbált meg hamis személyazonosságot teremteni magának.

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon miből finanszírozza a család Sealand fenntartását. Nos a főbevételt a hercegség webshopja biztosítja, ahol árulnak kulcstartókat, bögréket, zászlókat, emlékérméket, továbbá vásárolhatunk bárói vagy bárónői, grófi vagy grófnői címet is, sőt 500 fontért akár hercegek és hercegnők is lehetünk. További érdekességként említhető, hogy egy sealand-i hegymászó csapat felvitte Sealand zászlaját a Mount Everestre, valamint a zászló alatt versenyeznek csapataik curlingben, jégkorongban és hosszútávfutásban is. 2007-ben felmerült a hír, hogy a hercegség nyolc számjegyű összegért vált eladóvá. Az eladási szándék valószínűleg nem volt komoly, inkább csak egy PR-akcióról lehetett szó, amelynek célja az volt, hogy újra ráirányítsa a figyelmet Sealandre, amely az ezredfordulót követően egyre kevesebb publicitást kapott.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy bár Sealand jogilag nem felel meg teljesen az államiság kritériumainak, története és egyedi diplomáciai kapcsolatai révén különleges helyet foglal el a miniállamok világában. Továbbá a hercegségnek sikerült fenntartania önállóságát, s a család már több mint 50 éve sikeresen működteti a miniállamot. Sealand története rávilágít arra, hogyan próbalhatnak meg egyesek független identitást létrehozni és fenntartani a modern államok határain kívül.