A megújuló energiaforrások burkolt szerepe az Európai Unió energiabiztonságában

Bevezetés

            A februárban megrendezésre kerülő „Energia Függetlenség Napja” egy újabb sorsdöntő lépés volt nem csak a Balti, hanem az Európai Uniós tagállamok számára is. Észtország, Lettország és Litvánia levált az orosz és belarusz energiarendszerekről, csatlakozva az Uniós kontinentális rendszerre Lengyelországon keresztül. A 18 éven át tartó projekt egyben jelent geopolitikai, energiabiztonsági és a fosszilis energia lecsökkentését biztosító fellépéseket. Ezzel a döntésével, az Unió, mint poltikai és gazdasági blokk megerősítette irányelvét, miszerint az energiabiztonság elérése érdekében belföldi energiatermelésre és energiadiverzifikációra van szükség. Az elemzés bevezetést nyújt az energiabiztonság, illetve a megújuló energiaforrások mivoltjába, majd a kettő közötti kapcsolatra, végső sorban kritikusan feltérképezi, hogyan és miként járulnak hozzá az Európai Unió és tagállamai a kettő kivitelezéséhez.

 Mit jelent az energiabiztonság?

            1970-es éveket írnak, az Olajválság tehetősen befolyásolta a köztudat energiaelérhetőséggel szembeni kapcsolatát. Az energiaellátási láncok sebezhetősége láncreakciót váltott ki, nemcsak az energiaárak növekedésében, hanem az alternatív megoldások kiaknázásában is. (Tagliapietra, 2020) Az irodalomban az energiabiztonság, mint fogalom ebben az időben bukkant fel, mint modernkori társadalmi, gazdasági és politikai probléma.

Mára, habár változott az értelme, az energiabiztonság igenis egy nehezen magyarázható fogalom, mivel sokágú, egyszerre több mindent foglal magába. A Nemzetközi Energiaügynökség állítása szerint: „Az energiabiztonság nem csupán az energia folyamatos hozzáféréséről szól, hanem arról is, hogy az energiaellátás megfizethető áron biztosított legyen.” Viszont az elérhetőség (stabil energiaellátás) és a megfizethetőség (stabil és elfogadható árak fenntartása) csupán egy részét képezik a jelenségnek. 2007-ben az Asia Pacific Energy Research Centre (APERC) publikálta az energiabiztonság terén megnevezhető „Négy A-t”: Elérhetőség (Availability), Hozzáférhetőség (Accessibility), Megfizethetőség (Affordability) és Elfogadhatóság (Acceptability). A két új dimenzió figyelmbe veszi a szükséges infrastruktúra, illetve a rendszerek meglétének és fenntartásának fontosságát. Emellett a klímaváltozást, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, és az energiahatékonyság növelését. (APERC, 2007) A négy dimenzió segítséget nyújt a jelenlegi energiahelyzet elemzésében, és irányt ad szakértők és döntéshozók számára egyaránt.

A megújuló energiák szerepe és jövője

            A fosszilis energiafogyasztás a világ energiafogyasztásának 81,5 %-át tette ki 2023-ban. (Statista, 2024) Több mint 75%-a a globális üvegházhatású gázkibocsátás a szén, olaj és földgáz égetése miatt jön létre. Tagliapietra (2020) kutatása szerint az energia nem csak a klimaváltozás és helyi légszennyezés fő okozója, hanem acidózist, valamint víz- és talajszennyezést is okoz.

A globális felmelegedés okozhat egyéb katasztrófákat, melyek szintén hozzájárulnak az energiabiztonság degradációjához, fokozva a kiszolgáltatottságot. A kettő közötti kölcsönhatás lecsökkentésének érdekében, olyan energiaforrásokra van szükség, melyek károsanyag-kibocsájtásmentesek, és, a nem megújuló energiaforrásokkal szemben, korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre.

