Az Európai Unió és Afrika kapcsolatrendszere

Bevezetés

Afrika az Európai Unió számára elengedhetetlen geopolitikai prioritás, egyrészt közeli szomszédsága miatt (Consilium, 2022) másrészt viszont amiatt, mert az elmúlt években a kettő kapcsolata jelentősen megerősödött. Napjainkban ez a kapcsolat számos területre kiterjed, egészen a migrációtól az energiabiztonságon és a klímaváltozáson át a gazdaságig. Az említett területek nemcsak a kapcsolat mélységét jelzik, ugyanis ezen problémák a többoldalúság irányába viszik el az EU és Afrika kapcsolatát (Da Costa, 2025).

Másrészt viszont, az Európai Unió számára stratégiai érdek is, hogy ez a kapcsolat erősödjön és fejlődjön, különösképpen most, hiszen számos nagyhatalom is növekvő érdeklődést mutat Afrika iránt, mint például Kína vagy Oroszország (Da Costa, 2025). Ilyen szempontból mondhatni viszont, hogy egyfajta stratégiai kényszer is fellelhető az EU részéről.

2022-ben új megállapodás, egyfajta közös jövőkép jött létre az EU és az Afrikai Unió között, mely egészen 2030-ig ígér együttműködést; szolidaritást, békét és gazdasági fejlődést tartva alapjául (Consilium, 2022).

Ez az elemzés az Európai Unió és Afrika különböző együttműködési területeit vizsgálja, átfogó képet alkotva a kapcsolat különböző részeiről, kiemelve a történelmi előzményeket. Különösen fontos szerepet kap a partnerség kritikus szemmel vizsgálata, valamint a jövőbeli irányokra való reflektálás is.

Történelmi háttér: Gyarmati örökségtől a partnerségig

Európa és Afrika kapcsolata mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, melyek közül a legmeghatározóbb a gyarmatosítás, ami napjainkban is befolyásolja két kontinens politikai és gazdasági kapcsolatát, azonban, a tévhitekkel ellentétben, az európai érdeklődés afrikai területek felé messze meghaladja a gyarmatosítás idejét, hiszen már a rómaiak idején is foglaltak el területeket, majd őket követték a vandálok, miután az európaiak egy ideig mintha elfeledkeztek volna Afrikáról. Ezt az érdekeltséget a portugálok keltették fel újra, ami eredménye a gyarmatosítás lett (Sesay, 2012).

Ahogy Lopes (2024) French munkájára hivatkozva írja, habár a gyarmatosítás eleinte főként az anyagi javak megszerzésére fókuszált, mint az arany, Portugália esetében a rabszolgamunka rövidesen az arannyal egyenértékű prémiummá vált. Ezúton hamarosan az európai vagyon alappillérévé vált a szolgaságra épülő mezőgazdaság, különösen a cukornád, dohány, gyapot és más árucikkek termesztése. French emellett azt is kifejti (idézi Lopes, 2024), hogy ennek az agrárgazdaságnak az eredményeként születtek meg egy új világgazdasági rend alapjai is, melyet napjainkban kapitalizmusként ismerünk. Ezen döntő évtizedek megalapozták a modern világot, a nyugati hatalmak növekedését, viszont egyidejűleg meggátolták Afrika fejlődését, narratíváikkal primitívnek nyilvánítva ki a prekoloniális Afrikát, így megnehezítve annak függetlenedését és a későbbi partnerségen alapuló megállapodások létrejöttét is (Lopes, 2024).

A későbbiekben számos megállapodás jött létre Európa és Afrika között, föként az 1960-as éveket követően, amikor sok afrikai ország függetlenné vált, kezdve a Yaoundéi Egyezményekkel (Sakr, 2021). Ennek alapja a szabadkereskedelem volt, ám sokan kritizálták neokolonializmus miatt (Cvce.eu, 2016). Habár az egyezmény célja a piaci diverzifikáció volt, a valóságban nem tett hozzá a kereskedelem kiterjesztéséhez, csupán a gyarmati uralom végét szimbolizálta. (Jabr, 2023)

Ezt követte a Loméi Egyezmény, amely kiterjesztette a partnerséget az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országokra. Talán a legfontosabb része ennek a partnerségnek a kölcsönösség elvének elhagyása és a vámmentes hozzáférés az EGK piacához volt, ám ezek is többnyire szimbolikusak maradtak, hiszen fejletlen országok ipara nem tudta kihasználni ezt, és a mezőgazdaság továbbra is korlátok alá került (OSAGIE, 1976). Ezután újabb megállapodások következtek, mint például a Cotonoui megállapodás, aminek célja a szegénység eradikálása volt (Costa and Li, 2025).

Mindezekkel szemben a legfrissebb, 2022-es OEACP–EU partnerségi megállapodás átfogóbb együttműködést ígér, amely nemcsak kereskedelmi, hanem politikai, biztonsági és környezeti kérdésekre is kiterjed, tükrözve a kapcsolatok fejlődését.

