A kolumbiai polgárháború és a civil lakosságra gyakorolt hatása

Az alábbi elemzés a Sonora Kiadóval való együttműködésben jött létre, és Evelio Rosero: Hadseregek c. könyvéből merített ihletet.

Kolumbiai több évtizede küzd több millió emberéletet követelő belső fegyveres konfliktusokkal. A lakosságot hosszú ideje félelemben tartják a gerilla-, és félkatonai csapatok, és az állami erők és a kormány sokszor tehetetlen és képtelen legyőzni a rendszerszintű problémákat. A politikai bűncselekmények, terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem tovább nehezíti az ideiglenes vezetés dolgát és az egész társadalom életét. Lehetőségem volt elolvasni Evelio Rosero, kolumbiai szerző Hadseregek című regényét, mely Ismael, a nyugdíjas tanár történetén keresztül dolgozza fel az említett konfliktusok civil lakosságra irányuló hatásait. Az esszém célja a kolumbiai polgárháború történetének áttekintése, viszont a hangsúlyt a kolumbiai konfliktuszónákban élő népesség mindennapjaira és ezen szituáció pszichológiai behatásaira helyezném.

A sokáig a világ leghosszabb polgárháborújának számító konfliktus 1964-ben kezdődött, amikor is megalakult két gerillacsoport, a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői, a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia), illetve a Kolumbiai Nemzeti Felszabadító Hadsereg, az ELN (Ejército de Liberación Nacional). Emellett a konfliktus főbb szereplői a kolumbiai állami hadsereg és rendőrség, amely körülbelül félmillió főt számol, és az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezi. Továbbá az 1980-as évek körül alakított paramilitáris csapatok, melyekhez körülbelül 8000 fő tartozott. Igazából a bizonytalanság és az erőszak alkalmazása már jóval korábban is jelen volt az országban. Ez azt eredményezte, hogy a parasztgazdák összefogtak és saját autonóm területeket különítettek el maguknak. A gazdag földbirtokosok addig gyakoroltak nyomást az ország vezetésére, amíg támadást indítottak a gazdák ellen, akik addigra már szervezettebb gerillacsapatot alakítottak, ez lett a FARC. A másik csapat, az ELN alapítói nem mások voltak, mint Kubából visszatért diákok, akik 1965-ben indították az első támadásukat. A gerillacsapatok megalakulásának hatására jöttek létre állami támogatás segítségével a különböző paramilitáris csapatok, melyek a hadsereg, földbirtokosok és drogkartellek szerveződésének az eredményei voltak. 1997-ben ezek egyesültek és megalkották a Kolumbiai Önvédelmi Erőket, az AUC-ot (Autodefensas Unidas de Colombia). A 2000-es évek elején a paramilitáris csapatok támogatását élvező Álvaro Uribe elnöksége kezdődött, aki a gerillacsapatok elnyomását ígérte és az erőszak megszüntetését hirdette. Ennek ellenére ebben az időszakban jelentősen megemelkedtek az összecsapások és a civil lakosság ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények. A Kolumbiai Önvédelmi Erők szétesett és helyette több, kisebb csapatot hoztak létre a paramilitáris katonák.

2016-ban a FARC és az ország vezetése békeszerződést írtak alá, viszont ezt később érvénytelenítették, így hivatalosan a háború nem ért még véget az országban. De miért okoz ekkora nehézséget véget vetni ennek a konfliktusnak? Ennek két fő oka van, az egyik az, hogy évtizedek óta problémát jelentenek a földbirtoklással, és -használattal kapcsolatos kérdések, és ennek az eredményeként Kolumbia az egyik legegyenlőtlenebb ország a világon, a városi lakosok körülbelül 30, míg a vidékiek több, mint 60 százaléka él szegénységben. A másik ok pedig nem más, mint hogy az állam nem képes létrehozni egy stabil és igazságosabb politikai rendszert az országban. Mindezek ellenére Kolumbia jogállami intézményei és jogszabályai modernek a környező országokhoz képest és az igazságszolgáltatás sokszor sikeresen tud eljárni a különböző emberi jogokat sértő bűnözőkkel szemben. Természetesen ez sok területen nem működik és a rendszert áthatja a korrupció és egyes bűnök büntetlensége is. Viszont az országban rengeteg civil szervezet, nők jogait védő és béketeremtő csoport működik, illetve latin-amerikai ország lévén az egyház is nagy szerepet játszik az áldozatok megsegítésében. (Potitò, 2024), (Justice for Colombia, n.d.) (International Center For Transitional Justice, 2009).