Többfajta megújuló energiaforrás létezik, ezek közül a nap-, szél-, és vizenergia a legismertebbek és leggyakoribbak, de akár a biomassza és geotermikus energia is szolgálhat energiaforrásként. Itt érdemes megemlíteni, hogy habár nem bocsájt ki üvegházhatású gázokat, a nukleáris energia nem tartozik a megujúló energiák sorába, mivel radioaktív elemeket szabadít fel az atomfízió során. Ennek ellenére, a zöld (tiszta) energiforrások közé sorolható, és 2023-ban a világ energiamixének 9,1%-át tette ki, 5,2%-al kevesebbet, mint a vízenergia, és 1,3%-al többet, mint a szélenergia (2. Ábra). A Nemzetközi Energiaügynökség 2030-ra a világ megújuló energiatermelést 17 000 terawattórára (TWh) becsüli, ami egy 90%-os növekedés a 2023-as termeléshez viszonyítva. (3. Ábra) A napenergia termelés túl fogja lépni nem csak a szél-, hanem a vízenergia termelést is.

Emellett az újabb technológiák megjelenése, és a napelemek árának versenyképessége egyre nagyobb elérhetőséget jelent a fogyasztók számára.

Fontos kiemelni, hogy a zöld energia sem mennyei manna, mivel csakugyan ki van téve különböző sokkhatásoknak a klíma és a globális felmelegedés miatt. E mellett egyes országok éghajlata és földrajzi adottságai meggátolják ezen energiaforrások hatékony kihasználásának lehetőségét. Többek között ezért is kulcsfontosságú az energiaszektor erőforrásainak diverzifikálása, nem csak a környezeti, de akár a geopolitikai feszültségek okozta ellátási láncok zavarodása miatt is. A zöld energiák megoldást nyújtanak olyan problémák kezelésére, mint például a globális felmelegedés. Emellett, a zöldenergia infrastruktúrák decentralizált rendszereket is alkotnak, hozzájárulva az energiadeficit-mentességhez a lakossági fogyasztásban. Ezek a rendszerek csökkentik az energiaszegénységet, és hosszútávú energiaellátást is biztosítanak.

Energia diverzifikáció, megoldás vagy probléma?

            Ha bármire is tanított a Covid-19 alatti gazdasági visszaesés, az a termeléshez szükséges ellátási láncok változatossá tétele. Ez az energiaiparra is egyaránt érthető, mivel az energiadependencia súlyos akadályokat alkot. Többek között megnöveli az energiaforrások elérhetetlenségét, illetve növeli a dependens országok kiszolgáltatottságát. Geopolitkai okok miatt is történhet hasonló reakció, mivel az energia ellátási láncok nagyon érzékenyek ezekre a sokkokra, példaként megemlítendő, hogy amikor Putyin bevonult Ukrajnába, az energiaárak Európában néhány hét alatt a tizenötszörösükre nőttek. Ekkor még az orosz energia import, az EU összes importjai 25%-át alkotta, 2024-ben ez a szám 16% alá került.

Tehát, az energiabiztonág egyik hátráltató tényezője a túlzott energia dependencia és a kevés beszállítók száma. Az Európai Unió átlagos import dependenciája 2022-es adatok szerint 63%. Viszont a tagállamok dependenciája igen eltérő: míg Észtország 6%-os arányt tart fenn, addig Málta, Ciprus és Luxemburg energiaszükségletük több mint 90%-át importálják. Fontos megjegyezni, hogy Észtország esetében két irányvonal észlelhető, a megújuló energiatermelés 46%-át alkotja az összértékből, emellett változatos energiamix-szel rendelkezik. Hasonló eredmények észlelhetőek Svédországban is, illetve ellenkező hatás is kimutatható például Lengyelországban (46%-os energiadependencia és 17.1% megújuló energiaforrás), vagy akár Belgiumban (74%-os energiadependencia 24.8% megújuló energiaforrás) (IEA, 2022; Eurostat, 2022) .