Jelenlegi kapcsolatok főbb területei

1.Gazdasági kapcsolatok: Befektetés Afrikába vagy kivonás belőle?

Mint az afrikai kontines legfontosabb kereskedelmi partnere, az EU megelőzve Kínát, Afrika legnagyobb exportpiacát képezi, melyet numerikus adatok is szemléltetnek, ugyanis a kettő közötti áru- és szolgáltatáskereskedelem 2022-ben 504,3 milliárd EUR volt (Consilium, 2022).

Viszont mindezek ellenére azt is ki lehet jelenteni, hogy a kereskedelmi kötelék az EU és Afrika között egyre kevésbé szoros, Európa részesedése ugyanis 1980-tól 2000-ig jelentősen csökkent és jelenleg is csökkenésben van (Codingest, 2021).

Számos tényező viszont arra késztette Afrikát és Európát hogy újragondolják a kereskedelmi partnerségüket (Codingest, 2021), hiszen mint sokszor azt hallani, közös érdekeltségeik és jövöképük van (ECDPM, 2025).

Jelenleg, az EU tárgyalásokat folytatott 19 országgal a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatosan, illetve továbbra is vámmentességet biztosít 35 ország számára, a fegyverek kivételével, így például 2023-ban az afrikai export 93,7%-a importvámoktól mentesen érkezett az európai piacra(Consilium, 2022).

2023-ban az EU egy 257,4 milliárd EUR értékű beruházást tett Afrikában, főként a nyersanyag-kitermelő iparágakba és az agrár-élelmiszeripari ágazatba (Consilium, 2022).

Megemlítendő emellett még a Global Gateway beruházási csomag, hiszen ez a közel 150 milliárd EUR értékű csomag, aminek célja a fenntartható beruházások fellendítése, 2030-ig támogatja Európa és Afrika együttműködéseit olyan területeken főleg, mint az oktatás, környezetvédelem, egészségügy vagy infrastuktúra (Consilium, 2022).

Fontos kiemelni, hogy új kihívásokkal is számolni kell, mint például az EPA és AfCFTA potenciális átfedése, hiszen így Európa hasonló kedvezményeket élvez, mint az afrikai országok egymás között, ezzel versenyt támasztva az intra-afrikai kereskedelemnek. Továbbá, a legnagyobb kedvezmény elve veszélyeztetheti az afrikai országok közötti gazdasági együttműködést, mivel kötelezheti a kedvezőbb kereskedelmi feltételeket az EU számára (Codingest, 2021).

Azt már lefektettük, hogy az EU továbbra is Afrika első számú kereskedelmi partnere, hatalmas beruházási csomagokkal, ennek a gazdasági jelenlétnek a hatása mégis vitatott. A kereskedelmi egyenlőtlenségek fennmaradása és a strukturális függőségek nemcsak az afrikai gazdaságok sérülékenységét növelik, hanem akadályozhatják a regionális integrációt is. Így fontos feltenni a kérdést, hogy ténylegesen kölcsönös gazdasági partnerségről beszélünk, vagy az EU csupán saját érdekeire formálja a partnerség szabályait.

2.Politikai kapcsolatok

2a.Migráció: Partnerség vagy behódolás?

A migráció egy napjainkban mindenhol megjelenő jelenség. ami rengeteg problémát, etikai és morális kérdést hoz magával, így gyorsan kinőtte magát az egyik legmeghatározóbb témakörré a politikában. Egyértelműen, amikor migrációról beszélünk, akkor a legtöbben a tömeges migrációra gondolnak, ami Európában is egyre összetettebb kérdésként működik a nemzetközi kapcsolatok terén.

Afrika és Európa viszonylatában a migráció új típusú kapcsolatrendszert eredményezett, és éppen ezért a migráció két nagy kérdéskört hagyott maga után Európában: az ezzel kapcsolatos biztonsági kérdéseket illetve a nemzetközi együttműködések formáit a migráció szabályozása kapcsán. Itt érdemes Marokkó esetét megemlíteni, hiszen a bevándorlás Európába többnyire Marokkón keresztül történik Spanyolországba, és éppen ezért Marokkóra nehezedik a nyomás jelentős része, ugyanis szigorú bevándorlásellenes intézkedések alkalmazására próbálják ösztönözni (Bah & Emmanuel, 2022).

A migráció és menekültügyek megközelítése számos területre fókuszál, mint a “kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsok, menedékkérők és menekültek védelme, a legális migráció és a munkaerő-mobilitás, az irreguláris migráció okainak kezelése, és a migránscsempészéssel és az emberkereskedelemmel szembeni küzdelem”. Az így megalapult Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért több, mint 118 ezer migránst részesített visszailleszkedési támogatásban, hogy így próbálkozzon meg a migráció hatékonyabb kezelésével (Consilium, 2022).