Habár a világ egyik leghosszabb fegyveres konfliktusáról beszélünk, nagyon kevés kutatást végeztek a polgárháború civil lakosságra, főleg a mentális állapotukra gyakorolt hatásairól. Viszont az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières) nevű nemzetközi segélyszervezet jelen volt a kolumbiai konfliktus zónákban, és mentális egészségügyi segítséget nyújtottak az ott élőknek. Az így gyűjtött adatoknak köszönhetően sikerült felmérni a háborús helyzet különböző faktorait és ezeknek az összefüggéseit a páciensek mentális betegségeivel és tüneteivel. Többek között a következő faktorokat mérték fel: pénzügyi gondok, bántalmazás, kényszerített kitelepítés, családtag halála vagy eltűnése, illetve fegyveres csoportok / robbanóanyagok közelsége. Emellett a mentális tüneteiket is feljegyezték és kategorizálták, például szorongás, alvás- és étkezési zavarok, bűntudat, energiahiány és sok mást is. Megvizsgálták a háborúval közvetetten és közvetlenül összefüggő erőszak, illetve a nem összefüggő erőszak hatásait. A kedvtelenség és öngyilkossággal összefüggő gondolatok mind a három kategóriában nagy mértékben megjelentek, míg a félelem és szorongás a második, az agresszió és pszichoaktív anyagokkal való visszaélés (alkohol és kábítószer) az utolsó esetben voltak a legrelevánsabbak.

Érdekes módon a kutatás más tanulmányok eredményeivel ellentétben azt mutatta, hogy az emberek életkora és a mentális betegségek és zavarok súlyossága között nem volt nagy összefüggés. A háború érintette területeken általában az idősebb korosztályok körében nagyobb arányban megfigyelhetőek ezek a problémák. Ezzel ellentétben a nemek között voltak egyértelmű különbségek. A férfiak körében sokkal több páciens küzdött pszichoaktív anyag függőségekkel és agresszióval, míg a sírás, mint tünet kevésbé volt megfigyelhető náluk. Habár ennél a kutatásnál fontos megemlíteni, hogy az Orvosok Határok Nélkül által felmért adatok nem adnak teljes képet az egész kolumbiai társadalomra nézve, viszont azt szépen megmutatják, hogy a különböző emberek milyen mentális problémák esetében keresnek fel szakembereket és hajlandóak segítséget kérni, ami szintén egy érdekes szempont. A tanulmány legfontosabb konklúziója a kutatók szerint az, hogy az háborús erőszak és tapasztalások közvetett hatásai épp olyan fontosak és meghatározóak, mint a közvetlen faktorok, és különböző, viszont mindkettő elképesztően romboló hatást gyakorol a civil lakosság mentális egészségére. A rendszerszerű problémák kezelése épp olyan fontos, mint azoké, akik közvetlenül estek át traumatikus történéseken. Ezek az eredmények a segítő beavatkozások megtervezésénél is nagyon fontosak, hiszen a háborús helyzetek mellett a szegénység, elzárkózottság és a szociális támogató háló megszűnése mind mind nélkülözhetetlen faktorok a segélyszervezetek és egyéb csoportok számára. (Bell et al, 2012)

Evelio Rosero regényét illetően nagyon érdekesen megmutatkoztak a fentebb említett mentális betegségek és tünetek és az ezeket kiváltó háborúhoz közvetetten vagy közvetlenül kapcsolódó faktorok. A könyvben ország vezetése és a hatóságok többször sem ismerik el a konfliktus fennállását és ezeknek a szörnyű körülményeit, semmiről nem tájékoztatva a lakosságot. Az erőszak végig kíséri a szereplők életét, a fegyvertartás, droghasználat, emberrablás és emberölés már-már normalizálódott. A folyamatos információhiányhoz és tudatlansághoz lassan hozzászoknak az emberek, viszont a rettenetes bizonytalanság megőrjíti őket. Véleményem szerint a kolumbiai helyzet további különlegessége az, hogy legtöbbször az állami, paramilitáris és gerillacsapatok között nem tud a lakosság különbséget tenni, viszont ez sokszor nem is számít, hiszen a civilekkel a legtöbb csapat rendkívül kegyetlen módon bánik. A konfliktuszónákban élő, szülőfaluikhoz ragaszkodó emberek viszont megpróbálják az adott körülményekhez képest normálisan megélni a mindennapjaikat, több-kevesebb sikerrel. (Rosero, 2019)

Mindent összevetve, Evelio Rosero regénye, illetve a kolumbiai polgárháború történelme és a társadalomra gyakorolt hatásairól szóló kutatások egy nagyon összetett és érdekes konfliktushelyzet részleteibe adnak betekintést. Míg a könyv testközelbe hozza az olvasó számára a háború kézzel fogható körülményeit és különböző emberek élettörténetein keresztül az érzelmekre hatva próbálja meg átadni, hogy milyen érzés a mindennapos veszélyhelyzetek és folyamatos bizonytalanság világában élni, a kutatás számszerűsítette számomra a háború szörnyű hatásait az emberi elmére.

Irodalomjegyzék