Khan et al. (2024) empirikus kutatása továbbá alátámasztja a megújuló energiaforrások és az általuk képzett energia változatosság pozitív szerepét a dependencia csökkentése, és ez által az energiabiztonság fenntartásában. Panel vektor autoregresszió alkalmazásával képesek voltak feltérképezni az energiabiztonság és a megújuló energiák közötti kölcsönhatás ténylegességét az OECD országokban. A kutatás eredményei rávilágítanak egy másik fontos információra is: a megújuló energiaforrások instabilitása csökkenti az energiabiztonságot. Hache (2018) is alátámasztja az állítást, miszerint a megújuló energiaforrások használatának megnövelése igenis megerősíti az energiabiztonságot, viszont önnmagukban saját rizikóknak vannak kitéve. Gazdasági szempontból vizsgálva ezek a források technológialag nem fejlettek eléggé, hogy teljesen megváltoztassák a tagállamok energiamixét, emiatt is nagyobb költségeket vonnak maguk után. Geopolitikai szempontból a megújuló energiaforrások használatához szükséges eszközök számára elengedhetetlen kritikus vagy stratégiai fémek kitermelése ismét egy újabb kihívást jelent, mivel ezeknek is többsége importálás által érhető el. E mellett a belföldi energiatermelés felé való iranyultság, melynek nagy részét megújuló energiaforrások alkotják, diplomáciai feszültségekhez is vezethetnek szénhidrogén termelő országokkal. (Hache, 2018) Mindezek ellenére, az energiaátmenet egy fontos hosszútávú cél az Európai Unió és tagállamai számára, nem csak a globális felmelegedés lelassításának érdekében, hanem az energiaárak stabilizálása és elérgetősége miatt is.

Az Európai Unió próbálkozásai az Energiabiztonság elérésében

            A zöld vagy megújuló energiák 2022-ben 18%-át tették ki az EU energiamixének. Emellett, az EU-ban termelt energia 43%-a megújuló. Az Ember Energia (2024) állítása szerint 2030-ra ez az adat 66%-ra fog nőni. Az Európai Unió aktiv szerepet játszik ezeknek az energiaforrásoknak a kivitelezésében, de egyben a tagállamok feladatköre is, hogy a szupranacionális útmutatások révén saját megújuló energiapolitikát fejlesszenek ki. A „Tiszta energia minden európainak” csomag előírja, hogy a  tagállamoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és klímaterveket (NEKT) kellett létrehozzni, melyek az EU 2030-as terveit célozzák meg. Továbbá a tagállamok kétévente küldenek beszámolót a meghozott döntéseikről, melyeket a Bizottság vizsgál ki és bírálja el. Emellett az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) keretein belül létrejött REPowerEU az energiadependencia csökkentésért felelős törvénycsomag. 2023-ban bevezetésre kerület a Megújulóenergia-irányelv (Renewable Energy Directive), mely kifejezetten a megújuló energiával kapcsolatos célokat és útmutatókat vázolja fel. Kiemelendő, hogy az irányelv előírja minden tagállam számára, hogy 2026-ig legalább egy típusú megújuló energiaforrás használatának arányát meg kell növelni, olyan mennyiségben, hogy azok elérjék az energiahatékonysági kvótákat. (Európai Bizottság, 2025)

Az Európai Unión belül 4 szintes befektetést különböztethetünk meg a megújuló energiacélok elérése érdekében: a megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus, nemzeti támogatási rendszerek, határokon átnyúló együttműködés finanszírozása és a part menti megújuló energiaforrások támogatása. A támogatások különböző alapokból is származhatnak, viszont a legnagyobb beágyazást a 2021-2027-es időszakra a LIFE Program (LIFE Clean Energy Transition sub-programme) biztosítja 1 billió EUR keretben. (Európai Bizottság, 2025)

Az energiabiztonság növelése érdekében az Európai Unió létrehozott egy energia platformot (AggregateEU), mely a kereslet aggregálásának megvalósítására és a természetes gáz európai szintű koordinált vásárlásának támogatására jött létre, ezzel is lecsökkenteni próbálja a gáz dependeciát.

Összegzés

            Az Európai Unió energiapolitikájának viszgálata közben felmerül számos kérdés, direktívák direktívák hátán, nehezen átlátható, hogyanis érhetőek el mindazok az ambiciózus célok, melyek az uniót és a nemzeti tevékenységeket érintik. A jövőre tekintve érdemes megvizsgálni, hogyan kapcsolható össze az energiabiztonság egy újabb Tisztaipar-megállapodással, illetve hogyan hat ez majd ki az energiabiztonságra. Egy biztos, az Európai Uniós szétágazó álláspontok megnehezítik az egységes irányba való haladást, ami nagy mennyiségben meggyengíti az energiahatékonyságot és az energiainfrastruktúra fejlesztését.

Irodalomjegyzék