Habár az EU igyekszik kiegyensúlyozottként bemutatni migrációs szabályozásait, Afrikában gyakran az a benyomás alakul ki, hogy ezek túlzottan a határellenőrzésre összpontosítanak Emellett sok kritika éri az Uniót amiatt is, hogy ezzel szemben kevés figyelmet szánnak a legális bejutási alternatívák kidolgozásán (Consilium, 2022).

Mindezek alapján fontos elgondolkodni azon, hogy valódi partnerségről van-e szó, vagy egy újfajta behódolásról, ahol a biztonságpolitika kerül előbbre, mintsem az egyenlő érdekérvényesítés, hiszen az afrikai országok számára ez az együttműködés nem feltétlenül egyenrangú, hanem egyfajta alkalmazkodás az európai elvárásokhoz. A fejlesztési támogatások és gazdasági ösztönzőkért elvárt intézkedések egyoldalú függőségi viszonyokat alakítanak ki, ahol az afrikai államok elégtétele az uniós követelményeknek a saját migrációs szuverenitásuk feláldozásával jár.

2b.Biztonság, védelem és fenntarthatóság: Partnerség a stabilitásért

Az Európai Unió Afrika biztonságát és fenntarthatóságát kulcsfontosságú külpolitikai prioritásként kezeli, így együttműködésükben hangsúlyt fektetnek a béke megőrzésére, a terrorizmus elleni küzdelemre, valamint az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére is.

Mivel az EU elkötelezett az afrikai kontinens békéjének megőrzésé mellett, így több katonai és polgári missziót is elindítottak Afrikában a KBVP (közös biztonság- és védelempolitika) részeként. Uniós missziók így jelenleg több országban is működnek, nevezetesen Líbiában, Maliban, Mozambikban, Szomáliában és a Közep-afrikai Köztársaságban. Ezen túlmenően az Unió létrehozott regionális tanácsadó és koordinációs egységet a Száhel-övezet számára, elindított haditengerészeti műveleteket válságok stabilizálására és a Guineai-öböl térségét támogató biztonsági és védelmi kezdeményezést (Consilium, 2022).

Emellett 2021-ben az EU  megalkotta az Európai Békekeretet, aminek célja a konftliktusok megelőzése és a nemzetközi stabilitás megerősítése. Ez két pillérre épül, amelyből az egyik a KBVP-missziókat finanszírozza, míg a másik a nem uniós országok katonai és védelmi kapacitásainak fejlesztését segíti (Consilium, 2022).

Az EU aktívan támogatja az afrikai országokat a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni fellépésben is. Mint a GCTF (Global Counterterrorism Forum) társelnöke, az EU kulcsfontosságú szerepet játszik a terrorizmus elleni küzdelemben. 2024 januárjáig 559 millió eurót fordított kapacitásépítési programokba, melynek túlnyomó részét afrikai projektekre szánták, miközben uniós szakértők helyben is segítik a biztonsági partnerségeket (Consilium, 2022).

Az afrikai országok az éghajlati vészhelyzet által egyik legsúlyosabban érintett térségek közé tartoznak, de egyidejűleg kulcsfontosságú szerepet játszanak a zöld megoldások előremozdításában is. Az EU és Afrika közötti éghajlat-politikai együttműködés főként a Global Gateway csomagon keresztüli zöld infrastruktúra fejlesztésében, illetve a kétoldalú és multilaterális partnerségekben valósul megolyan területeken, mint az erdősítés, zöld hidrogéntermelés, dekarbonizáció és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás (Consilium, 2022).

Ezek a fellépések azt igazolják, hogy az EU hosszú távon elkötelezett Afrika stabilitása, biztonsága és zöld fejlődése mellett, és ezek globális jelentőségét is tanusítják.

Jövőbeli kilátások és Összegzés

Az elemzés során világosan kiderült, hogy az Európai Unió és Afrika kapcsolata rendkívül összetett. Ez a partnerség folyamatosan átalakul, a kezdeti kizsákmányoló viszonyok lassan cserélődnek le egy átfogóbb együttműködésre. Ám még így is számos kérdés és probléma lép fel ebben a partnerségben, például, hogy a gazdasági kapcsolatok valóban kölcsönösek, vagy inkább az EU érdekeit szolgálják vagy, hogy az EU migrációs szabályozásai bizonyos értelemben egyoldalú alkalmazkodást kényszerítenek rá az afrikai államokra.

A jövőben kulcsfontosságú lesz az afrikai országok érdekeit jobban figyelembe vevő egyenrangú partnerséget kialakítani. Az EU számára szükséges lesz olyan megállapodásokat hozni, amik teret engednek az afrikai országok önálló fejlődésének és regionális integrációjának is, mind gazdasági, mind politikai témakörökben.

Összességében, az EU és Afrika közötti megállapodások számos eredményt felmutattak, viszont a jelenlegi kihívások néhány újragondolást igényelnek mindkét fél részéről, hiszen csak egy átfogó, kölcsönös megbecsülésen alapuló stratégiai partnerség képes biztosítani a kontinensek közötti valódi növekedést és stabilitást a 21. században.

Irodalomjegyzék